Laczkó Vladimir: CIRKUSZ ÉS BIZTONSÁG 9.
Artista rekvizitek 2. rész Asztalok, piedesztálok, posztamensek

Bizonyos artistaszámok bemutatkozhatnának a talajon is, esetleg egy szőnyeget leterítve, ám ennél sokkal elegánsabb, a trükkök látványosságát jobban kiemeli, és ezért előszeretettel alkalmaznak különböző magasságú asztalokat pl. görgő-, szabadlétra-, gúla stb. produkciók esetén.

Az asztalok és piedesztálok közötti különbséget elsősorban a felső lapfelület nagyságának és a lábak magasságának aránya határozza meg: a szóló einhand-számok például kisebb felületen, magasabban, tehát piedesztálon, a csoportok pedig nagyobb felületen és alacsonyabban, tehát asztalon szoktak dolgozni. Az asztalra a talajról egyszerűen fellépnek az artisták, a piedesztálon valamilyen lépcső, keresztpánt vagy egyéb megoldás teszi lehetővé a fel- és lejutást.

A piedesztál és a posztamens közötti különbség az, hogy az előbbit az artisták, az utóbbit pedig az állatok, elsősorban nagymacskák vagy elefántok és lovak foglalják el.

– Alapvető követelmények:

Optimális összsúly (lehető legkisebb súly a terhelés biztonságos elviseléséhez).

Egyszerű, gyors, téveszthetetlen össze- és szétszerelhetőség (összejelölések, illeszkedő elemek elhelyezése, ismétlődő rögzítésmódok, minimális szerszámigény).

Esztétikus kivitel (ezek a rekvizitek a közönség számára részben vagy egészében láthatók).

A gyakori, hiánytalan és sérülésmentes szállítás biztosítása (szükség szerinti, alkalmas kiegészítő felszerelések).

– Általános szerkezeti felépítésük:

Felső lap (asztallap vagy fedél), lábak, merevítők.

– A felső lap kialakítása: A lábakhoz szerelt, szilárdan rögzített helyzetet biztosító, szükség szerint merevített és a borítás szerelhetőségéhez kialakított acélkeret. (Az anyagával és megmunkálásával kapcsolatos követelmények megegyeznek a lábaknál és merevítőknél ismertetettekkel.)

A hagyományos felső lap kialakítási formája: kör, ellipszis, szabályos négyzet vagy téglalap, esetenként sarkain lekerekített vagy körívekben záródó téglalap(más, speciális formák műszaki tartalmukban nem különböznek).

Borítása pácolt vagy festett deszka vagy rétegelt lemez, melyre legtöbbször ragasztott fedőréteg kerül. Piedesztáloknál, posztamenseknél csúszásgátló réteg, asztaloknál – használat szerinti „bőrbarát” és dekoratív – filc, szőnyeg, műbársony vagy más borítás. A felső lap borításához különböző más anyagok is használhatók. Mindig figyelemmel kell lenni arra, hogy a használt borítás a felső lap műszaki tartalmát, így terhelhetőségét is befolyásolja, nem csak esztétikai szempontból lényeges. Példaként említhetők olyan, a felső lap borításához használt anyagok, mint a plexi és a polikarbonát. A plexi jól megmunkálható, dekoratív. A víztiszta plexi többféle világításra is lehetőséget biztosít. Magas árán túl figyelembe kell venni, hogy a jól terhelhető vastagságú plexi súlyos, felülete könnyen karcolódik. Merev anyag, ezért ütésre reped.

Polikarbonát (policarbonát). A plexihez hasonlóan dekoratív. A plexinél vékonyabb rétegben is igen szilárd, rugalmas és hajlékony, így megfelelő alátámasztást igényel.

Az asztallapok kiegészíthetők a további rekvizitek csatlakoztatására, befogadására alkalmas acélperselyekkel, kapcsolódást biztosító elemekkel, szükség szerinti rekvizittartókkal.

A forgatható és függőlegesen mozgatható asztallapokkal külön – az írás későbbi részében –  foglalkozunk.

– A lábakkal, merevítőkkel kapcsolatos követelmények: A lábak támasztó elemek, számuk a terheléstől, az asztallap méretétől és alakjától függ. A három vagy több lábú szerkezeteknél az alátámasztás biztonságához alapvető követelmény, hogy az asztallap vagy fedél kerületén kívüli pontokon támaszkodjanak a padozatra.
A lábak a padozatra támaszkodó talpakban végződnek, melyek mérete a terhelés koncentráltságának kiküszöbölésére alkalmas. Ezek a padozat hibáinak kiegyenlítése céljából gyakran állíthatók (csavarmenetesek) és önbeállók (csuklósak).

Asztaloknál a lábak állíthatóságával megoldható a vízszintesség biztosítása is. Állandó mérettel készített lábak talpa alá – a billegés kiküszöböléséhez – fa alátámasztás használatos. Ezzel a – piedesztáloknál, posztamenseknél általánosan használt – megoldással a felső lap vízszintessége csak közelítőleg biztosítható.

A merevítők a lábak, illetve a lábak és az asztallap (fedél) egymáshoz rögzítésével a teherbíró képességet és a szerkezet stabilitását biztosítják. Méretük és elhelyezésük alkalmas megválasztásával az összsúly csökkenthető, és a szerkezet kialakítása esztétikussá tehető.

A merevítés egyik bevált módszere a zéglizés, mely történhet akár a lábakhoz, akár külső pontokhoz rögzítéssel.

– Az asztalokhoz, piedesztálokhoz, posztamensekhez használatos anyagok:

Az anyagválasztásnál meghatározó szempontok a terhelés; a terhelhetőséghez és a mérethez viszonyítottan kis fajlagos súly; a gyakori szét- és összeszerelhetőség, valamint a szállíthatóság biztosítása; az esztétikai követelmények, a felületkezelés állagmegóvó szerepére vonatkozó igények figyelembevételével. (Kizárólag formai, esztétikai elképzelések alapján nem ajánlatos a rekvizit anyagáról döntést hozni.)

A rekvizit árát az anyagárak és a megmunkálási költségek döntően befolyásolják. Figyelemmel kell lenni arra, hogy az anyagválasztás a megmunkálások lehetséges módjainak megválasztása tekintetében is döntő.

A lábakhoz, a merevítőkhöz, valamint a felső lapoknál a kerethez és alátámasztásokhoz általában a kereskedelmi forgalomban kapható, szabványos, jó minőségű szerkezeti acélanyagok használatosak, mint a bőséges méretválasztékban kapható varratos vagy varrat nélküli csövek, rúdanyagok, profilanyagok, lemezek.

Súlycsökkentés érhető el az acélanyagokhoz hasonló formákban és méretválasztékban kapható, a szilárdsági követelményeket teljesítő, ötvözött (szilíciummal ötvözött) alumínium anyagok használatával. Ötvözött acélanyagok is használatosak (általában krómmal ötvözött acélok). Ezek a „rozsdamentes” anyagok is bőséges méretválasztékban kaphatók. Szilárdságuk miatt ezekkel is súlycsökkentés érhető el, felületkikészítésükre pedig nincs szükség. Igen esztétikus kialakításokra adnak lehetőséget. Megmunkálásuk speciális igényeket is támaszt, így költségesebb. A faanyagok csomómentes keményfa deszkák (bükk) és rétegelt lemezek.

A leírtakból is következik, hogy már az anyagválasztásnál lényeges a gyártó megmunkálással kapcsolatos lehetőségeinek, rendelkezésére álló eszközparkjának figyelembevétele.

– Az asztalok, piedesztálok, posztamensek készítésekor használatos megmunkálási módok és felületkezelések:

A használt anyagok beszerzése méretre vágott formában gazdaságos. A gyártáshoz az összes hagyományos forgácsolási eljárás (esztergálás, fúrás, marás, köszörülés, stb.) lehetőségét biztosítani kell.

A megmunkálásokat az összeszereléshez, illetve a hegesztések előkészítéseként pontos mérettartással, kellő gondossággal kell elvégezni. Acélanyagok hegesztése mellett (más alapanyagok választásakor) a speciális eljárásokat, berendezéseket igénylő, de ma már könnyen hozzáférhető, a napi gyakorlatban, széles körben használt alumínium és rozsdamentes acél hegesztési eljárások lehetőségei is igénybe vehetők. A hegesztések munkafolyamata mindig a varratok köszörülésével, csiszolásával kell, hogy befejeződjön. Ez a hegesztett kötés szilárdságának biztosításához és az esztétikai követelmények teljesítéséhez egyaránt nélkülözhetetlen.

Az alkatrészek, részegységek gyors, pontos összeszerelését a csapok (stucnik) behelyezése és a furatok kialakítása után eltéveszthetetlen és időálló „összejelölésekkel” kell biztosítani. Itt is kiemeljük, hogy a csavarral rögzített részegységeknél azonos méretű csavarok használata célszerű, így a szerelés és bontás könnyíthető, gyorsítható.

Hasznos, ha a csavarkötésekhez minél kevesebb, egyszerű szerszámot kell használni. (A gyártótól kérni kell tartalék csavarokat, csavaranyákat és a szereléshez szükséges egyszerű szerszámokat).

A rekvizitek felületkikészítése nagyrészt az esztétikai igényeket szolgálja, de természetesen a tartós használhatóságot is segíti. Korábban általánosan elterjedt volt a galvanizált, krómozott vagy nikkelezett és polírozott fényes felületeket biztosító felületkikészítések alkalmazása. Ezek mellett a jó minőségben igen költséges és „kényes” felületkikészítések mellett teret hódítottak a lényegesen olcsóbb festési eljárások is. (Például a porszórásos, beégetett festés, amellyel jó minőségű, tartós tetszőleges színű, igen tetszetős felületbevonat készíthető).


– Az asztallap mozgását biztosító kialakítások:

A forgatást vagy a függőleges emelést és süllyesztést (teljesítményigénytől függő típusú) elektromotorral és megfelelően kialakított erőátvitellel kell biztosítani. Előnyös és biztonságot ad, ha a motor – a fordulatszám- és teljesítményértékeknek megfelelően választott csigahajtóművel – egybeépített. A csigahajtómű egyben az erőátviteli lánc alapeleme. A hajtómű túlterheléssel szembeni védelme súrlódó kapcsolat „kuplung” beiktatásával biztosítható. Követelmény a mozgás folyamatossága, zökkenés nélküli indulása és leállása. Ez praktikusan az elektromotor (akár kábel nélküli, távirányító segítségével történő) szabályozásával biztosítható, de más megoldások is használatosak.

Az erőátvitel szokásos módjait a forgáshoz, illetve a függőleges elmozduláshoz igazodva részletezzük.

Forgó asztallapok

A forgathatósághoz kis méretű asztallapoknál – azok középpontjában – talpcsapágyat építenek be. Nagyobb méretű asztallapoknál a forgáshoz megfelelően kell kialakítani az asztallap alsó felületét. Pereme közelében körbefutó fém rátét kerül felerősítésre. Az asztallap forgásához ezen gördül a tartószerkezetbe rögzített – mérettől és terheléstől függő számú (4 vagy 6) – golyóscsapágy. Az asztallap forgatásához a motor a középpontban lévő tengelyt forgatja – alapvetően a teljesítményigény szerint – alkalmasan megválasztott erőátviteli móddal. Ez lehet szíjhajtás (lapos szíj, ékszíj, bordás szíj) a tengelyen szíjkerékkel; lánchajtás (biciklilánc) a tengelyen lánckerékkel; dörzshajtás, gumikerekek beiktatásával.

Függőlegesen emelkedő és süllyedő asztallapok

Ezeknél az asztallapoknál a középpontban rögzített tengely csapágyban fut. Ajánlott a lineáris golyóscsapágy, kevésbé igényes megoldásként siklócsapágyat használnak. A meghajtással szolgáltatott forgó mozgás függőlegessé alakításának bevált,  használatos módjaként a sodrony felcsévélésével vagy menetes hüvellyel és orsóval kialakított szerkezetek szolgálnak. (Menetes megoldásnál bevált a terhelhetőséghez és a mozgatás tempójához választott trapézmenet).

Az asztalokkal, piedesztálokkal és posztamensekkel kapcsolatban tudatosan kerültük a számszerű értékek, méretek megadását (bár néhol kívánkozott volna).

Az anyagok, szerkezeti megoldások, méretek, teljesítmények, stb. lehetséges sokfélesége miatt a gyakorlatban beváltakról alapvető, általánosan használható tudnivalók ismertetésére törekedtünk.

Természetesen a leírtakon túl más anyagok és műszaki megoldások is lehetségesek. (Például az erőátvitel hidraulikus rendszerrel történő megoldása). Új ötletek szerint kivitelezett, biztonságosan használható asztalok, piedesztálok és posztamensek megjelenése elvárható és hasznos.