Murainé Szakáts Ildikó: A magyar artistaképzés jogszabályi háttere 7. rész             Az artistaképzés hagyományos és modulos központi programjainak tananyagszerkezete)

Az artista szakképesítés hagyományos és modulrendszerű központi programjainak (továbbiakban: KP) tananyagszerkezete alapvetően eltér egymástól. A hagyományos KP a régi pedagógiai elveknek megfelelően tantárgy-centrikus. A tananyag két nagy blokkra tagozódik: előkészítő és szakképzés. A modulrendszerű új KP ún. ismeret alapú tananyagegységekből áll.
A hagyományos KP tananyagszerkezete:
1. szakmai alapozó (előkészítő) tantárgyak
1.1. Akrobatika
1.2. Ügyesség
1.3. Függőszer
1.4. Pantomim
1.5. Tánc
2. szakmára felkészítő szaktantárgyak, kiegészítő és elméleti tantárgyak
2.1. Akrobata
2.2. Légtornász
2.3. Zsonglőr
2.4. Bohóc
2.5. Egyensúlyozó
2.6. Célgimnasztika
2.7. Cirkusztörténet
2.8. Gazdasági és jogi ismeretek
A modulrendszerű KP tananyagszerkezete:
1. Jogrendszer
1.1. Államjog
1.2. Polgárjog
2. Vállalkozástan
2.1. A vállalkozás
2.2. A piac
2.3. A vállalkozás környezete
2.4. A vállalkozási folyamat
3. Információ Technika (IT)
3.1. IT Alapismeretek
3.2. Operációs rendszerek
3.3. Szövegszerkesztés
3.4. Prezentáció
3.5. Információ és kommunikáció
4. Művészettörténet 1.
4.1. Egyetemes cirkusztörténet
4.2. Magyar cirkusztörténet
5. Művészettörténet 2.
5.1. Művelődés történet
5.2. Társművészetek története
6. Szakelmélet
6.1. Cirkuszelmélet
6.2. Esztétika
6.3. Dramaturgia
6.4. Látványtervezés
7. A produkció készítésének folyamata
7.1. A produkció előkészítése
7.2. A produkció készítése
7.3. A produkció műsorba szerkesztése
8. Munkafeltételek
8.1. Munkavégzés szabályai
8.2. Technikai feltételek
8.3. Biztonságtechnika
9. Életfeltételek
9.1. Etika
9.2. Életmód
10. Nyelvismeret
10.1. Szakmai nyelv
10.2. Szakmai idegennyelv
11. Szakágak 1.
11.1. Az akrobatika elmélete
11.2. Akrobatikai alapok
11.3. Akrobatika-szak
11.4. A légtornászat elmélete
11.5. Légtornászati alapok
11.6. Légtornász-szak
11.7. A zsonglőrözés elmélete
11.8. Zsonglőrözési alapok
11.9. Zsonglőr-szak
11.10. Az egyensúlyozás elmélete
11.11. Egyensúlyozási alapok
11.12. Egyensúlyozás-szak (ekvilibrisztika)
12. Szakágak 2.
12.1. A komikum elmélete
12.2. Bohóc-technikai alapok
12.3. Bohóc-szak
12.4. Az állatidomítás elmélete
12.5. Állatidomítási alapok
12.6. Állatidomár-szak
12.7. A bűvészet-illúzió elmélete
12.8. Bűvész-technikai alapok
12.9. Bűvész-szak
12.10. Illúzió-szak
13. Rokonszakterületek 1.
13.1. Sportmozgások
13.2. Tánc 1.
14. Rokonszakterületek 2.
14.1. Tánc 2.
14.2. Színészmesterség
14.3. Pantomim
14.4. Zene
15. Rendezvénytechnika
15.1. Technikai segítők
15.2. Körülmények
A két lista mennyiségi összehasonlítása is egyértelműen tükrözi, hogy lényegesen több ismeretet tartalmaz a modulrendszerű központi program.
A fő szakágak, az akrobata, légtornász, zsonglőr, egyensúly és bohóc tananyagok jól azonosíthatóak mindkét KP-ban, bár a megnevezések némileg eltérőek. Az akrobatika alapozó tárgy az akrobata alapoknak, a függőszer a légtornász alapoknak, az ügyesség tantárgy a zsonglőr és egyensúly alapoknak felel meg. A fő szakágak elmélete nevesítetten csak az új KP-ban található.
A kiegészítő tárgyak, illetve rokon szakterület köréből a tánc és a pantomim mindkét tananyagnak része, ugyanígy a cirkusztörténet is.
A gazdasági és jogi ismeretek a régi KP-ban csak a képzés struktúrája fejezet, évfolyam/óraterv táblázatában található meg, tananyagleírás nem készült hozzá. Az új KP-ban több tananyagegységre bontva ugyan, de egyértelműen azonosítható módon megtalálható.
A célgimnasztika tantárgy egységes tananyagként nem került át a modulos KP-ba, de gyakorlatanyagának használata a napi gyakorlás során megkerülhetetlen. Gyaníthatóan a Sportmozgások tananyagelem is tartalmazza bizonyos részeit.
Az új KP több olyan tananyagegységet tartalmaz, amelyek a korábbi, hagyományos szerkezetű KP-ban nem található meg. Ezek az Információ Technika (IT); a Művészettörténet 2.-n belül a Művelődéstörténet és a Társművészetek története; a Szakelmélet tananyagon belül a Cirkuszelmélet, az Esztétika, a Dramaturgia és a Látványtervezés; A produkció-készítés folyamata; a Munkafeltételek; az Életfeltételek; a Nyelvismeret; a Szakágak 2. tananyagrészeként az Állatidomítás, a Bűvészet és Illúzió; a Rokonszakterületeken belül a Színészmesterség és Zene; valamint a Rendezvénytechnika.
Az a módszer, amellyel a modulrendszerű artista szakképesítés központi programja készült – miszerint a munkaterületen (artista pályafutás során) szükséges ismereteket vette számba, és rendezte tananyagegységekbe – jóval átfogóbb ismerteket, használható tudást biztosít a pályakezdő fiatal számára, mint a hagyományos tananyag. A modulrendszerű központi program egyes elemei kísérleti jelleggel már az Állami Artistaképző Intézet képzésében is megtalálhatóak voltak, így a színészmesterség és a zenei alapok oktatása egyes évfolyamoknál, növendékcsoportoknál. A szakmai nyelv is szerepelt az Intézet tananyagában a Cirkusztörténet tantárgyba ágyazva. Ezek mintegy előrevetítették a képzés megújulásának igényét, hogy egy rugalmasabb, a művészeti ág gyorsan változó követelményeihez hatékonyan alkalmazható képzési terv készülhessen, lehetővé téve az artistapályán megjelenő ifjú tehetségek kibontakozását, érvényesülését.