Bánfai Ágnes: Edzés, próba* tanóra 1. rész (Az órarend)

A cirkuszi akrobatika tanításának módszertana igyekszik minél hatékonyabban alkalmazni azokat az ismereteket, melyek a tornasport, ill. a cirkuszi munka gyakorlatából erednek; utóbbi az áthagyományozódás informális csatornáin, az előbbi viszont kiterjedt szakirodalom, dokumentáció, szabálykönyvek stb. formájában.
Az alábbiakban az alapozó artistaképzésnek egy ideális órarendjét igyekszem felvázolni, jól tudva természetesen, hogy a gyakorlatban számos tárgyi, személyi feltétel nehezítheti ennek az ideáltípusnak a megközelítését, de mindenképpen szükséges egy kiindulási pont, melyhez igazítható a tényleges megvalósítás. 
1. Mikor legyen az oktatás?
Az igen szabályozott körülmények között zajló sporttevékenységgel ellentétben az artistának a legkülönfélébb feltételekhez, sokféle célrendszerrel kell alkalmazkodnia. Nincs egységes recept arra nézve sem, hogy ki, mikor és hogyan próbál, ill. hogyan foglalkozik a gyermekével. Más a cirkuszgyerekek szocializációja és más az artistaképzősöké, az egyes számzsenerek próbaigénye is eltérő.
 A cirkusztörténeti irodalomban rengeteg utalás, fénykép található arról, hogy a kisebbnél kisebb gyerekek nemcsak próbálnak, hanem fel is lépnek, vagyis dolgoznak a manézsban. Az „igária” akár 2-3 éves kisdedeknek a munkába való bekapcsolását is jelentheti. A legfontosabb tényező itt az, hogy a gyerek már egészen kicsi korától szokja a közönséget, a spontaneitása, természetes előadókészsége kiugróan jó; de ha nem is dolgozik a manézsban, a környezet, a szülői minta mindenképpen előnyösnek számít. Hasonló lehetőségeket az intézményes képzés gyakorló fellépései megközelítőleg sem tudnak biztosítani.
Az artista életritmusa mindig a szerződésekhez igazodik. Alapszabály az, hogy nincs szabály, minden esetleges: a rendszeresség, az időszakok és napszakok (lehet próbálni akár késő este, előadás után), módszerek, munkakörülmények stb., de azt leszögezhetjük, hogy jellemzően a családon belül történik a testnevelés is.
A tornaedzés ezzel szemben rendszeres, jól kidolgozott tréning, az edzések munkanapokon 15-től 19 óráig tartanak, éspedig a versenynaptárhoz igazítottan. Az Artistaképzőben az előkészítős tanítás a felső tagozatos általános iskolások részére 14-18 h. között folyik. Érdemes lenne a kezdést legalább egy fél órával kitolni, mert így a késések jelentős hányada kiküszöbölhető lenne.
2. Az órák beosztása
Az Artistaképző jelenlegi gyakorlatában az akrobatika tantárgy heti három órával szerepel. Meggyőződésem szerint ennek a számát szükséges lenne megemelni. Ha minden nap van akrobatika, könnyen beépíthetők lennének olyan speciális gyakorlatanyagok is, melyek a cirkuszban jól hasznosíthatók (pl. gúla, excentrik, kaucsuk).
3. Az oktatás menete
Ha mozgásképzés gyanánt használjuk a gimnasztikát, akkor ideális lenne a délutáni órákat 14,30-tól egy 20-30 perces általános bemelegítő gimnasztikával indítani (akár összevont csoportokban), annál is inkább, mert az órának megfelelő speciális bemelegítés időigénye ezzel minimálisra redukálódna, tehát a növendékek a tényleges tanórán rögtön kezdhetnék a fő feladat gyakorlását.
A heti öt akrobatika óra mellett a tanulók életkori sajátosságai alapján három egyensúly-zsonglőr és két függőszer óra beiktatása tűnik optimálisnak. Az általános koncentrációs képesség 40-45 perces tanórákat feltételez. A tanítási folyamat végén (megint akár összevont csoportokban) egy 20-30 perces egységes erősítés-lazítással lenne célszerű befejezni a munkanapot.  
A kiegészítő tantárgyak közül legnagyobb súllyal a klasszikus balettnak kell szerepelnie, és érdemes elgondolkozni egy komplex modul kidolgozásán, melyben helyet kaphatnának a pantomim, színészi mesterség, zene is
Egy optimálisnak mondható órarend tehát a következő:

 
Hétfő
Kedd
Szerda
Csütörtök
Péntek
14,30-15h
Gimnasztika
15-15,45
akrobatika
függőszer
akrobatika
függőszer
akrobatika
15,50-16,35
ügyesség
akrobatika
ügyesség
akrobatika
ügyesség
16,45-18 h
kiegészítő
kiegészítő      
kiegészítő
kiegészítő
kiegészítő
18 h-18,30
Erősítés-levezetés



* A sporttal kapcsolatosan saját tapasztalataimból építkezem, a cirkuszi vonatkozású szövegrészek alapjául H. Orlóci Edit személyes közlései szolgáltak.