Orlóczi Béla (Budapest 1923. augusztus 1. – 2015. május 9.)

Orlóczi Béla eredeti foglalkozását tekintve intarziakészítő volt, sportolt, és a háború után átmeneti időszakokban vidéki turnékra indult amatőr zenekari dobosként kísérve egy tánctanár tanfolyamait (pénzt alig, de remek kosztot kaptak fizetségként). Egy ilyen alkalommal ismerkedett meg a Tautz-dinasztia leszármazottja,  Katona Antal István cirkusztulajdonos lányával, Edittel, akivel 1948-ban házasodtak össze. 1950-ig mindenesként vett részt a családi műsorban, majd kisebb társulatoknál dolgozott. 1952-ben mint bohócot, feleségét pedig zsonglőrszámával szerződtette a Vidéki Népszórakoztató Vállalat, 1953-ban mutatták be görgőszámukat; 1957-től perzs duettként; 1964-től 1970-ig a lányuk bevonásával trióban dolgoztak.

A perzsszámot egy időben énekkel, zenével kombinálták, így varietékben is tudtak dolgozni (NSzK, NDK, Csehszlovákia, Svájc). Előszeretettel fényképezték le vagy festették meg plakátok és műsorfüzetek, újságcikkek látványos témájaként azt a túrájukat, melynek során székben ülő feleségét, aki trombitált, a feje tetején balanszálva létrán vitte át, majd egy asztalon japánforgást csinált vele. Ritkaságszámba ment a lábzászló, amelyet nem vállon, hanem magasba kistrekkelt egykezes stucnival tartott, és a dupla handstand homlokperzsen, amit úgy építettek fel, hogy az első obermann már fent állt a csövön, és ővele együtt ült be felvenni a másodikat.

Artista-pályafutása mellett igen jelentős az a munka, amelyet a Magyar Cirkusz és Varieté Vállalatnál végzett. Üzemegység-vezető, a Művészeti, majd az Igazgatói Tanács tagja volt, illetve utóbb a szakmai érdekképviselet operatív vezetője lett. Cirkuszigazgató volt 1953-ban (Nyári Cirkusz), 1957-ben és ’58-ban (Budapest Nagycirkusz), 1962-ben (Európa Nagycirkusz), 1971-ben (Colosseum Cirkusz). 1955-ben az elsőként teljes felszereléssel és műsorral külföldre, az NDK-ba kiutazott társulat művészeti vezetői feladataival bízták meg, de az ott dolgozott artisták visszaemlékezései szerint ő volt a tényleges döntéshozó (az igazgatót a minisztériumból rendelték ki). A későbbiekben Bulgáriába (1964), Izraelbe és Jugoszláviába (1967), az NDK-ba (1968, 1977), Romániába (1972) és a Szovjetunióba (1978) vitt teljes cirkuszokat.

Szigorú felvételi vizsga dicsérettel történt teljesítése után kitűnő eredménnyel végezte el a Színművészeti Főiskola kétéves színpad-technikusi képzését 1969-ben, és ugyanezen a nyáron az FNC hatalmas sátrában fellépő Moszkvai Jégcirkusz  nagy technikai kihívást jelentő igazgatói feladatát látta el. 1979-ben egy évig a MACIVA Műszaki Osztályának vezetője volt. A kezdetektől a vállalat érdekeinek rendelte alá kiváló képességeit, akár nyugati szezonszerződésekről is hajlandó volt lemondani, ha a helyzet úgy hozta. „Hihetetlen fejlődésen ment keresztül a szakma pár év alatt. A szovjet artisták után a második helyre sorolták a magyarokat! Az, hogy ma kimondhatjuk ’artistaművészet’, az ötvenes éveknek köszönhető” – nyilatkozta.[1]

1980-tól 2006-ig az Artistaművészek Szakszervezetének titkára volt. Kitüntetései: Szocialista Kultúráért (1955), Jászai Mari-díj (1970),[2] Köztársasági Arany Érdemkereszt (2002), ez utóbbit „az artistaművészek szakmai képviseletéért” kapta.[3]

Artista pályafutása:

1952

Magyarország

Utazócirkusz (Alföldi)

1953

Magyarország

Utazócirkusz (Tiszántúli)

1954

Magyarország

Utazócirkusz (Nyári)

1955

NDK

Utazócirkusz

1956

Magyarország

Utazócirkusz (Budapest)

1957

Magyarország

Utazócirkusz (Budapest)

1958

Magyarország

Utazócirkusz (Budapest)

1959

Magyarország

Utazócirkusz (Budapest)

1960

Törökország, Románia; Berlin

Sportcsarnok, színházak; Friedrichstadt Palast

1961

Dánia

Benneweis Cirkusz

1962

Berlin; Magyarország; Madrid; Lisszabon

Friedrichstadt Palast; Európa Nagycirkusz; Price Kőcirkusz; Coliseum

1963

Kína, Vietnám, Szovjetunió

Csarnokok, színpadok

1964

Bulgária

Utazócirkusz

1965

Görögország, Románia

Utazócirkusz

1966

Magyarország; Bern

FNC (sátorban), Mocambo Cabaret

1967

Madrid; Izrael, Jugoszlávia.

Price kőcirkusz; utazócirkusz

1968

NDK

Utazócirkusz

1969

-

(Moszkvai Jégcirkusz igazgatója, Városliget)

1970

USA

Ringling

[1] Szonday Szandra: A porond trónörökösei Baross Imre Artistaképző Szakközépiskola és Szakiskola Budapest 2010. 31. o.

[2] [Magyar Józsefné:] Díjasok és kitüntetettek adattára 1948-1980 Palmiro Togliatti Megyei Könyvtár, 1984.

[3]http://archivum.magyarhirlap.hu/belfold/kituntetesek_augusztus_20a_alkalmabol_ii..html