Szonday Szandra: URBAN RABBITs - A Francia Cirkuszakadémia és a Krétakör közös produkciója a Fővárosi Nagycirkuszban

Az Urban Rabbits nem  az első, és remélhetőleg nem is az utolsó, Magyarországon látható újcirkuszi előadás. A műsor elemzéséhez az apropót az adja, hogy e szintén jubileumi produkciót a 60. születésnapját ünneplő Artistaképző gálaműsorával párhuzamosan mutatták be a Fővárosi Nagycirkuszban, így közvetlenül összevethető volt a két előadás. Anélkül, hogy kitérnék az Artistaképző műsorának leírására (mely egyébként alapvetően a hagyományos cirkuszi forgatókönyvet követte), megpróbálom bemutatni a különbségeket, kategorizálni a franciák előadásában látott artistaszámokat. Nem szubjektív véleményemet szeretném tehát közzétenni (mennyire jó – rendezői koncepciójában, dramaturgiailag, stb. – az előadás), erre vonatkozó írásomat lásd: „Nyuszi ül a porondon” címmel http://prae.hu/prae/articles.php?menu_id=&aid=2841. 

Az újcirkusz alapvető jellegzetességeihez tartozik, hogy általában megbontják, feloldják a számok közti határokat, hiányoznak a sajátos cirkuszi szereplők (elsősorban a porondmester vagy konferanszié, a bohócok, a zenekar, stb.). Ezzel megváltozik a számok karaktere, felépítése, és a jól megkülönböztethető artisták (zsonglőr, kötéltáncos) helyébe univerzális művészek lépnek. A cél nem az, hogy egy műsoron belül jól elhatárolt produkciók legyenek, egy-egy zsánerre leszűkítve, amikor is az artisták 5-10 percben tudásuk legjavát adják, valamilyen látványos attrakciót mutatva be, hanem az előadás folyamatszerű, a szólók, duettek, stb. egy történetbe ágyazódnak be. Ezáltal a hangsúlyok eltolódnak: nem feltétlenül az a fontos, hogy emberfeletti teljesítményt lássunk, ill. az előadás során látott produkciók egyensúlyban legyenek (lehetőleg ne legyenek túlsúlyban bizonyos zsánerek, és ne hiányozzanak a „klasszikus” produkciók: bohóc, állatidomár stb.). Az Urban Rabbits-ban például a drót- és tissue-számok dominálnak, míg zsonglőr csak egy pár pillanatig látható.

Az előadás jellege ezután több irányba is változhat. Nélkülözve a verbális megnyilvánulásokat, közeledhet pl. a tánc- vagy más mozgásművészeti előadásokhoz, vagy nyithat a színház felé, mint jelen esetben is, dialógusokat közbeiktatva. Ezalatt nem egy konkrét dráma színrevitelét kell érteni – noha már erre is volt példa – inkább szituációk megjelenítéséről, emberi viszonyok ábrázolásáról van szó. A szereplőket ennélfogva nem sajátos, speciális tudásuk, produkciójuk határozza meg (az Erőművész, a Bűvész), hanem az adott jelenetben „eljátszott” karakter: a nagyhangú, dühöngő komédiás; a szerelmi csalódástól szenvedő lány; az ügyefogyott, csöndes balek. A szerepek az Urban Rabbits-ban folyton változnak (beazonosításuk, ki kicsoda, elég nehéz, és ebben a műsorfüzet tájékoztatója se sokat segít). Két karakter mondható állandónak, akik időnként párbeszédet folytatnak egymással (a vázlatban 1. és 2. fiúként jelöltem őket). 

   

PROLÓG

[hatalmas háló kb. 2 méterrel a porond fölött, a fölött egy feszesdrót]

Egy lány a porond szélén írógépen kattog. Egy fiú bejön, karikát pörget, vele forog. Egy másik fiú a hálóba mászik, ott futkos, ugrál, szaltózik, a dróton mászkál.

 

I. RÉSZ – PÁRZÁSI SZOKÁSOK

[Lebontják a hálót. Kb. 5 méter magas póznát állítanak fel.]

Egy lány tissue-n a magasba mászik, mesét mond a magányos, fán lakó öreganyóról. Utána egész idő alatt csak a trombitáját tisztogatja. Bejön 1. fiú, a pózna rúdján fölmászik, majd a rúdon akrobatikázik.

2. fiú bejön, egy kötélen fölmászik a lány közelébe, ledobja a kötelet, lóg a

magasban. Aztán lemászik.

1. fiú betol egy dobszerelést, háta mögött megjelenik a társulat, mint zenekar, a

rózsaszín lakókocsi. Egy fiú-páros erő-egyensúlygyakorlatokat mutat be.

3. fiú bejön, drótot feszít ki. Táncolni kezd rajta, közben énekel és mesél egy

férjről, aki lapáttal agyonütötte a feleségét.

Bejön egy lány, prostituált, csábtáncot jár (szaltók, cigánykerekek), az egyik

fiú elmegy vele, imitált szeretkezés.

Lebontják a póznát, kiviszik a hangszereket, a kocsit.

Az egyik fiú (bohóc) magányos tánca a dróton [nincs zene] – lejön hozzá a

lány föntről, tissue-szám, majd duó a kötélen és a tissue-val.

A fiú megsértődik, kimegy, a lány egyedül marad. Hamarosan bejön két lány:

az egyik derekán, gumikötélen hatalmas követ vonszol, a másik lány bálákon dobálja magát. Később tombolni kezdenek.

A „béklyós” lány dróttánca: a drót ki van hangosítva, hallani, ahogy súrlódik a

lába rajta. Szöveg, belső monológ a kivetítőn.

Bejön egy fiú, két összekötött biciklikereket pörgetve – együtt mennek el.

Groteszk nászmenet: menyasszonynak beöltöztetett  férfi, a többi fiú elrabolja

a vőlegényt, dobóakrobatika. [Közben lebontják a rekviziteket.]

Egy fiú spirállal bejön, szóló.

Az 1. és 2. fiú párbeszéde: 1. direkt pofára esik, ha adnak neki egy cigit. Vita.

 

II. RÉSZ – A MAGÁNYRÓL

[Beépítés: egy rögzített négyszög a magasban, alatta bálák.]

Egy fiú és lány légtornász száma. A lány egyedül marad, lebontják a rekvizitet.

Egy fiú gurtnin, közben mese a nyúlról. Bejön egy lány, mikrofont tart a fiú elé:

kihangosított zihálás.

Biciklis duó: a gurtnis srác ellopja a biciklit társától, aki körbe-körbe karikázik

– helycsere.

Kettős karika: először szóló, majd másik két fiú. Akrobatika, közben verekedés.

2. fiú kötélen fölmászik, leveti magát a bálára. Megint fölmászik, ledobja a

kötelet, kiviteti a bálát. Bejön a 2. fiú, vita, filozofálás. 2. fiú lejön végül egy másik kötélen.

 

EPILÓG 

         Mindenki bejön, egy kocka alakú cső-rekvizitre mindenki rácsimpaszkodik.

 

VÉGE

  

Talán a fenti vázlatból is érzékelhető, hogy az előadás során több olyan elkülönülő szóló vagy csoportszám van, melyek technikailag jól beilleszkednének egy tradicionális cirkuszi műsorba, azonban mindig van egy olyan eleme az adott számnak, mely úgymond kiemeli azt a hagyományos cirkuszi keretből, kizökkent minket a szokásos befogadói pozícióból. Ez az elem, momentum többnyire humoros vagy ironikus. Egy jó példa erre a II. rész 1. képe, fiú és lány légtornász kettőse. Mutatványukat rendkívül komolyan, kimérten kezdik, akár egy tornászversenyen. Hirtelen azonban lepottyan a lány, mire kacagni kezd. Újból fölmászik a fiúhoz, de innentől évődő, incselkedő szerelmespárt látunk, a lány folyton gonoszkodik, majd halottnak tetteti magát; tehetetlen testét a fiú bravúrosan húzza fel a rekvizitre. Végül megunja a dolgot, otthagyja a lányt, aki egyedül, hamisan ordítja-énekli: „I’m so sorry…!”, míg le nem eresztik föntről. Hasonló vita vet véget fiú és lány lírai tissue- és kötéltáncának: a lány nem bírja el vállán a fiút, a duett megszakad (I. rész 6-7. kép)

Egy másik eszköz a számzsánerek „lecsupaszítása”, a fizikalitás, a nehézségek felmutatása. (Az előadás egyébként is elég „natúr”: kevés fényeffektus, egyszerű, hétköznapi ruhák). Tipikusan ilyen a kihangosított drót (hallani minden súrlódást), valamint a gurtnin dolgozó fiú zihálásának fölhangosítása. Ezek a fogások a kortárs táncművészetben évtizedek óta ismertek, és időnként az újcirkuszban is megjelennek.  

Ehhez kapcsolódóan fontos kitérni még a zenére. Figyelemreméltó, hogy a fellépők közül egy-két ember kivételével mindenki játszik valamilyen hangszeren. És noha az előadás során használnak könnyűzenei számokat (főleg az átépítések idején, pl. Johnny Cash-től), ill. szerkesztett, kevert zenét, az élőzene sokkal jellemzőbb. Hol itt, hol ott bukkan fel néhány artista hangszerrel a kezében, hogy összeállva a tradicionális cirkuszi zenekaréhoz nagyon hasonló szerepet töltsenek be (lásd pl. I. rész 3. kép). Időnként egy-egy magányos szólista improvizatív játéka artistatársának mozdulatait kíséri, vagy inkább fejezi ki. Figyelemreméltó ez a hangszeres tudás, mivel napjainkban a hagyományos magyar artistaképzésből egyre inkább eltűnt a zeneoktatás. A franciák ennyiben a régi komédiások követői. Összefoglalásként – ahogy máshol már megtettem - itt is érdemes idézni az előadás egyik dialógusából (II. rész 5 kép):

 

– Gyere le tanulságosan.
– Azt hogy kell?
– Csináld, ami meg van írva, aztán gondolkozzál el rajta. Addig én harmonikázok és ezzel kész a cirkusz.

  

„Az idén 25 éves Francia Cirkuszakadémia (CNAC) a modern artistaképzés európai fellegvára. A legutóbbi, 21. évfolyam produkciójának elkészítésére a Krétakör művészeti vezetőjét, Schilling Árpádot kérték fel. A magyar rendező és a 16 fiatal közös munkája személyes történetekből: vándorlások és kalandok, szerelmek és csalódások, vágyak és rémálmok mozaikjaiból építkezve teremt hazai porondon ritkán látható, egyszerre költői és mulatságos világot.

A városi nyúl újfajta, ravasz és szellemes mutáció. Az URBANRABBITs előadásában összefér közvetlenség és lélegzetelállító bravúr, az egyéni mutatványok egy közös elbeszélésbe ágyazódnak bele, cirkusz és színház észrevétlen egyesül.”

 

Urban Rabbits (Városi nyulak)

Rémy Bénard: karika, szaxofon
Kilian Caso: drót, trombita
Jean Charmillot: drót, tangóharmónika
Marion Collé: drót, tangóharmónika
Damien Droin: kötéltánc, gitár, ütőhangszerek
Benoît Fauchier: spirál, nagybőgő
Matthieu Renevret: kéz-a-kézben
Joris Frigerio: kéz-a-kézben, zongora
Jérôme Galan: gurtni, klarinét
Coline Garcia: "Tricotin" kötél, tuba
Matthieu Gary: kínai rúd, dob, tangóharmónika
Fragan Gehlker: kötél
Sam Hannes: hinta, ütőhangszerek
Audrey Louwet: hinta, ütőhangszerek
Vasil Tasevski: "Topka" gömb, szaxofon
Julie Tavert: akrobatika, tuba

Művészeti munkatársak: Kollár Adél, Marc Vittecoq, Zene: Lawrence Williams, műszaki munkatársak: Julien Mugica, Alexis Auffray, Pierre-Yves Dubois

Rendező: Schilling Árpád

A Krétakör és a Francia Cirkuszakadémia előadása

2010. június 26.
Fővárosi Nagycirkusz