Bánfai Ágnes: Oktatási segédeszközök

A legkorábbi akrobatika-módszertani kézikönyvként Tuccaro 1599-ben kiadott munkáját említi mind a cirkusztörténeti, mind a sporttörténeti szakirodalom1. Ebből a műből Magyarországon csak idézeteket lehet olvasni, az egész könyv – legalábbis az internetes nagykönyvtári (OszK, FSZEK) katalógusok szerint – nem elérhető2.

Az egyetemi képzés ismeretanyagának kiszélesítése érdekében természetesen nagyon hasznos lenne minél több régi módszertani írás tanulmányozása, itt most az Állami Artistaképző Intézet könyvtárában az ezredfordulón kezembe került kiadvány fénymásolatát fogom ismertetni.

A címet talán így lehet lefordítani: „Akrobatika – Könnyen, gyorsan”. Acrobatics Made Easy by James A. Rozanas – illustrated by Robert M. Reed. A munkaanyag Chicagóban látott napvilágot, 1954-ben.

A rendelkezésemre álló fénymásolat 32 A/4-es lapból áll. Az összeállítás elején ajánlások, benne hivatkozás korábban megjelent könyvekre, tartalomjegyzék, a segédeszközök ábrája, a végén pedig haladási táblázat és az eszközök leírása található. [az aláhúzottakra klikkelve megtekinthetők lesznek] A munka érdemi részében a három vagy négy fázisú mozgásábrákat követik a trükkök rövid (kb. 120-150 szavas) leírása, mégpedig hét fejezetre tagoltan, a segédeszközök szerinti csoportosítás sorrendjében.

A továbbiakban az angol kifejezések mellett az illusztrációkból kikövetkeztethető mozdulatsorok elnevezését a cirkuszi terminológia szerint fonetikus átírásban adom meg, amennyiben a torna szóhasználata ettől eltérő, azt „/”-et követően szintén közlöm. Zárójelben szerepelnek azok a trükkök, amelyek alkalmazása nálunk szokatlannak számít (pl. nincs benne az Artistaképző Pedagógiai programjában).

A fentiek nyomán ki lehet emelni azt, hogy az intézményes artistaképzésben napjainkra indokolatlanul szűnt meg a kézi-londzs használata. Ez különösen a szerényebb lehetőségekkel rendelkező olyan alapfokú képzések esetében lenne ajánlatos, ahol a kétágú londzs felszerelése akadályokba ütközhet. A „szalag” használata esetleg kipróbálható, bár a kézi tusírozás és rávezetés alkalmasabbnak tűnik az említett esetek többségében, bár kétségtelen, hogy kevésbé fárasztó. A ferde deszka alkalmazását nem tartom célszerűnek, a kis-gumiasztal viszont a legalapvetőbb eszközök közé tartozik. A „bógni-emelvényt a zsámoly, a gurtnit pedig a gyűrű kiválthatja.