Szonday Szandra: A bőség zavara – Cirkuszkutatás az interneten 1. rész

Tagadhatatlan, hogy az elmúlt években végbemenő informatikai forradalomnak köszönhetően a tudományos szakemberek számára is – szakterülettől függetlenül – létfontosságúvá vált az internet, mind a kapcsolattartás, mind a webes jelenlét (publikáció, megtalálhatóság), mind az információgyűjtés szempontjából. A cirkuszkutatók esetében sincs ez másként. Azonban nem elég internetes kapcsolattal rendelkezni, használni is tudni kell.

Napjainkban olyan mértékű információáradattal találjuk szemben magunkat, hogy rendszerint csak akkor találunk meg eredményesen valamit, ha pontosan tudjuk, mit és hol keressünk. Ha például rákeresünk egy-egy szóra valamelyik keresőben (Google, Yahoo, stb.), több millió találatot kapunk, melynek többsége irreleváns vagy egyenesen félrevezető lesz.

Az alábbi bevezető cikkel és folytatásaival mindazoknak szeretnék segítséget nyújtani, akik még csak most ismerkednek az internetes kutatás lehetőségeivel, de remélem, a hálón jártasabb kollégáknak is tudok majd újdonsággal szolgálni.

A net rengeteg különféle módot kínál az adatgyűjtésre. Ugyanakkor ennek megvannak a maga hátrányai és veszélyei is. Az egyik legfontosabb ezek közül, hogy nem mindig ellenőrizhető a források hitelessége, lásd pl. a szabadon szerkeszthető enciklopédiákat, szótárakat. Azaz valóban szakavatott ember írta a cikket? Szerkesztette, ellenőrizte valaki?1 Az interneten sok az önjelölt tudós, kritikus, vagy csupán rajongó. Noha változó színvonalúak, sok esetben mégis  hasznosak lehetnek kezdeményezéseik (pl. linkgyűjtemények).


Kétségkívül az egyik legnagyobb hozadéka az internetnek, hogy a könyvtárak katalógusai szabadon böngészhetők, sok helyen akár otthonról is indíthatunk könyvtárközi kölcsönzést.

Számos könyvkereső portálon akár csak egy ISBN-szám birtokában is rákereshetünk könyvekre. A Google Books-on több könyv is teljes egészében olvasható, de sok esetben az is nagy segítséget jelenthet, ha a korlátozott előnézetű könyvek bevezetését, tartalomjegyzékét, hivatkozási listáját áttekinthetjük.

Példa: http://books.google.hu/books?id=p5wMYvBVGgIC&printsec=frontcover&dq=The+circus+and+Victorian+society&hl=hu&ei=utcZToSpDYSs8gP6-aH3Dw&sa=X&oi=book_result&ct=result&resnum=1&ved=0CCkQ6AEwAA#v=onepage&q&f=false


Rengeteg magyar és külföldi online könyvesbolt kínálkozik, hogy a külföldön publikált, nehezen beszerezhető vagy antikvár szakirodalmat akár a tengerentúlról is postaládánkba juttassa, igaz, borsos áron. Ám nemcsak a könyveladás, hanem a tudományos folyóiratok, lexikonok virtuális megjelentetése is jó üzlet. Adott összeg fejében „olvasójegyet” vásárolhatunk, e nélkül kereshetünk ugyan az adatbázisban, de csak rövid tartalmi leírást olvashatunk. Jó hír, hogy a legtöbb egyetem, könyvtár több ilyen előfizetéssel rendelkezik, melyet a tagok szabadon használhatnak.

Példa: https://muse.jhu.edu/


Ma már minden jelentősebb intézmény, szervezet és társulat rendelkezik honlappal vagy valamilyen internetes elérhetőséggel. Utóbbi lehet egy profil, klub vagy hírcsatorna valamelyik közösségi oldalon – legközkedveltebbek a Facebook, Myspace, Twitter, de vannak kifejezetten egy érdeklődési területet célzó közösségi rendszerek is. Ezek általános jellemzője, hogy állandó kontaktusban lehetnek a profil tulajdonosai az olvasókkal, napi, heti rendszerességgel oszthatják meg az aktuális híreket (egy társulat esetében az előadásokat, kritikákat, kulisszatitkokat, workshop-okat, művészeti kérdéseket), ill. az olvasók is hozzászólhatnak, kérdezhetnek, közzétehetik gondolataikat, eseményeiket. (Ehhez természetesen regisztráció szükséges.) Jellemző, hogy a „komolyabb” intézmények (múzeumok, egyetemek, színházak, folyóiratok, stb.) is létrehoznak ilyen profilt, biztosítva ezzel a nagyobb nyilvánosságot és információcserét.

Példa: http://friendsofludwig. com/, http://www.facebook.com/ujcirkusz


A digitális videó- és fotótechnika lehetővé teszi, hogy bárki rögzíthesse előadásélményét vagy saját produkcióját, majd ezt közzétegye honlapján, valamelyik fájlmegosztón (pl. Youtube). Így olyan előadásoknak is szemtanúi lehetünk, amelyeket az idő- vagy térbeli korlátok miatt sohasem látnánk. Igaz, sok sikeres társulat csupán rövid ajánlókat tesz föl, hiszen előadásaikról készült DVD-ikkel is jó pénzt keresnek, de vannak olyan csapatok is (pl. a C!rca), melyeknek összes előadása megtekinthető online.

Példa: http://vimeo.com/user2574676

Általános törekvés továbbá az is, hogy a különböző dokumentumokat, videó-, kép- és hanganyagokat folyamatosan archiválják és minél szélesebb körben elérhetővé tegyék. Így például egy-egy múzeumi honlap már online galériaként is működik, míg az MTI bizonyos időszakok (pl. 1945-1948) híranyagait változtatta szabadon felhasználható tartalmakká.

Hasonlóképp, a Filmhíradók Online-on mindenki számára korlátlanul és ingyenesen hozzáférhetőek a XX. század első felében készült, fekete-fehér magyar filmhíradók.

Példa: http://filmhiradok.nava.hu/watch.php?id=382

A cikk folytatásában a fent említett kutatási, anyagszerzési lehetőségeket járom egyenként körbe.

 

1 További problémák: még nem alakult ki az internetes megjelenésekre való hivatkozás formája, módja, ill. nem garantált, hogy ezek a hivatkozások később is elérhetők lesznek (sokszor találkozhatunk pl. ritkán frissített, hanyagul kezelt honlapokkal).

Szintén problematikus az interneten talált szövegek, képek, videók, stb. felhasználásának módja, könnyen visszaélhetnek vele. Vannak védelmi funkciók, de ezek könnyen kijátszhatók.