H. Orlóci Edit: A cirkuszi számzsánerek 4. rész A fliegende / 2.

Történeti áttekintés

Cikksorozatom előző részében a szakmai közvélekedésre hivatkozva kiemeltem a mexikói, dél-afrikai, távol-keleti és orosz prioritásokat, a történeti összefoglalás első lépcsője azonban az európai kontinensre vezet bennünket.

A fliegende megszületéséről a nemzetisége miatt legilletékesebbet, a francia Thétard1-féle kötetet kézbe véve azt találjuk, hogy a függelékek között szereplő névmutatóban nyolc alkalommal szerepel Léotard neve, vagyis az idézettsége az artista-nevek átlagos egy-három előfordulásának többszöröse, tehát komoly cirkusztörténeti jelentőséggel bír (ennél nagyobb számot csak cirkuszigazgatók esetében találni).

Speaight2 szintén részletesen tárgyalja Léotard újítását, és a német kislexikon3 is külön címszóban foglalkozik vele, melyben szerepel a születési és halálozási évszám (1838-1870), ill. az alapinformációk mellett az a tény, hogy 1959-ben került a Cirque d'Hiver (eredetileg Cirque Napoleon) falára az emléktáblája.

A történet tehát Toulouse-ban kezdődött, ahol 1850 körül Jules Léotard édesapja, mint tornacsarnok-igazgató kikísérletezett egy új eszközt, a „trapèz volant”-t, melyen fia eleinte állítólag4 úszómedence fölött gyakorolt, majd nyilvánosan 1859. november 12-én a Cirque Napoleonban mutatkozott be először.

A korai időszakban az ugrásokat viszonylag alacsonyan mutatták be egyik trapézról a másikra, majd 1870 körül megjelentek a fangerek (fogók), ekkoriban vitték a rekvizitet fel a magasba, és vezették be egyidejűleg a háló használatát is, továbbá a források erre az évre teszik az első duplaszaltót, amely egy bizonyos Niblo nevéhez fűződik5. Triplaszaltót a fanger kezébe Speaight6 szerint elsőként egy orosz lány, Lena Jordan Sydneyben 1897-ben forgott, az 1881-es Hanlon-Voltas csoport bemutatta tripláról azt feltételezi, hogy ott nem kézbe, hanem a hálóba érkezésről lehetett szó.

Mindkét szerző kiemeli a hálóba érkezés veszélyeit, de még inkább annak üdvös hatását, hiszen az első évtizedekben igen sok halálos baleset történt. Nem tekintem feladatomnak a névsor közlését, ám Thétard könyvének végén szerepel egy függelék, melyben az első időszakok mártírjait sorolja fel, ennek kiegészítéséül, két bekezdésnyi kitérő erejéig egy magyar vonatkozású esetet érdemes lehet nyilvánosságra hozni.

Az Internationale Artisten Revue 1911. szeptember 1-i száma hírt ad arról, hogy halálos baleset történt a budapesti Beketow cirkuszban augusztus 28-án. A francia Edmond Roques (Les Wolfors légtornász-csoport) az utolsó előtti trükk végén a hídon akart landolni, ám elhibázta, a hálón kívül esett, és eszméletlenül maradt ott a földön. A közönség soraiból három orvos sietett segítséget adni, utóbb a mentők a sérültet a Rókus Kórházba szállították, ahol éjjel belehalt súlyos sérüléseibe (agyrázkódás, csigolyatörés, belső sérülések).

A lap hírt ad a boncolásról, és a temetés dátumáról (szept. 1.). Tudni vélik továbbá, hogy a 24 éves, vidám fiatalember Budapesten megismerkedett egy francia nevelőnővel, akivel gyakran lehetett együtt látni, és az előadáson folyton őt nézte. Úgy vélik, hogy ez a figyelmetlenség vezetett a halálához.

Visszatérve a történeti főáramhoz, a fliegendének következő, Léotard-hoz foghatóan legendás alakja a két világháború közötti időszakban működött. Alfredo Codona (1897-1937)7 rutinszerűen, előadásról előadásra forgott triplát. Az interneten is megtalálható egy felvétel a már említett 1925-ös filmből8, melyen – minden bizonnyal technikai trükk segítségével – úgy tüntetik fel, mintha a közönség feje fölött, háló nélkül mutatták volna be a számot.

A XX. század harmadik negyedének cirkusztörténeti eseményei kevésbé hozzáférhetők, az utolsó évtizedeket pedig a legkiemelkedőbb rendezvénysorozat, a Monte-carlói Nemzetközi Cirkuszfesztivál fémjelzi, amelynek a díjazottakra vonatkozó információi jól vizsgálhatók9. Nem tekintem feladatomnak itt elmélyedni a részletekben, talán annyi mégis kiolvasható az adatokból, hogy a legkorábbi időszakban voltak a legkedveltebbek a fliegende számok, az első öt évben például öt nagydíjast találunk (Alizés 1974, Farfans 1975, Michaels 1976, Gaonas és Marilees 1978) a későbbiekben kicsit kevesebbet.

Az 1970-es évek végén Miquel Vazquez forgott elsőként négyesszaltót, a szám egy későbbi felvétele az interneten is megtekinthető10. Ebben a rövid összefoglalóban természetesen nem lehet feladatom a You Tube, a világháló nyújtotta információk sokaságának elemzése.

Általános jellemzésként azonban egy Speaight-gondolatot érdemesnek tartok idézni a fliegende teljesítményének varázsáról: „however it is performed, the moment when one human being flashes through the air to the safe harbour of his partner's hands, is for me, one of those magical moments in life when skill, courage and beauty meet together in one unity.”11

Cikkem egyetemes cirkusztörténeti részének lezárásaként a teljesség igénye nélkül veszem számba a Fővárosi Nagycirkusz két korszakában bemutatkozott fliegendéket (az 1950-es, '60-as évekből12, majd az 1971-2000 közötti időszakról13):

  1. 7 Leotáris 1956 szeptember [?]; Csizsevszkij csoport 1958. augusztus, szeptember; Konyev csoport 1960 július; a román 5 Ganea14 1962 május.

  2. Míg az előbbiek szórványként kezelendők, az FNC megnyitását követő három évtizedből közelítően15 a teljes listát tudom prezentálni (itt a magyar számok is szerepelnek, melyekről alább részletesebben is esik majd szó):

Csoportnév

A műsor címe

A játszás ideje

Galagan16

Moszkvai Nagycirkusz vendégjátéka

19730525-19730812

Icar17

Salto Mortale

19740802-19740922

Larusz, 4

Gála '78

19771221-19780312

Galagan, 5

Fesztivál a porondon

19780804-19781001

Bell's, Flying18

Cirkusz '81

19810527-19811108

Larusz, 3

Williams Althoff cirkusz vendégjátéka

(19811230-19820106)19

Palazios20

Cirkuszvarázs

19830312-19830042521

Ciobanu

A világ nagy cirkuszaiból

19840330-19840729

Titán

Van mááásik

19851220-19860323

Glóriás22

Ujjé a ligetben..!

19880603-19880828

Lhawga-Dorsh

Mongol Nemzeti Cirkusz

19911004-19911110

Vjazov

Cirkusz a javából!

19940415-19940828

Jumping

Kínai állami cirkusz

19991022-20000102


Cikksorozatom harmadik, befejező részében a magyar vonatkozású dokumentumokat fogom közreadni.

1 Henry Thétard: La merveilleuse Histoire du Cirque Julliard 1978

2 George Speaight: A History of the Circus London 1980. 71-73., 77., 101., 130. o.

3 Unterhaltungskunst A-Z Henschelverlag Berlin 1975.

4 Speaight 73.o.

5 Thétard 355.o.

6 Speaight 77.o.

7 Unterhaltungskunst A-Z Henschelverlag Berlin 1975.

11 Speaight 77.o.

12 Az Országos Széchenyi Könyvtár Színháztörténeti Tárában fellelhető plakátok anyagaiból a „repülő emberek” kikeresésével.

13 Erre az időszakra vonatkozóan baráti betekintést nyertem a művészeti titkár vezette belső nyilvántartásba.

14 Másutt Gaonas

15 Első lépésben a „fliegende” keresőszót ütöttem be adatbázisomba, s megkaptam az 1973 és 1988 közötti tételeket, a XX. sz. utolsó évtizedére vonatkozóan azonban eredmény nélkül, itt a „repülő emberek” címszó alatt szerepel az utolsó két szám, melyek tehát elvileg valamely más zsáner képviselői is lehetnek.

16 Szovjet

17 Román, hármas szaltó

18 Mexikói

19 A műsor előadássorozatának csak egy részében dolgoztak.

20 Mexikói

21 A műsor 0731-ig futott.

22 NDK