Laczkó Vladimir: Cirkusz és biztonság 7. rész                                                               A rendszerszemlélet szerinti megközelítés

A CIRKUSZ ÉS BIZTONSÁG korábbi részeiben tisztáztuk, hogy a cirkusz munkahely, ahol a biztonságos munkavégzés feltétele a különböző munkaterületen dolgozók szakszerű, hibátlan és összehangolt tevékenysége.     
A rendszerszemlélet szerinti megközelítés alapján a különböző munkaterületek egy rendszer elemeinek - alrendszereknek - tekinthetők. Az alrendszerek - esetenként - további alrendszerekre, az alrendszerek mindenkor elemekre bonthatók a vizsgálat célja szerint.     
Egy cirkusz, mint rendszer biztonságos működéséhez nélkülözhetetlen, hogy alrendszerei és a bennük foglalt elemek hibátlanul és összehangoltan működjenek.  
   Természetesen - összetett feladatok elvégzéséhez - rendszereket régtől fogva kialakítottak, működtettek. A tudatos rendszerszemlélet, amely alapján egy feladat lehető legeredményesebb  elvégzéséhez az embereket és eszközöket átgondolt, előre tervezett módon célszerűen rendelték össze a hadviselés „mellékterméke”[1].      
Számítógéppel, a világhálón egy általánosan használt keresőbe a rendszerszemlélet szó beírásával rengeteg találatból válogathatunk. Ezekben az ipar, a mezőgazdaság, a szolgáltatások és egyéb területek igényei szerint, vagy általánosan érvényes körben számtalan szempontból foglalkoznak rendszerszemlélettel.
     Jó  néhány olyan általánosan érvényes szabály is kiszűrhető, amely a cirkusz, mint munkahely biztonságtechnikája tekintetében használható, érvényes. Ilyeneknek tartjuk az alábbi, a világhálóról célszerűen kiválasztott megállapításokat:      
- Egy rendszer nem az alrendszerek halmaza, hanem azoknak együttesként viselkedő egysége. Az összekapcsolódó alrendszerek hálózatot alkotnak.     
- Egy alrendszerbe történő beavatkozással legtöbbször nem egy dolgot cselekszünk. Amikor egy elemet megváltoztatunk - általában - mellékhatások keletkeznek, ezek befolyásolnak más alrendszereket, így az egész rendszert.      
- Egy alrendszer sem ragadható  ki környezetéből. Ezért a komplexitás tudatában kell mérlegelni, mit hasznos, mit felesleges és mit káros tenni egy alrendszerben. A rendszer jobbításához a vezetőknek és a munkatársaknak tisztában kell lenniük azzal, hogy melyik alrendszeren mikor mi a lényeges, a helyénvaló és az időszerű tennivaló.     
- A rendszer szempontjából az eredmény gyakorta nem arányos az alrendszeren végzett változtatással. Az alrendszeren végzett kis változtatás is a rendszer lényeges változását eredményezheti, és mindez fordítva is lehetséges.      
- Egy alrendszeren végzett változtatás eredményét mindig a rendszeren is vizsgálni kell. A vizsgálatok eredményétől függően - a beavatkozást követő  visszacsatolás formájában - a változtatást meg kell erősíteni, korrigálni vagy törölni kell.      
- A beavatkozások hatásának vizsgálatára, hasznosságának eldöntésére időt kell hagyni, kerülni kell a korai, elhamarkodott visszacsatolást.       
- Egy rendszer annyira működik jól, amennyire leggyengébb alrendszere.       
A cirkuszt, mint munkahelyet, soktényezős, bonyolult, összetett rendszernek kell tekinteni, melynek egymáshoz kapcsolódó alrendszerei és az azokban foglalt elemek hálózatként biztosítják az artistaprodukciók próbáinak és a műsor előadásának feltételeit.     
Egy modellnek tekintett utazó  cirkusznál felsorolhatók az alábbi - biztonságtechnikai szempontból is elkülöníthető - műszaki-technikai alrendszerek:
- a szállítmányozás;
- a cirkuszsátor, a manézs és a nézőtér építése, karbantartása, bontása;
- az áramellátás biztosítása és a hálózat kiépítése;
- a vízellátás biztosítása;
- a tűzvédelmi eszközök elhelyezése, a kapcsolatos jelzések kihelyezése;
- a cirkusznál dolgozók elhelyezése és ellátásuk lehetőségeinek biztosítása;
- a cirkuszi állatok elhelyezése és ellátásuk biztosítása;
- a rekvizitek fel illetve összeszerelése, valamint le illetve szétszerelése;
- a világítástechnikai berendezések felszerelése, működtetése, leszerelése;
- a hangtechnikai berendezések felszerelése, működtetése, leszerelése;
- a próbákat és előadásokat szolgáló anyagok és eszközök biztosítása;
- a próbákhoz és előadásokhoz szükséges műszaki-technikai tevékenységek biztosítása;
- a nézőkkel kapcsolatos tevékenységek sorának biztosítása; (Ezzel a továbbiakban most
nem foglalkozunk.)     
Ezeket a műszaki-technikai alrendszereket külön-külön is elemezhetnénk, az alrendszereken belüli elemeket önmagukban is vizsgálhatnánk. Ezek a különálló elemzések megmutatnák egy cirkusz műszaki-technikai alrendszereinek megfelelőségét vagy hiányosságát.       
A cirkusz központi „elemének”, az artistát tekintjük. A cirkuszi előadás és az artisták produkciói a műszaki-technikai alrendszerektől elkülönítve nehezen vizsgálhatók.
A produkciók próbái  és az előadások szorosan összefonódnak az artista produkciókat támogató alrendszerek működésével.
Vélhető, hogy egy cirkuszi előadás rendszerszemlélet szerinti leírása - az alrendszerek működésének és elemeinek részletezésével - egy bonyolult hálózat nehezen követhető  leírásának felesleges kísérletévé válna. (Még egy oroszlánokkal foglalkozó állatidomár műsorszámának - az alrendszerek működésének részletezésével együtt történő - leírása, elemzése is túlságosan bonyolult, így ennek az írásnak a célját tekintve felesleges is.)      
A cirkusz és biztonság rendszerszemlélet szerinti megközelítéséhez példaként, elegendőnek látjuk néhány könnyebben áttekinthető produkció vázlatos leírását.
A példáknál hibátlanul működőnek tekintjük azokat a műszaki-technikai alrendszereket, amelyek elválasztása a produkcióktól erőszakolt és életszerűtlen.
Az erősen leegyszerűsített példák - teljes értékűen - a rendszerekre vonatkozó általános szabályokra visszatekintve értelmezhetők helyesen.       
Egy zuhanásgátló (londzs) és kezelője által biztosított levegőszám rendszerszemléleti megközelítés szerint:
A rendszert, a produkciót bemutató artista, a rekvizit valamint a zuhanásgátló és kezelője alkotja. Ebben az ember – eszköz – ember – eszköz rendszerben a produkció biztonsággal bemutatható. A zuhanásgátló kezelője az artista biztonságán túl kisebb hibáit is korrigálja és más, véletlenszerű - például a rekvizittel kapcsolatos vagy a fénytechnika hibájából adódó - problémákra is azonnal reagálni tud.      
Egy csoportos talajakrobata produkció a rendszerszemléleti megközelítés szerint:
A rendszert, a produkciót bemutató artisták alkotják. A produkció akkor mutatható be biztonsággal, ha az artisták - azon túl, hogy feladataik tisztázottak és begyakoroltak - ismerik a produkció összes veszélyes pontját és a hibás vagy sikertelen trükkökkel kapcsolatos feladataikat. Amennyiben eszközöket is használnak, azokat a rendszer részeinek kell tekinteni, de az artisták feladatai - a biztonság tekintetében - változatlanok.      
Egy nagy rekviziten (apparát) bemutatott, többféle eszközt is használó, több artista által bemutatott produkció rendszerszemléleti megközelítés szerint:
A rendszert, a produkciót bemutató artisták az apparát és minden egyéb rekvizit együttesen alkotják. Kiemelkedő fontosságú, hogy az apparát építésekor az artisták is segédkeznek, minthogy hozzáértésük és munkájuk a biztonságos használhatósághoz nélkülözhetetlen.
Az artisták segítik, hogy az építés és a bontás a lehető legrövidebb idő alatt megtörténjen. Feladatuk annak ellenőrzése is, hogy a produkció megkezdéséhez minden eszköz a helyére került-e, kézre esik-e. Esetenként a műszaki személyzet produkció közbeni pontos munkája is szükséges a teljes, folyamatos és biztonságos előadáshoz.
Az apparát - szemléletmódunk szerint - önmagában is egy rendszer, hibás építési végzetes lehet.      
A példák további sorolása szükségtelen. Egy-egy cirkuszi produkció rendszerszemlélet szerinti, vázlatos áttekintése a leírtakhoz hasonló módon mindig elvégezhető és az elemzés a rendszerekre vonatkozó általános szabályokra visszatekintve értelmezhető, hasznosítható.      
A fentiekben a rendszerekre, a cirkuszra és az artista produkciókra vonatkozóan leírtak nyomán a biztonság témaköréhez kapcsolódóan fontos, hogy kiemeljük:
A cirkusznak, mint rendszernek az artista olyan „központi eleme” amelyik „rugalmas”.
Az artista - mint rugalmas elem - a biztonság tekintetében meghatározó fontosságú.
A fizikálisan, pszichésen és szakmailag jól képzett, a különböző előadási körülmények során tapasztalatokat szerzett artista a rendszer olyan központi „eleme”, amelyik képes a rendszer egyensúlyának megteremtésére és fenntartására. Szükség esetén képes a - a hibák korrigálásával, a biztonságot veszélyeztető helyzetek megoldásával - rendszer egyensúlyának helyreállítására, a balesetveszélyes helyzetek megszüntetésére.       
A cirkusz, mint rendszer, az előadás szolgálatában álló minden alrendszerével és azok elemeivel - elvárások szerinti hibátlan és összehangolt működésükkel - az artista produkcióját támogatják, és így biztonságát is szolgálják[2]
A cirkusznak, mint munkahelynek és saját tevékenységüknek rendszerszemlélet szerinti áttekintése jelentős segítséget nyújthat az artistáknak, de helyénvaló minden cirkuszban dolgozó munkájához, különösen az irányítói munkaköröket betöltőkéhez.
 
A változás az információ-technológia, számítástechnika, számítógép, mikroprocesszor, programok, stb. – minden lehetséges területen történő megjelenéséből és rohamos fejlődéséből adódik. A sokak számára érthetetlen „IT”-vel jelölt, vagy pontatlanul „technológiának” nevezett dolgok új korszakot nyitottak a cirkuszok világában is. A korábban elképzelhetetlen minőségű kötelek, rögzítők, programozott emelő szerkezetek, az „intelligens” világító eszközök, a számítógépes jegyrendelés és -árusítás, az „önműködő” WC és a felsorolhatatlanul sok újdonság mára természetessé vált, széles körben ismert és használt. 
Végül, a leírtakhoz kívánkozik a „rendszerszemlélet szerinti megközelítés” egyik lényeges haszna: segítséget nyújt ahhoz is, hogy láthatóvá váljanak azok a pontok, ahol nem segíthet a technika, nem helyettesíthető a szakmailag jól képzett, tapasztalt ember.


[1] A témával foglalkozók véleménye szerint az „angliai csata” - azaz Anglia légvédelmének megszervezése - volt az első rendszerszemléleti elvek szerint megoldott feladat. Az Angliát támadó bombázó rajokat a La Manche csatorna fölött vadászrepülők fogadták, az átjutókat a partoknál lebegtetett sok és nagyméretű léggömbbel a légvédelmi ágyúk fölé kényszeríttették.
[2] A használt anyagok, berendezések és technológiák változása legalább egy évtizeddel ezelőtt megkezdődőt és egyre gyorsuló  fejlődést mutat. Fontos ennek tudatosítása, minthogy ez a folyamat akkor is tart, ha nem elemzik, nem követik csak, mint - biztonságosabb, munkát könnyítő, a produkció hatását fokozó vagy több hasznot hozó - anyagokat illetve eszközöket az egyre kedvezőbb ár/érték arány mellett megveszik és használják.