Dr. Mády Ferenc: Élettani-egészségtani ismeretek oktatása a cirkuszművész-képzésben 

Az Állami Balett Intézettel egy évben, 1950-ben nyitotta meg kapuját az Állami Artistaképző Iskola is. A „testművészeti” jellegből adódó hasonlóság mellett a két intézmény szervezeti életében is sok rokon vonás található az eredetileg azonos minisztériumi felügyelettől kezdve a közös kollégiumig. A kezdetektől fogva egy fedél alatt folyik a közismereti tárgyak oktatása. 
Jelenleg a Magyar Táncművészeti Főiskolához tartozó Nádasi Ferenc Gimnázium ad otthont ennek a képzésnek. A táncművész és cirkuszművész növendékek egy osztályban tanulnak.
A közismereti tárgyak sorába már több évtizede egy speciális tárgyat iktatott az iskola vezetősége, mozgásanatómia néven. Ez a tantárgy magába foglalja az emberi test felépítésének legfőbb ismereteit, valamint a legalapvetőbb élettani, egészségtani ismereteket. A korábbi években  biológia tanár tanította az anyagot, a jelen tanév a második, amikor orvos végzettségű, napi orvosi gyakorlatot folytató tanára van a tantárgynak.
A tantárgy anyagának, tanmenetének összeállítása eszerint megváltozott. Elsősorban a mozgásszervek felépítésének és működésének megismerésére kerül a legnagyobb hangsúly. Természetesen nem orvosegyetemi  vagy főiskolai szintű ismereteket közlünk, bár az illusztrációs anyag csak mennyiségében tér el ezektől. 
A tánccal kapcsolatos biológiai ismeretek oktatása a Magyar Táncművészeti Főiskolán több évtizedre tekint vissza. Dr Nemessuri Mihály és Dr Lukács László személyében korábban is gyakorló orvosok, ortopéd sebészek tanították.
1991 óta e sorok szerzőjének, Dr Mády Ferencnek személyében egyetemi oktató –mellékállásban, de teljes figyelemmel– felépítette a tantárgy oktatásának tananyagát, illusztrációs anyagát, vizsgamódszerét, mely az eddigi tapasztalatok szerint bevált, bár évről-évre fejlesztésre szorul. . Az előző tanév óta már teljes óraszámban oktat, így jutott lehetőség arra, hogy a gimnáziumi oktatást is végezze. 
A gimnáziumi oktatás tapasztalatai számos kérdést vetnek fel.
A legelső  figyelemre méltó jelenség a gyerekek motiváltsága.  Itt nem mutatkozik különbség a táncos és artista növendékek között. Kezdetben a közömbösség  és a teljes elutasítás közötti állapotban vannak, ez változik az év második felében érdeklődéssé. Az oktatás a testileg,lelkileg legviharosabb életszakaszban,  a 14-15. életévben történik.
A száraz anatómiai jellegű ismeretek azonnal érdekessé válnak, amikor a tánc folyamatába belehelyezzük az emberi test működését. Nehezebb a tanár dolga az artista gyerekekkel. Az ő szakmai munkájuk lényegesen többrétű mint a táncosoké, így a tanár előtt kevesebb részlet ismeretes az artistamunka adta igénybevételről. 
Mindkét csoportban nehézséget okoz az, hogy a közismereti tárgyakkal szemben a szakmai munka előnyt élvez. Próbák, előadások miatt több esetben el kell hagyni a közismereti órát. Ez jelentős kiesést okoz az amúgy is szűkös időben (heti 1 óra). 
A megtanult anyag számonkérésére kidolgoztunk egy, a tárgy jellegéből adódóan használható objektív rendszert. Az elmúlt másfél tanévben jól bevált az írásbeli teszt formájában történő számonkérés. Ezzel a diákok előre tudják, hogy a tananyag mely részéből lesz a dolgozat. Két hetenként írt dolgozattal félévenként hét jegy adható. Egy-egy hiányzás nem zavarja meg  az értékelést.
A kérdések összeállításában a megértésre helyezzük a hangsúlyt, ennek megfelelő három válaszból kell a jót megtalálni. Ez a módszer szorgalomra, pontosságra szoktatja a diákokat. Az értékelési mód folyamatos és teljes mértékben kiküszöböli a szubjektív megítélést. Hátránya, hogy a papír "kegyetlen", emiatt az érdemjegyek még a jobb tanulók esetén is gyengébbek a többi tantárgy jegyeinél.
Nehézséget okoz még az, hogy – bár az óraszámhoz igazítva készítettünk egy meglehetősen rövid összefoglaló jegyzetet, ennek papír alapú sokszorosítására eddig nem volt mód.
Jelenleg az időnkénti papíron közreadott ismeretanyag mellé a CD-n átadott teljes anyag is rendelkezésre áll. 
Tekintve, hogy a cirkuszművészet a táncművészettel egyenlő értékkel szerepel a mozgásanatómiában, az ismeretanyag ebben az irányban fejlesztésre szorul annak érdekében, hogy a későbbiekre megmaradó  ismeret minél alaposabb lehessen. 
Speciális ismeretanyag szükséges több vonatkozásban. Az egyes cirkuszművészeti ágazatok más-más testi adottságokat igényelnek. Úgyszintén a gyakorlati oktatás területén más-más terhelésnek vannak kitéve a növendékek. Általában a sok évszázados tapasztalatra alapul a gyakorlati képzés, de az ehhez szükséges elméleti ismeretek nem állnak mindig rendelkezésre.
Fontos annak felmérése, hogy milyen egészségügyi igényeket támasztanak az egyes szakágak a művészeikkel szemben (erőnlét, diéta stb.), milyen intézkedések hozhatók ahhoz, hogy a művészi érték vesztesége nélkül minél biztonságosabban lehessen az artistamunkát végezni. 
Egy speciális biológiai tantárgy oktatása számos gondolatot ébreszt, ennek nyomán  újabb ismeretek megszerzése szükséges.
Hasznosnak tartanám, ha a cirkuszművészet oktatásának keretén belül születhetne egy összeállítás ezen különleges ismeretanyagról.