Laczkó Vladimir: Cirkusz és biztonság 3. rész A cirkuszi eszközökről (rekvizitekről) és eszközhasználati módokról

 

Az alábbiakban  –a teljesség igénye nélkül– összefoglaljuk a cirkuszi eszközökre (rekvizitek)  és eszközhasználati módokra vonatkozó legfontosabb biztonsági előírásokat.

Az artisták által „jó rekvizit”-nek, „szép rekvizit”-nek tekintett cirkuszi eszközök, felszerelések több – esetenként egymásnak ellentmondó – követelménynek kell, hogy megfeleljenek. Így a cirkuszi rekvizitek tervezésénél, anyagainak, részegységeinek kiválasztásánál és gyártásánál nem hagyhatók figyelmen kívül a következő szempontok:

- biztonságosnak kell lenniük, és ez dokumentált kell, hogy legyen;

- funkcionálisan a cirkuszművészt és a produkciót kell, hogy szolgálják;

- meg kell, hogy feleljenek a cirkuszművészek utazó életmódjának, a gyakori, gyors és célszerű szét- és összeszerelhetőség követelményének;

- meg kell, hogy feleljenek a cirkuszművészek utazó életmódjának a szállíthatóság tekintetében is;

- súlyuk, méretük döntő lehet változó helyszínekhez való alkalmasságuk megítélésében, minél több helyszínhez alkalmasnak vagy adaptálhatónak kell lenniük;

- minthogy teljesen vagy nagyrészt a közönség által láthatók, vizuális hatásuk, értékük is igen lényeges;

- kialakításuk sokszor a cirkuszművészek személyére szabott kell, hogy legyen;

- gyakorta a tradícióknak, máskor az újszerűség igényének kell, hogy megfeleljenek;

- egyes előadásokban kialakításuk a teljes műsorkoncepció követelményei szerinti kell, hogy legyen;

- élettartamukkal gazdaságosságukat is biztosítani kell (a gyakori használat, szétszerelés, szállítás, összeszerelés mellett is hosszú ideig használhatónak kell lenniük).

Az artisták a produkciójukhoz szükséges rendkívüli fizikai megterhelés és pszichés igénybevétel elviseléséhez hosszú ideig folytatott gyakorlás, célirányos erőfejlesztés és mozgásképzés útján jutnak el. Produkcióik veszélyeit ismerniük és vállalniuk kell.

Rendkívül fontos, hogy az artisták és a cirkuszi területen dolgozók tudatában legyenek annak, hogy nem kivételezettek a munkavédelmi rendelkezések tekintetében*. A munkabiztonsággal, munkavédelemmel kapcsolatos követelmények, valamint a munkahely, munkakörülmények, munkaeszköz, veszélyes munkaeszköz, technológia és egyéni védőeszköz tekintetében érvényes rendelkezések a cirkuszokra, artistákra és a cirkuszi területen dolgozókra is érvényesek.

A vonatkozó rendelkezéseket a cirkusz világára jellemző eszközök – rekvizitek – és eszközhasználati módok tekintetében az artistáknak és a dolgozóknak értelmezni és alkalmazni kell.

A korábbi időszakokban, a hagyományok szerint, vélhetőleg tapasztalati és esztétikai szempontok alapján kialakított cirkuszi rekvizitek nagy része a szilárdsági számítások szerint is megfelelő. Ez a túlméretezésnek, a korábban rendkívülinek számító anyagok használatának és a gondos, egyedi megmunkálásnak tudható be.

Jelenleg elvárt, a jövőben nélkülözhetetlen lesz, hogy az artista rendelkezzen a rekvizitek érvényes minőségtanúsító irataival.

A kereskedelmi forgalomban kapható rekvizitek, illetve egyéb cirkuszi felszerelésként használt berendezések minőségtanúsítással kerülnek forgalomba (már igen sok eszköz készen kapható!). A minőségtanúsító irat meglétét és az abban feltüntetett érvényességi időt minden esetben ellenőrizni kell.

Az egyedileg gyártott rekvizitek vizsgálatát, arra jogosult szakértő végezheti. A vizsgálathoz a szakértő rendelkezésére kell bocsátani a tervrajzokat, a felhasznált anyagok, részegységek tanúsítványait. A gyártó nevét, elérhetőségét, az általa kiadott gyártói minőségi tanúsítványt, valamint a szállítási, szerelési, karbantartási, és ha van, egyéb utasítást.

A szakértő a dokumentumok kézhezvételét követően a rekvizit átvizsgálása és használati terhelésének elemzése után írásban közli szakértői megállapításait. Amennyiben nincs szükség módosításra, a „Szakértői vélemény” a használatbavétel engedélyezésével zárul. A minőségtanúsítás folyamata a használhatóság időtartamának megadásával befejeződik.

Ha a szakértő módosítást igényel, azt végre kell hajtani, és új vizsgálatot kell kérni.

(A szakértőt érdemes már a tervek elkészülte után megkeresni. Így a későbbi módosítási igények, viták elkerülhetők.)

A leírtakból következik, hogy mára a minőségtanúsítások rendszerére épülő minőségbiztosítás a cirkusz világára jellemző eszközök – rekvizitek – tekintetében is követelménnyé vált.

Úgy a kereskedelmi forgalomban vásárolt, mint a gyártott rekviziteknél a minőségtanúsításban jelzett idő lejárta után gondoskodni kell arról, hogy tanúsításra jogosult helyen sor kerüljön az ellenőrzésre és új, érvényes minőség-tanúsító irat kiadására.

Az artisták – a rekvizitek tervezői, készítői segítségével – mind gyakrabban használják az új anyagokban és technológiákban rejlő lehetőségeket. Ezek használata esztétikai és biztonságtechnikai szempontból is igen előnyös, de áruk drágábbá teszi a rekvizitet.

A kereskedelmi forgalomban vásárolható, cirkuszi célokra is alkalmas eszközök, részegységek nagy része minőség-tanúsítvánnyal kerül forgalomba (ilyenek a hegymászás, falmászás és a munkavédelem, tűzvédelem céljára használt felszerelések).

Tanúsítvány nélküli eszközöket vásárolni csak akkor érdemes, ha minősítésük gazdaságosan megoldható. (A hajós- és lovassportokhoz használatos eszközök egy része bőségesen túlméretezett, tetszetős kivitelű, de tanúsítvánnyal nem rendelkezik.)

 

            Itt is felhívjuk a figyelmet a rekvizitek minősítésekor felmerülő legalapvetőbb követelményekre.

Teherként embert viselő szerkezetek szilárdsági méretezésekor hatszoros (más esetben hat – nyolcszoros) biztonsági tényezővel kell számolni. Igen fontos körülményként kell figyelembe venni azt, hogy statikus teherviselésre szánt szerkezetet is érhet dinamikus erőhatás. A cirkuszi rekviziteknek mindenkor biztonságosaknak kell lenniük, így akkor is, ha az artista gyakorláskor, betanuláskor, vagy az előadásban hibázik.

A rekvizit minden egymáshoz kapcsolódó elemének, részegységének biztosítania kell a kívánt terhelhetőséget, elvárt minőséget (az erőátvitelben nem lehet „gyenge láncszem”).

Teherként embert emelő gépek – leggyakrabban elektromos meghajtású emelő szerkezetek – alkalmazásakor a zuhanás megakadályozásához követelmény az egymástól független két fékszerkezet. (A használatos elektromos meghajtású emelők áramkimaradás esetére fékkel felszerelten készülnek. A hajtóművet úgy kell megválasztani, hogy hiba esetén az szolgáljon második fékként.)

 

Sorozatunk további cikkeiben fogjuk elemezni a rekviziteknél használatos hagyományos és új

- anyagokat (fémeket, műanyagokat, köteleket, hálókat, hevedereket, stb.)

- gépelemeket (csapágyakat, csavarkötéseket, sekniket, karabinereket, stb.)

- oldhatatlan kötéseket (hegesztéseket, ragasztásokat, stb.)

- szerkezeti egységeket (emelő dobokat, hajtóműveket, vezérléseket, stb.).