Losonczi György: A cirkuszkarrier rendszerelméleti megközelítésben (1. rész)

Bevezetés*

Az Olvasó monitorján itt és most látható Cirkuszi Akrobatika c. e-periodika legelső számának beköszöntőjében így fogalmaznak a szerkesztők: „legfontosabb célunk, hogy a cirkusz jelenségeinek vizsgálata bekerüljön a tudományos diskurzusok sorába”.[1] Cikksorozatom rendszerelméleti megközelítésben, egy olyan nézőponttal szeretné bővíteni e törekvést, mely magyar nyelven eddig nem volt hozzáférhető.[2]

Elöljáróban azt a kérdést vetem fel, hogy lehet-e egyáltalán cirkuszkutatásról beszélni hazánkban, létezik-e ilyen diszciplína. Manapság, 2017 tavaszán a Google kétoldalnyi (13 tétel) találatot dob ki a „cirkusztudomány” keresőszó nyomán, mely linkeket az alábbiakban közelebbről is meg fogom vizsgálni. Nézőpont kérdése, hogy soknak vagy kevésnek ítéljük-e ezt a számot,[3] én inkább a tartalmak előtérbe helyezését tartom célszerűnek. Jól tudjuk persze, hogy a Google-kereső egyáltalán nem tekinthető minden kritika fölött állónak, de mint a leghasználatosabb ilyen programot, a közvélekedés egyfajta meghatározójaként gondolom hivatkozhatónak.

A fellelt 13 web-oldalt elemezve kapjuk meg tehát az alábbi eredményeket. Az utolsó négy[4] találat a „Cirkusz lap”-ot dicséri, illetve e portál cikkeiből ad ízelítőt (újcirkusz, állatvédelem, egyéb), esetenként eltérő rangsorolással. További két tétel tűnik szempontunkból érdektelennek: egy kedvezményes cirkuszjegy vásárlási lehetőség[5] és egy, a szellemi igénytelenségről szóló, a „gyakori kérdések”-honlapon megjelent utalás, melyben szerepel a „kenyér kell és cirkusz” szókapcsolat.[6]

A tudományos relevanciával bíró elágazások közül elsőként egy doktori értekezést kell megemlíteni, melyben külön fejezetként Nabokov cirkusz-motívumait elemzi Tompa Andrea,[7] ám ezt az írást egyértelműen a színház- vagy irodalomtudomány osztályába kell utalni.

Közelítve területünkhöz két linket találunk egy és ugyanazon könyvről:[8] Tóvay Nagy Péter szerkesztésében jelent meg a Cirkuszkutatás 2008-2009 (és persze elgondolkozhatunk azon, vajon miért nem került be a találatok közé ugyanennek az editornak hasonló, a 2006-7-es évet összefoglaló kötete, illetve a Cirkusz és tudomány című harmadik McTEKA-kiadvány sem).

A Cirkuszi akrobatika, vagyis a jelen e-periodika cikkei tekintetében is igencsak talányosnak tűnik a válogatás szempontrendszere, hogy vajon például Maczák Ibolya: Egy ismeretág ébresztése? Új típusú segédlet a cirkuszkutatáshoz c. cikksorozatából miért éppen a 7. rész[9] került be a mintába. Hasonló kétely merülhet fel a Cirkusznarratíva c. e-könyv[10] bevezetőjének ismertetését illetően is (hiszen a 2012-es nyári V./2. lapszám egy teljes doktori értekezést tartalmaz). Az viszont nyilvánvaló, hogy az Adalékok egy artista-tánctanár életrajzához c. írás[11] felvezetőjében megemlített számos tudományos portál szolgálhatott a Google-válogatás alapjául.

A NOL-archívum Cirkusz, tudomány és irodalom című cikke[12] tárgyszerű leírását adja A cirkuszkutatás lehetőségei c. konferenciának, melyet az Állami Artistaképző Intézet és a McTEKA rendezett 2005-ben. Ugyanebben az évben a Magyar Kommunikációtudományi Társaságnak eseménynaptárából került fel a világhálóra egy poszter A cirkusz a magyar tömegkultúra-kutatásban[13] címmel, mely egyrészt a kultúratudományok fehér foltjának tekinti a cirkuszkutatás hiányát, mely mögött egyfajta társadalmi szintű elfojtást sejtet, másrészt feltárja ennek az interdiszciplináris területnek előzményeit, melyekre a továbbiakban építeni lehet.

Ami az intézményi kereteket, vagyis a döntő tényezőt jelenti, 2005-ig hazánkban egyetlen tudományos státusz sem állt rendelkezésre, és csupán néhány egyetemi szakdolgozat, valamint két doktori disszertáció született meg. Pedig a tudomány birodalma „materiális fogalmakban kifejezve, folyóiratokat és könyveket, kutatások finanszírozását és fizetéseket, oktatási és kutatási célokat szolgáló épületeket jelent".[14] Mára – ha szabad metaforikusan fogalmazni – azt mondhatjuk, hogy a cirkuszkutató alapítvány égisze alatt a magyar „cirkusztudomány” az embrionális állapotából elérte a magzati stádiumot.

Mindenekelőtt az e-periodikánk jelenti a tudományos diskurzusok színterét. Nemcsak egyetemi szakdolgozatok, témafelvető esszék sora látott itt napvilágot[15], hanem beszámolók is tanúskodnak arról, hogy sikerült bekapcsolódnunk az egyetemi munkába is.[16]

A Cirkuszi akrobatika alcímét tekintve Alapkutatási és szakmódszertani kiadvány, vagyis tudományos lapnak minősíthető, bár az első jelzőt illetően inkább a bölcsészeti, mint a természettudományos értelmezést kell figyelembe venni (tehát nem jellemzője a kísérletezés és a matematikai egyenletalkotások szigora).

Cikksorozatomnak a legáltalánosabb kérdést körüljáró bevezetőjét követően azokra a tudományterületekre fogok koncentrálni, melyek meglehetősen absztrakt, nagyrészt a digitális-technikára építő és formalizált, ugyanakkor a pragmatikus szempontokra fókuszáló, cirkuszszakmai fontossággal bíró témákat tárgyalják.