Forrásközlemények
Cirkuszüzemelés utazó cirkuszaink részére (1954) 5.rész
(Országos Levéltár XXIX-I-3/25 [1954])
Összeállította Osváth István
Építés
A cirkusz építése bonyolult, felelősségteljes feladat. Az építés folytonosságát és időre való elkészülését csak a jól irányított és szervezett műszaki gárda tudja biztosítani. Ahhoz, hogy a cirkusz felállítása a követelményeknek megfelelően történjék, alábbi előfeltételek szükségesek:
1. Tiszta, egyenes, sár-, kő-, cserép- és egyéb hulladéktól mentes terület, mert mindezek jelenléte a leterített ponyva megsérülését, kiszakítását okozhatják.
2. Szükséges, hogy az árambekapcsoláshoz csatlakozó hálózati vezeték illetve oszlop a közelben legyen. Nem kívánatos olyan áramszolgáltatás, ahol csak több oszlop állításával lehet áramot kapni (Pl. Kecskemét).
3. Nagyon fontos körülmény a vízszolgáltatás biztosítása is, mivel nyáron a nagy létszámú cirkuszdolgozók vízellátása, az állatállomány itatása, tisztántartása, valamint az öntözés és portalanítás lehetősége ettől függ.
4. Nagy gondot kell fordítani a cirkusz bejáratának olymódon való frontírozására, hogy a közönségnek közvetlen kapcsolata legyen a bejárathoz. Helytelen, ha a cirkusz bejáratát úgy helyezik el, hogy a közönség azt csak kerülővel tudja megközelíteni.
5. Feltétlenül biztosítani kell a cirkusz tágas udvarát és a kocsik olyan elhelyezését, hogy a nagy létszámú közönség mozgási lehetőségét ne akadályozzák. Közvetlenül a lejáratokhoz kocsikat állítani helytelen és ugyancsak nem helyes, ha a lakókocsikat az istálló vagy az illemhelyek közelében helyezzük el.
A cirkusz felállítása
A cirkusz felépítése mindig a cirkusztér adottságainak megfelelően, de mindenkor ugyanabban a sorrendben történik. A felállítás sorrendjét az alábbiakban ismertetem:
1. A cirkuszhely kimérése és a sátorrészlegek elhelyezésének kijelölése után a sátormester kitűzi a cirkusz központját, és onnan kezdi meg a sátor kerületének kimérését. Kijelöli az istállósátor és a büfésátor helyét, valamint a bejárati kapu és a kocsipark helyét is.
2. Kiméri a cirkuszépítmény lerögzítéséhez szükséges vaskarók (flockok) helyét és egymáshoz való távolságát. A leverendő vaskarók helyének megjelölése mindenkor egy kis marék fűrészpor lehelyezésével történik. Ugyanakkor kijelöli az árbocok helyét, valamint azok lekötő köteleinek, karóinak (absegliknek) helyét is.
3. Árbocok felállítása. Az árbocokat a kijelölt helyre lefektetik és azok felszereléseit, ú.m. drótköteleket, csigákat, sátor-fejkarikákat és felhúzó köteleket a felhúzásra előkészítik. Ezt megelőzően az árboc talpfáit az eléjük vert hosszú vaskarókkal rögzítik, nehogy az árboc a felhúzásnál előrecsússzon.
Ezen munkálatokkal egyidejűleg a cirkuszsátor kerületén a már kijelölt helyekre is leverik a vaskarókat. Nagycirkusznál kb. 320 vaskaró leverése szükséges. A karók leverése egyelőre kézi erővel, kalapáccsal történik. Ez a művelet  nagyon fárasztó és sok munkaerőt, munkaidőt igényel. Ennek a munkának megkönnyítésére már sok újítás érkezett vállalatunkhoz, de még mindig nem találtuk meg a megfelelő megoldást. Egy pörölykalapács szisztéma elképzeléséből kellene kiindulni, hogy ez a nehéz munka könnyebben legyen elvégezhető. A karóknak nemcsak leverése, de kiszedése is egyike a legnehezebb fizikai munkáknak a cirkusznál, különösen egyes városokban, pl. Veszprém vagy Sopron, ahol köves talajba kell a karókat leverni, illetve kiszedni. Ajánlatos ilyen esetben a talajt jól felöntözni, mivel a mészkőréteg a víztől felpuhul és ezáltal  a karó beverése és kiszedése sokkal gyorsabban és könnyebben történik. (27)
A felhúzást megelőzően az árbocot rögzítő drótköteleket és csigasorokat (mastsegliket) az erre a célra levert vaskarókhoz kötik. Nagyon ügyelni kell arra, hogy a karók a nagy feszítéssel szemben ellenálljanak. Ha a talaj homokos vagy puha, akkor elébük keresztbe fakarókat verünk be.
Négyárbocos cirkusznál minden árbocot három feszítőkötéllel (seglivel) egymástól 45 fokos távolságra, két masztos cirkusznál egymástól 40 fokos távolságra kötjük ki.
A fentemlített előkészületek után megkezdődik az árbocok felállítása, illetve felhúzása a Bíró-féle eljárással.
A felhúzás a legnagyobb elővigyázatossággal és óvatossággal történik, traktor vagy emberi erő alkalmazása mellett. Ügyelni kell arra, hogy a felhúzást végző traktor szabad mozgása biztosítva legyen, mert a szűk mozgási lehetőség könnyen balesetet okozhat. Figyelemmel kell lenni továbbá arra, hogy az árbocok felhúzásánál igénybevett alátámasztó rúd, a villák eldűlése vagy a felhúzókötelek esetleges elszakadása alkalmával a visszazuhanó, hatalmas súlyú árboc sérüléseket vagy emberéletben kárt ne okozzon.
A felállítás alkalmával minden csigasornál egy ember ügyel arra, hogy az árbocokat elkötő drótkötelek a szükségletnek megfelelően legyenek feszítve vagy utánaengedve addig, míg az árboc merőleges helyzetben a földre kerül.
Ajánlatos, ha az árbocok egy-két fokkal kifelé dűlnek, mert a nagysúlyú sátorponyva ugyanis befelé fogja húzni azokat.
Az árboc felállítása - mint ismertettem -  nagyon gondos, körültekintő munkát igényel, amelyet mindenkor  egy hozzáértő szakembernek sípjelzéssel kell irányítania.
Az árbocok jó rögzítése vihar és más pusztító elemek ellen biztosítják a cirkuszsátort. A kiázott, felpuhult, vizes talajhoz rögzített árbocok nagy szél esetén elmozdulhatnak, eldőlhetnek és nagy károkat okozhatnak. (Pl. a Balaton cirkusz az 1952-es idényben.) Ajánlatos az árboc köteleinek, karóinak rendszeres ellenőrzése.
Az árbocok képezik a cirkusz felépítmény vázát. Ezek felállítása után megkezdődhet a cirkuszsátor (sapitol) előkészítése a felhúzásra.
A cirkuszsátor felhúzása
A sátorponyva nagy értéket képvisel. Éppen ezért fokozottan ügyelni kell annak kezelésére és épségben tartására. A sátorponyva nagy rongálódásnak van kitéve, különösen akkor, ha lelkiismeretlenül kezelik.
A sátorponyva kiterítése előtt a területet szalmával vékonyan behintjük, hogy a ponyva a kiterítésnél vagy annak húzásánál a területen elfekvő éles holmiktól, üvegcserepektől stb. sérülést ne szenvedjen. Sáros területen még jobban kell ügyelni a ponyva megvédésére. A nagy súlyú sátorponyvakötegeket a ponyvaszállító kocsiról lerakjuk a kijelölt helyre.
A helyszínen megszabadítjuk a göngyölegtől és úgy terítjük ki, hogy a hozzákapcsolódó ponyvaszelethez kerüljön.
A ponyvák kiterítése után következik azoknak egymáshoz való fűzése, (schnürolása.) Elkerülhetetlen, hogy az összefűzésnél ne lépjünk rá a ponyvára. Éppen ezért a ponyvafűző részlegnek gumitalpú cipőt kell használnia.
A ponyvarészek összefűzése után következik a ponyvafejeknek az árbocon lévő vaskoszorúhoz való láncolása, fűzése vagy kötése. Ezen művelet elvégzése után kezdődik a sátor kerületén a koszorú kötelek összekötése és ezzel a sátorponyva elő van készítve a felhúzásra.
A ponyva kerületén minden harmadik ponyvakarikába egy körrudat helyezünk olymódon, hogy egy körrúd (rundstangli) kerüljön minden összefűzéshez.
A körrudak végéhez erősített kis vasrudacskákat befűzzük a ponyvakarikákba (őznikbe) és ezen rudak segítségével, egy oldalon lehetőleg 10-12 helyen, megkezdjük a sátor kerületének felemelését a körrudak alátámasztásával. A cirkuszsátor  egész kerületén aláfeszített körrudak rögzítése után következik a sátorfej felhúzása. A vaskoszorúhoz láncolt, vagy kapcsolt sátorcsúcsokat az árbocfejről lecsüngő csigakötelekhez kötjük. Ezen csigaköteleknek felhúzó részei az árboc talpától egy méter magasságban az árbochoz rögzített csigákba van befűzve.
A művelet előkészítése után mind a négy oldalon vagy emberi erővel vagy traktornak segítségével megkezdődik a sátorponyva felhúzása.
Emberi erő alkalmazásánál kb. 60 személyre van szükség, ezzel szemben két traktorral sokkal gyorsabban és könnyebben lehetne a kb. 40 q súlyú ponyvát 12 méter magasságba felhúzni.
A ponyva felhúzása egy ember irányítása mellett mind a 4 maszton egyszerre indul meg, úgy, hogy mind a 4, mind pedig a 2 árbocos cirkusznál egyformán haladjon fel a kitűzött magasságig.
A szükséges magasság elérése után a felhúzó kötél az árboccső átfuratában elhelyezett vasrúdhoz nyolcas csavarással lerögzítendő.
A felhúzás után minden árboc tövében kb. 100 fm. kötél fekszik a földön, melyet eddig az árboc talpánál elhelyezett fapadlóra csigába csavarva helyeztünk el. A kötelek azonban a nagy közönségforgalom következtében igen rendetlen állapotba szoktak kerülni. Ennek megakadályozására vállalatunk egyik dolgozója egy nagyon egyszerű újítást nyújt be, amelynek alkalmazása esetén a köteleket nem kell összecsavarni, és mégis meg vannak védve minden rongálódástól és összegubancolódástól.
A sátor a felhúzás pillanatában még nincsen teljesen kifeszítve. A sátor kifeszítése a még hiányzó körrudak behelyezése és a sátorfeszítőrudak (quatapolok) felhúzása után a kitenteléssel ér véget. A kitöntölés a cirkusz területén levert karókhoz minden egyes körrúdról levezető rundstanglikötél megfeszítésével, csigasor igénybevételével történik.
A quatapol, illetve sátorfeszítőrúd csak biztonsági szempontból van beépítve a cirkuszba, és csak vihar esetén szükséges igénybe venni. A quatopolok aláfeszítésével a cirkuszsátor úgy kifeszíthető, hogy ezáltal ellenállhat a viharnak és esőnek. Nem helyes szélcsend vagy nyugodt idő esetén a feszítőrúd alkalmazása. A sátor felületének az árboc és a körrúd között simának kell lennie.
A cirkusz körponyváját csak a belső berendezés felépítése után akasztjuk fel.
A cirkusz-tribün (graden) felállítása
A cirkusz belső berendezésének és ülésszerkezetének felállítása  –miként elől járóban említettem–  körültekintő, lelkiismeretes munkát igényel, különös tekintettel arra, hogy a graden egy nagy cirkusznál cca. 1500 ember súlyának teherbírását kell hogy biztosítsa.
A graden felállítása gyakorlott műszaki vezető irányítása mellett történjék. Egy nagycirkusz ülésberendezése 6 szeletből áll (kiscirkuszé 4). Egy szeletnek, illetve az ülőberendezés egyhatodának felállításához 6 ember szükséges. Ezek közül 3 ember a cirkusz kerületéhez odaállított pakk-kocsiról leadogatja és lehordja az ülőberendezés (graden) alkatrészeit, a másik három ember pedig összeállítja azokat. A graden alkatrészei olyképpen vannak számozva, hogy a kezdő, illetve végző alkatrészek megkülönböztethetők legyenek a hasonló, majdnem egyforma méretű és formájú alkatrészektől.
Hasonlóképpen jobb és bal megkülönböztetést használjunk a megjelöléseknél, függetlenül attól, hogy az alkatrészek, bordák, támaszrudak, padlódeszkák egyforma méretre készülnek,  mert az a helyes eljárás, ha az alkatrészek minden összeállításnál ugyanazzal a másik alkatrésszel találkoznak. Nagyon fontos az alkatrészek összeszámozása, mert ennek hiánya hátráltatja az ülőberendezés összeállítását.
A gradenon nyugszik annak padlózata és ülődeszkái is. A gradenok építése a cirkusz központjától sugár irányban történik. A gradenok (gerendaszerkezet) keresztrudakkal stb. alkatrészekkel kapcsolódnak egymáshoz. Ezen graden gerendák lábakon (bakokon) nyugszanak. A gradenokhoz vannak erősítve az ülésdeszkák, illetve padok lábai is. Annyi lába van, mint amennyi ülősor lesz ráhelyezve. A gradenszerkezet összekapcsolása után a padlózat, majd az ülésdeszkák rászerelése következik sorszámok szerint.
A graden, illetve lelátó berendezés gyors és tervszerű építése csak jól irányított és ütemezett munkával, az alkatrészek helyes összeszámozásával és összeillesztésével érhető el.
Ügyelnünk kell arra, hogy a gradenrészeket tartó bakok jól alá legyenek támasztva, dúcolva, lehetőleg a gerendák fekvési szögéhez viszonyítva merőlegesen. Ezen alátámasztó bakokon nyugszik az ülőberendezés ön-, és egész terhelési súlya. A tartó bakok, illetve lábak gondatlan aláhelyezése könnyen okozhatja az egész berendezés eldőlését, leszakadását. (Pl. az Alföldi cirkuszban és Nyári cirkuszban történt hasonló hiba az 1953-as idényben.)
Gondot kell fordítani arra, hogy a felállított tribün az eléje vert vaskarókkal biztosítva legyen az előrecsúszás ellen.
A cirkusz zenekari állványa felépítésének is nagy figyelmet kell szentelni, mert annak 8-10 ember terhelését, továbbá hangszerek és más felszerelések súlyát kell elbírnia.
A tribün, zenekari állvány, a páholyok, a porondládák és széksorok berakásával a cirkusz belső berendezése elkészült.
A berendezés összeszerelésével egyidejűleg a cirkusz belső dekorációjának is el kell készülnie, a bejárati függönyök, feljárók, poronddeszkák dekorációjával és letakarásával. A cirkusz díszítésének vonalán még nagyon sok a tenni- és kívánnivaló.
Ügyelnünk kell arra, hogy a cirkuszban a lelógó kötelek, szerelvények szép egyformaságban legyenek a körrudakra kikötve vagy rácsavarva.
A cirkusz építésével egyidejűleg szerelik fel az artisták a levegőszámok rekvizitumait, vagy helyezik üzemképes állapotba az előadásra.
A cirkuszsátor építésével egyidejűleg halad az elősátor (büfésátor), istállósátor építése is, hasonló, de sokkal egyszerűbb módszerrel.
A manege
A cirkuszsátor és a belső berendezés elkészítése után nagy gondot kell fordítanunk a porond szép kivitelezésére is. A porond legyen egyenletes, sima felület. Hintsük be jól megáztatott fűrészporral, ha lehet, fehér és pirosra festett fűrészporral mintázva. A porondládák legyenek tisztára festve vagy leterítve. A bejáratok és a zenekari állvány dekorálása nagyban emeli a cirkusz színvonalát. Az ülőhelyek (melyeket kívánatos volna bársonyhuzattal ellátni) tisztára törölve, a bejárati rész szépen felsöpörve, felöntözve álljon a közönség rendelkezésére. A cirkuszban megfelelő mennyiségű víz és öntöző berendezés legyen készenlétben, esetleges tűzveszély elhárítására.
A cirkusz szőnyeg kiporolva, tisztán várja a műsorkezdést.
A cirkusz külső építményeinek felállítása
A cirkusz sátrainak felépítésével egyidejűleg elkészül az állatkert és az istállósátor is. Az istállósátor lehetőleg a cirkusz hátsó részére kerüljön, úgy hogy a lovak az istállóból könnyen a porondra, illetve a cirkuszba kerülhessenek.
Az istállóban elhelyezett lovak választórúddal legyenek elkülönítve, de olymódon, hogy szabad mozgásuk azért biztosítva legyen. Ajánlatos az istállókban jászol használata az abrakos tarisznyák helyett.
Az istállósátor elhelyezése, illetve építése mellett fontos szerepet játszik a vadállatkocsik elhyezése is, azon okból, hogy az állatkertet látogató közönség a vadállatokat az istállókkal együtt tekinthesse meg. Tehát az állatkocsiknak az istállóval szemben kell helyet biztosítani. Legyünk figyelemmel arra is, hogy a vadállatkocsikból a befutó rácson keresztül az állatok könnyen kerülhessenek a porondra.
Az állatkocsik előtt 1 méter távolságban legyen egy védőkorlát, mely az állatokat megtekintő közönség biztonságát szolgálja.
Az állatkert és istálló építésével egyidejűleg rendezik a cirkusz kocsiparkját is, a következőkben ismertetett sorrend szerint.
A cirkusz bejáratától jobbra első kocsi az igazgató és a titkár kocsija. Balra a pénztár, utána a villanykocsi kerül elhelyezésre. Ezután sorban mindkét oldalon a lakókocsik. Az öltözőkocsit a művészbejárat közelébe kell állítani. A műszaki alkalmazottak, továbbá az állatidomárok és ápolók kocsijai az istálló közelében legyenek, hogy ügyeletet onnan könnyen elláthassák.
Ajánlatos a kocsikat szép sorrendben, négyszög elosztásban, vagy körben beállítani.
A pakk kocsikat úgy kell elhelyezni, hogy a cirkusz felszerelésének részlegeit mindig egy- és ugyanazon kocsi szállítsa, mert nagy könnyítést jelent, ha tudjuk azt, hogy az egyes kocsikra a cirkusznak melyik részlege van felpakolva.
A cirkusz konyhakocsija legyen távol az istállótól, öntözőkocsija viszont az istálló közelében legyen elhelyezve. A W.C. szolgálatot olyan helyen kell ellátni, ahol az a célnak legjobban megfelel.
A cirkusz udvarán bizonyos távolságokban szemétládák és szeméthordók legyenek elhelyezve a szemét tárolására. Nagyon rossz benyomást kelt, ha ételmaradékok, papírhulladékok a lakókocsik alá vannak kiöntve. Az elhasznált alomszalmának és állati piszoknak az istálló mögött kell tároló helyet biztosítani a könnyű elszállítás érdekében.
A cirkusz kerítése nagyon fontos szerepet játszik, éppen ezért azt különös figyelemmel kell felépíteni, jól összekapcsolni és kitámasztani. A kerítés védi a cirkuszt az idegen elemek behatolásától és biztonságot nyújt a cirkusz dolgozói és vagyontárgyai számára. Nem helyes, ha a kerítés közvetlenül a cirkuszkocsik mellett halad el, mert amíg az artistaművész dolgozó, vagy a cirkuszkocsi lakója máshol van elfoglalva, a kerítésen és a nyitva felejtett ablakon át könnyen be lehet jutni a kocsiba.
Amint látjuk, a cirkusz összes építményei egyidőben készülnek el, és alig néhány óra áll rendelkezésre, hogy a cirkusz az előadásra elkészüljön.
A cirkusz világítása
A cirkusz világítása nemcsak külsőségi szempontból fontos, hanem a műsor színvonalát is nagyban befolyásolja. Ennek érdekében komoly gondot kell fordítanunk a cirkusz világításának korszerű, a mai idők követelményeinek megfelelő kivitelezésére.
A cirkusz nemcsak műsorával, hanem technikai felszerelésével is hívja fel a közönség figyelmét. Ehhez döntően hozzásegíti fényes, ünnepi kivilágítása.
A gyenge világítás szegényes, rossz külsőt kölcsönöz a cirkusznak. Ezen a vonalon a tennivaló még nagyon sok.
Az ország számos városában nincsen meg az a feszültség, amely elegendő lenne ahhoz, hogy a cirkusz aránylag igen nagy áramszükségletét elláthassa.
A jövő cirkuszának feltétlenül saját áramfejlesztő berendezésére kell támaszkodnia, mert csak ezzel tudja biztosítani a korszerű világítási szükségletet. Egyes városokban a cirkusz áramfogyasztása következtében a feszültség 110 Voltról 80 Voltra esik le. Emiatt az izzók sárgán, tompán világítanak. Amíg cirkuszaink nem tudják saját áramfejlesztő útján megoldani az áramszolgáltatást (agregátor beállításával), addig sajnos nem gondolhatunk arra, hogy cirkuszaink olyan pompás világításban tündököljenek, ahogy azt szeretnénk.
A cirkuszok bejárati világítása is meglehetősen szegényes. A korszerűbb világítási lehetőség megteremtése elsőrendű feladataink közé tartozik. Erősen befolyásolja műsoraink színvonalát az a körülmény is, hogy belső világítási felszereléseink, armaturáink formája és alakjai nem megfelelőek.
Sötét, rosszul világosított porondon a legkiválóbb artistaszám is szürkének, hétköznapinak látszik, nem is beszélve arról, hogy a cirkusz nagy áramfogyasztása gyakran hálózati zárlatot idéz elő.
A jövő cirkuszának különleges megvilágítást adhatunk olyképpen, hogy az árbocok között a cirkusz nevét kivilágítjuk, azonkívül az árbockötelekre 15 Wattos izzókkal sűrű sorban füzéreket helyezünk el. Ezen füzérekkel az egész cirkusz kontúrját körülvilágíthatjuk egy trafón keresztül, melyet csak 24 Volttal táplálnánk. A cirkusz elején két oldalon elhelyezett reflektorokkal kellene az egész cirkuszt megvilágítani. A cirkusz belső világításában is sok változást kellene eszközölni. Felülről legalább 6 drb. 1000 Wattos armaturából kell világítani a porondot. Ezenkívül 4 drb. 1000 Wattos armatura világítaná meg a cirkusz kupoláját. Szükséges továbbá 2 drb 1000 Wattos reflektor, mely egyben színező is. Ugyancsak különös figyelmet kell fordítani a zenekari állvány megvilágítására. Megoldást kell találni arra, hogy a cirkusz világítása szabályozható legyen, tehát azt szükség szerint csökkenteni vagy erősíteni lehessen. Feltétlenül szükséges, hogy minden cirkusznál 2 drb. 12 Voltos accumulátor  legyen üzemben, amelyek a biztonsági lámpákat, egyben a vészlámpát, továbbá a lejáró és kijáró lámpáinak áramszolgáltatását látná el.
Mindezen lehetőségek és kívánalmak felsorolása után ismertetni kívánom a cirkusz jelenlegi világítási és árambekapcsolási munkálatait.
A cirkusz felépítésekor elkészül a világítási hálózat és áramszolgáltatás is. A város ÁVESZ kirendeltsége a cirkusztérhez legközelebb álló közvilágítási hálózatot vezető oszlopról kapcsolják le az áramot a közelben álló cirkusz áramkocsijába. Az áramkocsiból bekötik az áramot a már előre elkészített cirkuszhálózatba.
Az áramszolgáltatás és főbiztosítékok céljára a cirkuszkocsiban kapcsolótábla van elhelyezve. Innen kapja az áramot a cirkusz és annak valamennyi részlege, ú.m. a kocsik, állatkert, büfé, istálló stb. A cirkuszkocsik egymás között konnektor segítségével kapják az áramot a már említett közvilágítási hálózatból.
A cirkusz ritka esetben kapja meg a rendes feszültséget. Éppen ezért az előadás tartama alatt nem kívánatos a cirkusz lakókocsijaiban a lámpákat égetni, még kevésbé villanykályhákat vagy rezsókat bekapcsolni, mert ezek használata még jobban lecsökkenti a feszültséget.
A nagycirkusz villanybeszerelését feltétlenül egy szerelőnek és egy segédszerelőnek kell ellátnia, mert a gyakran későn megérkezett cirkusz világítási munkálatait egy ember nem tudja elvégezni. Emiatt történik meg, hogy sok esetben világítás nélkül maradnak a cirkusz egyes egységei, istálló, büfé, lakókocsik stb.
A villamos berendezéseket, kábeleket, lámpákat, reflektorokat és szerszámokat a cirkusz villanyszerelője kezeli. A felszerelések használat után a villanykocsiba külön erre a célra beépített szekrényben tárolnak. A tárolásra nagy figyelmet kell fordítani, mert az izzók útközben a nagy rázkódástól gyakran tönkremennek és ily nagy kapacitású izzókat menetközben beszerezni nem lehet.