Szonday Szandra: Újcirkusz a Trafóban 1. rész

Fennállása óta a Trafó Kortárs Művészetek Háza évente egyre több kortárs cirkuszi produkciót tűzött műsorra. A 2008/09-es évadban még nagyobb hangsúlyt fektettek az újcirkusz támogatására, miután csatlakoztak a Circle Around programhoz, mely egy újcirkuszi előadások bemutatását támogató nemzetközi együttműködés Európában.[1] Minden hónap utolsó hétvégéjét az újcirkusznak szentelték: közönségtalálkozót, szakmai beszélgetést szerveztek a meghívott külföldi előadókkal, akik mesterkurzusokat is tartottak a leendő, hazai cirkuszi és színházi szakemberek számára,[2] továbbá áprilisban a Trafó újcirkuszi produkciók felvételeinek bemutatásával ünnepelte meg az első nemzetközi cirkuszi világnapot. (A Trafóban eddig bemutatott produkciók listáját lásd a cikk végén!)

Írásom első részében az e program keretében bemutatott első két szólóprodukcióról számolok be.

Elsőként a finn-francia Circo Aereo előadása került sorra 2008. október 27-én „Un cirque plus juste” („Egy igazabb cirkusz”) címmel.[3] Az alkotó és előadó Jani Nuutinen (egyébként a társulat alapító tagja) később kérdésemre (Ő magát hova sorolja? Az „újcirkusz” művészei közé?) értetlenkedve válaszolt: ő maga, és nyilván hazai kortársai, kollégái már nem ilyen kategóriák szerint határozzák meg magukat - egyszerűen cirkuszművészek. A cirque nouveau „régi dolog”, egy mozgalom, mely valamikor a 1970-es évek Franciaországában létezett.[4]

Előadása épp ezért nem volt provokatív, határokat átlépő, sokkal inkább nosztalgikusan a múltba visszapillantó alkotás, mely egy többéves kísérletezés eredményének egyik darabja. Nuutinen „tárgycirkuszi trilógiának” nevezi sorozatát, melynek ez már a második darabja, és ennek jegyében három fő elv határozza meg: minimalizmus, intimitás és művészi szabadság.[5]  Nuutinen ragaszkodik a cirkuszi sátorhoz, a nézők körbeültetéséhez (hely híján a sátorponyvákat égőfüzérekkel jelezték), XIX. századi miliőjével a vásári mutatványosok, utazó artisták világát idézi meg, megfejelve egy, a finnekre jellemző anyaghasználattal (fa, vászon, gyapjú, gyertyák). Ugyanakkor miniatűr porondjára jellemző a más újcirkuszi előadókra is érvényes praktikum, az ötletes, kreatív díszletépítés, hiszen itt minden számhoz ugyanaz a szűk „eszközkészlet” adott. Nuutinen bravúrosan forgatja, helyezi ide-oda a reflektort, köteleket, vásznakat húzogat, csapóajtókat mozgat. Cirkuszából semmi nem maradhat ki, van porondmester és zenekar (egy régi gramofón vagy zeneláda „személyében”), Nuutinen pedig egyszerre bohóc, erőművész, a zsonglőr, aki ujjain kicsi mécseseket táncoltat, és állatokat is porondra idéz egy árnyjáték keretében. (Ez a fajta szerepvállalás más újcirkuszi előadóművészeknek is sajátja, lásd pl. Aurélia Thierrée Chaplin: „Aurélia oratóriuma”, 2006.03.17-19., Trafó.)[6]    

Nuutinenhez hasonlóan egyszerű eszközökkel hozott létre sajátos világot Eric Lecomte is, a Compagnie 9.81 tagja[7]. Szólója (a társulathoz hasonlóan) a beszédes „9.81” címet kapta, mely a gravitációnak engedelmeskedő test gyorsulási sebessége. Ez már egy elvontabb, a gyermekmesékhez, rajzfilmekhez szorosabban kapcsolódó világ. Légtornászról lévén szó, a darab központi eleme a nehézségi erővel való játék. De játszik Lecomte a dimenziókkal (függőleges, vízszintes) és a méretarányokkal is (pl. élő aranyhalak, színes folyadékcseppek felnagyított képét vetítik a színpadra). A darab elején Lecomte óriási „egérlyukból” mászik elő egy kötél mentén, hogy a talaj felfedezése után a magasba kússzon, egy hatalmas, sajthoz hasonlító házba. Hol a házikó aljából fejjel lefelé csüngve, hol az „ablakon” röppentyűket, piros labdákat (Newton almája!) kipottyantva méri föl a mélységet. Később majmok fürgeségével vagy kígyószerűen tekeregve mászik fémrudakon, és mikor a házikó szétnyílik, kukacként izeg-mozog, mászik a fal lyukain. Miközben a néző állandóan aspektusváltásra kényszerül, Lecomte valódi evolúciós utat jár be: csak a darab végén áll talpra.[8]

______________________________

Cirkuszi produkciók a Trafó Kortárs Művészetek Házában

2001.03.29-31.           Cirkus Cirkör (S): „Trix”

2003.10.17.                Cirkuspiloterna (S): „Virus 02”

                                   Cirkus Cirkör / Cirkuspiloterna (S): „Miss. Lyckad”

2004.09.30.                Cirkus Cirkör (S): „99% unknown”

2005.03.15-16.                       Compagnie Non Nova (F): „Zapptime – egy kapcsolgató éber álma”

2005.10.14-15.                       Metzger/Zimmermann/de Perrot (CH): „Hoi”

2005.11.15.                                 Compagnie Dernière Minute (F): „Èrection”

2006.03.17-19.           Aurélia Thierrée Chaplin (F): „Aurélia oratóriuma”

2006.05.11-13.           Compagnie 111 (F): „Plan B”

2007.01.5-6.               Compagnie Adrien M (F): „Convergence 1.0”

2007.05.3-5.                               Tangeri Akrobata Társulat / Rendező: Aurélien Bory (MAR-F):

„Taoub” („Szövet”)

2008.03.27-29.           Compagnie 111 (F): „IJK”

2008.04.17. – 2008.05.04.

Kiállítás a Trafóban eddig bemutatásra került új cirkuszi előadások fotóiból.

2008.04.19.                 Európai cirkusznap a Trafóban. Új cirkuszi produkciók felvételeinek vetítése, válogatás a legújabb francia kortárs cirkuszi darabokból („Esthétiques du cirque contemporain”) és a CirkuSzínház Produkció repertoárjából (Cirque Hirsute (F): „Bal caustique”; Ockham’s Razor Theatre (UK): „Every action…”; „Memento mori”)

2008.09.25-27.           Oki Haiku Dan (F, J): „Gaï-Kotsu” („Csontváz”)

2008.10.26-27.           Circo Aereo (F, Fi): „Un cirque plus juste”

2008.11.28-30.           Compagnie 9.81 (F): „9.81”

2009.01.4-6.               Zimmermann & de Perrot (CH): „Gaff Aff”

2009.02.19-20.           Ville Walo & Kalle Hakkarainen (Fi, F):

„Katoamispiste / Vanishing Point”

(A cikk folytatása a következő számban.)