GVADÁNYI JÓZSEF:

EGY FALUSI NÓTÁRIUSNAK BUDAI UTAZÁSA[1]

…….

TIZEDIK RÉSZ

Pestre általmentem, hogy ottan láthassam
Vadak viadalát, s magam mulathassam,
Hetznek híjják: miből áll ez, megtudhassam,
Otthon a bíráknak, mit láttam, mondhassam.

Láttam, hogy tizenkét páncéros kutyával
Vívott egy oroszlány; de hármat farkával
Agyonsújtott, eggyet az első lábával
Megnyomott, hogy béle jött ki párájával.

Meg is ölte vólna tám mind a kutyákat,
De hogy hánytak reá sűrűn rakétákat:
El nem szenvedhetvén a sok tűz-szikrákat,
Elszaladt; rávonták a vasas táblákat.

Ez után jöve ki egy nagy izmos medve;
Vén vólt ez, játszani nem is vólt nagy kedve.
De mégis fel vólt ez haragra gerjedve,
Mert sokszor kutyáktól vólt már megijedve.

Hetz-mester négy ebet reája bocsátott,
Eggyet ezek közül pofon ez úgy vágott,
Hogy tíz lépésnyire tőle karikázott,
Eggyet megölelvén, büdöst abból rázott.

Más két szelindekek füleit ragadták,
Szegény fáradt medvét a földre levonyták;
De a Hetz-legények megszabadították,
Szokott barlangjába bé is bocsátották.

Bocsátottak osztán egy nagy szilaj bikát,
Négy közül hol eggyet, hol a másik kutyát
Úgy felhajigálta, mint felhányják labdát,
Egy megdöglött; ezen általdöfte szarvát.

Újra két friss kutyát rája eresztettek,
Ezek füleire hogy rá csemezkedtek,
Megtarták: mind bika, mind kutyák reszkettek,
És azért is vele már nem veszekedtek.

Vizet az ebeknek öntöttek fejére,
Szalada mindenik a maga helyére,
Így lett a bika ment; de folyt füle vére,
Ez is, hol tartatik, oda visszatére.

Játszottak azután több apróbb vadakkal,
De kevés mulatság vala már azokkal.
Ideje, gondoltam, van, hogy asszonyokkal
Kezdjem el Hetzemet különös módokkal.

Hetz-helyből kimenvén, megálltam az utcán,
Jöttek a sok dámák onnant egymás után,
Sokszínű ruhákban őltözve nagy cifrán,
Valamint a harkály, vóltak olyan tarkán.

……..