H. Orlóci Edit: Az alapképzés tananyaga a „Pedagógiai program”-ban

A rendszerváltást megelőzően az Állami Artistaképző Intézet (ÁAI) az oktatásért felelős minisztérium egyetemi és főiskolai főosztályának felügyelete alá tartozott, egyedi intézményként. Az országos hatáskör és az intézeti cím a gyakorlati képzésen túlmenően egyéb kötelezettségeket is rótt az iskola vezetőségére: a párttitkár feladatkörébe tartozott az általános és szakmai döntéshozatali előkészítő munka egy részének lebonyolítása mellett (ideologizálás, ünnepélyek, párttaggyűlések, az akkoriban létrehozott munkaközösségi tevékenység) a pedagógiai továbbképzés megszervezése is.

A tanári továbbképzés általában olyan előadássorozatokat jelentett, melyeknek során évente néhány alkalommal egy-egy, szertornával vagy aktuális pedagógiai, ifjúsági kérdéssel kapcsolatos témakörben szakedzők, pszichológusok, egyéb magasan kvalifikált szakemberek tartottak előadást. A tanárok alulképzettségét ugyan csak némileg kozmetikázták ezek az erőfeszítések, ám a későbbiekben még ez a kevés is elmaradt.

Bizonyosfajta kutatási tevékenység is zajlott a korábbiakban: kéziratként, belső használatra megjelentek az első cirkusztörténeti stencilek és egy akrobatikára vonatkozó összeállítás is[1]. A pedagógusképzés és az elméleti munka továbbfejlesztésével stabilizálni lehetett volna az intézeti státuszt, majd a későbbiekben bekapcsolódni a felsőoktatás rendszerébe. A legalkalmasabb periódus e cél megvalósítására a rendszerváltást követő időszak lett volna, az 1990-es években ugyanis Magyarországon valamennyi tanintézmény igyekezett egy lépcsőfokkal feljebb kerülni az iskolák ranglétráján, több főiskolából egyetem, intézetből főiskola lett (ld. Balett Intézet, melynek gimnáziumában az artistanövendékek is végzik közismereti tanulmányaikat).

Kétségtelen, hogy akkoriban bármely fordulat lehetségesnek tűnhetett, abban a képlékeny kultúrpolitikai helyzetben az artistaképzés akár ki is kerülhetett volna az államilag fenntartott intézmények sorából. Csak ez a félelem igazolhatta a vezetőségnek azt a döntését, hogy a főárammal ellentétben hátrafelé induljanak el,  nem egy magasabb, hanem a meglévőnél alacsonyabb képzési szint, a szakközépiskolai státusz elnyerését tűzve ki célul.

Az ezredfordulót megelőző évtizedben tehát az Állami Artistaképző Intézet a szakképzési intézmények sorába betagozódva tett eleget a jogi szabályozás feltételeinek - így született meg és látott napvilágot a Művelődési és Közoktatási Minisztérium kiadásában Az artista - artistaművész szakképesítés tantárgyi programja[2] (a „Pedagógiai Program").

A köznapi szóhasználatban csak „pepo”-nak mondott könyvecskét az intézet tantestülete állította össze, végső soron a több évtizedes tanítási tapasztalat összegzéseként. A tartalmakról a tantestületben komoly viták folytak, a valóságos lehetőségek és az elérni kívánt célok kompromisszumából kristályosodott ki a tematikában foglalt tananyag. Az itt leírt képzési szisztéma egy ideálkép, a gyakorlatban csak többé-kevésbé, a tanárok tudásának, felkészültségének, a tárgyi feltételek és egyéb körülmények függvényében tudott megvalósulni. A tanítás módszertanának kidolgozása még csak napirendre sem került[3].

Periodikánk egyik fontos célja, hogy számbavegye az intézményes artistaképzés alapszintű tananyagának oktatásához szükséges metodika kiindulási pontjait, és ehhez az egyik legalkalmasabb forrás a Program, az is elsősorban a kinyomtatott formájában, mert az - szemben az internetes változatok folyamatos szövegmódosulásával - minden probléma nélkül hivatkozható. 

A Program első fejezete Általános irányelvek a szakképzés megszervezéséhez címen foglalkozik a jogi szabályozás kereteivel (a képzés szervezésének feltételei, a tanulók felvétele), megadja a képzés célját, szakmai követelményeit, a képesítéssel betölthető munkaköröket, felvázolja a képzés struktúráját   és a vizsgáztatásra vonatkozó előírásokat.

A következő 12 fejezet az egyes tantárgyakkal[4] foglalkozik, az első blokkban az előkészítő (I.-IV. évfolyam), a másodikban a szakos osztályokéval (V.-IX. évfolyam[5]). Az ügyesség és pantomim hat, a tánc tantárgy pedig nyolc évfolyammal, a célgimnasztika csak a VI. és VII. évfolyammal szerepel.

Az egyes tantárgyakat 6 alfejezetre bontva tárgyalják: 1.) A program célja, 2.) Követelmények a program elvégzése után, 3.) Tananyag, 4.) A tantárgy kapcsolata más tantárgyakkal, 5.) Az értékelés módja, 6.) Tárgyi feltételek.

A legfontosabb szövegrésznek természetesen a Tanagyag számít, amelyben az egyes gyakorlatcsoportok feladatai találhatók meg évfolyamonkénti bontásban, a tanórák számának feltüntetése mellett. Az artistaszakma specifikus alaptantárgyai az akrobatika, az ügyesség[6] és a függőszer. Ezeknek a tantárgyaknak a szakmódszertanát kell kidolgozni az elkövetkezendő időszakban.



[1]              Ennek szövegét Névtelen: Akrobatika címen adjuk közre részletenként a www.cirkuszakrobatika.hu első számától kezdődően.

[2]              RO-LA Kft. Valkó, 1998

[3]              Manapság, amikor az Artistaképző egy kft fenntartásában, igen lelkes, ám a szakmához mit sem értő igazgató vezetésével működik, a legcsekélyebb esély sem látszik arra, hogy a metodika-metodológia kidolgozásának terhét házon belül felvállalhatnák. Természetesen nagyobb feladat ez annál, hogysem a cirkuszkutató alapítvány erőfeszítései elégségesek legyenek a megoldáshoz, márpedig az ún. szakma teljes mértékig elzárkózik az együttműködéstől, a minisztérium pedig gond nélkül tűri a képesítés nélküli munkavégzést.

[4]              Akrobatika (Hegedűs Zoltlán - Glatz Jánosné), Cirkusztörténet (Husné dr. Orlóci Edit), Ügyesség (Husné dr. Orlóci Edit), Pantomim (Laczkó Vladimir), Tánc (Vadady Ágnes - S. Tóth Margit), Függőszer (Bánfai Ágnes), Célgimnasztika (Murainé Szakáts Ildikó), Akrobata (Deltai Károly - Bánfai Ágnes), Légtornász (Deltai Károly - Molnár László), Zsonglőr (Zsilák György - Vadady Ágnes), Bohóc (Laczkó Vladimir), Egyensúlyozó (Simet László - Deltai Károly - Nánási Ottó). Semmi nem indokolja a Cirkusztörténetnek a második helyre kerülését; a Tánc és a Pantomim pedig szerencsésebb helyen lett volna az előkészítő utolsó vagy a szakos első helyén, hiszen ezek egy hat, ill. nyolc évfolyamos ciklust tárgyalnak.

[5]              Az én példányomban nyomdahibával a 210-211-es lap, feltehetőleg az Egyensúlyozó tantárgy IX. évfolyamának anyagával üresen maradt.

[6]              Ennek a tantárgynak a megnevezését a TF-re benyújtott (Testnevelő edző / cirkuszi akrobatika BSc alapszak) szakindítási tervezetünkben módosítottuk, az új megnevezés: "egyensúly-zsonglőr". 

<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; mso-hyphenate:none; punctuation-wrap:simple; text-autospace:ideograph-numeric; font-size:12.0pt; mso-bidi-font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-language:AR-SA;} p.MsoFootnoteText, li.MsoFootnoteText, div.MsoFootnoteText {mso-style-noshow:yes; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; mso-hyphenate:none; punctuation-wrap:simple; text-autospace:ideograph-numeric; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-language:AR-SA;} span.Lbjegyzet-karakterek {mso-style-name:Lábjegyzet-karakterek; vertical-align:super;} /* Page Definitions */ @page {mso-footnote-separator:url("file:///C:/DOCUME~1/home/LOCALS~1/Temp/msohtml1/01/clip_header.htm") fs; mso-footnote-continuation-separator:url("file:///C:/DOCUME~1/home/LOCALS~1/Temp/msohtml1/01/clip_header.htm") fcs; mso-endnote-separator:url("file:///C:/DOCUME~1/home/LOCALS~1/Temp/msohtml1/01/clip_header.htm") es; mso-endnote-continuation-separator:url("file:///C:/DOCUME~1/home/LOCALS~1/Temp/msohtml1/01/clip_header.htm") ecs;} @page Section1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->