25. Jegy kölcsönkérés passage

Két bohóc a közönség soraiban foglal helyet, mintha ők is nézők lennének. Persze a közönség figyelmét magukra vonják tapsolással és hangoskodással és a közönséggel való mókázással. A porondmester a porondról leinti a két bohócot, és figyelmezteti őket, hogy maradjanak csendben. De a két bohóc továbbra is hangoskodik, tapsolnak, nevetnek, kinevetik a porondmestert. A porondmester ismét leinti őket. A két bohóc kikéri magának, hogy jogukban van szórakozni, ők épp úgy fizettek, mint a többi vendég. A porondmester kétségbe vonja, hogy a két bohóc fizetett volna, vagy jegyet váltottak volna. A két bohóc tovább szórakozik, és kijelentik, – hangosan – hogy ők igenis váltottak jegyet. Ha nem hiszi a porondmester, menjen ki a pénztárhoz, és érdeklődje meg. A porondmester elhagyja a porondot, mintha a pénztárhoz menne. A két bohóc most dilemmában van, hogy mi lesz. Az egyik kérdi a másiktól: „Van jegyed?” Kotorásznak a zsebeikben (sok játék). Persze, jegyet nem találnak. Most cselhez folyamodnak. A mellettük lévő emberektől (a közönség közül) kölcsönkérik a jegyeiket. Sőt, nem két jegyet, hanem többet is összeszednek. Most már boldogok, és továbbra is hangoskodnak. Közben a porondmester visszajön, és kijelenti, hogy a pénztárnál azt mondták, hogy nem váltott jegyet két ilyen külsejű személy. A két bohóc kórusban mondja: „Micsoda? Mi nem váltottunk jegyet? Hát ez micsoda?” és felmutatja mind a kettő azokat a jegyeket, amiket az előbb a közönségtől kértek kölcsön. Porondmester mondja: „Maguknak nagy szerencséjük van!” A két bohóc kórusban: „Miért?” Porondmester: „Azért, mert akinek nincs jegye, azt szépen a gallérjánál fogva, finoman kitessékeljük a cirkuszból”. – A két bohóc: „Szóval, akinek nincs jegye, azt szépen, finoman kitessékelik a cirkuszból?!” A porondmester: „Igen!” Bohócok (ránéznek azokra a vendégekre, akiktől a jegyet kölcsönkapták, majd kórusban mondják): „Nekünk van jegyünk, de kérdezze meg itt a szomszédokat, hogy van-e jegyük??!!”