Névtelen: Akrobatika

 II. FEJEZET
HAJLÉKONYSÁGI /BOGNI/ GYAKORLATOK
A hajlékonysági gyakorlatok főleg a leány tanulók részére szükségesek. A fiú tanulókat csak olyan mértékig képezzük a hajlékonysági gyakorlatok elsajátításában, amennyire az az egyes adott esetekben megfelel a tanulók fizikai felépítésének. A fiú tanulóknak bizonyos fokú puhítása és lazítása természetszerűleg elkerülhetetlen. A nehezebbfokú hajlékonysági gyakorlatokat azonban csak olyan fiú tanulókkal gyakoroltassuk, akiknek erre egész különleges képességeik vannak.
A hajlékonysági gyakorlat oktatásánál is, ahogy már elöljáróban és módszertani kérdésekben foglalkoztam, a fokozatosság elvét kell szem előtt tartani. Különös figyelemmel kell lenni már a legelső alapfokú hajlékonysági gyakorlatoknál is a helyes kivitelezésre, az esztétikus mozgásra. Az oktató ne feledkezzék el a leánytanulóknál sem, különösen a magasabbfokú hajlékonysági gyakorlatok és ugrások tanításánál, a megfelelő bandazsírozásról. Értelemszerűen - bár most itt a jegyzetben nem foglalkozunk hajlékonysági gyakorlatok tanításával - egyidőben foglalkozni kell úgy a lábon, mint a kézen való statikai, egyensúly fejlesztő gyakorlatokkal is. A tanórákon belül az óratervet mindig úgy kell összeállítani, hogy ezekre a gyakorlatokra is megfelelő idő jusson. A hajlékonysági gyakorlatokat a bogni, az ívelés gyakorlatainak ismertetésével kezdjük el.
Bogni /ív/
A gyakorlat tanítása előtt az oktató alaposan végezze el az előkészítő gyakorlatokat. Ütemes hátrahajlások, segítséggel való hátrahajlások, bordásfalon segítséggel való betörések. (52. o.)
A gyakorlatot eleinte mindig tusírozzuk, egyrészt, hogy a tanuló ne féljen, másrészt, hogy helyes irányba szorítsuk a tanulót a gyakorlat mozdulat-elemeinek végrehajtásában.
Kiinduló állás: mérsékelt terpeszállás, karok magastartásban, tenyér előrenéz, tekintet előre.
Végrehajtás: a tanuló testsúlyát talpközépre helyezi, lassan hátrahajol úgy, hogy a hajlás mozdulatát a fej és a kar vezeti, a súlypont egyre jobban a medence előretolásával a talpon marad, a lábait nyújtva, a kezeit lassan lehelyezi a földre és csak akkor kerül tulajdonképpen a testsúly fele a kezekre. A kéz vállszélességben kerül a talajra. Az ív központja a csípő. A felállás lassan, a csípő mérsékelt előretolásával történik, a testsúlyt lábra helyezzük, a felállás mozdulatát a mell vezeti, a kar és a fej magastartásban marad és elfoglalja a kiinduló állás helyzetét. /73. ábra/
Lábemelés bogniból
A tanuló az előbb említett módon leereszkedik bogniba, majd egyik lábát feszesen nyújtott tartásban függőleges helyzetbe emeli. /74. ábra/
Kézállás-bogni pároslábbal
A tanuló váltott lábbal fellendül kézállásba, lábait összezárja, térdben feszesen nyújtja, lábfejét leszorítja, majd vállát mérsékelten a mozgás iránya ellen tolja, fejét hátraszegve, nyújtott, zárt lábakkal a talajra érkezik úgy, hogy a csípőn keresztül testsúlyát kezéről a lábára helyezi. /75. ábra/ (53. o.)
Kézállás-bogni egylábbal
Váltott lábas fellendülés haránt terpesztett kézenállásba, majd a lendítő lábat függőleges kartámaszon keresztül a földre helyezzük. Az elnyomó lábat spárga tartáson keresztül vízszintes tartásba hozzuk, a csípő előretolásával a lendítő lábra helyezzük a testsúlyt, a fejet hátraszegjük és felállunk úgy, hogy az elnyomó lábat egy pillanatig vízszintes helyzetben megtartjuk. /75. ábra/
Lábütős kézállás-bogni
A tanuló ugyanolyan módon kezdi a gyakorlatot, mint a kézállás bognit, de a kézállás helyzetének pillanata előtt a lendítő láb alsó lábszárát és az elnyomó láb alsó lábszárát összeüti, majd haránt terpeszbe szétnyitja és az előbbi gyakorlat szerint a talajra érkezik. /77. ábra/
Váltott lábas kézállás-bogni
A tanuló a kézenállás helyzetének elérése előtt az elnyomó és lendítő láb helyzetét lábváltással hirtelen megcseréli, tehát az elnyomó láb kerül előre és azzal érkezik a talajra. Ügyelni kell, hogy a testsúly a lábváltás alatt a kézen legyen. /78. ábra/
Egylábas kézállás-bogni tempóra, egyhelyben
A tanuló előrelépéssel jobb lábának egyidejű hátralendítésével előrehajol, majd kezével a talajra támaszkodik egy lépésre az elnyomó lábtól. Bal lábával elrugaszkodik, két kezén keresztül leereszkedik jobb lábára. Bal lábával hirtelen hátralép, testsúlyát ráhelyezi és az előbb leírt módon folytatja a gyakorlatot. /79. ábra/ (54. o.)
A kézállás bogni fenti módozatait egy kézzel való végrahajtásban is oktassuk. Az alapelvek lényegében ugyanazok. A gyakorlat végrehajtásaiban különös figyelmet kell fordítanunk a lendítő kéz munkájára és a támaszkodó kéz központi lehelyezésére./ /pl. egylábas, egykezes kézenállás-bogni/ /80. ábra/
Ráugrásos, egylábas kézállás-bogni
A tanuló rövid nekifutásból váltott lábbal eldobbant, majd a corbett második részéhez hasonlóan felugrik lábaival igen széles /majdnem spárga/ haránt terpesz helyzetet vesz fel, majd kézletétel után testsúlyát hirtelen átgurítja a lendítő lábára. /81. ábra/
Vissza-bogni kézálláson keresztül pároslábbal
A tanuló a már ismertetett módon elvégzi a hátrahajlást, majd pároslábával elrugaszkodik, testsúlyát a kezére helyezi úgy, hogy fejét erősen hátraszegi, vállát mozgási irányba tolja, csípőjét megemeli és nyújtott lábait kézállás helyzetébe felhúzza. Futólagos kézállásba, feszesen nyújtott térdekkel. A lábfej leszorítva egy pillanatig megáll, majd csípőből derékszögbe betörik, mindkét lábát a talajra helyezi, kezét és fejét magastartásba helyezi. /82. ábra/
Vissza-bogni kézálláson keresztül egy lábbal
A tanuló a hátrahajlással egyidőben lendítő lábát felemeli, majd futólagos spárga kézálláson keresztül lendítő lábát a talajra helyezi. /83. ábra/ (55. o.)
Vissza-bogni vissza-lépéssel tempóra
A tanuló a már ismertetett módon elvégzi az egylábas visszabogni mozdulatát úgy, hogy a talajra érkezés előtt a lendítő lábát erőteljesen a kéz nyoma elé viszi és a talajra helyezi, majd onnan folytatja a már ismertetett módon a gyakorlatot. /84. ábra/
A bognis gyakorlatok igen sok fajtáját lehetne még felsorolni. Különböző mérleg-állásokból, plasztikus pózokból stb. A gyakorlatok elvégzésénél különös figyelmet fordítson az oktató a kéz és a váll egyensúlyának, kitámasztásának helyzetére.
A tanulók általában igen hamar megunják a bogni gyakorlatokat. Az oktató ezért ügyeljen arra, hogy órái változatosak legyenek, a töréseket ne vigye túlsúlyba és óráinak tananyagát többféle megoldással tervezze. A bognis gyakorlatok összetételében sok kombinációt alkalmazzon. Igen nagy figyelmet fordítson –és ezt nem győzöm eléggé hangsúlyozni– a mozdulatok plasztikus kivitelezésére és a gyakorlatok hozzáállásában a könnyedségre és a szép kivitelezésre. Mindaddig tusírozza a tanulót, amíg az helyes testtartásban és szabályos formájában végre nem hajtja a gyakorlatot.
Rollát
Gördülő gyakorlat. Összekötő mozdulat, és zökkenőmentes sorozatos kivitelezése igen hatásos önállóan is.
Kiinduló álláspont: mérsékelt terpeszállás, testsúly az egész talpon, erőteljes homorítás, a kar könyökben behajlítva a mell mellett, a fej hátraszegve. (56. o.)
Végrehajtás: a tanuló mérsékelt térdhajlításon keresztül, mintegy "tapper", gördülő mozdulatot végez úgy, hogy amikor a mell a földre ér, fejét félrefordítja, kezével megtámaszkodik és hajlított karon keresztül a gördülés lendületével a kiinduló állást veszi fel a már ismert kézállás-bognin keresztül. A karok a kézállás bogni alatt is behajlítva vannak. /85. ábra/
Bokafogásos rollát
Igen nagy hajlékonyságot és sok előtréninget kívánó mozdulat.
Kiinduló állás: a tanuló bognin keresztül mindkét kezével megfogja jobb, illetve bal bokáját.
Végrehajtás: a tanuló térde berogyik, majd combján és hasán keresztül mellére gurul, fejét félre fordítja, majd a gurulás lendületét lábainak meghúzásával továbbfokozza és mellén átgurulva lábai a földre érnek és a kapott lendület felhasználásával folyamatosan tovább gördül. /86. ábra/
Bogni combfogással
A tanuló elvégzi a hátrahajlást úgy, hogy testsúlyát a csípő előretolásával a talpára helyezi, a mozdulatot a fej és a kar vezeti, majd lehajolva térdénél megfogja a lábait, fejét hátraszegi és lassan kézfogásokkal mindjobban felfelé halad a combján. A gyakorlat akkor helyes, ha a tompor és a váll, valamint a fej összeérnek. /87. ábra/
Mellállás
A tanuló nyújtott karú mellső fekvőtámaszból a combján keresztül előregurul, karját könyökben behajlítja, megtámaszkodik a földön és felveszi a mellállás helyzetét. /88. ábra/ (57)
Mell-bogni
A tanuló mellállásból lábait nyújtott térddel a talajra helyezi, ugyanakkor karjaival –azokat kinyújtva– megtámaszkodik a talajon. /89. ábra/
Fejkidugós
A tanuló közepes terpeszállást vesz fel és innen hátrahajlást végez úgy, hogy kezével megfogja a bokáját, majd karját behajlítva, alkarját a földre helyezi, térdét behajlítja. Terpesztett, behajlított lábai között fejét kezei közt előredugja. /90. ábra/
A nehezebb fokú hajlékonysági gyakorlatoknál, illetve azok végrehajtása előtt az oktató soha ne feledkezzék el a megfelelő mértékű puhításról. A gyakorlatokat eleinte igen óvatosan és segítségadással gyakoroltassuk, illetve tanítjuk. Különös figyelmet kell fordítani a hajlékonysági gyakorlatok végzése közben a megfelelő és helyes légzéstechnikára. (58. o.)