MTI 1937. 02 10 4. oldal (cirkusz)

"Cirkusz" folytatása.

Szóból ért az ember. Pista egy pillanatra megtorpant, de csak aki figyelte, vette észre, hogy közben kifutott a vér az arcából. Aztán odaült Eszti mellé. Andris meg megpödörte fekete bajuszkáját. Mintha biztos lett volna a dolgában. De ne szaporítsuk a szót. Jó óra múlva bevezették azt a lovat, amin háromszor kellett körül lovagolni a cirkuszt. Először gyerekek jelentkeztek. A cirkusz csúcsáról csigán kötél lógott le. Az egyik végét rákötötték a lovagló derekára, a másikat meg a bohóc fogta. A kitanított paripa a harmadik lépésre felrúgott a csillagok felé, lekapta a fejét, s közben lerepült róla a fiú. A nép nevetett.

Végre a szép Eszti mellől felkelt Kovács Pista. Olyan csend lett, hogy a ló szuszogását is hallották. Az egykori tüzér derekára is rákötötték a kötelet. A ló eleinte csökönyösködött, de érezte, hogy emberére akadt és meghunyászkodva ügetni kezdett. A púpos bohóc hasztalan erőlködött, kis súlyával nem tudta kiemelni a nyeregből Kovács Pistát, aki diadalmasan kezdte immár a második kört, de ekkor még három markos mutatványos rohant oda a bohóchoz és közös erővel húzták a kötelet. Pista megmarkolta a kapát. A ló csak a hátsó lábaival érte a földet. A nép fütyült és hahotázott, mert igen megnevettető állapotban volt szegény Pista, amikor nem bírta tovább és eleresztette a nyerget. Felakasztott békaként kapálódzott ég és föld között.

A szép Szabó Eszti bogárszeméből két patakocskát fakasztott a kacagás.

Kovács Pista nem kapta meg a milliót, de az igazgató csak úgy tudta megnyugtatni a népet, hogy a birkózás győztesének járó két millió koronát átadta a főjegyzőnek. Erre csend lett, és amikor Fekete Andris feltűrte az inge ujját, hogy összefogódzkodjék a behemót némettel, az egész falu szeme és becsülete rajta függött. Talán két percig ha huzakodtak, amikor a német melléből kisípolt a levegő és a háta belehuppant a homokba. Kis híján fel kellett mosdatni.

Fekete Andris, megkapta a pénzt,de nem ennek örült, hanem annak, hogy a nagykorcsma előtt az ablakon kivetődő lámpafényben megvárta a szép Eszti és az anyja. De se a leány, se a legény nem találta meg a szót.

- Gyere el hozzánk holnap vacsora után - rebbent ki a meghívás az asszony száján, mire a lánya is megtalálta a hangját -

- á magyar mégis csak legényebb volt a talpán.

- Szegény Kovács Pista meg elmélkedhet tt a világ folyásán, amelyben sokszor szabálytalan semmiségek döntenek-fontos ügyekben. De hát ilyen cirkusz az egész élet.

Kj/nu