H. Orlóci Edit: Cirkuszcikkek 2007 2. rész

A Maczák Ibolya szerkesztette segédlet[1] szerint 2007-ben a három országos napilap online változatában a cirkuszra vonatkozóan a következő cikkek jelentek meg (időrendi sorrendben):

Az újságok

A napilapok elemzése során elkerülhetetlenül és mindenekelőtt vizsgálni kell a politikai irányultságot. Nyilvánvaló, hogy a Magyar Hírlapot és a Magyar Nemzetet jobboldalinak, a Népszabadságot pedig baloldalinak kell minősíteni. Elsőként azt lehet megállapítani, hogy a téma lényegesen nagyobb súllyal szerepel a jobboldali sajtóban[2], mint a baloldaliban: a 36 vonatkozó cikknek szám szerint több mint a fele jelent meg itt (MNO: 19, MH: 2, NOL: 15), az összterjedelmet illetően pedig a kétharmadnál is nagyobb rész (82056/40609 „n”)[3], tehát igen jelentős a különbség.

A témák kiválasztását, azok tartalmát és tárgyalásának módját tekintve azonban nincs szembetűnő eltérés. Egyetlen cikk (18.[4]) tűnik ki némi tendenciózus elvakultsággal a kormány bírálatában, amely eljárás egyben a választott témát dezavuálja, vagyis a cirkuszi állatidomításnak a súlyát anullálja.

A szerzők

Ami a szignálás jellegét illeti, a cikkek szerzőjének nevét nem vagy csak utalással tüntették fel nyolc esetben (5 MNO, 3 NOL). Ezek közül ötben a cirkuszra vonatkozó rész 300 „n” alatti, és ezeknek az igen rövid írásoknak a szövege sem érinti a tradicionális cirkuszt semmilyen vonatkozásban (a kínai akrobatákra tett egyetlen utalást leszámítva). A terjedelmében és tartalmában is fontosabb három (hosszabb: 1100-2500 „n”) cikk egyikében az MNO „Munkatárs”-a számol be egy újcirkuszi produkcióról (Trafó), a másik kettő pedig az Állami Artistaképző Intézet megszűnésével, ill. fenntartóváltásával foglalkozik (NOL: Sz. E.; MNO: Munkatársunk).

A fentieken kívül tizenöt szerző egyetlen cikkel, (MNO: 7, NOL: 8), két szerző kettővel (MNO, MH) és két szerző több írásával szerepel a mintában: Molnár Györgyi (MNO 5 cikk), valamint Trencsényi Zoltán (NOL 4 cikk). Ez utóbbiakat indokolt külön kiemelni, hiszen vissza- visszatérően, tehát speciális érdeklődési körükbe tartozóan foglalkoznak a cirkusszal (bár az egyetlen cikkel szereplő újságírók között is akad olyan, aki a témán belül az adott kérdéseknek alaposan utánajárt).

Az egycikkes szerzők egy része valamely - elsősorban posztmodern - művészeti esemény ismertetése során csak utal a cirkusz kapcsolódási pontjaira: P. Szabó (2.), Hudecz (22.), Horeczky (26.), Szemere (28.), Margittai (30.), R. Hahn (32); egy másik része bár közelítve, de még mindig csak érinti a cirkuszi eseményeket: Végh Alpár Sándor (34.) a Tolnai lexikon 'akrobata'-címszavával kapcsolatosan, Modor Ádám (35.) pedig Szilágyi György humorista köszöntése során.

Egyetlen cikkel szerepel Willin-Tóth (31.) a bohócókról és Rédei (10.) a Cirque du Soleil tulajdonosáról írottakkal. A további egycikkes szerzőkkel a téma szerinti elemzés során részletesen foglalkozom majd, mivel ők az ún. menazséria-rendeletről írtak, és ezt a jogszabályi fejleményt a tradicionális cirkusz fennmaradása szempontjából a legfontosabb eseménynek kell minősíteni /Várhegyi (16.), Borsodi (18.), Ötvös (19.), G Juhász (21.) és Konkoly (24.)/.

Bár két olyan szerző került a mintába, aki két-két cikkel szerepel, ám esetükben a téma iránti érdeklődés jellege igen eltérő. Lukács Csaba (MNO) a mi nézőpontunkból indifferens: az Orczy kertről szóló helytörténeti irásában (17.) utal egy cirkuszra („a [XIX.] század közepére az odatelepedő cirkusz miatt a park egyre rosszabb állapotba került”), ill. egy néptáncos csoportról készített riportjában (27.) a fesztivál minősítéseként említi meg, hogy milyen világhírességek léptek már fel ott (az ausztráliai Oz cirkuszon át).

Bóta Gábor (MH) szintén két cikkel szerepel (29., 33.), de ő egyfajta szakértőnek mondható[5], vagyis bír bizonyos tájékozottsággal a cirkuszi eseményeket illetően. Anélkül, hogy minősíteném a cikkek szakmai és intellektuális színvonalát, azt kell megállapítani, hogy a témaválasztásában teljes mértékig a divatos irányvonalat követi, vagyis itt és most nem érint tradicionális cirkuszi produkciót. Az egyik cikke a Cirque du Soleil pesti vendégjátékát bírálja (29.), a másik (33.) pedig színházi előadásról ad hírt (Hólyagcirkusz).   

Molnár Györgyi a cirkusz témakörében -cikkei számának alapján (4., 5., 9., 12., 20.)- a Magyar Nemzet illetékes referensének tekinthető. Inkább a működési feltételekkel, a cirkuszi valóság aktuális körülményeivel igyekszik megismerkedni és megismertetni az olvasókat. Eltekintve egy kortárs táncművészeti beszámolójától (12.), valamennyi írása aktualitáshoz kötődően a Fővárosi Nagycirkusz és a MACIVA (Magyar Cirkusz és Varieté Kht - mára kft), vagyis az állami támogatásban részesített cégek menedzsereinek véleményét jeleníti meg (továbbá a bohócokét egy rendezvényük és egyesületük megalapítása kapcsán).

Trencsényi Zoltánnak a Népszabadságban közölt négy cikke (3., 6., 8., 25.)  kifejezetten a produkciók ismertetésére koncentrál, vagyis egy Trafóbeli előadás (8.) mellett az FNC három műsorát veszi sorra: egy hagyományosat (3.), az orosz vízirevü (6.) és a kínai cirkusz (25.) tradicionális-új műsorát. Lehet ez persze véletlen, de tény, hogy a műfaj sokszínűségét reprezentatív módon mutatja be, anekdotákkal tarkított, játékos stílusban.    

A cikkek

A cikkeket különböző, egymást kölcsönösen befolyásoló aspektusokból osztályozhatjuk: terjedelmük, műfajuk, stílusuk és tartalmuk szerint a rövid ismertetéstől a kis színesen keresztül a komoly tényfeltáró riportig. A cikkek és a bennük foglalt témakörök száma nem azonos. Bár a választóvonal határozottsága és pontossága[6] nem mondható teljesnek, de érdemes megemlíteni, hogy vannak egyetlen kérdéskörre koncentráló és vannak több témát érintő írások, ez utóbbiak nagyjából a cikkek harmadát teszik ki (4., 5., 8., 9., 13., 14, 16., 18., 20., 22., 24., 34.).

Ha a cirkusz intézményének a közvélekedésben elfoglalt helyére a ‘cirkusz’ kifejezés pejoratív értelemben használt változatából következtetünk, akkor minden bizonnyal a szórakoztó, könnyed vagy szenzációhajhász írásoknak kellene dominálniuk. Ebben a mintában azonban nemhogy nem dominálnak, de ilyen írásokkal mégcsak nem is  találkozhatunk.

A stílusjegyek vizsgálata elmélyültebb elemzést igényelne, itt csak egyetlen jellegzetességet emelek ki, a kétértelmű utalásokét. Bizonyos szófordulatokat az én ízlésem szellemes nyelvi játékosságnak minősít /Clownozás (3.), H₂-Ó! (6.), Oda neki az oroszlánt is (16.), Fennforgás (25.)/, másokat minden fantáziát nélkülözö olcsó élcelődésnek tartok /a hátralevő egy hónap pedig még egy született zsonglőrnek is édeskevés (13.), A pályázatírás a legújabb artistaprodukció (31.), Cirkusz ma máshol folyik, és egyensúlyozásról a jövőben a politika címszó alatt keressük a részleteket. Ott szerepelnek majd a „gumiemberek” és a késdobálók is. (34.)/.

A témák

Az alábbi táblázatban a cikkek (az első táblázat sorszámaival) témák szerinti csoportosításban szerepelnek: 

      Produkció:újcirkusz/tradicionális         Utalás              Szervezet, életforma

Utalások (4. oszlop)

Azokkal a cikkekkel, amelyekben csak érintőlegesen fordul elő a cirkuszi utalás, a továbbiakban nem foglalkozunk, eligazításként elég a zárójelben megadott kulcsszó.

Produkció-ismertetés (2., 3. oszlop)

Mint látható, az előadásokról szóló ismertetések, kritikák között lényegesen kisebb számban fordulnak elő azok, amelyek a tradicionális műsorokkal foglalkoznak (öt eset), mint azok, amelyek az újcirkuszról szólnak (tizenkét eset). Az utóbbiakkal nem foglalkozunk.

A cirkuszkritika az újságírói felkészültség, szakmai ismeretszerzési lehetőség szempontjából igencsak mostoha körülmények között, hátrányos helyzetben működik. A különböző művészeti egyetemeken, főiskolákon az adott témakör iránt érdeklődők részére intézményes képzési keretek között biztosítják a megfelelő szakmai tudásanyag elsajátításának lehetőségét, így az adott  kurzus elvégzésével a fogalmi és praktikus jártasságok birtokában a kellőképpen kompetens újságírók magabiztosan fogalmazhatják meg hiteles véleményüket, mert rendelkeznek a szükséges tudásanyaggal.

A cirkusz területének nincs felsőfokú képzési intézménye. Az érdeklődők a cirkuszszakmára vonatkozó ismereteiket csak informális úton, esetlegesen és rendszerezetlenül szerezhetik be. Érthető tehát, hogy a mintánkban szereplő cikkek is megmaradnak a leíró és felszínes ismertetetések szintjén, ill. a stílusjegyeknek az egyéni ízlés diktálta minősítésénél. Profi számleírással, a trükksor erősségeinek, gyengéinek, felépítésének, kivitelezésének elemző mérlegelésével nem találkozunk, és hiányzik a műfaji „stilisztika” is (melynek kidolgozása persze nem újságírói feladat).

A tradicionális cirkusz műsorának ismertetését, ill. kritikáját tartalmazó öt cikk (3., 4., 5., 6., 25.) Molnár Györgyi és Trencsényi Zoltán tollából származik. A megfelelő szövegrészek egybevetésével megállapíthatjuk, hogy míg Molnár Györgyi (4., 5.) igen szűkszavúan, felsorolásszerűen (...az orosz Marina Efremkina, az olasz Curatola testvérek, Lilla, az elefánt, a Hacsatran család tagjai...) számol be egy-egy előadásról mindösszesen 552 „n” terjedelemben, addig Trencsényi (3., 6., 25. / 8895 „n”) jól felépített, hangulatos írásokat közöl, gyakran igen találó, szellemes kitételekkel (pl.: mindhárom cikkcím; szarkasztikus szóösszetételek: a becsületes profizmus vagy az üzemszerű cukiság; de korrektségre törekvő megfogalmazásainak hangulati helyiértéke is értékelhető: arról szeretne meggyőzni minket, hogy nem kell a múltat végképp eltörölni, mert a cirkusz újraértelmezésének korában is van létjogosultságuk a hagyományos produkcióknak).

Intézményi, szervezeti keretek, életforma (5. oszlop)

Az alábbi táblázatban terjedelmi sorrendben közölt tizenkét cikk tematikája /miután kiemeltük az egyetlen külföldi és egyben újcirkuszi írást (10.)/ jól reprezentálja a 2007-es évnek a cirkuszszakmára vonatkozó legfontosabb eseményeit:

A tartalmi elemzés folytatása periodikánk következő számában jelenik meg.