H. Orlóci Edit: Zsonglőrözés – zsonglőrködés

 

Az ökör nem szokott ökörködni, aki ilyesmit művel, az nem válik tényleges szarvasmarhává. A bohóckodás sem más, mint butáskodás, semmiképp sem utalhat mesterségbeli kiváló teljesítményekre. Figyelni kell a szóhasználat pontosságára: a profi zsonglőr zsonglőrözik. Az amatőr viszont csak zsonglőrködik, vagyis játékból úgy csinál, mintha zsonglőr lenne. Olyasmivel szórakozik, ami másnak komoly munka. A zsonglőrözés hivatás, a zsonglőrködés hobbi, rekreáció.

Kontárnak kell nevezni  azt az embert, aki fizetséget is kap a zsonglőrKÖDésért. Hogy aztán hol húzódik a határ az értékes művészi produkció és a csapnivaló dilettantizmus között? Nehéz kérdés. A cirkuszban meglehetős biztonsággal szavatolja a minőséget a mennyiségi mutató: ha valaki bír hét buzogánnyal, nyolc labdával, kilenc karikával zsonglőrÖZni, az bizonyosan beleölte a megfelelő próbamennyiséget a számába, őt bátran mondhatjuk profinak. Egy újcirkuszi produkciónál azonban három labdával kedvére művészkedhet az előadó, kreativitásával még képes is lehet sikeresen elkápráztatni (átverni) a közönséget – akkor sem tekinthetjük őt zsonglőrnek.

Nehéz megmondani azt is, hogy jó-e a cirkuszszakma érdekeinek szempontjából az, hogy világszerte egyre népszerűbbé válik az artista-technikáknak hobbi-tevékenységként való alkalmazása. Talán az amatőrök számának növekedésével nagyobb figyelmet kaphat a cirkusz, az érdeklődés emelkedése megmutatkozhat a nézőszám-növekedésben is. Elképzelhető, hogy a cirkuszműsorok színvonala javulhat, mert a közönség vélhetőleg nem fog pénzt kiadni olyan huszadrangú előadásokra, amilyeneket maga is képes lenne produkálni.

Az viszont kétségtelen (pl. az alább tárgyalt könyvecske eladhatósága is bizonyítja), hogy az artista-technikák pozitív rekreációs értékét egyre többen, egyre inkább elismerik és hasznosítják. Az csak természetes, hogy a zsonglőrözés ezek közül a technikák közül a legnépszerűbb, hiszen az első időszakban rövid idő alatt látványos eredményeket lehet elérni, ám az is köztudott (legalábbis szakmai berkekben), hogy a legnagyobb próbamennyiséget a zsonglőrszám igényli.

A Zsonglőrködés[1] c. könyvecske gyerekeknek, fiataloknak készült. A hátsó borító ajánló szövege pontosan leírja a célját és tartalmát: "a zsonglőrködés mindig elkápráztatta és szórakoztatta az embereket. Bár nehéznek tűnik, akárki megtanulhatja könyvünk segítségével. Világos lépésekben mutatjuk be, hogyan kell elkezdeni a gyakorlást, milyen labdát kell használni, hogyan célszerű állni. Fokozatosan eljutunk a háromlabdás zsonglőrködés, trükkök, társakkal való zsonglőrködés bemutatásáig. Segítséget adunk jelmezek, kellékek kitalálásához, mutatványok felépítéséhez. Számos fotó mutatja be a zsonglőröket dobálás közben, speciális képek a labdák és a zsonglőr kezének pontos mozgását, ezek segítségével te is bátran kipróbálhatod a zsonglőrködést. Hihetetlenül jó érzés, ha már biztosan zsonglőrködsz három labdával. Itt az idő, hogy elkezdd!".

Szép kiadvány, a hobbitevékenység szintjén megfelelő. Az eredeti képekkel, rajzokkal kapcsolatban csak kevés észrevétel tehető (hogyan kerülhet a kézfej a váll magassága fölé?; az itt "kanalas"-nak nevezett kiinduló dobást miért felívelten, nem pedig alulról X séma szerint nyilazzák).

Ami a szöveget illeti, meglehetősen egyszerű, követhető. Ám a fordító kemény csatában maradt alul a trükknevek magyarításának kihívásával szemben: zuhatag, egy a többi fölött, tenisz a többi fölött, megragadás, keresztezett karok, zuhany, kettő három ellen, háromlabdás oszlop, kétlabdás oszlop, próbababatrükk, jojótrükk. Ezek közül (remélem jól értettem), a 'zuhany' jelöli azt a trükköt, amelynek a szaknyelvi változata a 'koszorú'.

A legelső, bekeretezett szövegrész – mi is lehetne más – "Egy kis történelem". Ebből megtudjuk, hogy már évezredekkel ezelőtt népszerű volt a zsonglőrködés, a király udvari bolondja zsonglőr volt, és hogy napjaink kiváló zsonglőrjei Enrico Rastelli, Paul Cinquevalli és társaik. Az igaz, hogy a cirkusztörténet tudományos hitelesség szempontjából gyermekcipőben jár, azt is elfogadom, hogy gyerekek részére szabad egyszerűsíteni, ám a kortársi szerep megállapításánál több mint félévszázados elcsúszás azért mégsem lenne megengedhető.



[1] Zsonglőrködés Usborne (1995) - Holló és társa 2000 ISBN 963 9202 97 5, a fordító nevének feltüntetése nélkül.