H. Orlóci Edit: A cirkuszszámok tipológiája 2. rész Alaptípusok

Cikkem előző, bevezető részébe[1] néhány egyetemes cirkusztörténeti példa felvillantása után egy mértékadó német album[2] függelékében megjelent zsánertipológiát emeltem át olyan formában, hogy a magyar fordítás mellett feltüntettem az eredeti szöveget is azzal a céllal, hogy kiindulási ponttal szolgáljak a tények és esetleges félreértések megvitatásához, ill. a korábbi és későbbi változások, fejlemények értékeléséhez.

Az itt következőkben a tipologizáláshoz felhasználható magyar előzményeket kívánom számbavenni, felvázolva azokat a körülményeket, melyek szervezetileg meghatározták az elméletalkotás lehetőségeit. Magyarországon az 1960-as évektől a rendszerváltásig terjedő időszakot a cirkuszkultúra egyik fénykorának tekinthetjük mind a számok és műsorok színvonalát, mind a szervezeti kereteket, valamint a meghatározó intézmény, a Magyar Cirkusz és Varieté Vállalat (MACIVA) tevékenységi körét illetően.

E tevékenységek sorába egyfajta elméleti munka  megalapozása is beletartozott, igaz ugyan, hogy még a kezdeti szovjet minta, a Lunacsarszkij népbiztos elindította direktívák nyomán. A szocialista országok igazgatói és művészeti vezetői több ún. fesztivál keretében konferenciákat is rendeztek a cirkuszművészet aktuális kérdéseiről. A MACIVA Művészeti osztálya leggyakrabban a bohócjelenetekkel és a cirkuszi komikummal foglalkozott (több entré szüzséje is fennmaradt),  de egyéb átfogó tematikák szerint rendezett ankétok munkaanyagai is megtalálhatók az Országos Levéltárban.

Utóbbiak belső használatra, általában stencilezett formában jelentek meg, az egyik levéltári dosszién[3] ceruzával írottan pl. ez áll: Elvi művészeti vitaanyag 1965. Sajnos az itt található példány  hiányos, rossz minőségű,  helyenként teljesen elmosódott. Az V. fejezetnek a fennmaradt részei azonban jól olvashatók,  Cirkuszműfaj és a műsorok nemzeti jellege címmel. A szöveg szellemi teljeseítményének értékelése nem feladatunk, az ideologikus beállításokat[4] kordokumentumként érdemes értékelni, az információk egy része jól hasznosítható lehet, bár nem ennek a cikknek a keretében.

Részletes jegyzőkönyv (21 oldal) maradt fenn az 1965 január 11-én rendezett vitafórumról[5], melynek címe Cirkuszi látványosság és attraktivitás volt. A mi szempontunkból az elhangzottak tartalmánál itt most lényegesebb a résztvevők személye. Összesen 29-en voltak jelen: a MACIVA részéről nyolc artista és tizennyolc vezetőségi tag (köztük három rendező, két dramaturg, egy műsorszerkesztő), a Művelődésügyi Minisztérium részéről a Színházi Osztály főelőadója, továbbá a Színháztudományi Intézet két munkatársaként Dr. Székely György igazgató-helyettes, valamint Szekeres József, akinek úttörő szerepe volt a magyar cirkusztörténeti kutatások kezdeményezésében.

Budai Imrének, a MACIVA igazgatójának megnyitójából kiderül, hogy egy összeállítást készítettek el, melynek megvitatásával a tudományos elméletalkotást és a szakmai ismereteket kívánták egyeztetni, összeolvasztani[6]. A következő hozzászóló, Székely György a kutatásokról beszélt: „a Színháztudományi Intézet munkája során szinte mindig valamilyen módon találkozik  a cirkuszművészet különböző ágaival[7], majd tényként közölte a saját intézményében két területen folyik a munka: egyrészt a nemzetközi folyóiratok vonatkozó cikkeit gyűjtik és továbbítják a MACIVÁ-hoz, másrészt „lassan kezd kiépülni egy cirkuszművészeti dokumentáció".

Megemlítette még a Fővárosi Nagycirkusz lebontásával bekövetkező korszakváltás jelentőségét abból a szempontból, hogy megtörténtek az előkészületek a rendelkezésre álló anyag feldolgozására. Valóban, e munka eredményeként a későbbiekben meg is jelent az első tudományos igénnyel megírt kis könyv az FNC történetéről[8].

Szintén Szekeres József tollából származik az alábbiakban részletesen ismertetett Tervjavaslat artista, cirkusz, varieté dokumentáció létesítésére[9]. A négyoldalnyi (5000 „n”) dokumentum sajnos dátum nélkül maradt fenn, de miután a fondnak ugyanabban a dobozában található mint az idézett 1965-ös januári jegyzőkönyv, a kettő összetartozása joggal feltételezhető, annál is inkább, mivel a szöveg tételesen is utal az együttműködő partnerekre: „szükséges megbeszélni a dokumentáció tárolási helyét, a kezelő személyzet létszámát, stb. Ebben a kérdésben a Színháztudományi Intézet és a Magyar Cirkusz és Varieté vezetőinek megegyezése szükséges”.

Az Intézetben tehát beindultak a kutatások, és e kezdeményezésnek a tudományos jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni (hiszen a populáris kultúra vizsgálata az évtizedek előrehaladtával világviszonylatban egyre nagyobb súlyt kap); alig felbecsülhető az az érték, amit mára egy ilyen dokumentáció képviselne, ha a tervjavaslat megvalósulhatott volna. Az igazgatóságok felelőssége vitathatatlan. 

Szekeres tervjavaslatának bevezetőjéből mindazonáltal úgy tűnik, mintha a praktikus szempontok domináltak volna: „napjainkban az artista terület igénye jelentős mértékben megnőtt a szakmai jellegű, esztétikai, valamint az artistaművészet történeti kérdései iránt. Ennek jelei mutatkoztak meg különböző kezdeményezésekben, így az Artista Szakszervezet vitáiban, az Állami Artistaképző Iskola növendékeinek művészet-elméleti továbbképzésében, a Magyar Cirkusz és Varieté vezetősége által szervezett egyre gyakoribb művészeti ankétokban és más, figyelemreméltó kezdeményezésekben”.

Az idézett passzus a szakma vezető intézményeiben megjelenő esztétikai és történeti érdeklődés növekedését említi. A történetiség magától értetődően jelenik meg az archívum gondolatában, ám az esztétikai szempontot külön is érdemes szemügyre venni, mivel ez az a terület, amelyen a szakma mindenkori irányítói a társadalmi presztízs megszerzésének harcát gondolják megnyerhetni. Központi (mondhatni kabinet-) kérdést csinálnak abból, hogy művészet-e a cirkusz. Függetlenül attól, hogy ebben a minden árnyaltságot nélkülöző lakonikus megfogalmazásban jószerével értelmetlennek mondható a vita, volt olyan vélemény, amely szerint a varieté művészet, a cirkusz pedig nem az[10].

Mintha ebben a kényes helyzetben egyensúlyozni kényszerülne a tervjavaslat készítője, a fogalmazásmód pongyolaságai pedig alapkérdések tisztázatlanságára utalnak: „a növekvő művészeti igényt csak akkor lehet megfelelő színvonalon kielégíteni, tovább fejleszteni, ha a vitákon résztvevőknek megfelelő forrásanyag áll rendelkezésükre, ha színvonalas dokumentáció segíti a művészeti tevékenységet”. Mi is ez a művészeti igény és tevékenység? Kiknek is kell vitatkozniuk?

Mivel a tervjavaslat a számzsánerek tipológiája miatt áll vizsgálatunk középpontjában, nem szükséges tételesen végigmenni az anomáliákon, elég itt jelezni a rejtett üzenetek némelyikét. A ‘cirkuszművészet’ szóösszetétel például egyetlen alkalommal sem szerepel a szövegben, az ‘artistaművészet’ viszont kétszer is. A szövegben a ‘művész’ és a ‘cirkusz’ kifejezéseket a keresővel végigfuttatva 15 és 20 előfordulást találunk. Az utóbbiak konkrét denotátumos kifejezésekkel hajlamosak szókapcsolatot alkotni /cirkuszépület (5 eset), varieté (4 eset), együttes (2 eset)/; a ‘művész(et)’ kifejezés szétfolyóbb /az artista három előfordulása mellett az összes csatlakozó szókapcsolati elem csak egyszer fordul elő, ezek többségének jelentése pedig nehezen megfogható, elvont jelentésű szó: fejlődés, igény, szempont stb.).

Amennyire ingatag a felvezető, mondhatni ideológiai indoklás logikája, annál világosabb elvek szerint épül fel maga a javasolt archívum: „főcél a magyar artistaszámok, cirkuszi és varieté műsorok adatainak gyűjtése, rendezése”, a legjelentősebb külföldi információkkal kiegészítve, továbbá a nagy tapasztalattal rendelkező artisták közléseit is gyűjtenék. Az egyes számoknak pl. törzslapjuk lenne „a legfontosabb adatokkal /mióta dolgozik a szám, milyen szakmai képesítése van az egyes artistáknak, stb./”, a dossziéjuk pedig ”tartalmazná a szám képeit, leírását, a róla szóló kritikákat, követné a szám fejlődéséval kapcsolatos eseményeket”.

Az adatokat négy főosztályba csoportosítanák[11]: 1./ artista-produkció, 2./ számzsáner, 3./ cirkuszegyüttes 4./ állandó cirkuszépületek. A meghatározó praktikus szempontnak, vagyis a gyors hozzáférést biztosító katalógusrendszerszerű elrendezésnek megfelelően a számzsánerek tipológiáját ABC-rendben közli a tervjavaslat:

 

akrobatikus táncosok

 

akrobatikus tornászok

 

állatszelídítők

/szelídállat/

állatszelídítők

/vadállat/

állatszelídítők

/vegyesállat/

állathang utánzók

 

autó szaltók

 

bohócok

/zene, passage, entrée bohóc/

bűvészek

 

dobószámok

 

egyensúlyozó akrobaták

 

erőművészek

 

fakírok

 

fejszámolók

 

gumiasztal-akrobaták

 

gyorsrajzolók

 

hajlékony /gumi/ emberek

 

halálugrások

 

ikáriai játékok

 

kerékpár-akrobaták

 

késdobálók

 

kötéltáncosok

 

légtornászok

(2)

ló-idomítások

 

lovas akrobaták és ugrók

 

mnemo-technika számok

 

parodisták

 

perzs-számok

 

rút emberek

 

ugródeszka akrobaták

 

zsonglőrök

 

zeneszámok

 

 



[1]              www.cirkusziakrobatika.hu II. évf. I. sz. 2009 tavasz

[2]              Lehmann, Rolf: Circus Magie der Manege Hoffmann und Campe 1979

[3]              Országos Levéltár XXIX-I-3/67

[4]              Pl.: "Jelenleg is elég sok olyan számunk akad, melyeknek alkotóit nem lehet lebeszélni az álmagyar kosztümök használatáról, a műmagyar zenéről, pedig ezek nem a nemzeti sajátosságokat domborítják ki, hanem maradványai egy helytelen nacionalista kulturpolitikának."

[5]              Országos Levéltár XXIX-I-3/26

[6]              ...... A mai megbeszélésnek egyik célja, hogy a legfontosabb esztétikai tartalmi és formai kérdések viszonylatában álláspontunkat közös nevezőre hozzuk........

[7]              Az idézet egy jegyzőkönyvből való, tehát a megfogalmazás nem feltétlen egyezik az elhangzottakkal.

[8]              Szekeres József Dr.: A Fővárosi Nagycirkusz története Színháztudományi Intézet Budapest 1966

[9]              Orzságos Levéltár XXIX-I-3/26

[10]             Személyes közlés Orlóczi Bélától, aki hosszú évtizedeken át a szakma vezető testületeinek tagja volt, ld. pl. 25. éves jubileummal kapcsolatos munkák Operatív Bizottsága (Országos Levéltár XXIX-I-3/5)

[11]             A négy csoport voltaképpen csak három, amint a részletes leírás is A-B-C jelzés alatt összevontan tárgyalja a számokat a zsáneren belül.