Szonday Szandra: Újcirkusz a Trafóban 1. rész
Fennállása óta a Trafó Kortárs Művészetek Háza évente egyre több kortárs cirkuszi produkciót tűzött műsorra. A 2008/09-es évadban még nagyobb hangsúlyt fektettek az újcirkusz támogatására, miután csatlakoztak a Circle Around programhoz, mely egy újcirkuszi előadások bemutatását támogató nemzetközi együttműködés Európában.[1] Minden hónap utolsó hétvégéjét az újcirkusznak szentelték: közönségtalálkozót, szakmai beszélgetést szerveztek a meghívott külföldi előadókkal, akik mesterkurzusokat is tartottak a leendő, hazai cirkuszi és színházi szakemberek számára,[2] továbbá áprilisban a Trafó újcirkuszi produkciók felvételeinek bemutatásával ünnepelte meg az első nemzetközi cirkuszi világnapot. (A Trafóban eddig bemutatott produkciók listáját lásd a cikk végén!)
Írásom első részében az e program keretében bemutatott első két szólóprodukcióról számolok be.
Elsőként a finn-francia Circo Aereo előadása került sorra 2008. október 27-én „Un cirque plus juste” („Egy igazabb cirkusz”) címmel.[3] Az alkotó és előadó Jani Nuutinen (egyébként a társulat alapító tagja) később kérdésemre (Ő magát hova sorolja? Az „újcirkusz” művészei közé?) értetlenkedve válaszolt: ő maga, és nyilván hazai kortársai, kollégái már nem ilyen kategóriák szerint határozzák meg magukat - egyszerűen cirkuszművészek. A cirque nouveau „régi dolog”, egy mozgalom, mely valamikor a 1970-es évek Franciaországában létezett.[4]
Előadása épp ezért nem volt provokatív, határokat átlépő, sokkal inkább nosztalgikusan a múltba visszapillantó alkotás, mely egy többéves kísérletezés eredményének egyik darabja. Nuutinen „tárgycirkuszi trilógiának” nevezi sorozatát, melynek ez már a második darabja, és ennek jegyében három fő elv határozza meg: minimalizmus, intimitás és művészi szabadság.[5] Nuutinen ragaszkodik a cirkuszi sátorhoz, a nézők körbeültetéséhez (hely híján a sátorponyvákat égőfüzérekkel jelezték), XIX. századi miliőjével a vásári mutatványosok, utazó artisták világát idézi meg, megfejelve egy, a finnekre jellemző anyaghasználattal (fa, vászon, gyapjú, gyertyák). Ugyanakkor miniatűr porondjára jellemző a más újcirkuszi előadókra is érvényes praktikum, az ötletes, kreatív díszletépítés, hiszen itt minden számhoz ugyanaz a szűk „eszközkészlet” adott. Nuutinen bravúrosan forgatja, helyezi ide-oda a reflektort, köteleket, vásznakat húzogat, csapóajtókat mozgat. Cirkuszából semmi nem maradhat ki, van porondmester és zenekar (egy régi gramofón vagy zeneláda „személyében”), Nuutinen pedig egyszerre bohóc, erőművész, a zsonglőr, aki ujjain kicsi mécseseket táncoltat, és állatokat is porondra idéz egy árnyjáték keretében. (Ez a fajta szerepvállalás más újcirkuszi előadóművészeknek is sajátja, lásd pl. Aurélia Thierrée Chaplin: „Aurélia oratóriuma”, 2006.03.17-19., Trafó.)[6]
Nuutinenhez hasonlóan egyszerű eszközökkel hozott létre sajátos világot Eric Lecomte is, a Compagnie 9.81 tagja[7]. Szólója (a társulathoz hasonlóan) a beszédes „9.81” címet kapta, mely a gravitációnak engedelmeskedő test gyorsulási sebessége. Ez már egy elvontabb, a gyermekmesékhez, rajzfilmekhez szorosabban kapcsolódó világ. Légtornászról lévén szó, a darab központi eleme a nehézségi erővel való játék. De játszik Lecomte a dimenziókkal (függőleges, vízszintes) és a méretarányokkal is (pl. élő aranyhalak, színes folyadékcseppek felnagyított képét vetítik a színpadra). A darab elején Lecomte óriási „egérlyukból” mászik elő egy kötél mentén, hogy a talaj felfedezése után a magasba kússzon, egy hatalmas, sajthoz hasonlító házba. Hol a házikó aljából fejjel lefelé csüngve, hol az „ablakon” röppentyűket, piros labdákat (Newton almája!) kipottyantva méri föl a mélységet. Később majmok fürgeségével vagy kígyószerűen tekeregve mászik fémrudakon, és mikor a házikó szétnyílik, kukacként izeg-mozog, mászik a fal lyukain. Miközben a néző állandóan aspektusváltásra kényszerül, Lecomte valódi evolúciós utat jár be: csak a darab végén áll talpra.[8]
______________________________
Cirkuszi produkciók a Trafó Kortárs Művészetek Házában
2001.03.29-31. Cirkus Cirkör (S): „Trix”
2003.10.17. Cirkuspiloterna (S): „Virus
Cirkus Cirkör / Cirkuspiloterna (S): „Miss. Lyckad”
2004.09.30. Cirkus Cirkör (S): „99% unknown”
2005.03.15-16. Compagnie Non Nova (F): „Zapptime – egy kapcsolgató éber álma”
2005.10.14-15. Metzger/Zimmermann/de Perrot (CH): „Hoi”
2005.11.15. Compagnie Dernière Minute (F): „Èrection”
2006.03.17-19. Aurélia Thierrée Chaplin (F): „Aurélia oratóriuma”
2006.05.11-13. Compagnie 111 (F): „Plan B”
2007.01.5-6. Compagnie Adrien M (F): „Convergence
2007.05.3-5. Tangeri Akrobata Társulat / Rendező: Aurélien Bory (MAR-F):
„Taoub” („Szövet”)
2008.03.27-29. Compagnie 111 (F): „IJK”
2008.04.17. – 2008.05.04.
Kiállítás a Trafóban eddig bemutatásra került új cirkuszi előadások fotóiból.
2008.09.25-27. Oki Haiku Dan (F, J): „Gaï-Kotsu” („Csontváz”)
2008.10.26-27. Circo Aereo (F, Fi): „Un cirque plus juste”
2008.11.28-30. Compagnie 9.81 (F): „9.81”
2009.01.4-6. Zimmermann & de Perrot (CH): „Gaff Aff”
2009.02.19-20. Ville Walo & Kalle Hakkarainen (Fi, F):
„Katoamispiste / Vanishing Point”
(A cikk folytatása a következő számban.)
[1] A Trafó múltjáról és jelenéről, terveiről bővebben: Születésnapi évadindító sajtótájékoztató, 2008. augusztus 26. (http://www.filmpartners.hu/data/files/Trafo_szulinap_sajto.pdf)
[2] Például 2008 október 30-án a Jani Nuutinen vezette workshop résztvevői a MACIVA művésztelepén, a hazai cirkuszszakma előtt, egy előadás keretében mutatták be a műhelymunka eredményét. Fotók az eseményről: http://kni7.wordpress.com/2008/11/04/bemutattak/ (Kővágó Nagy Imre képes blogja) A MACIVA pályázati felhívása a kurzusra: http://www.maciva.hu/hu/aktual_archiv_main.html
[3] A társulat honlapja: http://www.circoaereo.net
[4] Az előadás utáni beszélgetésre 2008. okt. 27-én került sor a Trafóban. A beszélgetést vezette: Novák Eszter.
[5] "A tárgyakat lehet magukban vagy más tárgyakkal együtt manipulálni - a tárgyak nem egyszerű eszközök vagy kellékek, képesek elmesélni egy történetet, meghatározzák a kontextust, a maguk képére alakítják a környezetet." (Jani Nuutinen)
[6] Néhány kép az előadásról: http://www.derriere-le-hublot.fr/spip.php?article161
[7] Igen jellemző az újcirkuszra, hogy művészei bátrabban terveznek díszletet a színpadra. Ez a tradicionális cirkuszban igen szokatlan lenne, hiszen az egymást váltó számok erre kevésbé adnak lehetőséget. Fontos kiemelni, hogy ezek nem csupán háttérként szolgáló falak, hanem a hagyományos cirkuszi segédeszközöket kiváltó, multifunkcionális, játékos, variálható elemek.
[8] Videó az előadásról: http://www.youtube.com/watch?v=QuKIC4a6Kzo