Nyelv

(♀+) Iskolai végzettségem, lehet mondani, 8 általános. Akkoriban nem úgy volt, mint ma, mivel utaztunk, nem lehetett stabil iskolába járnunk, inkább apukám szerződtetett tanítót, aki otthon tanított bennünket. Nagyon-nagyon kicsit beszélek nyelveket, mert mikor megtanultuk volna, akkor már elmentünk egy másik országba, és így nem tudtunk megtanulni normálisan, de nem tudnának eladni. Szerintem a cirkusznál nagyszerűen nevelik a gyerekeket.

(♀+) A balettosok a nyelvnél mindig nagyon vigyáztak, hogy a kiejtés pontos legyen, a ragozás pontos legyen. A B. jutott eszembe, mikor kint voltunk Moszkvában. Hát az úgy dumált, hogy csak na. Mindent megértett, mindenkivel mindent megértetett, vásárolt, minden, a balettosok egy szót nem szóltak, nehogy véletlenül hiba legyen benne. Szóval ez fellépés kérdése, bátorság. Nyilván hibásan beszélt. Így van. A balettosnak meg nyilván megy vele az osztályfőnök, vagy nem tudom kicsoda, aki elintézi. Megy a társulat, és abból egyvalaki vagy kettő tud, vagy fölvesznek kísérőt.

(♂) Apám 20 éves, amikor Magyarországra került, élete végéig nem tudott tisztán magyarul megtanulni. Főleg ha ideges, vagy mérges volt, akkor a magázást és a tegezést keverte. Annyit nevettünk, amikor ránk szólt, ugráltam a partnereimmel, húszéves fiúkkal, és így szólt ránk: Kik maguk és mit csinálnak itt? Ez a kik maguk amolyan szólás lett köztünk, sokat emlegettük. Hány nyelven beszél? Négy. Beszélek olaszul, angolul németül és oroszul. Édesapámmal magyarul beszéltem. Ő akarta, hogy beszéljünk franciául, de nem. Pici maradt bennem, de nem beszélek franciául

(♂+) Tudok angolul. Annyit, ami kell. Volt például egy jelenet. Nem kell sapka. „Buksi no right!”