Forrásközlemények

Névtelen: Akrobatika 12. rész

Kézállás a kézben, hanyatt fekvésből oldalforgás és guruló átfordulás előre hanyatt fekvésbe és vissza /japán bukfenc/

A gyakorlat végrehajtása: az előző gyakorlatnál leírt kiinduló helyzetből az alsó tanuló félfordulatot végez balról jobbra és átmegy hason fekvésbe. Könyökével a talajra támaszkodik és társát kézenállásban tartja. Ezután a kézállás rögzítése végeztével először egyik, majd másik térdét melléhez húzza. A felső tanuló ekkor testsúlyát jobb karjára helyezi, bal kezét pedig az alsó tanuló bal lapockájára helyezi. (80.o.) Az alsó tanuló ezután szabad bal kezét bal csípőjére teszi úgy, hogy könyökben behajlítva tenyere felfelé néz. A felső tanuló az alsó lapockáján támaszkodó bal kezét áthelyezi társa bal kezére, majd az alsó tanuló fejét lehajtja és homlokával a talajra támaszkodik. A felső tanuló testsúlyát áthelyezi bal karjára, jobb kezét felszabadítva az alsó tanuló jobb lapockájára helyezi. Az alsó tanuló szabad jobb kezét ugyanúgy, mint az előbb a bal kezét, jobb csípőjére teszi. A felső tanuló az alsó lapockáján támaszkodó jobb kezét az alsó tanuló jobb kezére helyezi és rögzíti a kézállást. Az alsó tanuló bal vállára fordul és bal könyökét a talajra helyezi. A felső tanuló ezzel egyidejűleg testsúlyát áthelyezi bal kezére. Az alsó tanuló páros lábbal elrugaszkodva bal vállon át elvégzi a guruló átfordulást előre, lábát a felső tanuló karjai között előrehozva, hanyatt fekszik és társát nyújtott karú kézenállásba tolja. Ez a gyakorlat első rész. /157. ábra/

A gyakorlat második részének végrehajtása

Az alsó tanuló mindkét karját behajlítja, könyökét a talajra helyezi, a kézenállást rögzíti. Ezután lábát térdben behajlítja és kezei között hátraviszi fél lábra. Az alsó tanuló ebből a lapockán fekvő helyzetből először bal, majd jobb térdét a talajra helyezi. Ezután bal kezét hátra a már ismert módon csípőjéhez nyújtja a gurulóátfordulást továbbvégezve, a homlokára támaszkodik a talajon. (81. o.)

Ekkor a felső tanuló jobb kezét a hátára teszi, az alsó tanuló jobb csípőjéhez az alsó tanuló pedig lábát maga alá húzza. A felső tanuló, aki ezalatt állandóan kézenállásban van, testsúlyát áthelyezi a jobb kezére és felszabadult bal karját könyökkel támaszkodva a vállával egy vonalba a talajra helyezi, kezét fejére szorítja, majd a felső tanuló bal kezét az alsó tanuló lapockájáról annak bal kezébe teszi. Ezután a felső testsúlyát a bal kézre helyezve, jobb kezét az alsó tanuló jobb lapockájára teszi. Az alsó tanuló felszabadult jobb karját a vállal egy vonalba könyökkel a talajra támasztja, ezután a felső tanuló jobb kezét átteszi az alsó tanuló jobb kezére. Az alsó tanuló fejét felemeli és átmegy hason fekvésbe. Hason fekvésből a már ismert módon átfordul hanyatt fekvésbe.

Egykarú könyökmérleg az alsó tanuló kezén

A gyakorlat amellett, hogy önálló mutatvány, igen kiválóan alkalmas az egykarú kézenállás előgyakorlataként.

Kiinduló állás: a tanulópár végrehajtja a nyújtott karú kéz a kézbe állást.

Végrehajtás: a felső tanuló, miután az alsó tanuló kezén rögzítette a nyújtott karú kézenállást, vállával mérsékelten előredől, erősen homorított testhelyzetben karját könyökben hajlítva leereszkedik vízszintes helyzetbe. A vízszintes helyzet elérése előtt mindkét lábát vagy zárva vagy terpesztve jobbra viszi és hasát jobb könyökével alátámasztva elfoglalja az egykarú mérleg helyzetét. (82. o.)

Az alsó tanuló abban a pillanatban, amikor társa a könyökére ereszkedik, jobb karját a felső tanuló alá helyezi és ezáltal a felső tanuló egész testsúlya az alsó tanuló jobb karjára kerül át. A mozdulatot nagyon finom térdhajlással kövesse. A gyakorlat rögzítése után a két tanuló bal keze óvatosan eltávozik egymástól és ilyen formában érik el az egykarú könyökmérleg helyzetet. /158. ábra/

Egykarú kézállás kézben

Kiinduló állás: a két tanuló kéz-a-kézben kézenállás helyzetét veszi fel.

Végrehajtás: a két tanuló egymás felé közelíti két karját. Ugyanakkor a felső tanuló testsúlyát áthelyezi a nyújtott jobb karjára. Ilyen módon a felső tanuló egész testsúlya az alsó tanuló jobb karjára kerül át. A felső tanuló, áttérve az egykarú kézállás helyzetére, vállának és törzsének eredeti helyzetét szigorúan megtartja, de bal kézzel még kissé társa bal kezére támaszkodik úgy, hogy a fix fogást mindketten megszüntették. Ezután a felső és alsó tanuló szabadít bal kezével, és mind a kettő karját combjához zárja. Ügyelni kell arra, hogy az egykarú kézállásba való átmenetnél mindkét tanuló karja teljesen nyújtott és vállból teljesen kiemelt legyen. /159. ábra/

A kéz-a-kézben kézenállások alaptípusainak ismertetését ezzel be is fejeztük. Az oktató és a tanuló leleményességétől és alkotó kedvétől függ ezen gyakorlattípusok további fejlesztése és kombinálása. (83. o.) Rendkívül fontos már a gyakorlatok kezdeti oktatásánál, hogy a kézenállást végrehajtó felső tanuló teljes mértékben bízzon az őt megtartó alsó tanulóban, mindig feszített, kemény helyzetben tartsa törzsét és az egyensúlyozást mindenkor az alsó tanuló végezze. A gyakorlatok kivitelezésénél sok gondot kell fordítani a helyes mozgásritmusra, a két ember tempójának összehangolására és a helyes testtartásra.

Zászló felhúzás hajlított karral

Kiinduló állás: az alsó tanuló mérsékelt terpeszállásban mindkét térdét behajlítva bal kézfejét ráfekteti bal térdére, a felső tanuló jobb lábon állva hajlított térddel, bal lábát oldalsó tartásban emelve, bal tenyerét tenyeres fogással megfogja. Jobb kézzel fél körívben tenyeres fogással megfogják egymás kezét.

Végrehajtás: a felső tanuló bal kezére helyezi testsúlyát, ugyanakkor az alsó tanuló a felső tanuló kitámasztott bal karján keresztül felhúzza oldalsó tartáson át a társát, majd a felső tanuló testsúlya fokozatosan rákerül jobb kezére, ugyanakkor az alsó tanuló feltolja bal kezét és hajlított karú tartásban a felső tanuló nyújtott karú kézállás helyzetébe kerül. /160. ábra/ (84. o.)

Kézenállás fejen

Kiinduló állás: a felső tanuló az alsónak vállán áll. Két kezét nyújtott karral az alsó tanuló fejére helyezi úgy, hogy a tenyér a fej felső homloki részére kerül, a két kéz nagyujja /hüvelykujj/ egymás mellett van. Az alsó tanuló megfogja a felső tanuló két karját könyök alatt és ezzel támaszpontot biztosít a felső tanuló részére a kézenállás végrehajtásához.

Végrehajtás: az alsó tanuló tempót ad, majd a felső tanuló a tempó felhasználásával groupiron keresztül fellendül kézenállásba. Nyújtás után az alsó tanuló elengedi a felső tanuló alsó karját és egyensúlyozza a rögzített kézenállást. A gyakorlat elsajátítása után az alsó tanuló kézenállást végző társával menést és guggolást is gyakoroljon. A gyakorlat edzésénél az alsó tanuló nemez sapkát viseljen. /161.a. Ábra/

Egykarú kézenállás fejen

Kiinduló állás: a két tanuló arccal egymás felé állva, a felső tanuló jobb kezét társa homlokára helyezi és ujjaival szorosan átfogja annak fejét. A felső tanuló bal kezével az alsó tanuló jobb kezére támaszkodik, majd az alsó tanuló bal kezébe jobb lábfejét helyezi. Az alsó tanuló bal kezét bal csípőjére támasztja, illetőleg alkarját bal combtövére helyezi.

Végrehajtás: a felső tanuló az alsó tanuló tempójával egyidejűleg jobb lábbal elrugaszkodik az őt dobó alsó tanuló kezéből nyújtott jobb kezére támaszkodva, bal keze segítségével felemelkedik egykarú kézenállásba. (85. o.)

Az alsó tanuló fejét hátraszegi, jobb karját fejéhez közel tartja, majd az egyensúly helyzetét elérve, a felső tanuló elengedi az alsó tanuló kezét és rögzíti az egykarú kézenállást. A gyakorlatnál ügyelni kell, hogy a fellendülésnél, valamint a kézenállás helyzetében a felső tanuló ne ferdüljön el. A gyakorlat egyensúlyozását az alsó tanuló végzi. A gyakorlat biztonságos kivitelezésénél a felső tanuló bal kezét zárja combjához, az alsó tanuló pedig alapállás helyzetében végzi az egyensúlyozást. /161b. Ábra/

Fejenállás fejen

Kiinduló állás: az alsó tanuló felveszi fejére a fejgyűrűt. A két tanuló szorosan szemben áll egymással. Két kezüket átfogják karfogással.

Végrehajtás: a két tanuló együttes tempót vesz, majd az alsó magasba emeli társát, aki alkarállás helyzetébe kerül úgy, hogy lábai vízszintes terpesztett tartásban vannak. Az alsó tanuló ezután fejét függőleges helyzetbe állítja úgy, hogy a gyűrű vízszintes síkba kerüljön, majd a felső tanulót lassan behelyezi fejjel a gyűrűbe. A felső tanuló fejállás helyzetébe kerülve, nyújtott lábait kissé leengedi és terpeszti, de a törzs nyújtott helyzetben marad. Az alsó tanuló fogást változtat és a felső tanuló kezét fogja meg, majd a felső tanuló két kezét oldalra viszi és elengedi, amikor a felső tanuló karja teljesen kinyúlt. A felső tanuló akkor egész súlyával az alsó tanuló fejére nehezedik. E pillanattól kezdve az egyensúlyozást az alsó tanuló végzi. A felső tanuló nem egyensúlyozhat önállóan, mint a talajon, (86. o.) hanem teljes mértékben az alsó tanulóra bízza magát. A gyakorlatot később teljesen nyújtott fejállással is tanítjuk. Különös gondot kell fordítani a gyakorlat végrehajtásában úgy az alsó, mint a felső tanuló egyenes deréktartására és a gyakorlat kivitelezésére. /162. ábra/

Fejenállás nyújtott karon

Kiinduló állás: a tanulópár szemben áll egymással. Az alsó tanuló jobb kezét ráhelyezi a felső tanulónak a fejére, bal kezével megfogja a felső tanuló bal kezét tenyeres fogással /fordított/. A felső tanuló jobb kezével átfogja az alsó tanuló fejére helyezett karjának csuklóját.

Végrehajtás: a felső tanuló erőteljesen elrugaszkodik mind a két lábával, majd csípőjét kitolja és terpesztett bicskahelyzetbe kerül. Ugyanakkor bal kezével megtámaszkodik az alsó ember bal kezén, aki őt feltolja a fejállás helyzetébe, ugyanakkor a felső [!] tanuló alálép mérsékelten hajlított térddel és hajlított karján a felső tanuló fejenállás helyzetébe kerül. Az alsó tanuló comb tempó segítségével hirtelen felnyomja a felső tanulót nyújtott karral, majd az egyensúly helyzetét elérve, a felső tanuló elengedi az alsó tanuló csuklóját, utána a bal kezét és felveszi a fejenállás szokásos helyzetét és ott rögzít. Különösen ügyelni kell az oktatónak, hogy a felugrás pillanatában az alsó ember a mozdulatnak megfelelő térdhajlítást végezzen. Rendkívül jelentőségű a két tanuló tempójának összehangolása, mert enélkül nem hajthatjuk végre sikeresen a gyakorlatot. /163. ábra/ (87. o.)

A fejenállásoknak még rendkívül sok változatait ismerjük. Pl. fejenállás úgy, hogy a két tanuló arca különböző irányba fordul. Fejenállás hanyatt fekvésben lévő tanuló magasra emelt nyújtott lábán. Fejenállás támaszmérlegben lévő alsó tanuló nyakán. Fejenállás a fejenállásban lévő alsó tanuló lábán stb.

Ezekkel a gyakorlatokkal külön azért nem foglalkozunk, mert lényegében ugyanazon alapelvek szerint kell végrehajtani, mint ahogy azt elmondottuk a példa gyakorlatoknál, másrészt az oktató és a tanuló feladata, hogy a gyakorlatok kombinálásával fejlesszék alkotó és művészi készségüket. (88. o.)