H. Orlóci Edit: A cirkuszi számzsánerek 3. rész A Fliegende / 1.

    A klasszikus levegőszámok legkimagaslóbb teljesítményének minden bizonnyal a fliegendét kell tekinteni. A szakmai közvélekedés1 szerint a lengőtrapéz-csoportok hazája Mexikó, ez a nemzet számít a terület legnagyobb világhatalmának. A távol-keleti számok egy-két évtizede kerültek be a nemzetközi vérkeringésbe, technikájuk eltér a számunkra megszokottól, a nagyobb distansz miatt mintha lágyabban, kevésbé energikusan mozognának. 

    Az oroszokat általában nem sorolják az élvonalba, bár kétségtelen, hogy az 1980/90-es évektől a „Darvak”-csoportja világszenzációnak számított1b, részvénytársaság formájában ma is aktívan tevékenykedik2.

    Besorolás

    Lehmann3 osztályozásában az Akrobatika I-es osztályaként szerepel a Levegőszám, melynek „A” jelölésű alcsoportja első helyén a Trapéz4 áll, éspedig a történeti sorrendet követve a fangerral (fogó) bemutatott változatot megelőzi a fogó nélküli.

    Egyrészt a veszélyessége, másrészt a nagy helyigénye miatt semmiképpen sem tekinthető varietészámnak (bár az 19255-ös Varieté c. némafilmben szerepelt ilyen); a rekvizit szerelése a distansz beállításának finomsága miatt a legtöbb levegőszámhoz képest is kiemelten felelősségteljes munka.

    A levegőszámok osztályozása egész kiterjedt hálózatokat kell, hogy magába foglaljon, kevéssé éles határvonalakkal. A kötéltáncosoknál különösen nehéz centikben vagy méterekben meghatározni a választóvonalat. Egyértelmű a helyzet az ún. toronykötél, vagyis a magasdrót, ill. a mindig alacsonyra szerelő slappdrót esetében, a középmagasságokban azonban sokkal kevésbé.

    A cirkusszal foglalkozó irodalomban a drótszámokat a levegőszámok közé, ám a perzsszámokat az ekvilibrisztikához szokás sorolni, holott nyilvánvaló, hogy a veszélyessége miatt itt is szerepelhetne, hiszen ebben az esetben is a magasban (a levegőben) dolgozik az obermann.

    Rokon területek

    A Magyar Táncművészeti Főiskola gimnáziumában a „Művészetek története” című érettségi tantárgy „Levegőszámok” tételéhez a növendékeknek segédletként kiadott vázlatban a következő zsánerek szerepelnek: ágyú, balkni (baltni), bungee jumping, fliegende, gurtni, „halálkerék és -gömb”, hengeperzs, karika, karusszel, kopf- vagy Washington-trapéz, looping, luftbalett, luftrekk, magasdrót, szemafor, tissue, trapéz, zicc stb.

    Kombinációk

    A fenti felsorolás tagjai közül több is összeolvadhat a fliegendével, a leggyakoribb változat azonban a lengő-, más néven spanyol-zicc alkalmazása a fanger egyszerű (vagy a lábak beakasztására szolgáló rögzítőkkel ellátott) trapéza helyett.

    A variációk száma végtelen, az Állami Artistaképző Iskolából 1960-ban kikerült Hunor csoport például az évek előrehaladtával a kombinációk egész sorát mutatta be, egészen a luftrekk-zicc-fliegende-orosz hinta változatig.

    A 2008-as Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztiválon bemutatkozott kínai Spiders csoportnak pedig a következő volt a rekvizitje: középen egy spanyol-zicc, mely fölött egy fangstuhl helyezkedett el, a két szélre pedig hídként is szolgáló fangstuhlokat szereltek.

    Trükklehetőségek

    A fliegende a mai gyakorlat szerint legkevesebb három főből álló csoportszám (szemben a levegőszámok többségét kitevő duettekkel és szólókkal). Női trükköknek számítanak a sima átjárás (átlendülés), a knie (térdlógásból átlendülés), a blanche (fecske), a fészekből átlendülés.

    A szám legfontosabb részét a különböző szaltók és csavarszaltók teszik ki, a slussztrükk után még előfordulhatnak különböző váltók is.

    Stílus

    Az angol–magyar szótárakban6 a 'leotard' kifejezés magyar megfelelőjeként a 'balett-trikó' és a 'tornadressz' szerepel. A szó Jules Léotard-nak, a lengő trapéz első cirkuszi alkalmazójának nevéből származik. A testtrikó (eleinte enyhén buggyos kisnadrággal, utóbb flitter-, strassz- vagy kődíszítésű, tehát fényes övvel) több mint egy évszázadon át a fliegendések „egyenruhája” volt, és a mai napig is keveset módosítottak rajta. Fekete változatában Rökk Marika és Jávor Pál fotóján látható7, a fehéret pedig a fentebb említett némafilm után 1941-ben is viselte a 3 Turul (l. a filmhíradó-részletet8). Az 1956-os Trapéz c. filmben9 még mindig ez a kosztüm figyelhető meg, kiegészítve az artistáknak a szám eleji bevonuláshoz használt nehéz anyagból készült palástjával, melynek jellemzője a ragyogóan díszes, nagy gallér.

    Az utóbbi évtizedekben a kosztüm annyiban változott, hogy a férfiak rendszerint meztelen felsőtesttel, a lábtrikón csillag, tűznyelv és egyéb díszítéssel, a nők pedig az aktuálisan szokásos fazonú és díszítésű egy- vagy kétrészes fürdőruhában dolgoznak. A belépéskor viselt palást, a nők diadém és/vagy tollas fejdísze10 a népmesék középkori rétegéből a királyi jelmezeket idézik, amit még jobban kiemelnek a nagyívű, felfelé mutató gesztusok.

    Külön figyelmet érdemel az 1941-es filmhíradóban látható Turul csoport kosztümjének mellrészére helyezett koponyát formázó díszítés, hiszen ez a „halálos” ugrások (salto mortale) asszociációját külön is hangsúlyozza, továbbá a bekötött szemű szaltónál alkalmazott csuklya a kivégzésre utal, ugyanúgy, mint a dobpergés.


    Reto Parolari11 a fliegende zenéjében három részt különít el: 1.) A bevonulás, mely addig tart, amíg minden artista felér a hídra, ill. a helyére. 2.) A munkazene, mely lehet például valcer, disco, vagy akár latin-amerikai, a kiemelt pontokat dobpergés kíséri. 3.) Az „Abgang”, mely akkor hangzik fel, amikor az artisták leérkeztek a komplimenthez. Ennek gyorsnak kell lennie, utóbb átváltva a tapszene tempójára.

    Saját tapasztalataim egybeesnek a fentiekkel, mindössze annyit kívánok hozzáfűzni, hogy az „Einmarsch” alapértelmezésben indulóra történik, és ennek ideáltipikus darabjaként kell megemlíteni Dunajevszkij közismert művét a Cirkusz c. filmből12.

    ____________________________________________

    1b L. pl.: The New York Times Magazine December 30, 1990 / Section 6: The Flying Cranes

    3 Rolf Lehmann: Circus Magie der Manege Hoffmann und Campe 1979 (Tierdressuren – Akrobatik – Clownerie)

    4Némi következetlenség is felfedezhető ebben az osztályozásban: A.) Trapéz B.) Drótkötél, C.) Kötél D.) Egyebek – a római gyűrű besorolását megkérdőjelezném. l. az egész táblázatot: Cirkuszszámok tipológiája 1. rész www.cirkusziakrobatika.hu II. évf. 1.sz. 2009/tavasz.

    5http://www.amazon.com/Culture-Light-Cinema-Technology-Germany/dp/0816642850/ref=sr_1_1?ie=UTF8&s=books&qid=1297519837&sr=8-1-catcorr

    6http://szotar.sztaki.hu/dict_search.php?L=ENG%3AHUN%3AEngHunDict&O=HUN&flash=&E=1&sid=85216f5edc699c1526ad509e110aebe4&vk=&in_form=1&W=leotard&M=1&P=0&C=1&T=1

    7Szekeres József – Szilágyi György: Circus Magyar Cirkusz és Varieté Vállalat, 1979. 134.o.

    8 http://filmhiradok.nava.hu/watch.php?id=4358

    9http://www.imdb.com/media/rm3040059136/tt0049875

    10 További kiegészítő a háló alatt ledobott, rendszerint fehér színű klumpa, ill. elmaradhatatlan az izzadtságból eredő kicsúszás veszélyét megakadályozó fehér szalag, amelyet a csukló tekernek.

    11Reto Parolari: Circusmusik in Theorie und Praxis Edition Swiss Music & Weltmusik Edition International 2005 17. o.


1Itt természetesen saját sok-sok évtizedes tapasztalataimból indulok ki, de az állításaimat legalább két-három idősebb/fiatalabb artista kollégával is ellenőriztetni szoktam.