Bánfai Ágnes – H. Orlóci Edit: Az egyetemi képzés 1. rész Bevezetés

Elektronikus periodikánk legfontosabb céljai között szerepel többek között a cirkuszszakma értelmiségi rétegének erősítése, ill. egyik fő feladatunk a tudomány és a cirkusz intézményeinek közelítése egymáshoz, továbbá e célokhoz kapcsolódóan rögzíteni kívánjuk a két terület határán lezajló eseményeket, szükségesnek látjuk dokumentálni a releváns történéseket.

A szakmai értelmiségnek – optimális esetben – azokat az (ex-)artistákat tekinthetjük, akik felsőfokú képesítéssel is rendelkeznek, tehát egyetemi, főiskolai tanulmányokkal igazolt tudás birtokában vállalkozhatnak a döntéshozói, vezetői és egyéb szellemi munkák tisztségeinek betöltésére. Ha szociográfiát készítenénk erről a rétegről, Magyarországon minden bizonnyal igen kisszámú csoportot kellene számításba venni, a nagyságrend legfeljebb (ha egyáltalán) tucatban mérhető.

A korábbiakban nem volt intézményes lehetőség a szakirányú továbbtanulásra, mindenki egyénileg, mondhatni partizán-akciók sorozatával szerezte meg a diplomáját, olyan képzési forma nem létezett, amelynek anyagát kifejezetten a cirkuszi ismeretanyag figyelembe vételével alakították volna ki. Áttörésként könyvelhetjük el tehát, hogy hazánkban 2009-ben megkezdhették tanulmányaikat azok a hallgatók, akiknek felsőfokú képzése már bizonyos szakirányú ismereteket is magába foglal.

Most induló cikksorozatunkban a Semmelweis Egyetem Testnevelés és Sporttudományi Karán indult „cirkuszi akrobatika” differenciált ismeretanyagú testnevelő edzői alapszak történetét fogjuk közreadni, az érdeklődők és az utókor számára hozzáférhetővé tenni. Az első blokkban részletesen bemutatjuk majd az előkészítő tapogatózásokat, a formális és informális erőfeszítéseket, a szakindítási próbálkozást, az adminisztratív és szervezési munkákat.

A következő részek a két intézmény (az artistaképzés és a TF) struktúrájáról, képzési síkjainak egymásra illeszthetőségéről szólnak majd. Ismertetni kívánjuk a BSc modulrendszerét, ill. különös figyelmet fordítunk a „sportági elmélet és módszertan” ismeretanyagára, valamint a metodika egyes gyakorlati kérdéseit is közzé tesszük. Végezetül, az államvizsgát követően remélhetőleg összegezni lehet majd a továbblépéshez szükséges tanulságokat.

Mivel az oktatással párhuzamosan közölni kívánjuk a legaktuálisabb problémákat is, reményeink szerint bizonyos interaktivitási jelleget öltenek majd írásaink. Nagyon örülnénk annak, ha minél nagyobb körben segítenék munkánkat oly módon, hogy továbbgondolják a felvetéseket, és ötletekkel, bírálatokkal tisztelnének meg minket. Várjuk tehát Olvasóink észrevételeit, véleményét, hogy a felsőoktatás palettáján megjelent új színfolt életképesnek, eredményesnek és sikeresnek bizonyulhasson.