Dr. Mády Ferenc: Miért menjen cirkuszba a tanár?

 E periodika előző számában rövid, összefoglaló, objektív áttekintést adtam a Magyar Táncművészeti Főiskola mozgásanatómia tantárgyának intézményi kereteiről, most azonban kiegészítésként egy egészen szubjektív, a diszciplináris követelményeknek aligha megfeleltethető, ám érzelmi töltésénél fogva is fontos kitérőt szeretnék tenni.  

A gimnáziumi tanítás talán a legnehezebb pedagógiai folyamat. Csaknem felnőtt, de lelkükben még gyermek embereket kell vezetni egy meghatározott tudás irányába. Különösen kényes egy olyan tantárgyat tanítani, melynek alapja az orvosegyetemen is a legnehezebbek közé tartozik dacára a hallgatók erős motiváltságából következő figyelmének, a gimnazistáknak pedig, még ha átlátnák is a tanultak fontosságát, akkor is nagyon nehéz volna számukra ez a képzés.

Az első órákon szinte megkövülten álltam a figyelmetlenséggel, a szabadossággal, a nyugtalansággal szemben. A gyerekek –gondolom– kipróbálták, meddig mehetnek el. Egy-egy esetben teljesen kívül helyezték magukat az órai munkán. Vetítés, színes képek, modellek kezdték érdekessé tenni az órát. A táncosoknak gyakran tudtam példát mondani egy-egy mozdulat elemzésekor, de az artisták számára adós maradtam evvel. Újabban a cirkuszi munka megfigyelésével igyekszem közelebb jutotni az itt szükséges mozgásszervi terhelések megragadásához.
A növendékek vizsgaműsorára a gyerekektől kaptam meghívást, így nem tehettem meg, hogy távol maradok. Életem egyik legnagyobb élményét hozta ez az előadás.
A saját növendékeimet láttam viszont a porondon.
Az utolsó padban megbúvó duci, figyelmetlen kislányt, aki mozgásanatómia óra alatt a padban valamit olvasott, most tudtam megérteni. Ez a gyerek anatómia helyett verseket olvasott. Most a porondon egy totyakos lila munkás nadrágban, kócosan, kifestett arccal, piros orral ő volt a CLOWN. Így nagybetűkkel. Egy fogas, egy kabát, egy sapka volt segítségére. Tíz másodperc alatt egy egész szerelmes verset adott elő. Tizenöt éves. Az egész műsor alatt valamilyen kissé szomorú, visszafogott humor hatotta át megjelenéseit. Igazán nagy művészektől láttam hasonlót.
A trapézon pontosan, ügyesen két tanítványom is dolgozott. Szinte valamennyi tárgyalt ízületet, izmot mozgattak, az anatómiai ismereteknek a munka tudatosításában kell segíteniük. A zsonglőrök mindegyike a legnehezebben kezelhető gyerekek közé tartozik. Az egykerekű bicikli számot előadó két fiú és két lány az előző évben voltak növendékeim. Elgondoltam, hogy mennyi fegyelem, mennyi gyakorlás van a szép produkció mögött. Jó volt látni őket. Érezni, hogy a pontos fizikai munka mögött értelmes emberkék húzódnak meg.
Közismereti tárgyat oktató szaktanár vagyok. Ezen a téren kezdő. Látva az előadást, átgondoltam, hogy a most készülő tankönyvben sokkal nagyobb teret kell adjak az   cirkuszművészet igényeinek megfelelő ismereteknek. A tankönyv már majdnem készen van, de inkább még néhány hetet dolgozom rajta, hogy az artista növendékeket a táncművész növendékekkel azonos értékű ismeretekkel láthassam el.
Ezért kell cirkuszba menni. Köszönöm az élményt és a tanítást, gyerekek!