H. Orlóci Edit: A cirkuszszámok tipológiája 7. rész

A cirkuszszámok tipológiájához érdemes meghúzni azokat a határvonalakat, melyek a legközelebbi rokon területektől választja el a cirkuszt. Mindenekelőtt a varieté1 az a szórakoztató intézmény, amelytől a cirkuszt el kell különíteni. A szakmán belül használatos az a kifejezés, hogy "varietészám" (pl. hasbeszélő, gentleman-zsonglőr, bűvész stb.). Azok a kísérleteim, hogy ennek antagonistájaként megpróbáljam definiáltatni a "cirkuszszám" fogalmát, a szakmán belül mindig éles ellenállásba ütköztek. Ennek oka az, hogy a varieté nagyobb presztízsnek örvend, ott dolgozni konszolidált életkörülményeket jelent, a polgári ízléshez való alkalmazkodókészség bizonyítékát.

A varietében nagyobb gázsik vannak, a varietéartisták iskolai végzettsége tapasztalataim szerint magasabb a cirkuszos átlagnál, elegánsabban öltözködnek (nincs építés-bontás). Minden szempontból ők jelentik az úri osztályt ebben a szakmában. Ambivalencia, a megbecsülés-lebecsülés keveréke érződik kölcsönösen mindkét fél részéről. Igaz, hogy a varietészám is dolgozhat cirkuszban és viszont, ám az arányok magán a műsoron belül, ill. az artista-pályafutás előadás-mennyiségében bizonyára jól mérhető. Egy perzsszám szerződéseinek legfeljebb 10-20 %-át adja a varieté, míg viszont a sztárzsonglőrök, mint Rastelli vagy Gatto szinte csak varietében dolgoztak/nak.

A cirkuszszám definiálásához egy három részből álló kísérletet végeztem el. Néhány cirkuszos "öreg róká"-nak először azt a kérdést tettem fel: "Mi a cirkuszszám jellemzője?" A válaszok nagyjából így hangzottak: "Nehéz ezt megmondani, hiszen a zsonglőr is dolgozik cirkuszban, és vannak olyan nagy varieték, ahol még egy fliegende is fel tud szerelni, de úgy általánosságban a helyigény határozza meg, mert tipikusan a levegő-, a vadállat- és a lószámok nem férnek el a színpadon".

A kísérlet második felében egy 84 artistaszámot tartalmazó listát2 kézbe adva kértem meg az adatközlőimet, hogy *-gal jelöljék, mely számokat tekinthetjük varietészámnak. A kísérlet harmadik része az volt, hogy megkértem adatközlőimet, sorolják fel azokat a számzsánereket, amelyek elengedhetetlenül szükségesek egy cirkuszműsor összeállításához. Az eredmény: zárásnak kell egy nagy akrobata-csoport vagy valami attrakció, kell legalább egy-két levegőszám, vadállat-, ill. lószám, és feltétlenül kellenek bohócok.

Összefoglalva tehát azt lehet mondani, hogy a cirkuszműsort a nagy rekvizitek, költséges állatok és a veszély momentuma különbözteti meg a varietétől, pontosabban, mint láttuk ezek előfordulási aránya. Az átlagos nagyságú vagy kisebb varietékben táncos(nő)k és énekesek bizonyosan megtalálhatók, a cirkuszban ritkán, másrészt pedig az átlagos cirkuszokban is előfordulhat ének, tánc, de a műsor elengedhetetlen elemei viszont a nagyobb rekvizitek, az állatok és a veszély. Valóban, a legolcsóbb kis komédiás cirkuszban is mindenképpen lesz legalább egy késdobáló, aki hibázhat, lesz egy magasegykerekű, amiről leesve megütheti, vagy a három fáklyával zsonglőrözve megégetheti magát az artista.

A cirkuszszámok ilyen jellegű definíciója nagyon fontos praktikus szempontokból is. Amikor (egyelőre a megvalósulásnak a minimálisnál is kisebb esélyével) tervezzük egy cirkuszlexikon összeállítását, alapvető kérdés, hogy a bekerülő neveket és címszavakat milyen súlyozással kell majdan tárgyalni. Egyértelmű útbaigazítást kaphatunk az elméleti kérdések tisztázásával: a legnagyobb varietészámok is kevesebb figyelmet kell, hogy kapjanak, mint a tényleges cirkuszszámok.

_________________________________________________

1 A kifejezést itt mint 'vegyes műsor'-t használom, konkrét megjelenési formáinak (vaudeville, music hall, bretli, orpheum, zenés kávéház, kabaré, esztrád, revü stb.) differenciálását nem látom szükségesnek.

2 A MACIVA 1958 novemberében lezajlott kategorizációs bemutatóinak műsorfüzete alapján.