Író és porond*

Több, mint tíz esztendeje írok a cirkuszoknak prológokat, kereteket, bohóctréfákat és bemutató verseket. Minden évben már alig várom a tavaszt, hogy ismét élvezhessen a cirkuszélet sajátos szépségeit, beleértve a nehézségeket, problémákat és ellentmondásokat is. Ez utóbbiak örök kísérői a fejlődésnek. A magyar artistaélet színvonala szemünk láttára ért el olyan magasságot, melyre büszkék lehetünk. A magam véleményét mondom el, amikor azt állítom /persze csak mint néző/, hogy artistáink majdnem valamennyi artistaszakban nemcsak keresik, de meg is találják az újat, az előremutatót és nemcsak produkcióban, hanem emberi odaállásukban, intelligenciában is előretörnek.

Sajnos művészeti életünkben kevesen vannak, akik keresnék az őszinte kapcsolatot az artistavilággal. Ezen a téren még élnek az elmúlt korok előítéletei. A fizikai művészet, az erő, bátorság és ügyesség embereinek nem csak sikerben, de társadalmi megbecsülésben is egy szinten kell állani más művészetekkel.

Megismerni az artistákat, annyit jelent, mint megszeretni őket és írásokkal emelni a porond sikerét különös megtiszteltetés.

Garai Imre[1]



* Porond 1955.04.01. I. évf. 1. sz. Az Országos Cirkusz Vállalat hiradója Szerkeszti: A Szerkesztőbiz.

[1] Garai Imre (Bp., 1905. febr. 11. – Bp., 1969. szept. 29.): táncdalszerző. Gimnáziumi tanulmányai után hegedülni tanult, majd 4 évig Franciaországban élt. Volt tányérmosogató, dokkmunkás, vásári birkózó. Dalait először párizsi kabarékban énekelték. Hazatérése után két operett: Hajrá Hollywood (bem. Király Színház, 1931), Kétszínű szerelem (bem. Royal Színház, 1948) és több mint ötszáz táncdala révén (Seherezádé, Jázminvirág, Jaj, de ravasz, Tarka lepkém, Évike az állatkertben) vált ismertté a neve. – M. Sláger. Egy táncdalszerző vallomásai (visszaemlékezések, Bp., 1966). MEK Életrajzi Lexikon: http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/