Egyetemi dolgozatokból 

 

- Szonday Szandra: Témavázlat (elte btk)[1]

 

Noha az egyetemi tanulmányaim első éveiben alapvetően az irodalom és a színház érdekelt, figyelmem az elmúlt években egyre inkább a (kortárs) táncművészet, majd a 2005-ös cirkuszkutatási pályázaton való részvételemmel a cirkuszművészet felé fordult. Tanulmányomban akkor a kortárs tánc-, színház- és cirkuszművészet közös jegyeit vizsgáltam, miként mosódnak el egyre inkább a színház, a tánc és az ún. újcirkusz közti határok.

 

Az idei OTDK-ra írt dolgozatomat, valamint szakdolgozatomat is e tárgynak szenteltem, áttekintést nyújtva cirkusz és tánc közeledésének nagyrészt a XX. századra eső mozzanatairól, egészen napjainkig, azzal a céllal, hogy megalapozzanak egy későbbi, elmélyültebb kutatást. Szakdolgozatom magában foglalja a cirkusz és balett kezdeteinek rövid fölvázolását is, mivel e kettő „fejlődése” körkörös folyamatként képzelhető el: közös eredettel rendelkeznek, ám idővel nagyban eltávolodtak egymástól, hogy korunkban, az elmúlt évtizedek a mozgást, a test fizikalitását előtérbe helyező tánckísérleteinek köszönhetően ismét egymásra találjanak.

 

Mindamellett, hogy ezen dolgozatok számos témát kínálnak a dolgozatok szempontjából történő további, részletes kidolgozásra (például orosz/szovjet avantgárd a táncművészetben; a XX. század eleji mozdulatművészet kialakulása, eredményei, kapcsolata a táncművészettel, öröksége napjainkban, stb.), a történeti változások elméleti hátterének feltárása más diszciplínák számára is érdekes lehet (pl. filozófia, szociológia, színházelmélet, kommunikációelmélet).

 

További lehetőségként adódik még a cirkuszhoz kötődő (kabaré, esztrád, stb.), vagy hozzá hasonlóan populáris („alacsony”) műfajként számon tartott műfajok (pop- és rapzene, brake-dance, graffity, stb.) vizsgálata is, miként küzdenek művészetként való elimertetésükért, ill. miként válhatnak rendezők, koreográfusok munkája révén színházi, tánc- vagy filmművészeti alkotások alkotóelemévé, kifejezőeszközökké.

 

Legfőbb célom mindazonáltal a cirkusz művészeti státuszának tisztázása, vizsgálata, helyének kijelölése a társművészetekhez viszonyítva (festészet, film, színház), lehetőségeinek feltárása a nemzetközi és a magyarországi viszonylatokban, hiszen napjainkban is folyik a cirkusz identitáskeresése. Ehhez hozzájárul a magyar cirkusztörténeti és –elméleti kutatás megkésettsége is. A hagyományos cirkusszal sokszor szembeállított, Franciaországból eredő újcirkusz magyar követőkkel még nemigen rendelkezik, külföldi vendégprodukciókat kb. 10 éve láthat a közönség; ezek nagyobb lélegzetű feldolgozása, táncművészettel való összevetése, hazai és nemzetközi szemszögből is még várat magára.  



[1]              Szonday Szandra ezzel a témaválasztással a közelmúltban felvételt nyert az ELTE BTK Esztétika Tanszék Doktori iskolájába.