H. Orlóci Edit: A cirkuszi számzsánerek 2. rész  Ikária   

 
Besorolás
Ezt a produkciót egyértelműen az akrobatikus számok csoportjába kell sorolni bármely felosztás szerint: a kozsinettben[1] fekvő untermann(ok) lábáról indulva, annak tempóját felhasználva (általában ugyanoda, egy másik untermann lábára, ill. a talajra érkezve) az obermann(ok) különféle ugrásokat, szaltókat mutat(nak) be. 
 
Rokon területek
Közelebbi rokonságban áll: 1. a lábzsonglőr (antipod vagy fußarbeit), 2. a láblétra, 3. a fußvoltizs számokkal; mindháromnak közös eleme a kozsinett. Az első esetében különféle tárgyak (labda, tranka, stb.) szerepelnek a repülő emberek helyett, ez tipikusan varieté-szám; a második egy statikus számzsáner, amelyben az obermann(ok) egyensúlyozási trükköket végez(nek) a kozsinettben fekvő untermann balanszírozta egyágú létrán, a magasság következtében fennálló veszély miatt ez már cirkuszszámnak minősítendő; a harmadik pedig átmeneti kategória, a trükk-készlete megegyezik az ikáriában elsősorban fórmunkaként felhasználtakkal (vagyis a különféle szaltók már nem szerepelnek benne). Egyes erőművész számok esetében is használhatják a kozsinettet sok ember, ill. nehéz tárgy(ak) vagy állat(ok) megtartásához.
 
Kombinációk
Magától értetődik, hogy az imént említett zsánerek elemei beépülhetnek az ikáriába. Ami az egyéb számokkal történő kombinációt illeti, tekintetbe véve a kreativitás határtalanságát, és ismerve az oroszok vagy a kínaiak gyakorlatát, bármi elképzelhető: a kozsintettet fel lehet vinni magasba, a gumiasztallal, a csúszdával, de akár még a perzssel történő kombináció lehetősége is felmerülhet. (Váll- vagy öv-perzsen tartva akár ikária-trükkök is kivitelezhetők, amint a 2 Boór homlok-perzs slussztrükkje a tranka-forgatás volt az 1950-es évektől.)
 
Trükklehetőségek
Mint már említettem, fórmunkaként a fußarbeit (pl. Elekiék számában egy nagy asztallal lábzsonglőrözött az untermann) és a fußvoltizs trükkjeit alkalmazzák: ülés, állás, handstand, korbettek, váltások ülésből fekvésbe, állásba és vissza, ezekben a poziciókban forgatás, oda-vissza stb. A szaltók minden változata teszi ki azután a munka legfontosabb részét. Látványosságával színesítheti a számot a "körhinta", vagyis a vízszintesen elhelyezett hosszú rudat (melynek két végén lévő alkalmatosságon egy-egy obermann ül) előbb billegteti, mintegy libikókaszerűen, majd trankaként forgatja az untermann. A slussztrükk több kozsinettes nagy csoport esetében lehet valamilyen váltó, de leggyakrabban duplaszaltó és/vagy 10-20 tempószaltó zárja a számot. Speaight[2] említést tesz egy utcai artistáról, aki 1856-ban az öccsével bemutatott 50 tempó-szaltóból álló sorozattal dicsekedett.
  
Stílus
A kosztümöt, zenét, rekvizitet, világítást, nyelvi és gesztusnyelvi üzeneteket tekintve a szám dinamikájából adódóan temperamentumos előadást igényel, a stilizált spanyol, ill. magyar kosztüm bizonyult leginkább sikeresnek.
 
Történeti áttekintés
A kiindulásul szolgáló egyetemes cirkusztörténeti könyvek szerint 1777-re tehető az alapötlet megszületése[3], amikor is Astley-nél egy bizonyos Signor Colpi hanyatt fekve négy gyereket is egyensúlyozott a lábán, ez esetben azonban még nem tudható, hogy ugrásokat végeztek-e az obermannok. Az antipódról 1841-ből származik az első adat, és a nagy áttörés, a szaltó első említése 1843-ra esik, amikor Mr Risley hat év körüli fiával a Strand Színházban lépett fel. Az angol nyelvterületen az ő családneve szolgál a zsáner jelölésére (Risley act). A leírások szerint lábról lábra szaltó is szerepelt trükkjeik sorában, és később, de még ugyanebben az évben egy második "fiát" is alkalmazta obermannként, majd elindult nagysikerű európai körútjára. Angliában Risley csak színházakban lépett fel, de a cirkuszi artisták hamarosan felhasználták az ötletét, 1847-ben H. Lupino dolgozott hétéves fiával.
Thétard[4] az akrobaták kiképzésének szánt fejezetben egy 1910 körüli fényképet is közöl "ikáriai játékok" felirattal, amelyen /vélhetőleg/ apjuk előtt orgonasípszerűen, hátratett kézzel áll a hét gyerek, óvodás korútól a tinédzserig. A kiképzés szigorára vonatkozóan egy angol verset idéz, mely szerint sokat kell Risley növendékeinek szenvedniük:
"The poor Risley kids and the slanging buffers
Nobody knows what they got to suffer".
Thétard Risleyt amerikainak mondja, az előzményeket illetően pedig bevallottan minden bizonyíték híján ugyan, de valószínűnek tartja, hogy 1777-ben Colpi obermannjai is szaltóztak már. A zsáner, Risley 1840 körüli fellépései nyomán, fokozatosan terjedt el a cirkuszokban és főleg a varietékben, az 1890-es évektől kiemeli a következő csoportokat: Cottrelly, Scheffer, Kremo, Bonhair, Freire, Grix Grigori, Lorch, ill. "napjainkból"[5] a Frilli, Lorch, Bédini-Tafai és mindenekelőtt az Allison csoportot.
A zsáner bizonyos hanyatlását konstatálják a francia szerzők. A második világháború utáni időkből a kötetbe felvett fénykép a "Cirque des Muchachos" gyerekeit mutatja (két prepubertás obermann, egyik ül, a másik áll, őket teenager fiúk a kozsinettben fekve tartják, ill. a tusírozó is az utóbbiak korosztályához tartozik).
A német kislexikon[6] a parter-akrobatika alcsoportjába sorolja e számzsánert, és úgy tudja, hogy a mitológiai hősről, Ikarusról az angol Catrellyék nevezték el az 1850-es években. A trükkök (szaltók, piruettek, voltizs, passzázsok /am. váltók/ szaltókkal) technikai kivitelezésének leírása után ikáriás családokként Schäfferéket (hármas koloni hat személyből) és Kremoékat említik, majd a híressé váltak felsorolása következik: "Alexandrows (UdSSR), die Bogdadi-Fam. (UdSSR), die Darras, 7 Dvořáks (ÇSSR), die Ehtons, Grix-Grigory-Truppe (Deutschland), Ikaris (DDR), Iran Boys, Kirako & Co, Sylvester Kremo, Albert, 6 Malvidas, Pliner-Trio (UdSSR), 6 Tokaji (VR Ungarn, mit Schleuderbrett kombiniert), die Uschakows (UdSSR)".
Az "ikáriai játékok"-nál nem tárgyalják, de külön címszót kapott a "Risley-Akrobaten", akik az ún. "Risley"-t mutatják be, amely nem más, mint a lábon-lábról indulva és lábra visszaérkezve bemutatott szaltó. Itt azt is megemlítik, hogy korábban ezzel a névvel jelölték az ikáriai játékokat.
A német kislexikonban ún. 'Kissen'-nek[7] mondják a nálunk kozsinettként ismert rekvizitet, ám érdemes egy közelebbi pillantást vetni a különböző nyelvekben használatos elnevezésre. 1843-ban egy bizonyos Mr Derious "Tranka Hispaniola" szóösszetétellel hirdette számát az Amburgh's and Sands' Circusban[8]. Speaight azt is hozzáteszi, hogy a 'tranka' vagy 'trinka' voltaképpen a bölcsőszerű rekvizitet jelöli, mely a derék és csípő megkímélésére szolgál, és néhány évig magát a zsánert (itt a fußarbeitról van szó) is így nevezték.
Thétard-nál kétszer fordul elő a 'trinka' kifejezés, "la sellette spéciale à ce genre d'acrobatie"[9]. Oroszul is ugyanez az alak használatos: egy 134-szavas szakszótárukban rajzzal illusztrálva szerepel[10], illetve a kis enciklopédiában külön címszóban, továbbá az "ikáriai játékok"-nál is[11]. Összehasonlító etimológiai tanulmányt igényelne, vajon miért őrizte meg a magyar szaknyelv az itt elsőként említett alakot, ill. kötődött a forgatott hengeralakú lábzsonglőr rekvizit denotátumához.
 
Magyar emlékek
Mivel közintézményi szinten szervezett kutatás nem működik hazánkban, a feltárt források digitalizálása pedig értelemszerűleg a kezdet kezdetén is alig tart, a számbavehető adatok mindenképpen esetlegesnek tekintendők.
Az eddigi feldolgozottság szintjén az első említésnek az 1894-es hirdetés számít, a Herzmann Orpheumban dolgozó, és csak az év október-november hónapjaiban szabad produkcióról: "The 5 Daytons die einzig existierenden Parterre-Acrobaten, die ikarische Spiele auf hohem Piedestal arbeiten; haben die feinsten Requisiten und Costume, Präcision, machen als Schluss-Tric ihrer Arbeit 10 einfache Saltomortales im Tempo auf den Füssen. Als 11. Tempo ein 2 1/2 Saltomortale, vom Piedestal herab."[12]
Még ugyanebben az évben több lapszám is közölte a következő hirdetést is: "Varady-Truppe mit ihrem mechanischen Blumen-Büsten-Ständer Potpouri in ikarischen Spielen mit Doppelt-Saltos und Pirouettes auf den Füssen. Als Da Capo: Ein Lebendes Caroussel dermit Herzmann's Orfeum Budapest. Frei 15. November 1894"[13].
A Budapesten szerkesztett szaklap a XX. század elején hírt ad F. Rudolphi modern erő-egyensúlyozóról, képet is közölve, amelyen hét férfit és különböző súlyzókat tart, és a reklámban kiemelt trükkön („Schaukel”) minden bizonnyal a fentebb említett forgatás értendő[14]Az újság hirdetési rovatában legalább két további, az ikáriával kapcsolatba hozható produkció[15] szerepel.
A két világháború közötti időszakról még esetlegesebb a szaksajtó feldolgozottsága. Az Artisták Lapja (OSzK: FM3/11579) XVII. évf. 3-4. számában (1931. márc.-ápr.) említik, hogy új magyar cirkuszokat alapítanak "a Faludiak és a Dubszkyak, a híres akrobaták, illetve ikáriai játékosok", továbbá az 1935-ös 5-6. számban szereplő Busch-hirdetésben ez áll: "Ikáriai és ugródeszka akrobatái a jelenkor legjobb artistái." 
A szaksajtó esetlegességét  némileg ellensúlyozza az, hogy az információkat itt már kiegészítik az orális archívumokban megörökített személyes közlések is. Ilyen személyes közlés volt Czirják Encének[16] a visszaemlékezése arról, hogy gyermekként a családi ikária-számban dolgozott, többek közt a nagyon igényes pesti mulatóban, a Palais de Dance-ban is. A mai szakmai köztudatban Czirjákék lábzsonglőrként élnek, ám a fenti szaklap (XXIV. évf. 1937. aug.) "Cirkusz a Lehel téren" c. cikke, az 5 Czirjákot lábakrobaták, nem pedig lábzsonglőrökként szerepelteti, ezzel megerősítve a személyes közlés hitelességét.
A történészi gyakorlat természetesen a levéltári adatokat tekinti a legmegbízhatóbbnak, az itt felhasználható források azonban csak a következő korszakból állnak rendelkezésünkre. Egy datálatlan, de minden bizonnyal 1959-es MACIVA-dokumentum[17] feltérképezi a vállalat artistaszámait, és ebben a listában (további információ nélkül) két ikária-csoport szerepel: a 7 Bíró és a 4 Eleki. Az utóbbiról egy másik lapon[18] rövid ajánló, ismertető szöveget is olvashatunk: „4 Eleky Lábikária. 2 nő 2 férfi. Magyar ruhában, rendkívül tempós, hangulatos szám. Kiemelkedő trükkjei: lábon egyensúlyozott 5 m magas létrán egy nő kézenáll; a lábon 20 visszaszaltót hajt végre egy igen csinos és magas nő”.
Mivel az 1950-es, ’60-as években mindkét produkció tagjai kint maradtak Nyugaton, a következő évtizedekben a vállalatnál csupán az 1963-ban indult ikária, a Tokaji-csoport működött, melynek tagjai: Picard Ferenc és felesége (sz. Csarnai Emma), Vitáris István és felesége (sz. Picard Katalin), Picard Piroska és Picard Endre, tehát négy testvér és közülük kettőnek a házastársa. 1973-ban további két házastárs (Piri férje, Forgó Béla és Bandi felesége, Judák Sári) szállt be a csoportba. Bíróék számához hasonlóan, a magasított kozsinettet ők is deszkával építették egybe, így nagyon levegős, magas trükköket tudtak bemutatni, slussztrükkjük duplaszaltó volt.
Az alábbiakban igyekszem legalább kivonatos életrajzi- és pályaképet adni Picard Ferencről (1935.02.10. Vasas) a vele készített interjúk és kérdőívek alapján. Teljes neve Picard Ferenc János, de a szakmában, ismeretségi körében mindenki Öcsinek, Öcsi bácsinak szólítja. Családját tekintve a Magyarországon legrégebben megtelepedett dinasztiákból származik: édesapja Picard[19] Iván (1910), édesanyja Schneller[20] Anna (1914), testvérei: P. Katalin, P. Piroska és P. Endre, felesége, Csarnai Emma cirkuszi táncosnőből lett artista, mielőtt összeházasodtak, két évig a Wagner oroszlánszámban dolgozott. Jól tanúskodva a világjárásukról, első gyermekük P. Anna Éva a Szovjetunióban, Groznijban született, második lányuk, P. Renáta Katalin pedig az USÁ-ban Venice FLA. Mindketten az Állami Artistaképző Intézetbe jártak, azt követően idősebbikük csak rövid ideig volt artista, Renáta viszont egy francia állampolgárságú trapézoshoz ment feleségül, és 1990 óta saját komédiás cirkuszukkal utaznak Franciaországban. Öcsi bácsi valamennyi unokája artista. 
Aktív artista-pályafutása az 1940-1982 közötti időszakra esik, 1950-ig a családi cirkusznál, ezt követően kerültek a Vállalathoz (Vidéki Népszórakoztató, majd Országos, végül Magyar Cirkusz és Varieté), először öten a szülőkkel, majd négyesben zsonglőr számmal dolgoztak, és 1963-ban jött létre a nagy deszka-ikária (második szám: luftbalett 1973-1982) csoport. A vállalatnál szakszervezeti bizalmiként is tevékenykedett Öcsi bácsi, és később a Művészeti Osztályon instruktori csoportvezetői tisztet látott el. 1985-től néhány éves megszakítással az Állami Artistaképző Intézet (ma: Baross Imre Artistaképző Szak/közép/iskola) szaktanára.
Fiatal korában ikária, láblétra, görgő, egykerekű, zsonglőr és voltizs számokban dolgozott, volt obermann és untermann, hangszeres tudása: trombita, szaxofon, klarinét, szintetizátor. Napjainkra cirkusztörténeti hozadékkal bír a láblétra számuk slussztrükkjének leírása: a két gyerek a rekvizit tetején előhúzott egy-egy magyar zászlót, és elszavalták a Nemzeti dalt. 
A McTEKA adatbázisában szerepel annak a "Minősítő igazolás"-nak a másolata, melyet 1952 márc. 30-i dátummal Fekete Lajos, "a Népművelési Minisztérium által kinevezett Artistákat Minősítő Bizottság" elnőke írt alá (és látott el a minisztérium pecsétjével), tanúsítván, hogy a 4 Alexander lábikária szám tagjai Pikárd Ferenc, Iván, Katalin és Piroska. 
Az alábbi táblázat Picard Öcsi bácsi visszaemlékezése alapján foglalja össze a teljesített szerződéseket.
 
Év, hó              Ország / város(ok)             Cég neve / jellege          Típusa 
1951
Magyarország
Vidám Cirkusz
Utazócirkusz
1952
Magyarország
Nyári Cirkusz
Utazócirkusz
1953
Magyarország
 
Utazócirkusz
1954
Magyarország
Alföldi Cirkusz
Utazócirkusz
1954 tél
Budapest
Budapest
Varieté
1954
Albánia
Kulturális csere, vegyes műsor
Szabadtéri színpadok, kultúrházak
1955
NDK
Teljes magyar társulat
Utazócirkusz
1956
-
/katona szeptemberig/
 
1956
Budapest
Kamara Varieté[1]
Varieté
195612
Lengyelország
Cirkuszfesztivál
Sportcsarnok
1957
Jugoszlávia
Circus Adria nemzetközi műsor
Utazócirkusz
195801
Bulgária Szófia
10 éves ünnepi műsor
Stabil, régi faépület
1958
Magyarország
Budapest
Utazócirkusz
közben 6 hét
NDK
Presse Fest
Szabadtéri színpadok
1958 tél
NDK
Zwickau: Lindenhof,
Magdeburg: Kristal Palast
Varieték
1959
Magyarország
 
 
195911-12
NDK: Dresden, Karl Marx Stadt
 
Varieték
1960
Törökország, Románia
Teljes magyar társulat
Building - utazócirkusz
1961
Csehszlovákia
Magyar társulat
Utazócirkusz
196112-196203
Lengyelország
Magyar társulat
Buildingek
1962
Bulgária
Magyar társulat
Utazócirkusz
1963
Vietnám, Mongólia, Kína, Szovjetunió
Magyar társulat
Buildingek, kőcirkusz, sátor
196309 (?)
Jugoszlávia
Magyar Társulat
Utazócirkusz
196312-640220
Kopenhága
Ringling
Utazócirkusz
19640223
Berlin
Friedrichstadt Palast
Varieté
1964
Svédország
Trolle Rhodin
Utazócirkusz
196410
Páris
Bouglione / Cirque d'Hiver
Kőépület
196412-196812
USA
Ringling
Buildingek
1969
Szovjetunió
Magyar társulat
Utazócirkusz
1970
Bulgária
Apollo Circus magyar társulat
Utazócirkusz
1971
Jugoszlávia
Apollo Circus magyar társulat
Utazócirkusz
1972
Magyarország
Apollo Circus magyar társulat
Utazócirkusz
197301-02
Puerto Rico
 
Building
1973
Stockholm
Tivoli
Színpad
1973
Koppenhága
Tivoli
Színpad
197309-12
Spanyolország
Circus Russo
Utazócirkusz
1974
Lengyelország
Magyar társulat
Utazócirkusz
197412-7501
Berlin
Friedrichstadt Palast
Varieté
1975
Jugoszlávia
Apollo Circus
Utazócirkusz
1976
Lengyelország
 
Utazócirkusz
1977
Magyarország, Bp.
Vízicirkusz, FNC
Utazócirkusz
1978
Csehszlovákia
Apollo Circus
Utazócirkusz
1979
Németország.
Sarrasani (nagyrészt magyar társulat)
Utazócirkusz
1980
Dánia
Benneweis
Utazócirkusz
1980 tél
Bucuresti
Magyar társulat
Kőcirkusz
1981
Magyarország
Ifjúsági Cirkusz
Utazócirkusz
1982
Magyarország
Vízicirkusz
Utazócirkusz

[1] Itt legalább három-négy műsorban is dolgoztak.

 Az Artistaképzőben született produkciók
Az Artistaképzőben elsőként az 1970-es években Baldió Balogh Mihály tanított be fußarbeit számot, melynek egyik tagja, Dittmár Éva hosszú évtizedekig a szakmában maradt. Az 1990-es években egy orosz tanárnő készített fel (M. Szakáts Ildikó elsődleges és utólagos segédletével) egy csoportot, melynek egyetlen tagja, Sályik Diana maradt meg a pályán, a többiek csak néhány hónapig.
A 1980-as évek végén Picard Ferencnek két csoportja is végzett, ill. dolgozott rövid ideig a szakmában. 1.) a 3 Carmen fußarbeitja az 1987-es wiesbadeni Nachwuchs Festivalon ezüst-elefántot nyert, ill. az 1989-es szezont a magyar vízicirkusznál dolgozta le részben itthon, részben Bulgáriában. 2.) a Badacsony deszka-ikária csoport az 1989-es Párizsi Fesztiválon ezüst érmet és egy különdíjat nyert, illetve 1988-ban a Szovjetunióban, majd 1989-ben az imént említett vízicirkusznál dolgoztak ők is.
Az 1990-es években Deltai Károly hozott ki egy lányokból álló ikáriát, de közülük csak ketten dolgoztak a gyakorló fellépéseket követően is még néhány hónapot, a Stúdióból 2010-ben kikerült csoport pedig már az első szezon elején felbomlott.
 
A Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztivál
Az ezredforduló legrangosabb magyar cirkuszi eseménysorozatának legújabb műsorfüzetéből mindössze annyit regisztrálhatunk, hogy a kezdetektől 2010-ig egyetlen ikáriaszám sem nyert nagydíjat.



[1] Csak a legutóbbi időben tűnt fel a kozsinettet helyettesítő párna, amelyet az untermannok hátsójához erősítettek, így lehetővé téve az ő folyamatos helyváltoztatásukat is. Természetesen az untermannok minden rekvizit nélkül is felvehetnek hasonló testhelyzetet más számzsánerek egyes trükkjeinél, pl. a gúlák építése esetén.
[2] George Spaight: A History of the Circus London 1980 68. o.
[3] Speaight u.o.
[4] Henry Thétard: La merveilleuse Histoire du Cirque Julliard 1978 272-281. o.
[5] Thétard 1968-ban halt meg, és a kötet háború utánra vonatkozó fejezetét L.-R. Dauven írta
[6] Unterhaltungskunst A-Z Henschelverlag Berlin 1975. A cirkuszra vonatkozó szöveget Dietmar Winkler állította össze.
[7] u.o. 16. o.
[8] Speaight 68. o.
[9] Thétard 276. o.
[10] Cirkovaja terminologija Moszkva 1982
[11] Malenkaja enciklopedija Cirk Moszkva 1979
[12] Internationale Artisten Revue 1894.03.10.
[13] Internationale Artisten Revue 1894.10.10., 10.20., 11.01., 11.10.
[14] Internationale Artisten Revue 1902.10.20.: F. Rudolphi Modern Krafteq. Die Lebende Fuss Schaukel Frei ab 1. November Ständ. Adr.: Budapest. VI. Hajós u. 43.
[15] Internationale Artisten Revue The Longfields akr. eq. mit ikarischen Spielen Bucarest Circus Beketow 1907.03.01.; Circus Colosseum Klagenfurt 09.01.; ua. Willach 09.20.; ua. Görz 10.10; illetve The 2 Fontner Fussleiter u. Perche-Akt zZ.: Neapel (It.) Real Politeama Giacosa, Frei ab 1. April 1913.01.10.
[16] Teljes nevén Eötvös Ferencné sz. Czirják Anna (1929-1993), aki a MACIVA égisze alatt évtizedeken át duettben dolgozott férjével (2 Ferenczi) ekvilibristaként. 
[17] Országos Levéltár XXIX-I-3/63
[18] Országos Levéltár XXIX-I-3/65
[20]Az 1891-ben Düsseldorfban kiadott Artisten-Lexikonban a következő adat szerepel: „Schneller, ungarischer Kunstreiter-Principal, gestorben am 30 November 1888 in Szegedin an der Wassersucht.”