Laczkó Vladimir: Cirkusz és biztonság 10. rész

Artista rekvizitek 3. rész  Függőszerek / 1

Az artista rekvizitek tárgyalása során most egy roppant szerteágazó és alig-alig feltérképezhető területhez érkeztünk, melynek elnevezése is igen problémás a magyar nyelvben. A saját szellemi, mérnöki irányultságom és az Állami Artistaképző Intézetben több évtizedes munka- és baleset-védelmi tevékenységek során szerzett tapasztalataim alapján választottam a fenti címet. Ismereteim szerint a régi gyakorlatot megtartva, ma is a 'függőszer' használatos alaptantárgy-névként az iskolai gyakorlatban. Ez az elnevezés a rekvizitek technikai megoldásának kivitelezésére utal, ám nemigen szerepel a szakmai, ill. köznapi szóhasználatban.

Sajnos nem áll rendelkezésünkre egy minden szempontból megfelelő szó e gyűjtőfogalom jelölésére. A 'légtorna', 'légi gimnasztika, ill. akrobatika' és a hasonló szintagmák sutának, régiesnek tűnnek, valamint a szakmában leginkább használt 'levegőszám' kifejezés tárgya alatt is inkább a tevékenység, mintsem a rekvizit értendő.

Az Artistaképzőben használt tanjegyzet Levegőszámok c. fejezete nem egészen egy oldalt tesz ki, és ezzel a szövegrésszel indul: „vertikális kötélről már a római birodalomból származnak ábrázolások, a gyűrű is innen ered. A zsáner legkorábbi alcsoportja a kötéltánc szintén előfordult az ókorban”1. Ezt követően már csak a fliegende szerepel a tananyagban.

Egy másik tansegédletből idézett rész pedig a zsáner altípusait sorolja fel: ”ágyú, balkni (baltni), bungee jumping, fliegende, gurtni, „halálkerék és -gömb”, hengeperzs, karika, karusszel, kopf- vagy Washington-trapéz, looping, luftbalett, luftrekk, magasdrót, szemafor, tissue, trapéz, zicc stb.”2

Ugyanebben a cikkben arra is kitér a szerző, hogy a perzs-obermann is magasban dolgozik, a munkát mégsem a levegőszámok közé szokás sorolni, hanem ekvilibrisztikának számít.

Az idézett oktatási anyagok is mutatják, hogy az elvi, tipológiai osztályozás még várat magára, és természetesen én sem tudok itt egy szisztematikus feldolgozás közreadására vállalkozni.

Az internetes keresés (Google) eredményeként gyakorlatilag egyetlen egyesületet találtam, ha figyelmen kívül hagyjuk a Baross Imre Artistaképző Szakközépiskolának mint képzési helynek találatát és természetesen a számtalan artistaszámot a You Tube-on. A légtornász egyesület honlapján3 összesen öt eszköz leírása szerepel: tissue (selyem anyag kb 20 méter hosszú és 10 méternél van rögzítve), háló (pamutszálból készült kocka alakú háló, mely két szemközti sarkán van rögzítve), hammock (anyagból készült függő ágy, mely egy ponton van rögzítve), karika (vasból hajlított kb. 1 méter átmérőjű kerek forma) és gurtni (kb. 4cm széles lapos pamutszálas anyag, mely a rögzítési pontnál két szálon, kipörgő szemre van rögzítve).

A kiinduló tájékozódásomat követően a hozzáférhető információk alapján azt kell megállapítanom egyrészt, hogy nincs kidolgozott rendszerezés a levegőszámok osztályozásához, másrészt pedig azt, hogy hazánk jelenlegi gyakorlatában a lehető legegyszerűbb megoldásokat találjuk csupán, voltaképpen csak egyszemélyes számokról esik szó. Magyarországon hosszú évtizedek óta váratnak magukra az olyan kimagasló teljesítmények, mint pl. a fliegende.

Cikksorozatom további részeiben alapvető követelményeket, tudnivalókat fogok megfogalmazni a szereléssel, használattal kapcsolatban, érinteni fogom a kötelekre és hozzájuk kapcsolódó eszközökre vonatkozó tudnivalókat, továbbá külön kitérek majd a biztonsági eszközök (londzsok, háló) használatára is.


1 H. Orlóci Edit: Cirkusztörténet /kézirat/

2 H. Orlóci Edit: A cirkuszi számzsánerek 3. rész Fliegende / 1. In: www.cirkusziakrobatika.hu III. évf. 3. sz. 2010 ősz