Oktatás

(♀+) Sportoló is volt nálunk, megtanított sport dolgokra, és abból apuka összehozott egy számot nekünk.

(♀) Iskolába hogy jártál? Ha Pesten voltam, Pesten, különben ahol voltunk. Tehát volt kis füzetbe. Pontosan. Első nap odaértünk, kicsit késtünk, utolsó nap azt mondtuk, hogy nekünk már kell pakolni, tessék már lepecsételni. Nem, olyan nálunk nem volt, mert az én apukám nagyon vigyázott rá, hogy mi pontosan járjunk iskolába. Még az utazást is úgy ütemezte, később, amikor már mozi-varietével dolgoztunk, és mondjuk vidéki mozikba voltunk beosztva, akkor előadás után már vonatra ültünk, hálókocsi, az nem járt, ráfizetett, mert csak azt hiszem a II. osztályt fizette akkor a mozi-varieté, megvette a hálókocsi helyet, hogy aludjunk éjjel, mert másnap reggel 7-kor már kelés, és menjünk a suliba. És szerettél iskolába járni? Én szerettem, igen. Igen. Ritkaság, de szerettem, szerettem tanulni. Mert te olyan jó kislány voltál. Jó kislány nem, nem voltam jó kislány, de jól tanultam. Óvodába persze nem jártál. Hát persze hogy nem jártam. 8 osztályt végeztél. Csak 8 osztályt. Miért nem tanultál tovább? Mert dolgoztam. Elkezdtük a gimit magánúton, de jöttek a szerződések, és nem tudtuk befejezni.

(♀+) Plovdivban, igen, a manézsban hasra feküdtek a gyerekek, és ott tartottuk az órát vagy a lakókocsiban. És jobban ment, mint az iskolában. Úgyhogy szerették az ilyen kötetlen formákat. Azt mondtad, hogy a könyv nem esett a fejükre. Tehát a műveltség része hiányos. A műveltség része hiányos, viszont az emberi oldala az nagyon gazdag. Élettapasztalat, meg az, hogy mit jelent az emberek közti összetartás.

(♀) A gyerekek hogyan tanultak? Őszintén megmondom, volt próbálkozás, és jártunk is mi iskolába, csakhogy olyan fáradtan mentünk haza, mert minden osztályban produkálni kellett magunkat. Mert a tanító vagy a tanító néni mondta, „na, mit tudtok, mondjátok meg, kis cirkuszos gyerekek” és akkor ott szórakoztattuk a többi gyereket. És hogyan tanultátok meg mégis az alapvető ismereteket? Hát úgy, hogy anyuka, apuka tanított minket, de általában akkor nagy munkanélküliség volt, és bizony sok tanárnak nem volt állása. Adódott úgy, apuka megbeszélte vele, hogy jön velünk a cirkusszal. Minket tanít, és egyben csinálta az üzlettel kapcsolatos engedély lekötéseket és ilyeneket. És a szakmát? Azt is inkább apuka, anyukától, de volt egy nagyon nagyon ügyes táncos házaspár, akitől nagyon sokat tanultunk. Ugye mi gyerekek nem voltunk úgy elfoglalva, mint a két nagy lány, egész nap a manézsban voltunk, és aki házaspárok és különböző családok, akik nálunk voltak, amilyen számot mi még nem tudtunk, azokkal együtt ott próbáltuk, és akkor a rekvizitet is használhattuk, és úgy megtanultuk, észre se vettük.

(♀+) Hattól tíz éves koromig apácáknál nevelkedtem. Most azt képzeld el, hogy így kellett nagyon erősen összeszorítani az ujjainkat, mert különben oda belemegy az ördög. El tudod te azt az iszonyatot képzelni, ami egy ilyen gyerekben van?!

(♀) És ugye az én apukám volt a legtürelmesebb, A-val képes volt ottmaradni az étteremben egy-két óra hosszát, mert rossz evő volt a gyerek. Meg miért az apu tanította órákon át I-t a liter, dl, – a mértékegységekre. Mondta türelemmel, tucatszám, nekem meg sikerélmény volt, hogy már a második alkalommal tudtam, pedig két évvel fiatalabb voltam az unokanővéremnél. Meg írni, olvasni is. Határozottan emlékszem, hogy az első elemiben hülyének néztem a tanító nénit, aki fülnélküli bögrének nevezte az U betűt.

(♀+) Nagyon rossz nevelésben részesültem, mert saját magam neveltem fel magam :)), ezt szoktam mondani. 11-12 éves korára egy komédiás lány már mindent tud, amit tudni kell. Hát én mindent tudtam, én is komédiás lány voltam. Én is úgy megfőztem az ebédet 10 éves koromban, ahogy kell. Én még hamarabb. Dolgozni mikor kezdett? Van egy fényképem, amikor azt hiszem, olyan három éves vagyok. Akkor már ruszist táncoltam. Akkor már komoly művésznő voltam. :-))