H. Orlóci Edit: Cirkuszcikkek 2015

Maczák Ibolya lapunk legelső számától kezdve közölte az új típusú segédletsorozatát:

E cikkeknek egy elemző összefoglalását készítettem el a tavaszi lapszámok számára, amely gyakorlat a Népszabadság 2016. évi megszűntével most nagy valószínűséggel az utolsó állomásához érkezett.[1]

A napilapok online változatainak hozzáférhetősége, archiválási gyakorlata évről évre olyan nagymértékű eltéréseket mutat, amelyek miatt az eredetileg remélt hosszú távú egybevethetőség kívánalmát nem sikerül biztosítani.

Az alábbi táblázat abc-rendben sorolja fel a vizsgált online napilapokban megjelent vonatkozó cikkek számát (Magyar Hírlap, Magyar Nemzet, Népszabadság, Népszava):

Az osztályozás most sem volt zökkenőmentes. Ebből a szempontból az egyik probléma az lehet, ha több témakört tárgyal az adott cikk, például csaknem egyforma súllyal foglalkozik egy fotóművész munkáival és az éppen futó FNC-műsor ismertetésével (65). A másik bökkenő az lehet, ha a tárgyalt jelenség nem egyértelműen az egyik vagy másik kategóriába sorolható, ennek legtipikusabb példája a Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztivál, amelynek műsorán a tradicionális és az újcirkuszi számok egyaránt szerepelnek.

A tavalyihoz hasonlóan most is három kategóriát állítottam fel, és továbbra is a tradicionális cirkuszra fókuszáltan taglalom a tartalmakat.

Az újcirkusz

2015-ben kivételesen keveset foglalkoztak ezzel a jelenséggel, illetve a tradicionális cirkuszhoz sorolt szövegek egy jelentős részét akár ide is iktathattam volna (a Baross Imre Artistaképző és Fekete Péter tevékenységével foglalkozó cikkekből).

Időrendben elsőként egy Trafóban bemutatott műsor, a Gandini Juggling együttes Törnek, zúznak, zsonglőrködnek című előadásának ismertetése jelent meg (6), több mint 5000 n terjedelemben. Ezt egy utalásként is felfogható rövid gazdasági hír követte a Cirque du Soleil 1,5 Mrd dollárért történt eladásáról (32), végül a Recirquel turnéjáról és előadásairól számoltak be (52) egy közepesen hosszú írásban.

Utalás

Itt azokat a cikkeket tárgyalom, melyekben vagy nincs részletesen kifejtve a cirkuszi eseményekre, történésekre való hivatkozás, vagy egészen más témakörben mozog az írás, illetve a rokon területekről szólva mellékesen említenek meg cirkuszi vonatkozásúnak is felfogható utalásokat.

Ha a cirkusztörténet kronológiáját követjük, elsőként a Lehel kürtjének akrobatikus ábrázolását kell megemlíteni (73), majd Jancsi bohóc, az első magyar bajazzo két bekezdésnyi élettörténete következik (124), más helyen pedig megemlítik Beketow, valamint a Czája testvérek nevét (93). A levéltáros Perczel Olivér tanulmányáról, a Buffalo Bill 1906-os magyarországi vendégjátékát feldolgozó igen alapos munkáról illően komoly ismertetés olvasható több mint három flekknyi terjedelemben, képekkel is illusztráltan (2). Az MNO történeti válogatásában újra közölt 1965-ös Egy iskola, ahol nincs gyerekkor című, az Artistaképző növendékeiről írt cikkel (122) zárul ez a sorozat.

Az itt tárgyalt mintába bekerült újságcikkek egyike sem foglalkozik a film- vagy táncművészettel, a festészet területéről is csupán Picasso korai Mutatványos-sorozata (20) és Miháltz Pál 1928-as Harlekin c. képe (45) került szóba.

A fotóművészet több utalással szerepel. A Műcsarnok kiállításán Hegedűs 2 Lászlónak (9) „a megfoghatatlan fenyegetést sikerült tetten érnie azon a fotósorozaton is, amely egy pihenő vidéki cirkusz életképeit dokumentálja. A már eleve kissé hideglelősen túlzó, giccses színek és a kopottas hétköznapiság furcsa ellentéte köszön vissza a fotókon”.

Urbán Ádám: A cirkusz kulisszatitkai c. sorozata (11) a „Művészet – műalkotás vagy művészeti tevékenység ábrázolása, fotóriporteri eszközökkel” kategóriában a Magyar Sajtófotó Pályázaton harmadik helyezést ért el.

A World Press Photo 2015 kiállításáról szóló hosszú beszámolóban (94) magát az igencsak riasztó fotót is közzétették, melyen „[e]gy rhesus makákó rettegve lapul a falhoz, miközben a cirkuszi idomár közelít felé Szucsouban, Kína keleti részén. Az idomított állatok roppant népszerűek a kínai cirkuszokban és állatkertekben. Az állatvédők éveken át tartó követelésének eredményeként a kínai kormány betiltotta az állatcirkuszokat és a durva bánásmódot az állami állatkertekben, sok idomár azonban azt állítja, nem hallott a tiltásról, és esze ágában sincs abbahagyni, amit eddig csinált. A kínai „cirkuszfőváros”, Szucsou hatóságai most új, állatmentes cirkuszi szórakoztatás meghonosítását tervezik”.

A színházi műfajokat illetően a Parázsfuvolácska (1, 14) kétszer került szóba, illetve csak nagyon érintőlegesen a Trafó újcirkuszi produkciói (39), továbbá Mark Bell társulata kapcsán (96) utaltak a „színházi bohóckarakterre, amelynek létezése a színház műfajával egyidős”. A Moholy-Nagy díjat kapott Frenák Pálról megtudhatjuk, hogy a társműfajok között a cirkuszt is beemelte koreográfiáiba (114), és az Egércasting c. írásban szó esik a cirkuszi állatidomításról (110). A TAP FACTORY a hiphop és az újcirkusz elemeit élőzenével vegyíti (25), továbbá a Budapest Essential egyik különleges színhelyeként említik az FNC-t (56).

Egy sebészkarriernek a rúdtánc kedvéért történt felfüggesztése kapcsán tudhatjuk meg (47), hogy a „rúdtánc valószínűleg az 1920-as években alakult ki, amikor az utazó cirkuszok show-táncosai a cirkuszi sátor tartórúdját használták előadásuk kellékeként. Az 1950-es években hódított teret bárokban, klubokban, szórakoztató műsorok részeként”.

A kultúrpolitikai döntéshozatalról szólnak azok a híradások, melyek Fekete Péter színházigazgatói és egyesület-elnöki posztjának utódlását érintik, miután miniszteri biztos, majd MACIVA, végül FNC-igazgató lett (67, 68, 92, 120, 121), illetve a Tiszta TAO Társaság nevében nyilatkozott (118).

Politikai felhangú az a híradás is, mely szerint a Fővárosi Nagycirkusz gáláján tartott beszédében Rétvári Bence kiemelte, hogy a kultúra napja „arról is szól, hogy megmutassa, a magyar kultúrának milyen fontos szegmense a cirkuszművészet” (12). Hasonló természetességgel kívánkozik ide a tudósítás (71) a Magyar Teátrumi Társaságnak a jövő cirkusza témakörében rendezett beszélgetéséről a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen.

Itt kell felsorolni mindazt a cikket, melyek a Liget-projekt kapcsán a kormányzati döntéshozatal vargabetűit tárgyalják az új FNC-épület helyének kijelölését keresve: 26, 46, 48, 49, 53, 55, 59, 60, 61, 62, 93, 95, 106, 108, 119.

Nyilvánvalóan ide tartoznak a „Nemzet Művésze” cím odaítéléséről szóló cikkek (102, 103, 105), amelyek arról tudósítanak, hogy a formális törvényi lehetősége fennáll annak, hogy ezt a megbecsülést artisták is elnyerhessék (ténylegesen egyelőre nem, hiszen Kossuth-díjas nincs a szakmabeliek között).

Csak közvetetten kapcsolódik ide az a cikk, melyben a felsőoktatás elvárásainak erősödéséről írnak (39), és egy felsorolásban megemlítik, hogy az érettségi témák között szerepelt „cirkusz és reggae a német írásbelin”.

Reklámfogásnak is minősíthető az a program, melynek keretében a legjobb általános iskolai tanulók ingyen strand- és FNC-belépőt kapnak (37, 38), és a jótékonysági akcióban való részvételnek is egyfajta PR-irányultsága lehet (111).

Ide soroltam be az ún. szociális cirkusz mozgalomra vonatkozó írásokat is (97, 104). A X. kerület egy szegregációnak számító térségében a gyerekeknek, fiataloknak rendezett szabadidős programok biztosításába a szociális cirkusz elnevezésű munkacsoport is bekapcsolódott. Hasonló szellemben íródott az a hosszú riport (24), amely egy kis faluban működő artistaiskoláról, és annak Magyar Civil Becsületrendet kapott vezetőjéről szól.  Szintén nagy terjedelemben számolnak be a BIAK növendéktoborzó körútjáról (31). A szociális érzékenységről tanúskodik az a kezdeményezés is, mely a kulturális javak akadálymentes hozzáféréséért küzd, ezen belül többek között a cirkuszi audiónarrációért is (78),

A fesztiválokon megjelenő cirkuszi vagy ilyen jellegű eseményeket illetően egy külföldi eseménysorozat (10) mellett, elsőként a nyári (17, 42), majd a Sziget Fesztiválról kapjuk a beharangozókat. Ez utóbbi esemény során gyakorlatilag csak topográfiai említést tesznek a cirkuszról (40, 41, 79, 80, 82, 83, 84, 86, 88).

A Gyerekszigeten (50, 51) látható a Poronty Cirkusz, és az eseménysorozat Cirkusz Parádéval zárul (57), a Millenáris családi fesztiválján a Tintaló Cirkusz lép fel (109).

Az Ördög Katlanon holland kortárs cirkusz mutatkozik be (76), a Vidor Fesztiválon a Recirquel társulata (85, 87, 91). A Nyári Fesztivál egyik éjszakai programja fülledt Moulin Rouge-i erotikát kínál (17, 42, 74, 81).

A tradicionális cirkusz

A 2015-ös cikkgyűjteménybe a korábbi évekkel ellentétben egyetlen nagy interjú vagy riport sem került be, amely ezzel az életformával, hivatással vagy valamelyik megkapó egyéniségével foglalkozott volna.

A műsorokat illetően kizárólag az FNC előadásairól jelentek meg ismertetések[3] a téma specialistáinak tekinthető szerzők tollából[4]. Ők azok, akiknek kifejezetten nagy számban szerepelnek írásaik a Maczák-féle segédletben: Bóta Gábor (NSZ) kilenc, Hrecska Renáta (MH) és RKISSNELLI (MNO) hat-hat cikkel van jelen.

A három futó műsor a Magyar Cirkuszcsillagok, a Circussimo és a Balance volt. Nem könnyű feladat a cirkuszi programok recenzálása, mivel az ismertetés tárgyszerűségét a szaknyelv legprecízebb használata sem biztosítja teljes mértékben, a kritikai felhangokat pedig az ízlésvilág határozza meg, amelyről, mint tudjuk, non est disputandum.

A teljesítmények valós értékét véleményem szerint amúgy is csak utólagosan lehet megállapítani annak alapján, hogy hány szezont, mely házaknál, milyen rizikó vállalása mellett dolgoztak le az artisták.

Cirkusztörténeti mérce szerint a cikkek elemzéseiben szereplő magyar artisták közül vélhetőleg a következők lesznek ténylegesen megemlítendők: Axt Ibolya, Ádám Krisztián, Donnert lovascsoport, Pakucza József és Richter Flórián.

Annak illusztrálására, hogy milyen konnotációs mezőben kap ma helyet a cirkusz fogalma, talán érdemes felsorolni a vonatkozó újságcikkek címét: A magyarok cirkuszolnak (3), Újra a magyar artistáké a főszerep a Fővárosi Nagycirkuszban (4), Fővárosi Nagycirkusz: vissza a hungarikumokhoz (5), Jelenleg nem vagyunk cirkuszi nagyhatalom (13), Szenzáció mesterfokon: a nagycirkusz új világszáma (27), Hancúrozás a magasban (29), Kis macska, nagy macska (98), Nagy dobásra készülnek a Hősök terén (99), Halált megvető játékosság (100), Küzdőszellem és kibillenő egyensúly (101), Akrobatikus varázslatok (107).

A fenti cikkek szinte teljes mértékig csak magukkal a műsorokkal foglalkoznak, az előadásokról azonban más helyeken is olvashatni viszonylag nagy terjedelemben. Ezekben az utóbbi időszak kultúrpolitikai döntéseit szerepeltetik (8, 16), hogy a cirkusz bekerült az előadó-művészeti törvénybe, illetve a MACIVA nemzeti intézmény lett, aminek következtében Kriza Zsigmond szerint a műfaj reneszánsza, egy sikersorozat indult el, pl. az FNC nézőszámának és bevételének rekordjával.

Április közepén a Cirkusz Nemzetközi Világnapja alkalmából rendezett Parádé került a figyelem középpontjába (28, 30, 33), majd június végén a cirkuszok éjszakája (66, 69, 70, 72), illetve szilveszterkor az FNC épületének becsomagolása és a fesztivál előzetese (112, 113, 123).

Egy államtitkári beszéd  (7) összegzi legtömörebben a fent már részben érintett döntéshozatali eredményeket: a magyar cirkuszi lovas akrobatika hungarikummá minősítésének jogi úton történő kezdeményezését, az előadó-művészeti törvényt, a  MACIVA nemzeti kulturális szervezetté nyilvánítását, valamint az FNC-nek a Liget-projektbe történt beemelését.

Az év elején kezdődött meg téma lenni a vezetői posztok átformázása, Fekete Péter miniszteri biztossá történt kinevezésével (18, 19), majd MACIVA- (35, 36) és végül FNC-igazgatói státuszával (115, 116, 117). Kétségtelen, hogy ő a 2015-ös év média-sztárja, ennyit emberrel ebből a szakmából még soha nem foglalkoztak, a 124 cikkben összesen 82 alkalommal fordul elő a neve.

Ars poeticáját a 63, 64, 75, 89-es sz. cikkek alapján lehet körvonalazni a cirkuszművészet újrapozícionálásáról, a társművészetekkel és azok közönségével történő párbeszéd szükségességéről, az üzenetről, a katarzisról.

Az eseménytörténet felé fordulva a világhírű bohóc, Popov 85. születésnapjáról esik szó (77), és a 104. évében elhunyt cirkuszi karmesterről, Kristóffy Imréről (44). Kiváló reklámnak bizonyulhat a lángoló cirkuszkocsi (43) és a Kecskeméten „grasszáló” három oroszlán (21, 22, 23).

Sokkoló videó kerülhet be a médiába az idomárját Egyiptomban megtámadó oroszlánról (15), híradás az embert megölő cirkuszi elefántról Németországból (54), és arról, hogy Mexikóból katonai gépek menekítettek át az USÁ-ba veszélyeztetett vadállatokat (90).