14. Találtam egy órát

Három bohóc hangulatosan bejön a porondra. Az első bohóc lehajol a földre, és felvesz egy zsebórát. „Most találtam!!” (az óra persze a kezében volt, csak mímeli, hogy találta volna). A másik két bohóc, mikor látja, csodálkozik, és a zsebükben kotorászva kijelentik, az órát ők vesztették el (játék). Az első bohóc megjegyzi, ő csak egy órát talált, tehát nem lehet az, hogy mind a ketten ezt az órát vesztették volna el. Közelebbről megnézik az órát, de csak jajgatnak, hogy az óra az övék. Az első bohóc kijelenti, hogy ő igazságot fog tenni. Az kapja meg az órát, amit most talált, aki a kezében lévő ütleggel (bohóc poroló) három ütést kibír a hátán. A két bohóc sokallja a három ütést, alkudozni kezdenek, az egyik már egyet, a másik már kettőt, de hármat egyik sem bírna ki.

Az első bohóc kijelenti: „Rendben van, akkor ő megtartja az órát magának”. A másik két bohóc megszeppen, és az egyik vállalkozik mind a három ütés kibírására a hátán, de nagyon kéri, hogy ne üssenek nagyot. Az első bohóc belemegy a játékba. Lehelyeznek egy kalapot a földre, arra ráteszik a zsebórát, és úgy hajol meg az a bohóc, aki vállalkozott az ütésekre, hogy az óra a szeme előtt legyen. Az első bohóc, mikor már a társa olyan pozitúrában van, hogy ütni lehet, elkezd számolni „egy, kettő, három”, és jó nagyot ráhúz az előtte meghajló hátulsó részére. Az feljajdul, szaladgál jobbra-balra, de boldogan mondja, hogy az első ütésen már túl van. Már csak kettő van hátra. Első bohóc készülődik a második ütésre. A második bohóc már előre ijedezik, jajgat, és könyörög, hogy ne legyen nagy az ütés. Az első bohóc hármat számol, és a harmadikra üt (jajgatás, játék), második bohóc jajgatva, de örömében, hogy már kettőn túl van, most jön az utolsó, felveszi az órát, gyönyörködik benne, és már előre örül. Az első bohóc most nekikészülődik a harmadik ütésnek. A második bohóc fél, remeg, most elhallatszik az első bohóc számolása. E-e-egy, k-e-e-t-t-ő-ő. A harmadik ütés előtt felemeli az ütleget jó magasra, mintha le akarna ütni, és közben a levegőben megáll az ütleg a kezében, és kijelenti: „Tudod, mit, én meggondoltam a dolgot, én nem ütöm a harmadikat. Én inkább megtartom az órát magamnak” (erre felveszi a kalapról az órát, zsebreteszi).

Az ütlegnek, a bohócporolónak olyannak kell lenni, hogy erős hangot adjon az ütéseknél, ami valószínűvé teszi, hogy az ütés fáj. Persze csak a közönség szempontjából.