Bánfai Ágnes – H. Orlóci Edit:

Statikus akrobatika – dinamikus akrobatika

 

A címben szereplő szókapcsolatpár sem a cirkuszi szaknyelvben, sem a (verseny)torna terminológiájában nemigen használatos, a sportban a „kályha” szerepét betöltő Kerezsi-féle1 metodikából kiindulva a tartásos és mozgásos elemekről beszélünk, az artista-diskurzusokban pedig a megfelelő zsáner-megnevezéssel jelöljük az adott tevékenységcsoportot, vagyis a cirkusz hétköznapi praxisában aligha van szükség a konkrétumoktól való elvonatkoztatásnak magasabb, fogalmi szintjére.

Az Állami Artistaképző Intézet tanítási gyakorlatában terjedt el a „statikus akrobatika” kifejezés tantárgynévként (–a jelző nélküli– akrobatikának eleve dinamikus jellegét feltételezve). Az artista szaknyelvet magyarítani igyekvő egyik-másik szerencsétlen kísérlettel ellentétben (pl. "kéz-a-kézben" a "handaufhand" helyett), ez az elnevezés életképesnek bizonyult, és gyűjtőfogalomként bekerült a félhivatalos (házon belüli órarend), valamint a hivatalos dokumentumokba is: a Tanulmányi értesítőkben mind az egyes évfolyamok értékelésénél, mind a Végbizonyítvány lapján szerepelhet tantárgyként a statikus akrobatika (ld. pl.: 601 anyakönyvi törzsszámon).

A szóhasználat tényének említése mellett vizsgálatunk szempontjából érdemes nagyobb figyelmet fordítani arra a közigazgatási procedúrára2, melynek itt most egyetlen dokumentumát kiválasztva igyekszünk a szemantikai elemzésből a metodika irányába elmozdulni, mert az egyes fogalmak, ill. gyakorlatok pontos definíciójának összeállításához hasznos lehet mindenféle eddigi erőfeszítés eredményeinek áttekintése.

A Google internetes portálon a „statikus akrobatika” keresőszóval3 első helyen a NIVE-NSzFI-nek4 egy dokumentuma jelenik meg: ”Artista (szint és tevékenység megjelölésével)”5 címmel. E dokumentumnak természetesen nem a jogi aspektusait (hatályosság, érvényesség stb.), hanem a tárgyi, tartalmi vonatkozásait kell elemeznünk.

A szakképesítés megszerzésének jogi szabályozása ugyanis –mint minden ilyen direktíva– pontos, precíz, egyértelmű fogalmazásra törekszik, ugyanakkor a nyelvi nehézségek és dilemmák mindig az adott konkrétumban rejlő belső tisztázatlanságra, ellentmondásra, ill. az intézményesítettség hiányára utalnak. Ha létezne egy megfelelő akadémiai szakszótárunk, annak vonatkozó címszava a vitás kérdésekben perdöntő erővel bírna, és elvileg zsinórmértékül szolgálhatna minden helyzetben. Az egyetemi oktatás metodikai segédletei voltaképpen egy diszciplínált szaknyelv kikristályosítási folyamatának alkotóelemei.

Ideális megoldások nincsenek, az optimális felé is csak közelíteni tudunk. Nekünk itt és most egyes konkrét kérdésekben kell döntést hoznunk, körvonalaznunk kell, hogy a „cirkuszi akrobatika” differenciált ismeretanyagú alapszak terminológiájába mit és hogyan illesszünk be az artisták, a tornászok, esetleg más területek nyelvhasználatából: bukfencet vagy guruló átfordulást, mittlermannt vagy mitlimant mondjunk-e, (de semmiképp se mittermannt, ahogyan az alábbiakban elemzendő dokumentumban áll) bekerülhet-e a „puszihand”, érdemes-e megtartani egy olyan gyűjtőfogalmat, mint a statikus akrobatika, stb.

Nézzük hát magát a dokumentumot, függetlenül attól (mert a mi szempontunkból lényegtelen), hogy azt esetleg provizórikusnak kell tekinteni!

[I. rész] a fejlécben az azonosító szám és a megnevezés olvasható;

a II. részben a munkaterület ismertetése áll (betölthető munkakörök és jellemzőik);

a III. részben a programban való részvétel feltételeinek és az elméleti, ill. általános gyakorlati követelményeknek taglalása után következik az elemzésünk tárgyát képező szakmai követelmények részletezése;

a IV. rész a vizsgáztatással foglalkozik, és itt található a nyolcféle produkciótípus6 első helyén említett „akrobata”7, melynek tizenhárom alcsoportja között harmadikként szerepel a „statikus akrobatika”.

A III. fejezetben 1.) a képesítés szakmai követelményei között azokat a trükköket sorolják fel, amelyeknek bemutatására képesnek kell lennie a dinamikus akrobatának és a statikus akrobatának; 2.) a légtornásszal szemben támasztott elvárások között pedig a statikus gyakorlatok már további részletezés nélkül, ezért némi logikai hibával szerepelnek. Az 1.) pontban szereplő felsorolást ki kellett volna bővíteni, itt ugyanis az áll, hogy az obermann-nak képesnek kell lennie egyensúlyelemek bemutatására, vagyis kéz- és fejállást8 kell csinálnia társa kezében, vállán, fején stb., vagyis ez kizárólag handstandot és kopfstandot jelent (cirkuszi szóhasználattal). Csakhogy ezek a trükkök a legritkább esetben fordulnak elő a levegőszámokban9, ezekben a zsánerekben ugyanis a jellemző statikus trükkök a hátsó- és elsőmérleg, az einarming, a spicc- és saroklógás stb.

A továbbiakban a IV./2., 3. és részben a 4. pont elnevezéseit kell közelebbről megvizsgálnunk, mivel az összes többi produkció a dinamikus akrobatika körébe utalható, mert legalább bizonyos elemeik rendelkeznek (a torna szaknyelvén fogalmazva) ún. repülő fázissal. A következő szövegrész alapvető hibája az, hogy osztályozási módja nem egységes, hanem vegyesen, a szereplők száma, a trükkök jellege, ill. technikája alapján csoportosít. Az inkriminált passzus így hangzik:

”[a] 2. Páros emelő akrobatika:

handstand, kopfstand, einhand, japán-forgás

[b] 3. Statikus akrobatika (gúla):

a páros emelő akrobatika elemeiből építkező gúla variációk

[c] 4. Kézben akrobatika:

szaltók előre-hátra, korbettek, fusz-knót variációk, dupla szaltó”.

 

Az [a] jelzésű hibrid elnevezés vonatkozhat az alábbi számzsánerekre:

  • táncos emelőszám (v. adagio), amelyben a klasszikus balett elemei dominálnak, és nincs benne handstand, kopfstand, einhand, japán-forgás,

  • handaufhand-szám (ezt ma gyakran erőemelő-számnak hívják),

  • bronzszám,

  • gladiátorszám,

  • plasztikus-akrobataszám10

  • szalonakrobata-szám.

A [c] jelzésű elnevezés alá besorolhatjuk

  • a handvoltizs-számot és

  • a dobószámot (bár itt szükség lenne némi finomításra).

Megítélésünk szerint a [b] pontban hibásan alkalmazzák a statikus akrobatika elnevezést a gúla szinonimájaként, mert utóbbi csak a csoportjelleget indikálja, ráadásul ilyen számzsáner voltaképpen nincs is (ill. az [a] pont valamelyik zsánerébe beosztható), mert a gúlák legnagyobbrészt a kómis-gladiátor és az arabugró számok fórmunkájaként jelennek meg.

Nagyon is létező cirkuszi produkció viszont a kaucsuk- és klizsnig-szám, melyeknek előadói –ha szűklátókörűen értelmeznénk a direktívát– voltaképpen nem is szerezhetnének szakképesítést, mert munkájuk kimaradt e dokumentumból, hiszen a „kézegyensúlyozás” egyáltalán nem vagy csak részben fedi a tevékenységi körüket.

A statikus akrobatika szempontját szem előtt tartva az elemzett dokumentummal kapcsolatban meg kell még jegyezni azt is, hogy az egyetlen egységként kezelt lovas akrobatika számzsánert is szükséges lenne tovább bontani dinamikus (zsoké, dzsigit), vegyes (voltizs) és statikus (pas de deux) alcsoportokra, mert bár a ló mozog (és ennek analógiájára kellene a carrousel-számokat is minősíteni), a hosszan kitartott pózok miatt a bemutatott trükkök jellege statikus.

Az elméleti és osztályozási szempontok mellett módszertani és didaktikai szükséglet is indokolja azt, hogy a „statikus akrobatika” fogalmát a tanítási gyakorlatban megtartsuk, ám jelentéskörének pontosításához további elemzésekre és szakmai vitákra van szükség.

 

1 Kerezsi Endre: Torna I. Tankönyvkiadó Budapest, 1978

2 Ld.: Murainé Szakáts Ildikó cikksorozatát lapunk legelső számától kezdődően A magyar artistaképzés jogszabályi háttere címmel.

4 Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet

6 Akrobata – légtornász – egyensúlyozó – zsonglőr – bohóc – bűvész – állatidomár – egyéb.

7 1. Excentrikus és kómis akrobatika, 2. Páros emelő akrobatika, 3. Statikus akrobatika (gúla), 4. Kézben akrobatika, 5. Deszka duett, 6. Deszka csoport, 7. Hinta szám, 8. Ikária, 9. Gumiasztal, 10. Rúd akrobatika, 11. Lovas akrobatika, 12. Óriáskerék (rhönrád), 13. Nyújtó akrobatika [a 10-13-ig terjedő tételek kisebb betűmérettel].

8 Ebben a cikkben csak a címben szereplő témára koncentrálunk, tehát az egyéb fogalmazási problémákra nem térünk ki, itt pl. arra nem, hogy „és/vagy”-nak kellene állnia az „és” helyett, ill. legalább az einhandnak szerepelnie kellene harmadik elemként.

9 Ha mégis, az külön számzsánernek számít, és mint olyan, szerepel is e dokumentum felsorolásában Washington-(kopf-)trapéz címen.

10 E három számzsáner (bronz, gladiátor, plasztikus) között nüansznyi eltéréseket találhatunk, ezért akár össze is lehetne vonni őket.