26. Rövid kis szóló passage

A bohóc a porond szélén jön be a manézsba. Egy akrobatikus mutatványhoz készülődik. Számol, egy-kettő-három, s közben ügyetlenül leüti a kalapját, ami a porondra esik. Most megkéri a porondmestert, hogy legyen szíves vegye fel a kalapját, megint újra kezdi a produkciót. A porondmester felveszi. A bohóc megköszöni, s amint tisztítja a kalapot, újra leejti, kiesik a kezéből. Megint hívja a porondmestert, aki másodszor is felveszi. A bohóc megköszöni, de a kalap a tisztogatás közben ismét kiesik a kezéből a porondra.

A porondmester harmadszor már nem akar a bohóc kérésének eleget tenni, harmadszor nem veszi fel a kalapot. Kihangsúlyozza, hogy ő nem a bohóc inasa és nem is a szolgája. A bohóc kéri, de a porondmester hajthatatlan. Most a bohóc a következőket mondja: „Tudja, mit, porondmester úr! Adok magának egy forintot, vegye fel a kalapomat!” Porondmester: „Egy forintért le sem hajolok”. Bohóc: „Adok 5 Ft-ot”. Porondmester: „5 Ft-ért oda se megyek” (porondmester közben visszaállt az artistabejárathoz a többi műszaki közé). Bohóc: – a műszakiakhoz és a porondmesterhez is – „Tudják mit, uraim? Én adok 50,- Ft-ot annak, aki felveszi a kalapot”. Erre a porondmester és az összes műszaki berohannak, hogy felvegyék a kalapot, közben a bohóc leugrik a manézs széléről és felkapja a kalapot a többiek orra elől, „Ho-ho! Várjanak csak! 50,- Ft-ért én magam is felveszem!!”