3. A SZÁZADFORDULÓ CIRKUSZA

3.1. Jogi szabályozás

Miután a vonatkozó jogi intézkedésekről szóló dokumentumok felkutatása meglehetősen körülményes feladat, a szabályozás vizsgálatánál először a szaksajtó utalásait használtam fel. Ezek az utalások azonban mindenkori aktualitásuk mellékkörülményeinek ismerete hiányában alig értelmezhetők; 1910 elején pl. egy főkapitányi rendeletről esett szó, melynek kiadását a MAE megakadályozni igyekezett,[1] 1911-ben pedig az artistaélet bénultságát „a miniszteri rendelet” következményének tekintette az újság.[2]

A cirkuszokra vonatkozó országos jogi szabályozás a vizsgált korszakban nem létezett, a rendelkezések kialakítása helyi szinten folyt, olyannyira, hogy a szaksajtó szerint Sopronban egy régi rendelkezés alapján egészen 1914-ig – a feloldó belügyminiszteri rendelkezés megjelenéséig – mindenféle látványosság tulajdonosa bevételének 10%-át köteles volt a színházigazgatóknak lefizetni.[3]

1901-ben jelent meg a belügyminiszternek 64573/1901. sz. rendelete, mely országosan megszabta az engedélyezés feltételeit.[4] Kétségtelen, hogy a korszak folyamán végig két engedély megszerzése volt szükséges az előadások megrendezéséhez; a helyhatósági és a rendőrhatósági.

Az alábbiakban a fővárosi helyzetképet tudom felvázolni.

3.1.1. Helyhatósági engedélyezés

A Budapester Universum szerint Budapesten kellett Európában a legmagasabb díjakat fizetni a különféle előadások megrendezése után.[5]

A fővárosi tanács 1886-ban gyűjteményben tette közzé a korábban hozott szabályrendeleteket.[6] Ezek közt található 1882-84-ből a Városligetben és a főváros összes kültelkén működő nyilvános játékok, előadások és mutatványokra szóló rendőri engedélyek után a szegényalap javára fizetendő helyi díjak jegyzéke, ill. a főváros területére adandó színháznyitási és mindennemű nyilvános színi, valamint más előadásokra, mutatványokra és táncmulatságokra szóló hatósági engedélyek után fizetendő díjak jegyzéke.[7] Az 1890-ben kiadott szabályrendelet cirkuszt érintő előírásai megegyeznek a fentiekkel;[8] az első világháborúig ezek a rendelkezések voltak érvényben, bár 1907-ben már hosszabb idő óta tárgyalás alatt állt a tanács jogügyi osztályán egy vonatkozó szabályrendeleti tervezet.[9]

A lovardai engedélyek helyi díja a fentiek szerint 3 hónapnál rövidebb időre 500-tól 2000 frt-ig terjedhetett. Az állatseregleti engedélyek után havonta 5-30 frt között kellett fizetni.[10]

A napi bevételről kimutatást kellett készíteni, azt egy-egy példányban a rendőrségnek és a fővárosi kerületi elöljáróságnak a következő nap déli 12 órájáig be kellett mutatni, és a helyi díjakon felül a nyers bevétel 5%-át naponta be kellett fizetni, szintén a szegényalap javára.[11]

Egyetlen ilyen kimutatás maradt fenn csupán az 1912-es esztendőből.[12] Az 1890-es években a városligeti cirkusz az 5%-os járulékot a szezonra, májustól szeptemberig, átalányban 5 x 800 frt-tal szokta megváltani.[13] Előfordult, hogy a rossz üzletmenetre való hivatkozással kérte a bérlő (Krembser), hogy a járulékot 4%-ra csökkentsék, s ekkor is csak azt engedélyezték, hogy a IX. pont szerint, tehát kimutatás alapján fizethesse azt.[14]

Az 1900-as években Beketow Mátyás igen komoly összegeket fizetett be ezen a címen: 1904-ben 7200 K, 1905-ben 9213 K 32 f, 1906-ban 9093 K 34 f, 1907-ben 13020 K, 1908-ban 14980 K, 1909-ben 15400 K, 1910 júliusig 5915 K összeget.[15]

A szabályrendelet szerint „a IX. pontban említett % fizetésére a helyben állandóan lakó és vállalatuk után adózó egyének nem köteleztetnek”.[16] Elképzelhető, hogy éppen ennek a rendelkezésnek is köszönhető az, hogy némely cirkuszigazgató igyekezett a magyar állampolgárságot megszerezni (pl. Wulff, Beketow, a Villand testvérek).

Beketow Mátyás esete azt mutatja, hogy a város a legritkább esetben lehetett hajlandó erről a járulékról lemondani. A hosszadalmas ügy végül a bíróságon zárult le. Beketow kérvényében az imént részletezett összegek visszafizetését kérte, többek közt ilyen indoklással: „házat is vettem magamnak a Lendvay utczában gyermekeimet magyarra tanítom és úgy rendezkedtem be, hogy többé még a cirkussal sem megyek idegenbe. Ezen előrebocsátás után kérelmem lényegére áttérve előadom, hogy én, a fentecsetelt állandó ittlakásom folytán vállalatom után 1904 év óta szakadatlanul III osztályú kereseti adóval lettem megadóztatva, miként ezt a ./. és 2./ alatti adókivonatok igazolják”.[17] A számlakivonat szerint csak állami adóként átlag 2000 K körül fizetett be Beketow Mátyás (1907-ben kivételesen magas összeget, 3776,10 K-t).[18]

A helyhatóság július 10-én kelt bizonyítványa szerint pedig „a VI. Lendvay u. 20.a. lakó Beketow Mátyás 1904 évtől 1907 évig megszakításokkal a VI. kerület területén és 1908 év óta pedig állandóan a fenti helyen lakik”.[19] A rendőrség bejelentési hivatalától kapott információk (korábban félévekre, 1908-tól 3 helyre is be lett jelentve) alapján a felmentést szeptember 22-én a tanács elutasította.[20] Beketow október 13-i fellebbezésében hivatkozott arra, hogy elutazása mindig üzleti ügyben történt, családja pedig azalatt is Budapesten tartózkodott, „de még a sérelmes végzés értelmében is nekem a 1909 és 1910 évekre szólólag befizetett összegek visszautalványozandók lettek volna, mert én 1909 és 1910 években egyáltalán nem mozdultam ki Budapestről”.[21] Közben 10710 K megváltási díja címén 5390 K becsértékű ingóságot a tanács foglalás alá vett, de a végrehajtást Beketow újabb kérvényére decemberben felfüggesztették.[22] A kivételes érdemekkel bíró cirkuszigazgató igaza teljes tudatában pert indított, de panaszának a közigazgatási bíróság sem adott helyt.[23]

3.1.2. Rendőrhatósági engedélyezés

1897 június 15-én adták ki Rudnay Béla aláírásával a budapesti mulatók, dalcsarnokok s egyéb látványos és mutatványos helyek rendjét tartalmazó főkapitányi rendeletet.[24]

A rendelet intézkedései kiterjednek a következő szórakoztató intézményekre: a) mulatók (orfeum), b) dalcsarnokok és c) „műszínkörök (a népligetben) cirkuszok, plasztikonok, körképek, panorámák s minden néven nevezendő nyilvános látványossági és mutatványi helyek és bódék, sőt maguk a mutatványok és látványosságok is, mihelyt azok nyilvános helyeken rendeztetnek, habár belépődíj nélkül is” (1.§).

A legtöbb kérdésben éppen e c) pont alatt felsorolt látványok és mutatványok esetében érvényesül kivételes, ill. esetenkénti elbírálás: nem feltétlen szükséges, hogy az engedélyes magyar honos legyen (4§), külön megállapítandó, hogy színpad vagy emelvény állítható-e fel (8.§), kivételesen megengedhető a kőolajvilágítás (14.§), csak műlovartársulatok szerződtethetnek egy hónapnál hosszabb időre nem magyar honosokat (17.§), a gyám hozzájárulásával 16 éven aluli tornászok is szerződtethetők (19.§), tányérozni mulatókban és az állandó cirkuszban tilos, a többi helyen megengedett (45.§).

Az engedély feltételei az engedélyest illetőleg a büntetlen előélet, s hogy bordélyt nem tart és nem tartott soha (4.§). A helyiséget illetően az előírások a közrend szempontjait tartják szem előtt. A szórakoztatóhelyet iskolától, kórháztól, templomtól legalább 50 m-re kell elhelyezni (6.§), a kérvényben feltüntetendő az alaprajz, a szedhető legmagasabb és legalacsonyabb belépődíj, az előadás milyensége. Az illetékes kerületi elöljáróság mint tűzrendészeti, közegészségügyi és építésrendészeti hatóság szemlét tart az engedély kiadása előtt (7.§). A legkörültekintőbben a tűzbiztonsági előírásokat adták meg (8-14.§).

A szereplők szerződését állandóan ellenőrizhette a rendőrség (17-19.§), s az előadások a nép hazafiúi, vallási és erkölcsi érzületére felemelőleg kellett, hogy hassanak (20.§).

A részletes rendtartás is a köz- és tűzbiztonsági kérdéseket tárgyalja a legrészletesebben, de helyt kapott itt az is, hogy a férfiak és nők öltözője elkülönítendő (33.§), hogy a belépőjegyen fel kell tüntetni a napot és az elfoglalandó helyet (38.§), s hogy a különálló épületekben megengedett (éjjel 12 óráig) a rézfúvó hangszerek, a dob, a cintányér használata (42.§).

A rendelet megszegése 100 frt (ill. 10 nap elzárás) pénzbüntetést vont maga után (50.§). Az előadásokon egy, a főkapitány által külön kirendelt tisztviselő, továbbá kellő számú rendőr felügyelt, ezek díjait az engedélyes fizette (51.§). A tisztviselőnek minden előadás után írásban jelentést kellett tennie.

3.2. A szervezeti élet

1890 végén az Andrássy úton, Ferdinand Veith Radial kávéházában szoktak összejönni az artisták.[25] Ekkor már működött az Internationale Artisten Genossenschaft (IAG) Budapesti szekciója, mely meglehetősen gyakran tartotta üléseit.[26] 1890-93 az egyesületi élet megteremtésének kísérleti időszaka volt.

A társaság kezdeményezői nem a mai értelemben vett artisták, hanem orfeumokban, dalcsarnokokban fellépő színészek, énekesek, táncosok voltak. Az 1891-es novemberi választásokon pl. a vezetőségben voltaképpen artista neve nem szerepelt, a bizalmiak közt ott volt viszont Ferdinand Steiner színházi ügynök, a kivételesen sikeres és hosszú életű szaklap szerkesztője.[27] A klasszikus egyesületi érdekeken (biztosítás, nyugdíj stb.) túl az artisták életformája (nevezetesen a megélhetésnek az utazáshoz kötöttsége, stabil kapcsolatok hiánya) különösen indokolttá tette valamiféle érdekképviseleti rendszer kiépítését, ill. az európai vagy legalábbis közép-európai kommunikáció megteremtésének kereteit.

Az IAG budapesti szekciójába 1890-ben a belépési díj 3,50 frt, a havi tagdíj 75 kr. volt. A felvételhez szükséges volt az utolsó szerződés igazolása.[28] Az egyesületnek saját orvosa volt, az Andrássy úti patikában az egyesületi tagok 50%-os kedvezményt kaptak.[29] Tervezték életbiztosítás és nyugdíjalap megteremtése feltételeinek kialakítását.[30] A szervezkedésnek e klasszikus területei mellett legfontosabb tevékenységi körükhöz a jótékony célú matinék rendezése tartozott. Az ilyen előadások anyagi eredményessége változó volt: 1891 elején a helyi alap és az IAG központi betegpénztára javára tartott előadás bevétele 207 frt volt, melyből 50 frt-ot juttattak el az IAG-hoz.[31] Somossynál az 1891. december 13-i matiné tiszta haszna 670 frt volt, ugyanitt 1900 végén viszont egy hasonló előadás 44 K 40f. deficitet hozott.[32]

A társaság budapesti szekciója 1893 végén feloszlott, novemberben már közvetlenül Berlinbe kellett a tagdíjakat befizetni.[33] 1897-ben alakult meg a Budapesti Artista Egyesület.[34] Hivatalos óráit hétköznapokon 3-4-ig tartotta a VI. ker. Dávid-köz 10. sz. alatt.[35] Az egyesület jubileumi albumából kitűnik, hogy az alakuló vezetőség körében cirkuszi artista nem szerepelt.[36] Ugyanez derül ki az IAR-nek a zászlóavatás alkalmából ünnepiként megjelent számából is, melybe a 24 tagú elnökség fényképes tablója is bekerült.[37]

1907 februárjában a szervezet apróbb alapszabály-módosítás mellett a Magyar Artista Egyesület nevet vette fel. Az egyesület céljai közt szerepelt: a szaktársak közt a társas érintkezést és együvé tartozást előmozdítani; visszafizetendő és készpénz segélyt nyújtani a rendes tagoknak; a tagok és családtagjaik részére orvosi és gyógyszeres ellátást biztosítani; a tagok szellemi és erkölcsi érdekeit előmozdítani; ingyenes jogi tanácsokkal szolgálni. A következő források szolgáltatták az egyesületi célok eléréséhez az anyagi eszközöket: tagsági és beiratkozási díjak, adományok, ezzel a céllal rendezett előadások jövedelme.[38]

Nem tekintem feladatomnak az egyesület történetének részletes megrajzolását. A MAE több-kevesebb sikerrel ellátta feladatát: tartotta évi rendes közgyűléseit (általában áprilisban); elfogadta és megköszönte az adományokat (többek közt Ferenc Józsefét is[39]), szervezte a társasági együttlét alkalmait: farsangot, bált rendezett.[40] Az utazással kapcsolatos tudnivalókról pl., hogy kolera elleni oltás kell Romániába, tájékoztatta tagjait.[41] Beszámolt igazgatók üzleti útjairól, Budapestre érkezéséről.[42] Szakkönyvek megjelenésére hívta fel a figyelmet.[43] Hivatalos helyeken képviselte tagjainak érdekeit. Az egyetemi ifjúság túlzott magyarítási törekvéseivel szemben pl. Rudnay rendőrfőkapitánynál tiltakozott.[44] Körlevélben értesítette a vidéki hatóságokat, hogy működésre jogosulatlan személyek ne okozhassanak károkat a szakmának.[45] Beadványban fordult az illetékes alispáni hivatalhoz, ha egy már megadott játszási engedélyt visszavontak.[46] Igyekezett a kompromisszumos megoldások útját egyengetni, pl. úgy is, hogy 1909-től rendszeresen közölte azoknak a városoknak a jegyzékét, melyekben színházi társulatok léptek fel, hiszen ott várhatóan cirkuszok nem kaphattak engedélyt.

Természetesen viták, frakciók is kialakulhattak, az egyesületen belül türelmetlenebb hangok is megszólaltak. Az alapszabályt módosító, vagy módosítani akaró rendkívüli közgyűlések rendszerint azokban az időszakokban szaporodtak meg, melyekben egy-egy csoport kiválási törekvése önálló lap létrehozását is eredményezte.[47] Ilyen újságok voltak az Artista Világ 1902-ben, az Artista Lap 1905-ben és az Artista Közlöny 1909-ben. Ez utóbbi meglehetős türelmetlenséggel nyilatkozott a cirkuszok megélhetési lehetőségeiről: „a legrongyosabb faluban, hol még száraz kenyeret is alig lehet keresni, körülbelül ilyen listát állítanak össze: 2 kor. szegényalap, 3 kor. az Orsz. Színész Egy. nyugdíj-alapja javára, 6 kor. engedély-díj, rendőri díj 4 kor. egy rendőr 1 kor. 80 fillér, 2 kor. világítási díj, 2 kor. flaster koptatási díj stb. stb. Aztán jön a színigazgató, ki csak akkor engedi a társulatot működni, ha ő is kap valamit, pl. 10%-ot a bevételből. Esetleg hajlandó kiegyezni napi 10 koronára. De különböző díjszabások mellett a legbotrányosabb az volt, amikor egy magyar czirkusz igazgatót megadóztak egy Ausztriából bevándorolt német színigazgató javára. Ezek az állapotok is gyors orvoslásra várnak."[48]

Az Internationale Artisten Revue ezzel szemben az alakulástól kezdődően az Artista Egyesületnek (sőt közvetlen elődjének, a Vulkán humanitárius társaságnak) a hivatalos lapja volt,[49] itt jelentek meg az egyesületnek imént felsorolt közleményei. Magát Ausztria-Magyarország egyetlen ilyen szaklapjának hirdette (előfizetési díja egy évre 6 frt volt), s az évek során megfelelő tekintélyt vívott ki magának: a legnagyobb cégek is hirdettek benne, s egy bécsi mellékletet is csatoltak a laphoz.[50] A szakma jellegéből adódóan kezdettől fogva nemzetközi híranyagot közölt és kapcsolatokat épített ki a testvérlapokkal (New York, London, Düsseldorf, Berlin, Milano, Hamburg, Pirmasens).[51] Európa 39 nagyvárosában 1-5 példányban volt olvasható a lap a kávéházakban, éttermekben, valamennyi komoly cirkuszigazgató és ügynök járatta az újságot.[52] A híranyagon túl fő profilja természetesen a hirdetések és egyéb (pl. tartózkodási helyek, egyesületi anyagok) információk közlése volt.

A lap alapítója, Ferdinand Steiner Aradon született, fiatalkorától Bécsben színházi ügynökként működött, majd Budapestre telepedett át. A MAE egyik alapító tagja volt, 1907-ben, 61 évesen halt meg, a lapot ekkor már Kiss Dénes szerkesztette, ügynökségét özvegye vette át.[53]

3.3. Az állandó cirkuszok

Az egyetemes cirkusztörténet egyik legkiemelkedőbb alakja, Albert Schumann, miután az 1893-as szezonban nem sikerült kibérelnie a budapesti Wulff épületet,[54] két alkalommal is jelentkezett a tanácsnál komoly cirkuszépítési szándékkal. 1894-ben először a Klotild-Koháry-Szemere utcák közti területből kért bérbe az 1069 hrsz. alatt fekvő városi telekből 1848,32 négyszögöl területet egy egész évben üzemelő, a kor kívánalmainak maximálisan megfelelő cirkusz építése céljaira. Egy teljesen különálló gépházban elhelyezett gőzkazán szolgáltatta volna a fűtést, a világítást pedig villamos áram. Schumann hajlandó volt a város minden intézkedésének alávetni magát, minden óvintézkedést megtenni, a főváros által meghatározandó biztosítékot nyújtani. Évi bérként 3000 frt-ot ajánlott fel.[55] A mellékelt tervrajz szerint (a manézs 13,20 m átmérőjű) 3 vendéglő, büfé, iroda is épült volna; a területet illetően alternatívaként az Izabella-Podmaniczky-Vörösmarty utca szerepelt.[56] A tanácsi közgyűlés a kérvényt elutasította, „mert eltekintve attól, hogy Budapest cirkusszal már el van látva, mely az erre nézve érvényesülő igényeknek megfelel, a székes fővárosnak fentebb megjelölt részén, a mely ez idő szerint már a legnagyobb fejlődésnek indult s a melyen a legszebb és legnagyobb középületek egész sorozata van elhelyezve, egy nagy czirkusz a megfelelő istállókkal nemcsak tűzbiztonsági, hanem közegészségügyi szempontból sem létesíthető.”[57]

Albert Schumann még egyszer, 1909-ben jelentkezett egy állandó cirkusz építése tárgyában; felajánlotta, hogy az épületet egy idő után a főváros tulajdonába engedné át.[58] Levéltári nyomára nem akadtam, de állítólag stabil cirkuszt kívánt építtetni 1895-ben Wulff, 1908-ban pedig Sidoli is, ez utóbbi (szándéka komolyságát alátámasztandó?!) egy elefántot ajándékozott a budapesti állatkertnek.[59]

A fővárosnak még a XVIII. századra visszamenően kedvelt kirándulóhelyei voltak a Városliget és a Városmajor.[60] Az előbbiben 1890 és 1914 között végig működött a Barokaldi-féle néparéna és a városi cirkusz. A Városmajorban mutatványos bódék folyamatosan üzemeltek, itt zajlott a koronázás jubileumának népünnepélye is.[61] Raab Elek kísérletet tett egy artista kolónia létrehozására, egy-két alkalommal hírt adott magáról az Elek Mulató, ill. a Raab cirkuszvarieté.[62]

3.3.1. A Koller cirkusz

A század elején lassan kezdett kialakulni az ún. Üllői úti új népliget, és a város mintha támogatta volna a szórakoztató üzletek idetelepítését. Amikor Koller Gusztáv 1901. augusztus 11-én kérvényt nyújtott be a tanácshoz, mely szerint 7-8000 K értékben egy, a Barokadiéhoz hasonló néparénát akart építtetni, októberben a mérnöki hivatal az úttörő vállalkozást melegen támogatta. A tanácsülés november 11-én ennek alapján bekérte a terveket, s azokat Koller tíz nap múlva be is mutatta. 1902 januárjában a mérnöki hivatal a terület átengedését javasolta, és azt, legyen kikötendő, hogy a bérlőnek saját költségén a mérnöki hivatal és a főkertész utasítása szerint a területet be kelljen fásítania. Augusztusban (egy év telt el a kérvény benyújtása óta) közölte Koller, hogy csak 1904-től igényli a területet.[63]

1903 októberében Korngut Salamon és Markovits Sándor is kérvényezte ugyanennek a területnek a bérletét, de mindkettőjük ajánlatának mellőzésével a tanácsi véghatározat egy 1900 négyszögméter kiterjedésű területet Koller Gusztávnak adott bérbe hat évre.[64] A bérleti idő és a bérfizetési kötelezettség a cirkusz tényleges megnyitásától számíttatott: „bérlőnek azonban az 1905-iki évadnál előbb megnyitnia a czirkuszt nem szabad, de viszont ha legkésőbb 1906. évi április hó 1-éig a czirkuszt a közönség számára meg nem nyitja... a főváros jogosítva lesz a bérbe adott területet bírói közben járás nélkül vissza venni, mely esetben bérlő biztosítékát is elveszti.” Az évi bért a szerződés első három évére 500, a második három évére 1000 koronában állapították meg, melyet május és július 1-jén két egyenlő előleges részletben kellett fizetni. „A bérbe vett területen létesítendő czirkuszban csakis szorosan vett czirkuszi mutatványok tarthatók, egyes előadások tartása tiltva van.” Az előadások megkezdéséhez természetesen meg kellett szerezni a rendőrségi játszási engedélyt is, és 200 korona biztosítékot a központi pénztárban letétbe helyezni.[65] Az 1905. szeptember 30-án kelt bérleti szerződés 20 pontja szigorú kötelezettségeket rótt a bérlőre, míg a tanács csak azt vállalta, hogy három évig a népligeti mutatványos területen cirkusz nyitására más kérvényezőnek területet nem ad ki (kivéve, ha a Városliget területéről lenne áthelyezendő).[66] Az építkezéshez természetesen külön tanácsi engedély kellett; az épület a cirkuszon kívül lakásul szolgáló egy szobát, konyhát és éléskamrát is tartalmazhatott, ahol csak a szorosan vett családtagok lakhattak. A bérlőnek a szerződés egész időtartamára szóló biztosítási kötvényt és nyugtát kellett a tanácsnál leadnia, de „tűzkár esetén a biztosítási összeget a főváros veszi fel s azt bérlőnek újra építés esetén az építkezés arányában kiutalványozza.”[67] Kikötötték, hogy április és október közt az előadásokat két hétnél tovább csak külön engedéllyel szüneteltethetik (2.), hogy jó ízlést sértő tárgyakat, különösen ruhát kiaggatni tilos (14). Szintén tilos volt a tűzijáték, az „erkölcsiségbe ütköző mutatvány”, és külön kerületi engedélyt igényelt a nagy zajjal járó, ill. oly mutatvány, melynek szerkezete műszaki felülvizsgálatot igényelt (15.).

Az egyik kérvény felzete szerint az épület nyitott néparéna volt, melynek építéséhez a mérnöki hivatal a következő kikötések mellet járult hozzá: egységes méretű csapok, a pöcegödör falai és talpazata téglával vízhatlanul falazandó, a pénztár és a főbejárat elé korlát nem helyezhető.[68]

A Koller cirkusz 1905 áprilisában nyílt meg. [69] 1906-ban kezdte meg hirdetéseit az IAR-ben, mint National Circus.[70] Az 1907-es szezon március 24-i megnyitására a tél folyamán a cirkuszt teljesen felújították.[71]

Koller 1907 áprilisában kérte először a bér leszállítását 250 K-ra. A megélhetési nehézségekre hivatkozott, arra, hogy a népliget fejlődésére alig van remény, a hétköznapi előadások bevétele jóformán semmi, de még a vasár- és ünnepnapi bevételeket is teljesen leapasztotta 1906-ban a rossz időjárás. A belépti díjak igen alacsonyak voltak (10-40 fil.). Érvként hozta fel még azt is, hogy a népligeti műszínkör tulajdonosa ugyanakkora telekért csak 40 K bért fizetett.

A városgazda gyér látogatottságot tanúsító jelentése alapján a tanácsi határozat június 9-én az évi bért 300 K-ra leszállította.[72] Az 1908-as évre a tanács már ragaszkodott az 500 K-hoz.[73] 1909-ben Koller kérvényezte, hogy továbbra is csak 500 K-t fizessen, mivel az évi karbantartásra fordított átlagos 1000 K helyett ez évben 4-5000 K között költött, és a Városligetben megtörtént rendezések lezárulásával meghiúsult az a reménye, hogy mutatványosokat telepítenek át a Népligetbe. A tanácsi határozat értelmében 1910. március 31-ig továbbra is csak 500 K-t kellett fizetnie.[74] 1910 februárjában az elmúlt évek nyári abnormális időjárására, több gyermekére és özvegységére hivatkozva kérte az esedékes 1000 K bérösszeg leszállítását. Azt állította, hogy az előző szezonban összes bevétele 15-20 vasárnapi előadásból származott, kiadásai pedig egyre emelkedtek.[75] A mérnöki hivatal továbbra is az 500 K bérösszeg kikötését javasolta.[76]

Koller az 1910-es szezont március 27-én kezdte, feltehetően nyereséggel működött, mivel 1911-ben a régi Fleith cirkusz teljes felszerelését megvásárolta.[77] 1913-ban, miután a stabil épületben a szezont befejezte, augusztus 30-án Óbudán sátorban kezdett dolgozni, majd az 1914-es szezonját március 15-én kezdte meg.[78] Az igazgató lovakkal dolgozott, a cirkusz műsora az átlagos utazócirkuszi műsorokhoz volt hasonló

A Koller cirkusz a két világháború közt, sőt még 1945 után is üzemelt. Az ott dolgozott ma élő idősebb artisták állítása szerint ad hoc tartotta előadásait, vasárnaponként sorozatban. 1951-ben[79] az artista szakszervezet tiltakozott az ellen, hogy még mindig nem államosították az épületet, ám a minisztérium az államosítást az épület rozogasága miatt nem tartotta aktuálisnak.

3.3.2. Barokaldi Néparéna

A 80-as évek közepétől lett minden pesti gyerek legendás Barokaldi papája az a komédiás, aki megtanította őket nevetni, az első ember, aki meghajolt előttük: „az öreg Barokaldi, az igazi Barokaldi, apja annak, aki most meghalt, pompás ember volt” - írta a Hét egyik cikke 1915-ben.[80]

Barokaldi József fia, György 1915. szeptember 25-én halt meg.[81] A Hét cikkének hangulata alapján azt gondolhatni, hogy az öreg Barokaldi jóideje már csak a múlt emlékezetében élt, holott 1914 novemberében 92 éves volt, és Barokaldi Józsefné egy későbbi, 1915 októberi kérvényében ezt írta: „folyó évben meghalt férjem, két hónapra rá pedig György fiam.”[82]

1906-ban Barokaldi magyarországi tartózkodásának évfordulóját ünnepelte. Június 26-án ez alkalomból 4 gála előadást rendeztek. A sok jókívánságot (köztük Vázsonyi Vilmosét) külön hirdetésben köszönte meg az öreg.[83] Ez alkalomból az IAR rövid életrajzot közölt:[84] az elszegényedett olasz nemesi családból származó Barokaldi 1876-ban jött Magyarországra a Suhr cirkusszal, mely itt feloszlott. Ekkortól kezdve feleségével és fiával hármasban tartották az előadásokat 10-20 filléres belépődíj mellett. A 82 éves tulajdonos cirkusza 70 tagból áll, 30 lóval. Az üzletet fia, György segítsége mellett, a felesége vezeti; a műsor egyik kiválósága Kornelie Barokaldi, az igazgató unokája, lovas számot mutat be.[85]

1912-ben az IAR a fentiekhez hasonló rövid életrajzot közölt Barokaldi 90. születésnapja és aranylakodalmának ünnepe alkalmából.[86] A cikk szerint 1885-től 25 éven át a fürdő mellett volt az üzlet. Azóta a kiállítótérnél levő kő, vas, üvegfalú épületben a márciustól októberig tartó szezon során szolid, megbízható, jó műsorok futnak. Az öreg jóideje már csak mint néző fordul meg cirkuszában, de korábban nagyon sokoldalú artista volt.

Ugyanezt erősíti meg egy korai híradás is, mely szerint Barokaldi volt kötéltáncos, bohóc, akrobata, egyensúlyozó, idomár stb. 1893-ban (bár elektromos világítás még csak a Fényes panoptikumban volt) a városligeti mutatványosok között már az első helyen említették Barokaldi színpad-cirkuszát: a nézőtéren sokszor több ezren is szorongtak.[87]

Barokaldi a Budapester Universumban ill. IAR-ban 1890-1894 közt rendszeresen közzétette hirdetéseit, később a műsorát. Gyakorlatilag minden szezonja márciustól októberig tartott. Elképzelhető, hogy a cirkuszépület portábilis volt, mivel 1892-ben a Városmajorban, 1909-ben pedig Békásmegyeren dolgoztak.[88] Mérsékelt helyárak mellett, jól ment az üzlet.[89]

Az IAR hírei közt szerepelt, hogy Mme Barokaldi, a látogatottság ellenére helyet tartott fenn az Árvaház árváinak.[90] 1904-ben vezették be az elektromos világítást és 1909-ben közölték, hogy a cirkuszt renoválták, újjáépítették.[91]

Barokaldi József eredetileg színkör építésére kért engedélyt a VI. kerületi Népligetben. A mérnöki hivatal műszaki szempontból kifogást nem emelt, az engedélyt a tanács 1886. január  9-i ülésének határozata alapján megadták.

Az építési költségvetésben föld- és kőművesmunkákra 1947 frt, ács, asztalos, lakatos, mázoló, üveges munkákra 2187 frt, összesen 4124 frt összeget terveztek.[92]

Sajnos, a cirkuszra vonatkozó eredeti bérleti szerződést (városligeti VI. és VII. sz. mutatványos parcellák) nem sikerült megtalálnom, csak az I/a. sz. 203 négyzetméter területről szólót (körhinta üzlet céljára) 1901-ből, valamint meghosszabbítási záradékát 1904 és 1906-ból.[93]

A cirkuszra vonatkozó bérleti szerződés meghosszabbításai szerint 1899-ig az évi bér 140 frt, 1900-tól 1903 április végéig 500 frt volt, majd 1906-ig 1200 K-t, az 1908-as rendezés után pedig az új mutatványos telep 21. sz. mintegy 1757 négyzetméteres parcelláért évi bérként 2800 K-t kellett fizetni.[94]

Az 1912-ig érvényes, és 1900. június 30-án bemutatott tűzkár-biztosítási kötvényt 9000 K átalányösszegre, a néparénai melléképítményekre 1904 januárjában bemutatott kötvényt pedig 2000 K átalányösszegre kötötték meg.[95]

1890 és 1914 közt a Barokaldi néparéna lépésről lépésre, de megállás nélkül, folyamatosan egyre gyarapodott, olyannyira, hogy 1915 márciusában Beketow Mátyás panaszt emelt a tanácsnál a cirkusszá lett néparéna ellen.[96] Egy alkalommal azonban, 1903-ban kérvényezték, hogy a tanács tekintsen el a 600 K óvadék letételétől, de a nemleges válasz után az összeget rendben lefizették.[97]

A már említett hajóhinta mellett hol ruhatár, hol fészer, hol férfiöltöző építésének engedélyezéséért folyamodtak a tanácshoz.[98] Már 1895-ben kért Barokaldi József a szomszédos parcellából legalább egy részt bérbe, „tekintettel arra, hogy nagyszámú családom és lábas jószágom van; a jelzett és általunk bírt területen igen kevés szabad tér marad bármi házi teendők, vagy szabad mozgás használatára mely tisztasági és egészségi szempontból is nagyon szükséges.”[99]

Az idősebb Barokaldi házaspárnak egy 1906-os fellebbezéséből a következőket lehet megtudni: az eredetileg benyújtott terveken annak idején büfé is szerepelt. A terv elfogadása alapján a házaspár úgymond feltételezte, hogy bort és sört árusíthatnak; „igaz, hogy jóhiszeműleg vélelmezett jogunkkal mintegy 20 évig nem éltünk, de ennek oka az volt, hogy a magyar állampolgárságot csak mintegy 12 esztendővel ezelőtt megszerezhettük 's így italmérési jogot nem kaphattunk.” Az alkoholárusítást a tanács természetesen betiltotta, a fellebbezést, majd a büfé berendezésére szabályosan benyújtott kérvényt szintén elutasította.[100]

Érdekességként megemlítem még, hogy az idős házaspárnak nem tudott mindkét tagja írni és olvasni. Az első időkben a férj, később a feleség vezette az üzletet; ez a munka komoly szakértelmet, felelősséget kívánhatott egy ilyen sikeres vállalkozás esetében, tehát az analfabétizmus mindenképpen meglepőnek tűnik. Egy 1903-as jegyzőkönyv alján az aláírás helyén ez áll:

„Barokaldi Franciska

x x x azaz Barokaldi József”[101]

Egy „Meghosszabbítási záradék”-ról készült tanácsi másolat viszont így zárul: „Barokaldi Józseef sk.

frau Francziska

Barokaldi

x x x[102]

Úgy gondolom, hogy a tanácsi írnok nem is nagyon figyelte meg az eredeti okmányt,  számára természetesnek az ő variációja tűnhetett. A magam tapasztalata és egy angol mutatványosokról szóló XX. századi kötet[103] analógiája azt erősíti meg, hogy a mutatványosok, cirkuszosok körében a nők szerepköréhez gyakrabban tartozik az ügyintézői feladatok ellátása, a férfiakéhoz viszont a mesterségbeli tudást igénylő, kétkezi munkák elvégzése.

Külön kell még szót ejteni a Barokaldi cirkusz műsoráról. A műsorok az utazócirkuszok produkcióinak jellegzetességeit mutatják, de míg egy átlagos cirkuszműsor 15 körüli számból szokott állni, addig Barokaldiéknál 30-ból, de előfordult, hogy 40 számot hirdettek.[104]

3.3.3. Az állatkerti állandó cirkusz

A legtöbb lexikonban, a Budapest enciklopédiában stb. az áll, hogy a Wulff cirkusz 1891-ben nyitotta meg kapuit. Vitányi Iván szerint 1908-ban avatták fel az új cirkuszt.[105] Mindkét adat tartalmaz némi igazságot, 1908-ban ui. az áthelyezett épületet avatták fel, és 1891-ben is, mint rendesen, a szezont ünnepélyes díszelőadással nyitották meg. Az ominózus 1891-es premierről készült ismertetés azonban így kezdődik: „régi jó ismerőse a budapesti közönségnek: Wulff igazgató czirkuszával ismét megjött a fővárosba és ma bemutatta magát”.[106] Nyilvánvaló tehát, hogy már korábban is járt itt, 1893-ban már 4 szezonja futott le, könnyű volt tehát megtalálni a pontos dátumot.[107] A Nemzet 1889. június 28-i számában közölte: a „Wulff-circus társulata ma este tartotta bemutató előadását az állatkert új, csinos és practicusan épített vascircusában”.

Miután a köztudatba téves adat került be (1966-ban ünnepelte például a Fővárosi Nagycirkusz fennállásának 75. évfordulóját, 1991-ben centenáriumi gálát rendeztek), szükségesnek látom részletesebben foglalkozni az építés és megnyitás eseményeivel.

A fővárosi tanács 1889. április 24-i közgyűlése „igen látogatott volt a minek oka abban keresendő, hogy ma került az állatkerti czirkusz ügye eldöntésre”.[108] Az állat- és növényhonosító társaság a kertet rendes bevételeiből nem tudta fenntartani és fejleszteni, az igazgatóság kénytelen volt tehát etnográfiai előadásokkal, cirkuszi mutatványokkal felkelteni a közönség érdeklődését. A társaság néhány tagja minden befolyását latba vetette, mivel a cirkusz építésének kérvénye elutasító tanácsi javaslattal került a közgyűlés elé, „mert a népszínház bérlőjével kötött szerződésnek egy pontja szerint a bérlő felbonthatja a szerződést, ha a főváros területén kőből vagy vasból épült oly állandó czirkusz létesülne, melyben hűvös és hideg idényben előadások tartathatnak”. A közgyűlés figyelmen kívül hagyva a városligeti bizottmány, a tanács és Feld Zsigmond, a városligeti színkör tulajdonosa javaslatait, engedélyezte, hogy „a kérelmezett czirkusz, a beterjesztett terveknek műszaki elbírálása után, az állatkertben felállíttathassék, s hogy abban az állatkerti területen használata iránt fennálló, a folyamodó társaságra az 1882. évi jan. hó 21-én 2.546/1882 tanácsi szám alatt jóváhagyott záradékkal engedélyezett szerződés fennállásáig vagyis 1896. évi április hó 24-ig, minden év május hó 1-től szeptember hó végéig czirkuszmutatványokat rendeztethessen”.[109]

A cirkusz még az év első felében elkészült. Az építkezésről és az épületről így írt a sajtó: „az állatkertben épülő vasszerkezetű circus munkálatai már annyira előrehaladtak, hogy az előadások két hét múlva megkezdődhetők lesznek. Az imposans és rendkívül elmés szerkezetű építmény valódi technikai remekmű, a minő Európában sehol sem épült. A colossális épület 3 ezer látogatónak nyújt kényelmes helyet és teljes biztonságot ad, a mennyiben minden része kovácsolt vasból készült. Az érdekes látványt nyújtó épület megérdemli, hogy azt különösen jelenlegi állapotában, a mikor még annak minden egyes része a valóban elmés constructiója könnyen áttekinthető, úgy a szakemberek mint a nagy közönség érdeklődését felköltse”.[110]Az állatkerti circus-épület teljesen elkészült és méltán mondható a technika mesterművének. Az egész szerkezet valamint a helyek talapzatai kovácsolt vasból, a falak burkolatai pedig hullámbádog lemezekből készültek. A helyek alatt köröskörül vasboltozat van, ezek alatt a művészeknek öltözői, szintén vasból, úgy hogy a tűzveszély annál is inkább teljesen ki van zárva, mivel az 50 méter hosszú és 15 méter széles istálló külön épületet képez, melynek bordázata, fala és tetőzete szintén vasból készült. A lovarda belseje elegánsan van berendezve és nagyon barátságos képet nyújt, úgyszintén gondoskodva van elegendő kijáratról.”[111]

A premierről a következőket írta ugyanez a lap: „a közönség, mely már hasonló mutatványokat rég nem látott, zsúfolásig megtöltötte a nézőtért és egyforma zajossággal megtapsolta az ismertebb mutatványokat is, valamint az újakat. Általában constatálható, hogy amit mutattak, azt ügyesen, csinosan, érdekesen producálták. Különösen tetszettek a zenész-clownok és Zampa kisasszony. A mi kisebb rendetlenség ma tapasztalható volt (a kijáratok rossz megvilágítása, jegyek nehézkes elárusítása stb.) az a kezdet nehézségeinek és annak tulajdonítható, hogy maga az igazgató hirtelen beteg lett. A társulat tagjai, kik között több franczia és olasz van, általában fiatalok, s különösen azzal lepik meg a közönséget, hogy mutatványaik ép oly kecsesek, mint vakmerőek. Az kétségtelen, hogy a circus jövedelmes estéknek néz eléje, aminek bizony nagy kárát fogja vallani a két magyar színkör.[112]

Az állatkerti cirkusz nyári szezonjaiban a következő kiváló társulatok tartották előadásaikat:

1889-1892 Wulff

1893 Salamonski

1894-96 Wulff

1897 Krembser

1898 Wulff

1899 Henry

1900 Carré

1901 Wulff

1902 Carré

1903 Sidoli

1904 Beketow

1905 Ciniselli

1906-1914 Beketow

3.3.3.1. A Wulff-korszak

A cirkusz tulajdonjogára vonatkozó levéltári adatokat nem sikerült találnom. Az artista szaklap szerint Wulff 1893-ban eladta cirkuszépületeit – így a budapestit is – egy 55.000 Ł-tal rendelkező konzorciumnak.[113]1897-ben közölte ugyanez az újság, hogy az eladás alkalmával a mérnöki hivatal elmulasztott jelentést írni a Wulff cirkuszépület becsértékéről.[114] Dr. Gyenes Rózsa a következőket írja: „amikor Wulff 50000 Ft-ért eladta a cirkuszt, Serák megvette a társulattal együtt”.[115] El nem tudom képzelni, hogy egy társulat miként lehetett adásvétel tárgya, mindenesetre, ha a kis kötet kronológiai sorrendben haladt, akkor a tranzakció időpontja 1895/96-ra tehető. Ugyanitt olvasható, hogy „még 1902-ben is tartoztak a cirkusznak”, sőt 1904-ben is „még mindig törlesztenek a cirkuszbérletre, az építkezésekre”.[116] Bizonyos, hogy az 1907-es bérleti szerződés, az állat- és növényhonosító társaság feloszlatásával (Beketow kártérítési igényének fenntartása mellett), az épületet már mint a „Budapest székesfőváros közönséges tulajdonát képező czirkusz-épületet” említi.[117]

A szegényalapi járulék fizetése ügyében Wulff először 1890-ben folyamodott a tanácshoz: „kötelezve vagyok a szegény alap javára napi bevételem 5%-ékát átengedni, mi azonban sok kellemetlenség és költséggel jár, amennyiben külön személyt kell tartanom, ki ezen ügyet naponkint rendezi. Minek elejét veendő, hajlandó volnék inkább egy általányt felajánlani, még pedig úgy a folyó idényre, leszámításba hozva a már addig beadott 5%-ot valamint a következő 1891, 1892, 1893, 1894 és 1895-ik évben a május-szeptemberi idénynek elején fognám az évenkénti 1000 szóval ezer frtnyi általányt még az esetben is lefizetni ha esetleg társulatommal valamelyik évben el is maradnék”. Ezt a kérvényt a tanács, miután május 1. és szeptember 8. közt ezen a címen 2540 frt 30 kr. illeték folyt be, elutasította.[118] A későbbiekben a szegényalapi járulékot a májustól szeptemberig tartó szezonra általában 5 x 800 frt átalányösszegben állapították meg.[119] Ennek leszállításáért csak Krembser folyamodott,[120] Wulff viszont többször is kérvényezte (eredménytelenül) az összeg elengedését.[121] 1894-ben a magyar állampolgárság megszerzéséért folyamodott.[122]

Az épület eredeti állapotáról igen keveset tudhatni. Az állandó színházvizsgáló bizottmány hivatalos jelentései a rendesen megejtett vizsgálatokról keveset árulnak el magáról az épületről: a páholy mögött tetemesen kiszélesített erkélyre engedélyezték a zártszék elhelyezését; az istállóhoz vezető fa folyosót viszont tűzveszélyesnek ítélték; esetleg egy állványt (a kijárattól) javasoltak elhelyezni stb., de leggyakrabban azt állapították meg, hogy az épület szerkezetében változtatás nem történt. Az 1891-es szemle alkalmával megállapították a látogatók maximális számát (egy ülőhelynek 50 cm-esnek kellett lennie, az állóhelyen egy méterre 3 egyént számíthattak):

páholy 168

számozott zártszék 258

tribün 120

számozatlan I. hely 570

számozatlan II. hely 904

karzat 270

összesen 2290 fő[123]

A technikai felszereltséget illetően említést érdemel, hogy 1901-ben süllyeszthető manézs létesítésére kért és kapott engedélyt Serák Károly és Wulff Ede.[124]

A hatóságok figyelme elsősorban a tűzrendészeti szempontokra irányult, a tűzoltó főparancsnokság szigorú intézkedéseket kért, ha a vízellátás nem volt megfelelő, vagy a tűzjelző készülék nem működött.[125]

A vízvezetéki igazgatóság 85-93 ló, 4 closet, 2-3 vizelde és a sörmérés után 6 hónap vízdíjat vetett ki, így a cirkusz 44-47 frt közötti vízdíjakat fizetett.[126]

1901-ben Wulff vízi pantomimot tervezett, melyhez kb. 12 héten át heti 250, összesen 3000 köbméter vízre volt szüksége. Külön vízvezetéket engedélyeztek e célra, melyet az éjszakai órákban volt szabad használni. Wulff azonban nem ebből, hanem az állatkertnek a vízmérővel el nem látott vezetékéből vette a vizet. Ezért őt a kiróható legnagyobb összeggel, 200 K-val bírságolták meg.[127]

Két alkalommal is hírt adtak az állatkerti cirkusz felújításáról.[128] Az épület egyébként az 1880-as évek vége felé készült, eredetileg transportábilisnak tervezték[129].

Az állatkerti cirkusz az 1897-99-es három szezont leszámítva az első világháborúig mindig szép anyagi sikerrel dolgozott. Mivel a cirkusz a színházaknál kevésbé volt tűzveszélyes, az állatkertnek viszont anyagi hasznot hozott, a tanács már 1889-ben engedélyezte, hogy délutáni előadásokat is tartsanak vasár- és ünnepnapokon, majd 1891-től csütörtökön is[130]. Nem engedélyezték viszont a szezonnak (október végéig történő) meghosszabbítását, csak kivételesen okt. 2-ig, ill. "a kiállítást látogató közönségre való tekintettel" 1896-ban október 12-ig[131].

A szaklapban közölt ismertetések arról számolnak be, hogy a premierekre rendszerint minden jegy elkelt, ezek az előadások disztingvált, sőt előkelő közönség előtt zajlottak le. Általában hétköznapokon is jó házakat csináltak[132].

A három gyönge év során 1897-ben Krembser a szegényalapi járulék leszállításáért folyamodott, a következő két szezonban pedig a műsorok a szokásosnál rövidebb ideig dolgoztak a fővárosban[133].

Miután Wulff Ede a fővárosi cirkuszéletnek meghatározó személyisége volt, az alábbiakban megpróbálom összeállítani az életrajzának vázlatát.

Wulffot a legjobb cirkusztörténeti szakírók, pl. Eberstaller és R. Toole-Stott Who's Who-ja is a legkiemelkedőbb lovas cirkuszigazgatók közé sorolja[134]. Az artistalexikon[135] szerint 1851. július 26-án született Passauban. Az IAR 1892-es rövid életrajzi ismertetése születési évét 1865-re teszi. Édesapja 9 évesen kezdte őt tanítani. Négy év múlva mutatkozott be a közönség előtt, majd édesapja cirkuszával beutazta fél Európát. Szerződött Salamonskyhoz, majd a párisi Hyppodromba, ahol a veszélyes Richard-Voltige lovaglásért havi 4000 Fks gázsit kapott. A szelíd idomítás híve volt, 50 lóval csinált szabad idomítást[136].

Wulff neveltetése, pályakezdése tipikusnak mondható. Cirkuszát 1879-ben alapította, Európa nagyvárosaiban dolgozott[137]. 1897 december 6-án Brüsszelben kötött házasságot Maude Francisco Isacchival, társulata iskola-lovarával[138]. Karrierjének kiteljesedése nagyjából a XIX. század utolsó évtizedére tehető. Igaz, hogy 1903-ban még Brüsszelben állandó közönsége a belga nemesség soraiból került ki, ugyanez év nyarának három hete viszont 20000 Gulden deficitet hozott[139]. Bécsben 1907 januárjában a bevétel nem fedezte a kiadásokat (3000 koronába került naponta csak az állatok etetése)[140]. Február-márciusban következett be az összeomlás[141]. Az árverés után a május-június hónapokat feleségével már artistaként dolgozta végig Ős-Budavárában[142]. Későbbi sorsáról nem tudok, egy 1912-es híradás szerint a Busch Cirkusznál egy baleset során H. Wulff (ez lehet Herr Wulff) súlyosan megsérült[143].

A Wulff cirkusz fénykorának műsora európai mércével mérve is kiemelkedő volt. Pantomimjeleneteihez 300 statisztát alkalmazott, 100 tagú balettkara volt. A jelenetek tárgyválasztása is költséges kivitelezést feltételez, pl. "Udvari ünnep XV. Lajos Versailles-i kastélyában"[144]. 1907-ben egy vonattűz következtében megsemmisült kosztümjeinek kárértéke 200000 Francs volt[145].

3.3.3.2. Beketow-korszak

Míg Wulff helyét egy-egy szezonra más bérlő foglalta el, addig Beketow Mátyás 1904-ben, majd 1906-tól folyamatosan, megszakítás nélkül bérelte az állatkerti cirkuszépületet 1919-ig, néhány év szünet után pedig haláláig (1928).

Beketow Hagenbecknél bohócként lépett fel, akinek 1895-ban már cirkusza volt[146]. 1899-ben a Grand Cirque Russe Beketow Franciaországban utazott, ugyanakkor megvételre ajánlott fel egy akkoriban nagynak számító, Odensében (Dánia), saját házában elhelyezett teljes felszerelést[147].

1901-ben Beketow bécsi premierje alkalmával közölték, hogy társulata 150 tagot számlál, 15 bohóc, 80 ló, oroszlánok, elefántok szerepelnek műsorán[148]. Ekkor már a legnagyobbak közt tarthatták őt számon. 1902-ben igazi jó reklámot jelentett számára, hogy a király, aki közel 20 évig egyáltalán nem volt cirkuszban, két héten belül kétszer is megnézte Beketow műsorát; 1904-ben szintén látta az előadást[149].

Beketow az orosz állampolgárságot csak 1910-ben cserélte fel a magyarral, de 1904-től sorsa egyre erősebb szálakkal kötődött Magyarországhoz. Egy 1908-ban megjelent füzetecskében látott napvilágot a következő szövegrész: „Budapesttel úgy van az ember, mint az artistasággal. Azt tartják, hogy aki ezen a pályán egy pár czipőt elrongyolt, az visszatér. Aki pedig a budapesti aszfalton koptatta czipője talpát, az elmondhatja magának: »A nagyvilágon e kívül, nincsen számodra hely«. Hát én másutt nem is érzem helyemet és szívből örülök, hogy visszajöhetek, remélve, hogy már ott is maradhatok és a magyar artista egyesület 25 éves jubileumában személyesen vehetek majd részt. Sajnos, a tíz éves jubileumhoz csak szerencse kívánataimat küldhetem. London 1908 január hava Beketow Mátyás czirkuszigazgató"[150]

Ha Beketow ismerte a Szózatot, akár azt is elhihetjük, hogy tényleg érzelmi okai is voltak (nemcsak a szegényalapi járulék) az állampolgárság megszerzésének. Tény, hogy hátralevő életét itt élte le, itt is lett öngyilkos.

Életrajzából néhány momentum felvillantása látszik ésszerűnek. Egy (a házasság kihirdetése alóli felmentéshez szükséges) nyomtatvány alapján személyi adatai neki és menyasszonyának a következők voltak[151]:

 

Vőlegény

Menyasszony

Neve:

Biketow (Beketow) Mátyás

Klein Valentine

Csal.áll.:

elvált

hajadon

Foglalk.:

circus tulajdonos

---

Vallása:

g. keleti

r. kath.

Szül. ideje:

1867. nov. 15.

1889. nov. 8.

Szül. helye:

Krasny (Oroszország)

Solingen (Poroszország)

Lakhelye:

VI. Lendvay u. 20.

VIII. Csokonai u. 3.

Apja neve:

Biketow János Ezimor

Klein Bálint

Anyja neve:

--- Chionia

Schmidt Mária Erzsében

1912 októberében házasodhattak össze. Érdekes, hogy erről az eseményről nem jelent meg hirdetés, holott előző házasságkötéséről, mely 1910 január 11-én történt St. Petersburgban, igen[152]. Előző felesége Mlle Helene Gérard volt, feltételezem, hogy ebből a házasságból származott Sándor nevű első fia, aki  a cirkuszigazgató halála után az üzletet vezette. A két kisebbik fiú, Mátyás és Borisz édesanyja lehetett Klein Valentine: 1913. október 21-én született meg első gyermekük[153]. Beketownak sógora volt Oskar Schumann[154].

Ami cirkuszigazgatói tevékenységét illeti, premierjei mindig zsúfolt házak előtt zajlottak, műsoraiba a legnagyobb artistákat szerződtette[155]. A téli szezont általában valamely európai nagyvárosban dolgozta végig, leggyakrabban Londont, Koppenhágát, Bécset kereste fel[156]. 1909-től többször is előfordult, hogy maga nem vállalt télire munkát, csak lovait (E. Gautier elővezetésével) szerződtette külföldre[157].

Először 1914 októberében fordult elő, hogy a hadi állapot miatt beszüntetett előadások jövedelem kiesésére hivatkozva kérte a bérhátralék elengedését. A tanács elutasította kérését, az előadó ceruzával a következőket írta a lap tetejére: „azokban az években, melyekben fényesen ment az üzlete, bezzeg nem ajánlott fel a szerződésnél több bért[158].

Beketow előadásonként 70 K átalány szegényalapi járulékot fizetett, de „tekintettel arra, hogy a csütörtök délutáni előadásokat a budapesti összes árvagyermekek ingyen, a szegényebb sorsú polgárság pedig félhelyárak mellett látogatja”, ezek után az előadások után 35 K-t[159]. A m. kir. díj- és illetékkiszabási hivatal 1909. január 12-i jelentése szerint Beketow 1907-ben a szerződés alapján 22000 K bért fizetett, valamint engedélydíj megváltása fejében 13020 K-t, vízdíjat 284 K 04 f-t, vízmérőóra-díjat 30 K-t. A rendőri díjak összegét az államrendőrség, az egyéb kiadásokét pedig maga a vállalkozó volt hivatott megmondani[160].

Általánosságban megjegyzem, hogy a levéltári anyag továbbra is leginkább a köz- és tűzbiztonsági kérdésekkel foglalkozik (a szezon megnyitásától kezdve több rendőrt vezényeltek ki, a állóhely jegyeire feltüntették a megfelelő jelzést stb.)[161]. Érdekes, hogy a tűzjelzőnek, ill.  a tűzoltóságnak a díját határozottan vonakodott fizetni Beketow[162]. Tűzkár ellen viszont a műlovardát 95000 K erejéig, a 300 métermázsa elsőrendű szénát pedig 3600 K becsértékben biztosította[163].

Beketow 1909-ben a cirkusz épületét a tanács engedélye nélkül albérletbe adta Vas Rezső impresszáriójának birkózóverseny céljára, ezért a tanács őt 500 K bírsággal sújtotta[164]. 1911 szept. 18. és okt. 19. közt Beöthy László vette a cirkusz épületét albérletbe az Ödipus előadások megrendezésére[165].

Az állat- és növényhonosító társaság feloszlatásával (1907) a cirkusz épülete az állatkerttel együtt a főváros tulajdonába ment át. A birtokbavétel alkalmával leltárt készítettek, melynek jegyzékét a Függelékben közlöm[166].

3.3.3.2.1. Az épület

Az állatkerti átépítések tervezete kapcsán dr. Neuschlosz Kornél műépítész a cirkuszról a következő szakvéleményt készítette: „az ötödik tétel alatti czirkuszra felvett 50000 korona még a jelenlegi czirkusz áthelyezési költségeit sem fedezné. Ezt a jelenlegi czirkuszt megvizsgáltam és jelenthetem, hogy igen rossz állapotban van. Maga az épület, mely Németországban a 80-as évek vége felé épült, úgy van már eredetileg tervezve, hogy szétszedhető és ismét felállítható, szóval transportabilis czirkusz. Az épület vasszerkezete, nevezetesen a főoszlopzat és a sátortető vasalkatrészei, valamint a padsorok alatti szerkezet még elég jó állapotban vannak, az istállók szerkezete teljesen rossz. Az oldalfalakat képező hullámbádogburok legnagyobb része rossz. Az áthelyezés költségeit, nevezetesen: lebontást, újbóli felállítást a hiányos szerkezeti részek kiváltásával és helyettesítésével együtt egészen új istállókat és új belső decoratió kiképzést, új világítási berendezést, a padok és széksorok páholyok új ácsmunkáit, valamint az egészen új tetőbefödést deszkázattal és asphalt lemezekkel együtt circa 130000 koronára becsülöm. Véleményem szerint azonban nem érdemes az áthelyezés, mert mind a mellett ezen már átalakított czirkusz sem felel meg a világváros követelményeinek. Ezen régi czirkuszt a város bármikor eladhatja, vidéki városban még teljesen megfelelő  és használható[167].

Beketow saját tőkével 300 méterrel beljebb helyeztette és felújíttatta a cirkuszt, mely egészen 1966-ig üzemelt, a mai épület helyén. A tényleges költségek igazolására egy 141315 K-ról szóló nyugtát mutatott be; a mérnöki hivatal pedig igazolta, hogy ezen felül felszerelték a 380 db. hajlított fából készült csapószéket és ülőpadot, valamint, hogy az állat és növénykert művezetősége irányította és ellenőrizte az áthelyezési munkálatokat; ha az engedélyhez képest eltérés mutatkozott, az a művezetőséggel összhangban és a dolog előnyére történt[168].

A megnyitó alkalmával az épületet egy ékszerdobozhoz hasonlították, különösen a 18 méteres façade-ot, a világítást, a kókuszszőnyeget és a 2 1/2 m-es medencét dicsérték[169].

3.3.3.2.2. A bérleti viszony

Az 1904-től 1907-ig terjedő időszakról (melynek során Beketow az állat- és növényhonosító társasággal állt szerződéses viszonyban) levéltári anyagot nem sikerült találnom.

Az 1907-es állatkerti csődeljárás alkalmával az IAR közlése szerint Beketow 20000 K óvadékköveteléssel lépett fel, a cirkuszigazgatónak pedig egy későbbi előterjesztésében ez áll: „én 26000 korona bérleti biztosítékot vesztettem az állatkertnél, holott ezen társaság a főváros felügyelete alatt állott és én a garancziát a fővárosba helyeztem”[170].

A főváros és Beketow közt először 1907. március 24-én létrejött bérleti szerződés leszögezte, hogy „az állatkert területén levő czirkusz bérlete tárgyában létrejött szerződések a társaság feloszlatása folytán megszűntek. Az állat és növényhonosító társaság ellen azonban Beketow Mátyás a szerződéseken alapuló minden jogát és kártérítési igényét fenntartja”.

A szerződés az 1907. április 1. és 1907. okt. 15. közti hat és fél hónapra köttetett. A 21 pontba foglalt megállapodás nagyjából megegyezik a későbbiekkel, az eltérések a következők: a 22000 K évi bért 5 egyenlő részletben kellett befizetni; a szerződési biztosíték 4000 K volt; a büfé kapcsán nem esett szó az alkalmazottaknak felszolgálható meleg ételekről. A bérlő vállalta, hogy az épületet saját költségén és a főváros utasítása szerint használható állapotba helyezi, valamint a közönség használatára legalább 10 kagylóval és 4 ülőhellyel bíró, vízöblítéssel ellátott árnyékszéket létesít[171].

A főváros által kiírt, a külföldi nagycirkuszok igazgatóinak is megküldött pályázati felhívás szerint a) egy új cirkusz építésére, b) a főváros által esetleg építendő vagy c) a régi cirkusz bérletére lehetett jelentkezni[172]. Többen (pl. Busch, Carré és Schumann is) kértek részletes információkat. Fényes Miklós egy alkalmasabb helyre kívánt volna cirkuszt építtetni. A tanács január 22-i közgyűlése  a következőképpen határozott: „a pénzügyi és gazdasági bizottmánynak a tanács által pártolólag előterjesztett javaslata alapján a közgyűlés Beketow Mátyás cirkuszvállalkozó ajánlatát, amely szerint nevezett az állatkerti régi cirkuszépületet saját költségén lebontani, az állatkertnek a Hermina-út felé eső végében, a mutatványos telep közvetlen szomszédságában kijelölendő területen a régi épület anyagának felhasználásával és további 120000 (Egyszázhúszezer) korona költség befektetésével sajátjából 1909. évi május hó végéig új vasszerkezetű cirkuszt építeni s az ekként létesülő s azonnal a főváros tulajdonát képező épületet és annak tartozékait 1908. évi január hó 1-től kezdődő öt évi időtartamra 18000 (Tizennyolcezer) korona évi bér, valamint az előterjesztett szerződési tervezetben megállapított összes egyéb feltételek és kikötések mellett bérbevenni hajlandó: elfogadja s utasítja a tanácsot, hogy a szerződést Beketow Mátyással kösse meg”[173].

Az 1908. március 10-én megkötött és augusztus 5-én jóváhagyott szerződést a későbbiekben rendre meghosszabbították[174]. A szerződés kivonatolt formáját a Függelékben közlöm.

Problémák a szerződésnek 17. és 22. pontjával kapcsolatban merültek fel: 1908. júliusában Beketow egy új zenekari emelvényt, valamint egy 100 m3 űrtartalmú víztartályt építtetett, s az utóbbi is a főváros tulajdonába ment át, hiába hivatkozott a cirkuszigazgató arra, hogy „ezidén az ún. Helgoland vízmutatvány alkalmából elkészíttetett víztartályt a főváros tulajdonának jelentette ki... ily álláspont mellett akár a némajáték garderobja is a Főváros tulajdonába mehetne át”[175].

A felmondási jog Beketow megítélése szerint csak azért került be a szerződésbe, mert az állatkert és cirkusz sorsa akkor még nem volt véglegesnek tekinthető. Amikor 1910 végén a tanács béremelési igénnyel lépett fel, azt az igazgató kénytelen lett volna elfogadni, mivel akkorra már leszerződtette a jövő szezon artistáit, és állítólag ilymódon 200000 K-ig elkötelezte magát[176]. 1911 tavaszán még nem dőlt el a béremelés kérdése, ekkor még 14000 korona értékben állatokat (elefánt, pónilovak) ajánlott fel az állatkertnek arra az esetre, ha a tanács elállna a béremelésről[177]. Feltételezhető, hogy eszerint alakult ki a kompromisszumos megoldás, hiszen egyébként a tanácsnak még a 120000 K 2-szer 1/5 részét vissza kellett volna fizetnie. A következő öt évre szóló meghosszabbítási záradék 1913. jan. 1-től évi 5000 K bért és 25000 K szerződési biztosítékot írt elő, de egyben intézkedett a szerződés 22. pontjának hatályon kívül helyezéséről is[178]. A közgyűlés már 1911. októberében döntött e kérdésről, s kötelezte Beketowot az istálló átépítésére, s az így felszabadult területnek átadására[179]. 1913-ban és 1914-ben Beketow ezért a Tattersalltól volt kénytelen gyakorló területet és istállókat bérelni[180].

3.4. Az utazócirkuszok

3.4.1. Az ország cirkuszi ellátottsága

Az Internationale Artisten Revue-nek gyakorlatilag minden számában megjelent egy rovat, cirkuszok tartózkodási helyének felsorolásával. A lap – nevéhez híven – nagy számban közölte külföldi cirkuszok állomáshelyét is, az átlagos arány 1/3-2/3 volt, a külföldiek javára. A tengeren túlról csak a legnagyobb cirkuszokról, Magyarországról viszont előfordult, hogy az egészen kis társulatokról is hírt adtak.[181]

Miután számonként több tucatnyi információ áll rendelkezésre, a nagy adathalmaz feldolgozásával meg lehet kísérelni a vándorcirkuszok működési területének felvázolását,[182] bár természetesen számtalan probléma nehezíti a valós kép rekonstruálását.

A legnagyobb cirkuszok (Barnum, Charles) még a nagyvárosokban is legfeljebb néhány napot tartózkodtak, a szaklapban tehát általában csak Budapestet és Magyarországot jelölték meg tartózkodási helynek. A kisebb cirkuszok pedig kevésbé szigorúan tervezték meg az útvonalakat; egy-egy jó üzletmenet alkalmával többszöri prolongáció is előfordulhatott, és az útirányok módosításának egyéb okai is lehettek (pl. technikai problémák).

Kb. 15-20%-ra becsülöm azokat az eseteket, amikor a helységek pontos megjelölése helyett tágabb környezetben helyezték el az adott cirkuszokat, pl. Erdély, Magyarország, Ausztria-Magyarország; ill. előfordult, hogy az Internationale Artisten Revue szerkesztőségébe kérték postájukat a cirkuszigazgatók.

Külön problémát okoz, hogy a tartózkodási hely nem mindig jelent játszási helyet is. Feltételezhető, hogy az áttelelés hónapjaiban nem, vagy csak alkalmanként tartottak előadásokat, ezért a téli szállást csak részben tekintettem működési területnek (3 előfordulásnak számítottam a két hónapnál hosszabb téli tartózkodást).

Meglehetősen nagy volt az azonosíthatatlan helységek száma. Előfordult, hogy hiányosan adták meg a nevet (pl. Tétény, Piski) és az útirány nem szolgált megfejtésül; vagy a megye megjelölése volt hibás (pl. Bükk, Sopron megye); esetleg a Révai lexikonban nem volt megtalálható a név (Baranyamonostor).

A felsorolt nehézségek ellenére remélhető, hogy a dokumentált esetek feldolgozásával (ha nem is pontos, de legalább) reális képet tudok rajzolni az ország cirkuszi ellátottságáról.

A Magyarországon utazó cirkuszok száma a korszak folyamán állandóan emelkedett. 1892-ben 10, 1901-ben 16, 1906-ban 30, 1911-ben 46, 1913-ban 52 cirkusz fordult meg dokumentálhatóan is az országban. Körülbelül 850-900 helységben láthattak cirkuszi előadásokat. A városokban általában nagy számban léptek fel cirkuszok, az ezer lakosra jutó előfordulások száma (1,31) magasabb az országos átlagnál (1,17)[183]. Kivételnek számítanak a Dunántúlon egy (Kőszeg), Erdélyben kettő (Medgyes, Vajda Hunyad), a Felvidéken 5 megyében egy-egy helység (Galgócz, Selmecbánya, Dobsina, Gölnicbánya,  Bártfa), valamint az ország középső részén összefüggően elhelyezkedő hat megyében 3-4-3-2-2-1 város: Hajdúböszörmény, Hajdúnánás, Hajdúszoboszló; Jászberény, Karczag, Kisújszállás, Túrkeve; Hódmezővásárhely, Szeged, Szentes; Kecskemét, Kiskunhalas; Magyar-Kanizsa, Szabadka; Pancsova.

A kisközségekben különösen magas az egy főre jutó előfordulások száma (1,63). Ha azt vizsgáljuk tehát, hogy egy-egy helység lélekszámához képest hány cirkuszt tudott eltartani, azt tapasztaljuk, hogy a települések nagysága befolyásolja a cirkuszok megjelenésének gyakoriságát: a városok és kisebb falvak lélekszámukhoz viszonyítva több cirkuszt fogadtak, mint a nagyközségek. Borsod és Moson kivételével (melyek az átlagot képviselik) azok a megyék, melyekben a nagyközségek száma dominál, az országos átlag alatt maradtak.

Különösen alacsony mutatószámmal rendelkezik az ország középső részén Hajdu (0,52), Jász-Nagykun-Szolnok (0,66), Békés (0,62), és Csanád megye (0,4):, az ország keleti felében pedig Máramaros (0,5), Torda-Aranyos (0,7) és Fogaras (0,64)[184].

Kifejezetten magas számokat mutat Maros-Torda (1,69), Kis-Küküllő (2,26) és Krassó-Szörény (1,48) Erdélyben; Veszprém (1,88) és Somogy megye (1,55) a Dunántúlon; valamint szinte az egész Felvidék: Bars (1,47), Borsod (1,51), Esztergom (1,6), Gömör (2,34), Győr (1,63), Hont (1,41), Nógrád (1,44), Túrócz (1,52), Ung (1,55), Zólyom (1,57).

A fenti adatok nem abszolút értékek, mert itt csak azok a helységek szerepelnek, amelyekben legalább egy cirkusz megfordult. Technikai akadályokba ütközött annak megállapítása, hogy megyék szerint mekkora a cirkuszlátogatási arányszám.[185]

A cirkuszok útirányának vizsgálata azonban szintén a fenti kép megerősítését adja.[186] A cirkuszok zöme az egész országot beutazta. Ezeket az üzleteket legalább két csoportra kell osztani: a csak városba beálló nagycirkuszok egy része külföldi tulajdonos igazgatásával pár hónapig időzött az országban, néhány napot töltve egy-egy városban. A legszámottevőbb üzletek rövid ismertetését a Függelékben közlöm.[187] Csak városokban dolgozott továbbá  A. Koczka, J. Enders, Claire Laforte, a Lipót, F. Wollner és a Wollner testvérek cirkusza. A közepes nagyságú üzletek, melyek gyakorlatilag csak Magyarországon dolgoztak (a szomszédos területekre esetleg átruccantak), a városok mellett kisebb helységekbe is beálltak: Brabanti, Donert, W. Koczka, E. Krausz, Lefkovits-Martini, Nagy Antal, Alex és Johann Picard, A. Sliva, F. Stepanek, B. Stutzbart, K. Tautz, E. Thaler, G. Waberzsinecz, J. Waczlavek.

Sok cirkusz egy-egy országrészen belül utazott csak, s ezek egy része hosszabb időt tölthetett az adott szomszédos országban is. D. Wollnernek pl. Horvátország volt a játszási területe, de évről-évre meglátogatott néhány Dél-Erdélyi, Dél-Dunántúli helységet is.

Egyetlen olyan cirkuszt sem találtam, mely kizárólag az ország középső felén utazott volna. Adam Adolf, a Hungaria cirkusz, a Schnellerek és Wertheim csak a Dunántúlon dolgozott. Az osztrák Taraba is meglátogatott néhány helységet ezen a területen, és 1911-es villámlátogatása alkalmával a német Strasburger sem utazott beljebb az országba.

Sok cirkusz gyakorlatilag csak Erdélyben dolgozott: Cajetan, Dimitrius, Ditton, a Flora cirkusz, Lodi, Novacsek, Pollantz, valamint a Wollner család egyik ága. A Picard cirkusz 1905 és 1910 közt szintén csak Erdélyben utazott, ezután vált külön a két testvér.

A Felvidéket járta J. Koczka, a két Liebel, Szayka és az Union (A. Kiss) cirkusz. Ide sorolható Wilson is, aki szintén az ország északi felén dolgozott, de évente lejárt a téli szállására, Debrecenbe ill. Budapestre.

A vállalkozások komolysága miatt érdemel külön figyelmet a Fekete, a Reich-Gazdag, a Horváth Rozenzweig-féle Colosseum és a Schmidt cirkusz. Ezek működési területe az ország észak-kelet-déli peremvidékére esik; vagyis fő játszási helyük a Felvidék és Erdély volt, csak elvétve látogattak meg egy-egy várost az ország belsejében.

Az elmúlt másfél évszázad során a vendégszereplések időtartama folyamatosan csökkent. A XIX. század 50-es éveiben rendszerint több mint egy hónapig dolgoztak a vidéki városokban a cirkuszok.[188] Manapság már csak néhány napot töltenek a legnagyobb helységekben is (Magyarországon kevésbé, de vannak országok, pl. Lengyelország, Franciaország, ahol természetesnek számít akár még a naponkénti utazás is, az egynapozás). A századforduló cirkuszplakátjai ritkán adnak pontos eligazítást a vendégszereplés hosszáról, vagyis kevés olyan plakátsor maradt meg, melyen az évszám, hónap, nap megjelölése mellett a megnyitás és távozás tényét is feltüntették. Előfordult, hogy az utolsónak meghirdetett előadás után egy héttel még ugyanott dolgoztak;[189] ill. technikai okok miatti prolongációról is tudunk.[190] Már a XIX. században is hirdették, hogy „csak néhány előadást” tartanak.[191] Rendszerint a vendégjáték vége felé néhány előadást mérsékelt helyárak mellett tartottak meg.

A plakátok tanúsága szerint az 1890-es években a helységenkénti átlagos tartózkodási idő 14 nap, 1900 és 1914 közt pedig 9 nap volt. Az első időszakban egyetlen kiugróan rövid tartózkodási idővel Szombathely (4 nap) tűnik ki, a második periódusban Nagyszebenben (25 nap) és Sepsiszentgyörgyön (32 nap) tartózkodott kivételesen hosszú ideig egy-egy cirkusz.

3.4.2. A nagycirkuszok

3.4.2.1. A Barnum and Bailey

A Barnum cirkusz európai körútja során 1901 áprilisában tartotta előadásait Budapesten, majd beutazta az ország nagyvárosait. A reklámhadjáratairól hírhedtté vált „humbug király”, Phineas Barnum, ekkor már nem élt.[192] Tovább működő vállalata talán legsikeresebben reprezentálta azt a kapitalista vállalkozási formát, melynek megjelenése sokak szerint visszahozhatatlanul megszüntette a patriarchális jegyeket mutató, klasszikus lovascirkusz dominanciáját.[193]

Az alábbiakban részletezem azokat a jellegzetességeket, melyek ezt az amerikai látványosságot megkülönböztetik az európai cirkusztól.[194] A sajtóban kb. két héttel az érkezésük előtt, itt Pesten is, megkezdődtek a rendszeres híradások. „Nem volt üres fal Budapesten, melyet Barnum hirdető táblái nem tarkítottak volna. Nem volt korcsma, kávéház, nem volt kereskedő-bolt, melynek ablakai, kirakatai ne lettek volna tele aggatva a legkülönbözőbb képes hirdetésekkel. És mily hirdetések! Képeik csupa művészi munkák kompositban és színben. Óriásak és aprók; mindmegannyi remekei a publicitás mesterségének. És hányfélék! Százak, ezrek; és egyik sem hasonlít a másikhoz.”[195] A Hét erről így fogalmazott: „A Barnum reklámja tulajdonképpen hatványozott hírharang: azt hirdeti, hogy Barnum tud reklámot csinálni. Azaz reklámot csinál a reklámjának, amely végre megjelenve mindjárt pro primo csalódást okoz.”[196]

Az előadás 3 manézsban, 2 színpadon és egy, az egészet körülvevő, ellipszis alakú pályán zajlik, igen gyakran egyidejűleg. A fenti két cikk erről a következőket írta: „Mily mutatványok ezek? a maguk nemében határozottan silányak. Egy óriási méretű nagy táborban öt porondon 'dolgozik' egyszerre a nagy akrobata-sereg, melyben a mi csak alsórendű komédiás volt a világon, helyet talált. Kellemetlen őket nézni és lehetetlen őket látni. Annyian vannak, hogy belebódul az ember feje.[197] A Hét pedig: „a czirkusz csak olyan foglalkozás, mint bármely más, azzal a különbséggel, hogy nagy állatismeretet, tudást, erőt és ügyességet kíván meg, csupa oly kvalitás, amellyel másutt könnyebben lehetne boldogulni. A Schumannok, Renzek, Fillisek a manége porát megnemesítették: volt társadalmi poziciójuk; ezzel szemben Barnuméknál/ a nagy anyaghalmaz bizonyára hat; körülbelül úgy, mint az életveszélyes tolongás vagy a szédületes orom a neuraszténiás emberre. De hogy akár a lóidomítás terén,... akár az erővel párosult ötlet valami sajátos megnyilatkozásában olyan eredményt mutatna föl, ami a tudóst, vagy az intelligensebb elemet érdekelné, az egész prospektustól és plakát-irodalomtól hiába vártam”.[198]

Már maga a kirakodás látványosságszámba ment. „A vállalat oly aprólékosan fel van szerelve mindennel, hogy még egy sivatagban is tarthatna előadást. Hatalmas kocsikban egész vízvezetéket hord magával, más kocsikra a szivattyúkészülékek vannak felrakva, ismét öt-hat óriási kocsi egy-egy mozgó villanytelep, mely a czirkusz és összes mellékhelyiségei számára a villamosfényt szolgáltatja. Amint az egyik vonat kirakodásával készen voltak, nyomban jött a másik, mintha egy-egy vonat kirakodásának az ideje perczre ki lenne számítva... Délre egészen elkészül minden. A mit ma láttunk az amerikaiaktól, az a szervezetnek és a munkamegosztásnak valódi csodája volt.”[199] A legnagyobb sátor 12000 személy befogadására volt alkalmas[200] (összehasonlításul: ma a legnagyobb utazócirkusz, a Magyar Nemzeti Cirkusz befogadóképessége 1500 fő). A személyzet elhelyezése minősíthetetlenül praktikus.

50 fillér ellenében a mellék-sátorban különféle torzszülötteket mutattak be (sziámi ikrek, szakállas nő stb.) Miután a cirkusznak legfontosabb jellegzetessége itt a cirkusz nagysága, a 62 kocsiból álló 4 különvonat tartalmának osztályozásánál lényegesebb információt nehéz lenne találni:[201]

Vasúti kocsik száma


Rendeltetés

Tényleges súly

Rakomány s.

8

háló kocsi

16,400 kg

szem.podgy.

1

málha  "

15,400   "

"

17

lószállító k.

15,400   "

10 tonna

1

szelídített áll.

15,400   "

10 tonna

3

elefánt száll.

15,900   "

12 tonna

1

teve száll.

15,900    "

12 tonna

31

nyitott teher

10,800   "

9 tonna

3.4.2.2. Buffalo Bill's Wild West

A tanács határozata értelmében, a Buffalo Bill cirkusz 49 vasúti kocsi után 1628 K 85 f vámot fizetett.[202] Cody W. F. és Bailey James New York-i cége 1906 június 16-tól június 24-ig tartotta előadásait a Tattersall területén. A városi szállítási adó átalány összegének megállapítása céljából a következő információkat közölték a tanáccsal: „Vállalatunk összesen az előadások megtartásával kapcsolatban, illetve a vállalat egész vezetésével kapcsolatban 486 embert alkalmaz, kik közül 14 egyén a vállalat igazgatását látja el, 150 egyén a vállalat előadásaiban vesz részt és a többiek különféle feladatokkal bíró munkások. Vállalatunk továbbá 183 lovat és 8 öszvért hoz magával külön vonatain. A mi az előadásokat illeti, vállalatunk kilencz napon át naponként két előadást kíván tartani, úgy hogy a székesfővárosban leendő tartózkodása alatt összesen tizennyolcz előadást fog tartani. A Hyppodrom üléseinek számát illetőleg van szerencsénk jelenteni, miszerint abban összesen 7500 ülőhely fog felállíttatni, mely ülőhelyek túlnyomó többsége K.2.- árral fog bírni, kisebbsége pedig K.4-K.5., és K. 8 összegben lesz megállapítva.”[203] A 22 számból álló műsor zsúfolt házak előtt ment.[204]

3.4.2.3. Charles Krone

A Charles cirkusz 1912-ben a maihoz hasonló módon, a maihoz hasonló műsort (sok vadállattal) hirdetett. Az újságcikkek itt is kiemelték a szervezettséget, pontosságot („meseszerű szorgalom, mellyel a sátrakat verték fel”), a cirkusz viszonylagos nagyságát („sátorváros”).[205] Ez a cirkusz azonban mégsem az amerikai manager szemléletű nagyvállalkozást jelentette, hanem a klasszikus kapitalista patriarchális üzlet kiteljesedett formáját. Ez az igazgató-házaspár képviselte a család történetében a nagy nemzedéket.[206] Feltételezésem szerint jórészt az oroszlánszelídítő Ida Kronéről mintázta meg E. Bass regényének igazgatóné figuráját.[207]

Charles Krone a szegényalapi járulék megállapítására benyújtott kérvényében a kiadásait és bevételeit az alábbiak szerint adta meg:[208]

Kiadás

Személyzet 27 állandó művész, 9 irodai alkalmazott, 44 munkás 48 zenész napi fizetésük

K. 1600,-

Állatállomány 60 ló, 24 oroszlán, 15 teve és dromedár, 10 zebra, 10 jegesmedve, 8 elefánt, 7 tigris, 7 fóka, 1 giraff, 2 afrikai strucz, 10 indiai bivaly, gnons antilopok, kutyák, etc. Ezen állatok élelmezése naponta

K. 300,-

Helypénz naponta

K. 200,-

Utazási átalány

K. 300,-

Bélyeg, rendőr, tűzoltók költsége naponta

K. 150,-

Szállítók naponta

K. 100,-

Reklám, újság, hirdetés naponta

K. 1000,-

Kövezetvám

K. 50,-

Átlagos napi kiadás a kirovandó állami és városi adón kívül:

K. 3700,-

 

Befogadó képesség

 

Bevétel

 

160 páholyülés

á 5.-

K 800,-

240 zártszék

á 4.-

K 960,-

500 első hely

á 2,40

K 1200,-

600 második hely

á 1,60

K 960,-

200 harmadik hely

á 1,20

K 240,-

800 karzat

á 0,60

K 480,-

Összesen

 

K 4640,-

Ebből levonandó állandó tiszteletjegyek:

82 páholyülés

410,-

30 zártszék

120,-

 

Napontai reklám

100 drb. második hely

160,-

 

K 690,-

Tiszta bevétel minden jegy eladása alkalmával                    K 3950,-

Bár a tűzrendészeti szemle ugyanezt a nézőszámot fogadta el, és a jegyzőkönyv szerint „az ügyeletes szolgálatot teljesítő rendőrség fog gondoskodni arról, hogy a megállapított befogadóképesség mérvén túl a nézőtérre a közönség be ne bocsájtassék”, a megmaradt kimutatások szerint az október 5-i bevétel 5363,60; október 6. délutáni 5093,-, esti 7009.20; okt. 7-i 5432,40 Korona volt (a délutáni előadáson félhelyárakat is számítottak).

A kimutatás szerinti legnagyobb bevétel alkalmával a következő jegyeket adták el:[209]

5.-

128 páholyülés

K.    640.-

4.-

240 zártszék

K.    960.-

2.40

648 I. hely

K. 1.555.20.-

1.60

1565 II. hely

K. 2.504.-

1.20

235 III. hely

K.    282.-

-.60

1780 karzat

K. 1.068.-

Összesen:

 

K 7.009.20.-

3.4.2.4. A Villand cirkusz

A Kronéhoz hasonló nagyságú cirkusz lehetett még a Villand testvéreké. A Villand testvérek Beketow bohócaiként jöttek Budapestre.[210] Sok entrée-jük (hosszabb bohóc-jelenet) volt, az első időkben is magyarul beszéltek. A „közismert, és magyar honpolgárrá lett” testvérek 1907-ben önállósították magukat, március 23-tól április 26-ig a Tattersall területén dolgoztak, majd vidéki körútra indultak.[211] A cirkusz 3500 néző számára elegánsan és praktikusan volt berendezve, elektromos világítással ellátva. Műsoruk 25 számból állt, 60 lóval (később 30-ról esett szó), 4 elefánttal rendelkeztek.[212]A premierre a 24 páholyt a nemzeti kaszinó vásárolta meg.[213] A nyári szezonokat általában Ausztria-Magyarországon és Olaszországban utazták végig, télre a testvérpár Varsóba Cinisellihez, olasz színházakhoz vagy a Balkánra szerződött.[214]

3.4.3. A kisebb cirkuszok

Az utazócirkuszok zömének 20-26 m. átmérőjű sátra volt, melyet két fő tartóoszlopra (maszt) vontak fel.

A cirkuszi felszerelést illetően a legtöbb információt a különböző hirdetések tartalmazzák. G. Kludsky 1912-ben egy 25 m átmérőjű, csak fél évet használt sátrat, teljes felszereléssel, az új ár (4700 K) helyett 3700 K-ért kínált megvételre.[215] Igen magas ez az ár, még ha a századeleji fokozatos áremelkedést figyelembe vesszük is. A legtöbb felkínált cirkuszsátor 22-24 m átmérőjű, 600-1000 személy befogadóképességű volt.[216] Megvételre általában 400 K körül, de előfordult, hogy 100 K-ért kínáltak cirkuszsátrat.[217] Található utalás arra is, hogy pénztár és öltöző céljaira szintén sátrat alkalmaztak.[218]

A pakk-kocsik általában 5-6 m, a lakókocsik 6-8 m hosszúak voltak.[219] A kocsi lehetett simán „lakó”-kocsi, „elegáns lakókocsi” vagy „szalonkocsi”.[220] Egy szalonkocsi leírása a következő volt: 6 1/4 m hosszú, 2 m 20 cm széles, 3 részből, úgymint konyha, fogadó- és hálószobából állt.[221] Lakókocsikat 230 frt és 300-700 K értékben árusítottak, de Paul Lorenz cseh lakókocsi készítő 1913-ban hirdetés útján köszönte meg a Könyöt testvéreknek azt, hogy pontosan fizették ki a leszállított lakókocsik árát, a 15.000 K-t.[222]

Az állatszállító kocsikat külön kell megemlíteni; ezeket gyakran az állatokkal együtt árusították, általában az állatkertek. A szállítás során szoktak leginkább előfordulni olyan balesetek, hogy a rács mögül kiszabadultak az állatok. Számtalan ilyen hírt olvastam, s a legritkább esetben lett baja embernek, viszont elég gyakran megesett, hogy az állatokat agyonverték vagy lelőtték.[223]

Egy oroszlán több száz koronába került (1913-ban 800 Koronáért kínáltak nőstényeket), de eszmei értéke az állat gazdája szempontjából természetesen nagyobb volt; egyrészt az érzelmi kapcsolat, másrészt a belefektetett és kieső munka miatt.[224] A XIX. sz. végén kezdett elterjedni a gitter vagyis a körketrec, az itthoni menazséria-cirkuszokban azonban a plakátok tanúsága szerint az idomár ment be a nagyobb méretű állatkocsikba.[225] Ez a változat a mainál sokkal veszélyesebb volt, ui. az állat sarokba szorítva érezhette magát, egészen szűk helyen, ami könnyebben vezethetett az agresszivitás kitöréséhez.

Az elefántokat 3000 M-ért árusították, jegesmedvéket 600-ért, a medvék 130-250 M-s árban voltak, majmokat már 90 M-ért lehetett kapni, a lovak természetesen vagyonokat is érhettek.[226] Nemcsak állatokat, hanem állatszámokat is kínáltak megvételre, igaz, csak kutyaszámot, állatostul, rekvizitestül.[227] Adásvétel tárgya lehetett egy-egy szám teljes felszerelése (pl. drótkötél, golyó) kosztümökkel, bőröndökkel.[228] Már a XX. sz. elején nikkeleztethették a rekviziteket.[229] Gyakran kerestek és kínáltak lószerszámokat, nyerget, panneau-t (különleges, dobogószerű nyereg).[230] Nagykikindáról megvételre két új motorkerékpárt ajánlottak pályával és tartozékokkal együtt, vállalták azt is, hogy a vevőt a produkcióra betanítják.[231] Akadt, aki tornászok részére kifejezetten biztonsági oktatást kínált, és voltak, akik minden előképzettség nélkül kívántak artistaszámot vásárolni.[232]

Természetesen nemcsak használt cikkek cseréltek gazdát, hanem műhelyek, üzletek álltak a cirkuszi szükségletek szolgálatában. 1902-től az Elsinger és fiai cég sátrakat szállított; lakó- és szállítókocsikat készített a malomeritzi Paul Lorenz; Berlinben 60 M-ért 1000 db artista-litográfiát készített Conrad Ernst.[233] Trikókat varrt minden színben és méretben a kívánt anyagból (pamut, cérna, gyapjúszövet, selyem) a bécsi Georg Pfortner.[234] Az Opera patikában a hajfestéktől a vazelinig és a színpadi kihúzóceruzákig mindent árusítottak, az artista-egyesületi tagoknak árengedménnyel.[235] Bizonyára a korábbinál erősebb fényt adtak Rungénak a cirkuszok és arénák megvilágítására kifejlesztett gázlámpái: Carl Hagenbeck elismerő nyilatkozatot tett közre róluk.[236] Az acetylen lámpák robbanásveszélyesek voltak, erősen reklámozták a Washington-világítást. A cirkuszi és színházi tűzijátékoknak is megvolt a (bajor) szállítója.[237] A világítóeszközök árait illetően egyetlen adatot találtam.[238]

Bécsben cirkusz és mutatványos felszerelési bizományos, Berlinben pedig artista kosztümre és rekvizitre specializált üzlet működött, ugyanitt pedig különleges gyár vállalta a legújabb eszközök készítését, a régiek javítását.[239]

A komplett cirkuszi felszerelés számbavételéhez már csak a zeneszerszámok felsorolása hiányzik. Hangszereket azonban csak valamely artistaszám tartozékaként kínáltak megvételre (bendzsó, mandolin, cső-harangjáték), egy esetben „éneklő-apparatot” kerestek.[240] Feltételezem, hogy saját hangszerükkel játszottak a zenészek, bár Wulff felszerelése hangszereket is tartalmazott.

A kereslet-kínálat tárgyát maguk a zenekarok képezték.[241] 1908-tól minden tavasszal megtalálható jó néhány hirdetés zenekar szerződtetéséről. Az átlagos zenekari nagyság 6-8 fő volt, bár a Könyöt testvérek 1914-ben 12-20 emberből álló fúvószenekart kerestek.[242] W. Koczka pedig 2 zenekart is szerződtetett.[243] A plakátokon legnagyobbrészt saját zenekart hirdettek, máskor cigány- vagy tűzoltózenekar, de leggyakrabban a helybeli gyalogezred zenekara kísérte az előadásokat.[244]

A katonazenekarok gyakori megjelenése régi hagyomány továbbélését jelzi: a XIX. század 60-as éveiben még gyakori volt Európában, hogy a helybeli katonazenekar a város szélétől a játszási helyükig kísérte a megérkező társulatot, ez volt a parádé (reklám célú felvonulás) előzménye.[245] Valószínűleg innen ered az egyenruha használata is.[246] A magyar díszegyenruhák 1914-ben Norvégiában keltettek nagy feltűnést a London cirkusznál, ahol már 1911-ben is dolgoztak a muzsikusaink.[247] E cirkusz igazgatója 1913-ban is magyar vagy cseh zenekart kívánt szerződtetni.[248] IAR hirdetéssel egy tipikus cseh figura is szerződést keresett: az illető karmester és sátormester volt egy személyben, bár megjegyzendő, hogy vonós zenekaránál sokkal elfogadottabbnak számított a rézfúvósoké.[249] Az építés-bontáshoz a zenekaron kívül besegítettek a „legények” és lovászok is (11 lóhoz pl. kettőt alkalmaztak).[250]

Minél nagyobb volt a cirkusz, természetesen, annál nagyobb volt a személyzete is. A nagycirkuszok, mint Henry vagy Strasburger több személyt is alkalmaztak a reklám teendőinek ellátására (plakátragasztókat, „Zettelträger”-eket stb.), ezek száma Henrynél 10 volt.[251] Ő egyébként irodai személyzetet, sajtóügynököt, gépírót is alkalmazott.[252] A pénztárosoktól elvárták, hogy kaucióval rendelkezzenek, egy alkalommal találkoztam összeg megjelölésével, ez 600 K volt.[253] Előfordult, hogy cirkuszigazgatók üzletükhöz társat kerestek.[254] Alexander Picard pl. feltételként legalább 1000 K tőkét kötött ki.[255]

Artisták partnert kereshettek a lap hasábjain: ugrót, voltizsálót, drótost, hand- és kopfstandost, mittelmannt, asszisztensnőt.[256] Gyakori hirdetés volt a tanulógyerek felfogadásáról szóló: általában 10-12 vagy 13-14 éves korban, szinte kizárólag fiúgyerekeket kerestek, akár örökbefogadási ajánlattal is.[257] Érdekességként említem meg, hogy W. Koczka kisgyerekekhez tanítót és tanárnőt keresett, s egy alkalommal komornának ajánlkozott egy hölgy.[258]

A cirkusz-varietékhez általában 10-12 táncosnőt kerestek, de Stutzbart is keresett 6-ot, a Lipót meg a Villand testvérek pedig 20-at.[259] Henry 30 csinos táncosnőt, havi 120 M gázsiért, sőt a „Puszta” című jelenethez kifejezetten csárdás-táncosnőket kívánt szerződtetni. [260] Wulff 60 jó táncosnőt keresett.[261]

Az üzletvezetői volt a legjobban dokumentált cirkuszi foglalkozás. A kisebb cégek olyan üzletvezetőket kerestek, akik egyéb tevékenységeket is elláttak: pl. tőkéstárs, aki egyben artista is, esetleg „Dummer August”.[262] Az átlagos cégeknél számos jó tulajdonsággal kellett rendelkeznie az ideális üzletvezetőnek[263] Az ajánlkozók közt előfordult volt újságíró, és olyan, aki tíz nyelven beszélt.[264]Akadtak igen szerény képességűek is: „intelligens egyén ajánlkozik 2.-3. rendű cirkuszhoz üzletvezetőnek. Szükség esetén az előadásban is részt vesz, 'Nemzetközi táncos' és 'Bűvész paródiák'-kal, saját kosztümmel. 6 éves kis fiát és 4 éves kis lányát artistává való kiképzésre átengedi".[265]



[1] IAR 1910. 01. 01.

[2] IAR 1911. 12. 20.

[3] IAR 1914. 05. 20.

[4] Fővárosi Közlöny 1901. 60. p.1125

[5] Bper 1891. 11. 08.

[6] BFL kgy.sz. 3249/1886

[7] BFL kgy.sz. 859/1882 és 661/1884, ill. 382/1884

[8] BFL kgy.sz. 393/1889

[9] BFL kgy.sz.417/1907

[10] BFL kgy.sz. 382/1884: VI., VIII.

[11] BFL kgy.sz. 382/1884: IX.

[12] Krone, BFL 23092-23481/1912

[13] BFL kgy.sz. 456/1893, 452/1894, 716/1895, 523/1896, 622/1897, 524/1900

[14] BFL kgy.sz.1194/1897

[15] BFL 61854/1910

[16] BFL kgy.sz. 382/1884

[17] BFL 61854/1910

[18] BFL IX. 2310/1910, Budapest székesfőváros VI. ker. elöljáróság számviteli osztálya Számlakivonat VI 29832. lapszám

[19] BFL 35845/1910

[20] BFL IX 2310/1910, 7860/1910, 66742/1910

[21] BFL 965841910

[22] BFL 95962/1910, 96584/1910

[23] BFL 2310/1910, 6206/1911 K. ítélet 19120410

[24] BFL VIII. 877/1882, 7445 eln. 897. számú főkapitányi rendelet

[25] Bper 18900909

[26] 1890. 12. 22., 1890. 12. 31., 1891. 01. 02., 01. 12., 02. 16., 02. 23., 03. 02. stb. Ld. Bper Nr t., 1890. 12. 31., 1891. 01. 10., 1891. 02. 15., Bper 1891. 02. 15., 1891. 03. 28., IAR 1896. 03. 01.

[27] Bper 1891. 11. 08.

[28] Bper 1891. 07. 22.

[29] Bper 1891. 02. 15., 1892. 01. 24., 1892. 02. 08.

[30] Bper 1892. 04. 01.

[31] Bper 1891. 02. 15.

[32] Bper 1891. 12. 24., IAR 1900. 12. 01.

[33] IAR 1893. 11. 01.

[34] A MOL egyesületi anyag csak 1896-ig van meg.

[35] IAR 1897. 06. 20.

[36] p.  4-26

[37] IAR 1900. 05. 20.

[38] A MAE alapszabályai

[39] IAR 1900. 07. 10.

[40] IAR 1900. 02. 20., 1900. 07. 10., 1899. 02. 20., 1908. 01. 10.

[41] IAR 1910. 10. 10.

[42] IAR 1912. 01. 01.

[43] IAR 1901. 01. 01., 1901. 11. 20., 1903. 12. 10. stb.

[44] Magyar Nemzet 1901. 12. 28. p.7.

[45] IAR 1911. 01. 10.

[46] IAR 1910. 05. 20.

[47] IAR 1902. 03. 10., 1904. 06. 10., 1904. 04. 20., 1907. 06. 10., 1909. 07. 10., 1909. 06. 01., 1910. 01. 10., 1910. 03. 10., 1911. 07. 01.

[48] Arista Közlöny 1909. 11. 06. I. évf. 2.sz. p.1-2.

[49] IAR 18970120: Fachorgan für Variétébühnen, Circus, Schausteller und reisende Theater. Offizieles Organ d. human. Artisten-Club „Vulkan”

[50] IAR 1897. 01. 20., 1903. 07. 10.

[51] IAR 1892. 05. 20.

[52] IAR 1897. 01. 20., 1902. 01. 20.

[53] IAR 1907. 05. 01.

[54] IAR 1893. 02. 10.

[55] BFL 18276/1894-VI.

[56] BFL VI. 239/1894

[57] BFL kgy.sz. 926/1894

[58] BFL 10843/1909, VI. 2958/1905

[59] IAR 18950720, 1908. 12. 20., 1908. 12. 01.

[60] BFL 102754/1910, ld. Zoltán /1963/

[61] BFL 20054/1892, IX. 1234/1892

[62] IAR 1908. 05. 10., 1908. 09. 01.

[63] BFL 53921/1901-VI.

[64] BFL 24456/1903, 225812/1903-VI.

[65] BFL 185141/1903-VI.

[66] BFL VI 3105/1901

[67] u.o. 12.) pont: a városgazda utasítása (52168) 1905.sz. márc. 7. értelmében az 1904 jún. 24. 1914. jún 24-ig 10500 K átalányösszegre 2981093 tűzkár-biztosítási Koller kötvény (Franciere pesti biztosító intézet) a levéltári vasszekrényben volt elhelyezendő.

[68] BFL 65446/1904

[69] BFL VI. 3105/1901: a X. kerületi elöljáróság 1905. szept. 30-i jelentése, 3905.sz.

[70] IAR 1906. 06. 10.

[71] IAR 1907. 02. 20.

[72] BFL 83092/1907.VI.

[73] BFL 92780/1908

[74] BFL 18929/1909

[75] BFL 18029/1910 VI.

[76] BFL 7319/1910

[77] IAR 1910. 03. 01., 1911. 09. 01.

[78] IAR 1913. 09. 01., 1914. 03. 01.

[79] Orsz. Levéltár XIX-I-3-a 608-as doboz: 5563/20-44/1951.IV.

[80] A Hét 1915. 10. 03. p.559-61.

[81] BFL.ü.o. 771 kcs. 1886-1672 Barokaldi Györgyné sz. Zapotocny Katalin kérvénye szerint, melyben a bérleti szerződésnek özvegyi jogon történő átruházását kérte. 107350/19151207. XVI.

[82] BFL 130521/1914 Barokaldi Józsefné sz. Kacsmarek Francziska folyamodvány, mely szerint társnak vették Könyöt Adolf és társait. BFL 102640/1915

[83] IAR 1906. 07. 01.,

[84] Ennek tartalma megegyezik a Barokaldi-albuméval

[85] IAR 1906. 06.: két évvel később egy hirdetés szerint Mr. Halton hasbeszélővel kötött házasságot Frl. K.B., az igazgató neveltlánya

[86] IAR 1912. 07. 20.

[87] IAR 1893. 04. 10.

[88] BFL 20054/1892. IX.,IAR 1909. 01. 20.

[89] IAR 1892. 04. 10., 1892. 05. 20., 1893. 06. 01.

[90] IAR 1893. 07. 20.

[91] IAR 1904. 02. 20., 1909. 03. 20.

[92] 771 kcs. VI.üo. 1886-1672

[93] BFL 69231/1910, 50047/1904.VI.

[94] BFL 771 kcs.VI.üo. 1886-1672, VI. 219286/1908

[95] BFL 559/1900-VI., 22361/1904-VI.

[96] BFL 771 kcs.VI. üo. 1886-1672

[97] BFL 559/1900

[98] BFL 9669/1897, 034848/1903, 47893/1911

[99] BFL 27733/1895, 3419.VI.

[100] BFL 1990. 4/1906, 179754/1906-VI

[101] BFL Jzk. 1903.máj.4. - 771 kcs.VI.üo. 1886-1672

[102] BFL 50047/1904-VI.

[103] D. Dallas /1971/ p. 71., 73., 78-9.

[104] IAR 1902. 05. 01.

[105] Vitányi /1965/ 126. o.

[106] Nemzet 1891. 05. 08.

[107] IAR 1893. 05. 10.

[108] Pesti Napló 1889. 04. 25.

[109] BFL kgy.sz. 487/1889

[110] Nemzet 1889. 06. 08.

[111] Nemzet 1889. 06. 25.

[112] Nemzet 1889. 06. 28.

[113] IAR 1893. 08. 10.

[114] IAR 1897. 02. 10.

[115] Gyenes /é.n./ 40.o.

[116] uo. 42.o.

[117] BFL 77236/1907-VI.

[118] BFL IX. 2116/1890

[119] BFL kgy.sz. 456/1893, kgy.sz. 452/1894, kgy.sz. 719/1895, kgy.sz. 523/1896, kgy.sz. 622/1897, kgy.sz. 524/1900

[120] BFL kgy.sz. 622/1897, kgy.sz. 1194/1897

[121] BFL kgy.sz. 708/1891, kgy.sz. 1063/1890, kgy.sz. 964/1893

[122] IAR 1894. 08. 20., 1894. 09. 01.

[123] BFL IX. 874/1889

[124] BFL 24971/1901-1698.III.

[125] BFL 18155/1891, IX. 1037/1893: jzk. 1894. 04. 24., 18607/1895, 33865/1898-IX.

[126] BFL 28270/1892-2708.II., II. 1051/1893, 24436/1894-2458 II.

[127] BFL 38259/1901-2619-II. Vízipantomimot egyébként már 1891-ben is mutattak be, ld. Bpes. 1891. VIII.5.

[128] IAR 1897.05.01.; 1903.11.01.

[129] BFL 229789/1907-VI.

[130] BFL kgy.sz. 775/1889; kgy.sz. 713/1891

[131] BFL kgy.sz. 847/1889; kgy.sz. 908/1892; kgy.sz. 1149/1896.

[132] Nemzet 1891.0508.; Bper 1891.05.28.; 1891.07.05.; IAR 1892.0510.; 1893.05.10.; 1895.05.10.; 1896.05.01.; 1896..05.10

[133] IAR 1897.10.01.; 1898.07.10.; 1898.09.10.; 1899.09.01.

[134] Eberstaller p. 72.; Toole-Stott/3.

[135] Artisten Lexikon Düsseldorf 1891

[136] IAR 1892.06.01.

[137] IAR 1904.05.10.

[138] IAR 1897.12.10.; 1898.05.10.

[139] IAR 1903.03.01.

[140] IAR 1907.02.01.

[141] IAR 1907.02.10.-1907.03.10.

[142] IAR 1907.05.20.; 1907.06.20.

[143] IAR 1912. 08. 20.

[144] IAR 1896. 08. 01.

[145] IAR 1897. 06. 20.

[146] IAR 1892. 08. 01.; 1895. 04. 10.

[147] IAR 1899. 02. 10.

[148] IAR 1901. 12. 10.

[149] IAR 1902. 02. 10.; 1902. 03. 01.

[150] Tingli-tangli...

[151] BFL 124307/1912

[152] IAR 1910. 02. 10.

[153] BFL VI. 771/1886; IAR 1913. 11. 01.

[154] IAR 1912. 09. 01.

[155] Hogy csak az első szezont említsem: Tom Belling fia (IAR 1904. 05. 10.), A. Schneider kerékpáros halálugrása (IAR 1904. 06. 01.), Cesare Fontana (IAR 1904. 06. 01.)

[156] IAR 1906. 06. 10.

[157] IAR 1909. 10. 01.; 1913. 09. 10.

[158] BFL 120895/1914. 15807.III.

[159] BFL 23092-23481/1911

[160] BFL 132507/VI-1908

[161] BFL VI. 2958/1905; 39839/1910

[162] BFL 566/1908; 132507/1908

[163] BFL 84157/1907-VI.; 256442/1907.-VI.

[164] BFL VI. 2208/1909

[165] BFL 77236/VI-1907

[166] BFL 17902/1907

[167] BFL 229789/1907-VI.

[168]A vasszerkezet lebontása és áthelyezése a szükséges alkatrészek pótlásával, állványozással, mázolással együtt teljesen készen 32000,- Az ácsmunka lebontása és áthelyezése a szükséges új anyagok hozzáadásával, ezeknek részben való mázolásával együtt teljesen készen 42000,- Betonozás és földmunka az alapokban a cirkusz és istálló épület vasszerkezete alatt a porond vízmedencéjével együtt 10000,- Gáz-, villamosvilágítás és vízvezetéki berendezés beszerelése és átszerelése, a hiányzó alkatrészeknek újakkal való pótlásával teljesen készen 9000,- A mostani parapot téglafalazat lebontása és a felállítás után új anyagból való felépítése 5000,- Belső dekorációkra 12000,- Előre nem láthatókra 8/10 % (ebben bentfoglaltatnak apróbb iparos munkák, pl. üvegezés stb. székek a páholyban és a zártszékek) 10000,- K" BFL 15651/1910

[169] IAR 1908. 05. 10.

[170] IAR 1907. 04. 20.; BFL VI 2958/1905

[171] BFL 77236/VI-1907

[172] BFL 231910/VI-1907; Fővárosi Közlöny 1908. jan. 17. p. 93-97.

[173] BFL kgy.sz. 96/1908

[174] BFL 48857/VI-1908

[175] BFL 227040/1908

[176] BFL VI. 2958/1905

[177] BFL 41699/VI-1911

[178] BFL 113141/1911

[179] BFL kgy.sz. 1745/1911

[180] BFL 162382/1912; 61827/1913

[181] A cirkuszoknak Magyarországon kívüli útjairól adataimat a teljességre való törekvés nélkül gyűjtöttem. Az IAR minden évfolyamának egy bizonyos téli (január 20.) és nyári (június 20.) számából írtam csak ki minden cirkuszra vonatkozóan a tartózkodási helyet.

[182] A magyarországi helységeket illetően valamennyi adatot kigyűjtöttem. Első lépésben a cirkuszok útirányait kaptam meg egy-egy cédulán, majd ennek a cédulasornak alapján az előforduló helységek szerinti cédulákra utóbb átvezettem az előforduló cirkuszokat, ezt az előfordulási számot vetettem össze a Révai Lexikon által megadott lélekszámmal.

[183] Ezt a számot a megyei összesítések alapján adtam meg:, természetesen a számtani középarányost számítottam ki mindkét esetben.

[184] A 0,7-es érték alattit gyér, az 1,4-es érték felettit különösen magas látogatottságnak tekintem. Fiume (0,6) szintén idetartozik.

[185] A Révai Lexikon nem egységesen adja meg a lélekszámot: egyes megyéknél felsorolják, mely városok lakosságát nem számították be, ez esetben egyszerűen kiemelhetők lennének az ezeknek megfelelő cédulák. Előfordul azonban másfajta megfelelés is: pl. a törvényhatósági jogú városok nélkül stb.

[186] A legtöbb cirkusz esetében a tartózkodási helyet olyan szórványosan közölték, hogy működési területről nem lehet semmiféle képet kialakítani.

[187] A Charles cirkusz azért maradt ki a listáról, mert e rovatban nem szerepelt.

[188] A korai plakátok fényképeit őrzi az OSZK Színháztörténeti Tára. Folyamatos adatsor található a következő városokból: Brassó, Győr, Kolozsvár, Komárom, Székesfehérvár.

[189] Pl. Cirkusz Varieté 1902. szept. 5.-8.-14.

[190] Hammerschmidt 1897-ben azért tartott néhány további előadást, mert az útirányban következő városban a cirkuszépítést még nem fejezték be. (SztT. Szombathely)

[191] Pl. Circus Contintal 1898. okt. 25.-29. SztT. Beszterce

[192] Rövid életrajza az OSzK Színháztörténeti Tárában megtalálható. Franciaországban és Svájcban a nettó jövedelmük 2,714.000 Franc volt az IAR 1903. 12. 10-i közlése szerint

[193] ld. pl. Kusnezow

[194] Célszerűnek látszik ezt az összefoglalást nem a korabeli sajtó, hanem a megfelelő cirkusztörténeti munkák alapján összeállítani.

[195] Magyar Nemzet 1901. 04. 14.

[196] A Hét 1901 p.219.

[197] Magyar Nemzet 1901. 04. 14.

[198] A Hét 1901 p.219.

[199] Magyar Nmezet 1901. 04. 03.

[200] BFL 23092-23481/1901.sz. alatt a rendőrfőkapitány  11536/1901.sz. végzés

[201] BFL 21963/1901

[202] BFL 22741/1901

[203] BFL 104509/1906-VI.

[204] IAR 1906. 06. 20.

[205] Debreceni Újság 1912. 08. 29.

[206] ld. F. Sembach-Krone

[207] Eduard Bass: A Humberto Cirkusz Európa 1956

[208] BFL 122955/1912

[209] BFL 23092-23481/1901, 18870/1912.X.ker. elöljárósági szám

[210] IAR 1906. 11. 10.

[211] BFL VIII. 72/1907, 21246/1907.VIII.

[212] IAR 1908. 03. 20.

[213] uo.

[214] IAR 1908. 10. 01., 1908. 10. 10., 1908. 11. 10., 1910. 12. 20., 1911. 08. 20., 1910.01. 01., 1910. 03. 20.

[215] IAR 1912. 12. 20.

[216] IAR 1903. 08. 10., 1906. 12. 10., 1914. 06. 10., 1906. 04. 10.

[217] IAR 1910. 08. 01., 1911. 10. 20., 1914. 06. 10., 1912. 05. 10., 1906. 01. 01., 1911. 07. 10.

[218] IAR 1907. 11. 01.

[219] IAR 1909. 06. 10., 1895. 02. 10., 1895. 10. 01., 1913. 12. 10.

[220] IAR 1912. 12. 20., 1903. 07. 20., 1912. 01. 01.

[221] IAR 1914. 01. 20.

[222] IAR 1905. 07. 10., 1914. 07. 01., 1913. 04. 01.

[223] IAR 1913. 11. 10.

[224] IAR 1913. 02. 20.

[225] IAR 1903. 06. 10.

[226] IAR 1894. 10. 20., 1895. 03. 20., 1908. 09. 01.

[227] IAR 1894. 07. 01., 1912. 07. 01., 1913. 04. 01.

[228] IAR 1913. 05. 01., 1914. 03. 10., 1914. 07. 20.

[229] IAR 1903. 10. 20., 1914. 07. 20.

[230] IAR 1909. 05. 20.

[231] IAR 1908. 02. 10.

[232] IAR 1899. 08. 10., 1913. 09. 20.

[233] 1905-ben pl. minden számban megjelent. IAR 1913. 04. 01., 1906. 05. 01.

[234] IAR 1911. 04. 10.

[235] IAR 1895. 05. 01.

[236] IAR 1897. 02. 20.

[237] IAR 1902. 07. 01., 1901. 11. 10.

[238] "5 Stück Grosse Petroleumgas-Lucida-Lampen, 1 Jahr im Gebrauch, prachtvolles Licht Anschaffungspreis 800 K. Gebe dieselben 300 K ab” IAR 1914. 01. 20.

[239] Pollak Neuron IAR 1906. 09. 10.; Semmel IAR 1902. 01. 20.; August Eschner IAR 1897. 01. 20.

[240] IAR 1907. 07. 10., 1909. 02. 20., 1912. 08. 20., 1907. 03. 10.

[241] IAR 1904. 04. 20.

[242] IAR 1914. 08. 01.

[243] „die eigene Kapelle spielt im Circus, die neue Kapelle hat in der Stadt, in der Parade und ind der Raubtierschau zu spielen” IAR 1913. 05. 10.

[244] SztT. Baja tűzoltó zenekar (Kratejl 1899), SztT. Beszterce 82. gyalogezred (Schmidt Lovarda 1905); uo. 63. sz. gyalogezred (Circus Brabanti 1901); SztT. Debrecen 39. sz. gyalogezred (Cirkusz Leo 1901); SztT. Gyulafehérvár helybeli katonazenekar (Grand Circus Oriental 1900); SztT. Karcag helybeli cigányzenekar (Nemzeti Műaréna 1899)

[245] pl.: Thetard

[246] Egy Franz Mahler nevű máslaki karmester például a következőképpen ajánlotta bandáját: ”Circuskapelle von 8-12 Mann, nach 3-jahriger Tätigkeit frei für die Saison 1913 ab 1 Marz. Die Kapelle besitzt Phantasie-Uniform und besteht aus hübschen, starken Jungen.”.IAR 1912. 11. 20.

[247] IAR 1914. 05. 20., 1911. 06. 10.

[248] IAR 1913. 02. 01. A cseh építő-bontó zenekaroknak számos említése fordul elő mind a szépirodalomban, mind a történeti munkákban (Humberto cirkusz, Zoli bohóc emlékiratai, Thetard, Eberstaller stb.).

[249] IAR 1912. 02. 20.

[250] IAR 1911. 02. 20.

[251] IAR 1908. 04. 20., 1910. 04. 10.

[252] IAR 1909. 11. 10.

[253] IAR 1914. 03. 10.

[254] IAR 1910. 03. 01.

[255] IAR 1914. 06. 10.

[256] IAR 1910. 01. 01., 1911. 10. 20., 1911. 08. 10., 1914. 05. 20., 1913. 06. 20., 1912. 11. 10., 1911. 05. 20., 1909. 07. 10.

[257] IAR 1891. 02. 10., 1901. 02. 20., 1912. 07. 10., 1895. 05. 10.

[258] IAR 1913. 12. 10., 1906. 11. 10.

[259] IAR 1902. 07. 10., 1904. 02. 01., 1906. 01. 20., 1907. 01. 10., 1909. 02. 01.,1908. 01. 10., 1911. 09. 20.

[260] IAR 1908. 02. 01., 1913. 09. 01.

[261] IAR 1901. 02. 01.

[262] IAR 1913. 01. 20., 1913. 01. 01.

[263] ”ein durchaus erfahrener, routinierter, in Oesterr.-Ungarn bei den Behörden sowie im Platzeabmachen gut eingeführter, gewandter und sprachenkundiger Geschaftsführer. Derselbe muss auch im Abmachen von Schüler- und Militarvorstellungen tüchtig sein.”IAR 1912. 12. 20.; ”routiniert in Reclame welcher in ganz Ungarn mit sämmtlichen Behörden und Pressen die grössten Verbindungen hat und in den höchsten Kreisen auf das beste eingeführt ist”  IAR 1909. 01. 10.

[264] IAR1910. 01. 20., 1907. 03. 20.

[265] IAR 1912. 11. 20.