30. Trombitáló kutya passage (kutyaszám után)

Két bohóc megjelenik a porondon. Az első bohóc egy élő kiskutyát hoz a kezében. Bejelenti, hogy ez a világon egyedülálló kutya, aki trombitálni tud. Elővesz a zsebéből egy kis trombitát (játéktrombita, kb. 20-25 cm hosszú). A második bohóc érdeklődve nézi a jelenetet. Most az első bohóc a kutya szájába helyezi a kis trombitát, és valóban úgy hallatszik, mintha a kiskutya trombitált volna. Ezt a bohóc többször is megismétli, a porond minden irányában. Mikor ez a kis mutatvány a várt nevetést elérte, akkor jön a poén. És pedig a következő: A kiskutya természetesen nem tud trombitálni, ezt a hangot a második bohóc szolgáltatja, aki egy kis autódudát használ erre a célra. Ugyanis ő, mint gyanútlan szemlélő, a két kezét hátratéve, a kabátja alatt tartja a kis dudát, és adott pillanatban ő nyomkodja azt, ami a trombitahangot utánozza. A poénja a jelenetnek tehát az, mikor az első bohóc hajlong, és várja a mutatványra a tapsot, a második bohóc tovább nyomkodja a dudát. Így kiderül, hogy nem is a kiskutya trombitált. Majd előveszi a dudát, és a közönség szeme láttára tovább nyomkodja. Első bohóc kizavarja a másodikat, mivel leleplezte a trükkjét.

Instrukció: A trombita és a duda hangja hasonló legyen, hogy valószínűvé váljon, hogy a kiskutya fújja a trombitát. Tehát a hangnak nem szabad túl erősnek lenni. A mutatványhoz a kiskutyát is tanítani kell, hogy a trombitát, amit a szájához tartanak, megtűrje.