H. Orlóci Edit: A cirkuszi számzsánerek 5. rész A Fliegende / 3.

Magyar cirkusztörténeti adatok

A magyar közönség fliegendét első ízben minden bizonnyal 1863-ban láthatott, amikor is ”Steckel Sándor úr a londoni kristály palota idejéből ismert nagy hírű művész, ki a magasabb testgyakorlatból csodálatos, a hihetetlennel határos, itt még soha sem látott műveleteket, és pedig: óriási légugrásokat az egész lovardán keresztül fog véghez vinni.”1.

Magyar vonatkozású utalásokat elméleti munkákban is találhatunk, Peta Tait, ausztrál kutató könyvéből például az tudható meg, hogy magyar légtornász családból való az az Adelina Antonio, aki 1895-ben duplaszaltót forgott és végezetül 90 láb (27,432 m) magasból ugrott le2.

Mindazonáltal a korai időszakból kevés biztos adatot sikerül felsorakoztatnom, mivel a közlemények többségében nem egyértelmű a levegőszámnak, trapéznak és egyéb légi gimnasztikának jelölésére használt terminológia. A periodikánk előző számának első forrásközleményében szereplő közlés például (lévén duett) bizonyára nem fliegendére vonatkozik, ám jól illusztrálja a leírások hangnemét, jellegét: „Zanetti Mario et Dicre, egy ifjú és egy leány a légtornászok királyai. Hideg borzadály futja át az ember ereit, ha látja veszedelmes, pillanatok betartásához kötött, de nagyon szép mutatványait”3.

Egy nagy ugrással tehát az első világháborút követő időszakot tárgyalandó, Némedi Gábor nevét kell megemlíteni. A megfelelően használható elektronikus adatbázis hiánya miatt elsősorban Karsai Antal4 közléseire hivatkozom, aki tág érdeklődési körrel rendelkező, megfontolt szakember, tehát feltétlen hiteles adatközlőnek minősíthető. Némedi Gáborról (akinek partnereként Nagy Jenőt említette) a lehető legnagyobb respektussal nyilatkozott, határozottan állítva, hogy egyetlen magyar légtornászként forgott triplaszaltót. Sajnos a Turul csoportról hozzáférhető felvételen5 ez nem látható, hanem csak egy forverc meg egy bekötött szemű szaltó.

Némedi Gábor pályafutásának egy későbbi szakasza miatt, mint a Sarrasani Cirkusz üzletvezetője kapott jelentős helyet a német cirkusztörténetben, innen tudható halálozási dátuma is (1981. március 31.)6. Sajnálatos módon a magyar levéltári iratanyagok7 között nem sikerült nyomára bukkannom.

Az államosítást követően sportolóként számos fiatal tornász tudott artistaként munkát találni, erre az időszakra nőtte ki magát meghatározó egyéniséggé Balázs Ernő, aki fiatal korában többek közt Angliában is dolgozott (női fogóval), itthon az elsők között kapott állami kitüntetést, és úttörő tevékenysége a legendássá vált 10 Balázs produkcióban csúcsosodott ki.

Ez a produkció egy kereszt-fliegende volt, egyik irányban a megszokott (fangeros), a másik irányban trapézról trapézra történő repülésekkel, forgásokkal, középen pedig zicc-voltizs munkával. A tagok: – Balázs Ernő – Bartonné Zsuzsa (a fanger) – Lunász (Szabó László) és – felesége sz. Fenyvesi Ilona – Gervai Imréné Ray Júlia – Karsai Antal – Mazán János – Szász János – Tolnai Klára és – testvére, László.

Az OSzK plakátgyűjteményében talált adatok szerint a Balázs csoport különböző taglétszámmal dolgozott:

Év/hó

Tagok száma

Műsorcím

A számra vonatkozó szöveg

1950. máj.

5

Köszöntünk Budapest!

Repülő légtornászok

1950. jún.

5


Repülés az égő tűzkarikán keresztül

1950 aug.

6

Amiről Pest beszél

Repülés az égő tűzkarikán keresztül

1951 ápr., máj.

10

Vidám tavaszi műsor

Budapesten először, légtornászok egyedülálló repülő mutatványokkal

1951. jún.

10

Nők a porondon!

Légtornászok

1951. aug.

10

Vadállatok a cirkuszban

a levegőben

1952. máj.

Csoport

Civil a porondon

Balázs Ernő köztársasági érdem-renddel kitüntetett artista és csoportja

1953. máj.

5

Köszönt a cirkusz

Légtornászok a kupolában

1954. máj.

Csoport

Tavasz a cirkuszban

Repülő emberek

1962. szept.

4

Clemendore

Légtornászok

1963. szept.

4

Halló! Itt cirkusz

Légtornászok


A 4 Balázs számot gyerekfejjel magam is nagyon élveztem, a stílus meghatározója egy kedves alapötlet volt: a trapézon helyet foglaló hölgy cigarettára gyújtott; az alacsony termetű, köpcös Balázs Ernő pedig tűzoltó egyenruhában akarta őt nagy méltatlankodás kíséretében rendre utasítani; ennek kapcsán mászott fel a hídra és adta elő a komikus jeleneteket (a szám trükkjei közt szerepelt a tűzkarika fölötti átjárása is).


1963-ban a külföldi ügynököknek megrendezett nevezetes MACIVA-bemutatón két fliegende csoport szerepelt, melyek ugyanennek az évnek a végén fel is bomlottak. A Karsai házaspár a továbbiakban levegőszámmal, ill. szalonakrobatikával, a két Mazán pedig carrousellel dolgoztak tovább.

Az 1963-as mappában a fényképes ismertetések szövege a következő volt:

  • 4 Balázs: 2 Damen, 2 Herren. Klassische Fliegende Trapez-Nummer. Spezialität besteht darin dass der Fänger eine Dame ist. Haupttricks: Pirouette-Salto, Doppelsalto. Die Nummer ist mit grosser Sicherheit ausgeführt. Attraktion jedes Zirkusprogrammes! Zeitdauer: 10 Minuten. Bühnenausmass: Manege.


  • 4 Mazán: 1 Dame 3 Herren. Gut aufgebaute attraktionelle Darbietung. Haupttricks: anderthalb Saltos auf Fuss, Doppelsalto, Wechseltrick. Der sehr gute komische Darbieter ist eine Stärke der Darbietung. Zeitdauer: 10 Minuten. Bühnenausmass: Manege.


Ez utóbbi szám 1960-ban alakult meg a következő tagokkal: Mazán János és felesége M. J.-né Bitter Ágnes, Haubner József (fogó) és Szász János (kómis). A slussztrükk két és feles szaltó volt, másfél piruettes visszajárással8.


Mondhatni váltásként 1964-ben jött ki az Állami Artistaképző Iskolából a Baross csoport, akiknek mestere az intézet igazgatója volt, az eredeti tagok pedig: ifj. Baross Imre, Szokolai László (fogó), a Hunfi Panni és Baba testvérpár, valamint Horváth Mária. Utóbbi Mary néven einhand, szalonakrobata és kutyaszámban dolgozott tovább hosszú évtizedeken át, ifj. Baross Imre pedig a revüszínházban szerzett magának ismertséget. A fliegende 1969-től további tíz éven keresztül a női forgó duplaszaltójával 3 Hunfi néven működött, azt követően a Szokolai házaspár kisdeszka számmal dolgozott tovább egészen az ezredfordulóig .

1977-ben alakult meg a 3 Larus(z), tagjai: Szalontai Ferenc fogó, Molnár Gábor, Angyalosi Tamás, akinek bekötött szemű cukaharája volt a slussztrükk. A fogó 1979-es sérülése után még néhány évig dolgozott a szám.

Az utolsó magyar fliegende-csoportként Sallai Tibor vezetésével 1985-1993 között működött a 4 Titán. A truppenséf komédiás családba született, igen sokféle munkát végzett: golyó-deszka, perzs, utóbb rugalmas kötél, kómis bicikli, ill. passzázsokat is csinált. A 4 Titán fő forgója Dinka László volt. A hírek szerint ő még tervezte hasonló produkció létrehozását, de utóbb perzs, handvoltizs, excentrik számokkal dolgozott. A XXI. században egyelőre nem sikerült fliegendét, ezt a magas színvonalú teljesítményt felmutatnia a magyar cirkusztörténetnek9.

1 Forrásközlemények: Renz Circus in: www.cirkusziakrobatika.hu III. évf. 3. sz. 2010. ősz

2 Peta Tait: Circus Bodies Cultural identity in aerial performances Routledge 2005 69.o.

3 Circus Villand In: www.cirkusziakrobatika.hu III. évf. 4. sz. 2010. tél

4 Kiváló légtornász, aki sportolóként kezdte a fliegende gyakorlását mint forgó a negyvenes évek végén, és a hatvanas évek közepéig maradt meg e nehéz hivatásnál, utóbb duett levegő- és szalonakrobata számban dolgozott a feleségével, és 1978-tól két évtizeden át az Állami Artistaképző Iskola (ill. Intézet) tanára volt.

6 Ernst Günther: Sarrasani wie er wirklich war Henschelverlag Kunst und Gesellschaft Berlin 1985. 253. o.

7 Orsz. Levéltár XXIX-I-3 és XIX-I-3-a

8 Mazán Jánosné adatközlése (McTEKA: orális-archívum 20110118)

9 Érdekesség, hogy az ezredforduló évtizedeiben mongol számokba szálltak be az Artistaképzőből kikerült kivételes tehetségű Tokár Magdolna, aki utóbb ausztrál állampolgár lett; ill. Hus István slussztrükként triplát fogott a Jantsans csoportnál a 2005-ös szezont Angliában a Cottle & Austen Circusnál végigdolgozva.