Laczkó Vladimir: Cirkusz és biztonság 6. rész
A „gyenge láncszem” értelmezése a baleset-megelőzésben.


A Cirkusz és biztonság című cikksorozatunk 3. részében összefoglaltuk a cirkusz világára jellemző eszközökkel, rekvizitekkel és eszközhasználati módokkal kapcsolatban lényegesnek tekintett tudnivalókat. Jeleztük, hogy külön érdemes foglalkozni az artista-rekvizitekhez használt, hagyományos és új anyagokkal, gépelemekkel, oldhatatlan kötésekkel és szerkezeti egységekkel.
Ebben az írásunkban a fentiekhez kapcsolódóan a „gyenge láncszem” értelmezésével foglalkozunk. A kérdéskör áttekintéséhez az artista saját produkciójához használt, általa fel- és leszerelt, valamint szállított eszközeit vesszük tekintetbe, továbbá néhány megjegyzést teszünk a rekvizit csatlakozási pontjairól és az artista személyéről is.
Mint ismeretes, az artista-rekvizitek rendkívül sokfélék. A „gyenge láncszem” egyaránt lehet a rekvizitek valamelyik anyaga, gépeleme, oldhatatlan kötése és szerkezeti egysége vagy annak alkatrésze. Megfigyelhető, látható, így a jövőre tekintve is bizonyos, hogy a korábban hagyományosan használatos, gyakran igen egyszerű rekvizitek mellett egyre bonyolultabb szerkezetek jelennek meg az artisták világában. A hagyományosnak tekinthető, egyszerű rekvizitekhez is új anyagokat, elkészítésükhöz új technológiákat használnak. Ugyanakkor mind ritkábban fordul elő az a – korábban részben szakmai hozzáértésből, részben kényszerűségből adódó – helyzet, amelyben a rekvizitet az artista maga készítette.
Az artista-felszerelések egy része megrendelhető katalógus alapján. Az így vásárolt rekvizithez minőségtanúsító irat és használati utasítás is jár. Az újraminősítés csak évek elteltével válik esedékessé.
Gyakoribb beszerzési mód, hogy a rekvizitet – az artista igényei alapján – legyártják és minősíttetik. Ebben az esetben a rekvizitek készítői a készen kapható részegységeket és a gyártáshoz szükséges anyagokat megvásárolják vagy az artistával megvásároltatják. Az artista komplett rekvizitet vesz át. A minőség-tanúsítvány megszerzéséhez általában az artista közreműködése is szükséges, minthogy a minősítéshez – többek között – a rekvizit tényleges használata, működésbeli szemrevételezése is nélkülözhetetlen.
A komplett, használatba kerülő eszközök akkor biztonságosak, ha minden gyártott vagy vásárolt elemük és részegységük megfelelő. Értelmezésünkben ezeket az elemeket és részegységeket az erő- és mozgás-átvitel „láncszemeinek” tekintjük.
A minőség-tanúsítvány kiadásához szükséges rekvizit-vizsgálatkor a készítéshez használt anyagok, gépelemek, részegységek megfelelőségét tanúsítványokkal kell igazolni. A rekvizit készítője munkájáról, ill. a használt segédanyagokról és technológiákról szintén tanúsítványt kell, hogy adjon.
Ideális esetben a rekvizit minőség-tanúsítványának kiadásakor a bizonylatok is láncolatot alkotnak.
A biztonságtechnikával foglalkozó szakértő a bizonylatok kézhezvételét követően kezdi meg munkáját. (A szakértőnek következetesnek kell lennie, munkája megkezdéséhez minden tanúsítványt meg kell követelnie.)
Sajnos gyakran előfordul, hogy nem teljesítik azt a magától értetődő igényt, miszerint a rekvizit minden alkatrészének és részegységének meg kell felelnie a rá vonatkozó követelményeknek.
Ennek oka bizonyos esetekben az ismeretek hiánya vagy felszínessége, máskor az, hogy vannak artisták, akik kizárólag a rekvizitekkel kapcsolatos korábban szerzett szakmai tapasztalataikra hagyatkoznak. Így különböző okok miatt, de végül mégis előfordul, hogy a kész rekvizitbe „gyenge láncszem” kerül, a tökéletesnek látszó rekvizit balesetveszélyt rejt.
Más helyzet, de sajnos előfordul az is, hogy a minősítést kérő a „gyenge láncszem” elfedésére, eltitkolására törekszik. Hibás, vagy elöregedett rekvizithez igyekszik tanúsítványt szerezni. Az artistáknak elemi érdekük, a minősítést végző szakértőknek pedig feladatuk a hibás rekvizit, illetve a „gyenge láncszem” kiszűrése.
Tipikus esetek a „gyenge láncszem” keletkezésére:
– a tervező nem ismeri az artista-rekvizitekkel kapcsolatos sajátos követelményeket (például: a gyakori fel- és leszerelést; a hibásan sikerült gyakorlatból adódó dinamikus igénybevételt), más célra alkalmas, ám itt nem megfelelő alkatrészt ír elő;
– a gyártó nem ismeri az artista-rekvizitekkel kapcsolatos sajátos követelményeket (például nem megfelelő hegesztőanyagot használ) és más célra alkalmas technológiával végzi az összeállítást; 
–  a rekvizit ismeretlen eredetű anyagok vagy részegységek felhasználásával készül;
– a rekvizitbe korábban másutt (nem ismert ideig vagy módon) használt alkatrész vagy részegység kerül beépítésre;
- valamely okból anyagnak vagy alkatrésznek helyettesítésére kerül sor, és ily módon olyan alkatrész vagy részegység kerül beépítésre, amely nem felel meg az artistamunkával kapcsolatos követelményeknek (például a hibásan sikerült gyakorlatból adódó dinamikus igénybevétel okozta többszörös terhelésnek; a próbamunkához is kapcsolódó igen sokszori használatnak; a gyakori, gyors fel-, leszereléssel, ill. újraindítással járó igénybevételnek);
– a rekvizitbe olyan alkatrész kerül beépítésre, amely nem felel meg az artista-életvitellel kapcsolatos követelményeknek (például a változó helyszínek miatti gyakori szállítás okozta igénybevételeknek; a szélsőséges időjárási viszonyok közötti használhatóság igényének).
Tipikus esetek a „gyenge láncszem” eltitkolására:
– a rekvizit ismeretlen eredetű anyagokból, részegységekből kerül legyártásra, nem is szándékoznak minősíttetni;
– a rekvizit régóta használatban van, feltételezhető, hogy részben vagy egészében cserére szorul, nem is szándékoznak minősíttetni;
– a kész rekvizit bemutatásakor az anyagokról vagy alkatrészekről a biztonságtechnikai szakértőnek jó, de nem valós, vagy mástól szerzett bizonylatokat adnak át;
– a rekvizit régóta használatban van, tanúsítványának érvényessége lejárt. Tulajdonosa tart a felújítás költségeitől, nem kockáztatja, hogy hibát találjanak. Nem minősíttetik a rekvizitet, vagy a korábbi tanúsítványt meghamisítják.
A „gyenge láncszem” eltitkolása gyakran a baleset bekövetkezése utáni vizsgálatkor derül ki.
Az érvényes minősítő irat a rekvizit használatához kötelező!
Balesetveszélyes rekvizit használata tilos!
Az erő-, illetve mozgásátviteli lánc teljességéhez a rekvizit csatlakozási pontjai és az artista személye is hozzátartozik.
A rekvizitek felfüggesztésére, illetve rögzítésére szolgáló csatlakozási pontokért az artistát szerződtető intézmény felel. Természetesen az artistának elemi érdeke, hogy ezeket a pontokat saját maga is ellenőrizze, ha hibát észlel, kijavítását kérje.
Hibás rögzítési pont használata balesetveszélyes!
Az artistának ismernie kell aktuális fizikai állapotát. A rossz fizikai állapotban, sérülten vagy betegen fellépést vállaló artista baleset veszélyének teszi ki magát és partnereit!