Losonczi György: A cirkuszkarrier rendszerelméleti megközelítésben (6. rész)

6. Diák / Tanár párosítás

Az alábbiakban elsősorban a magyar nyelvű szakirodalom egy szeletére van lehetőségem utalni, a vonatkozó angol keresőszavas találatok abstractjai közül csak néhányra hívnám fel a figyelmet.[1] Az alapvető neveléselméleti tanulmányok során hazánkban elsajátítandó anyag jelentős része történeti áttekintés,[2] mely áttekintésekből kitűnik, hogy legnyilvánvalóbban a reformpedagógiától kezdődően fókuszálnak a szerzők a diák–tanár kapcsolat problematikájára. E törekvések számbavételét illetően elsőként a művészetpedagógiai irányzat kerül szóba,[3] amely kifejezetten a képzőművészet hasznosítására vonatkozik, de a legújabb pedagógia-filozófiai munkák is nagy súlyt fektetnek a vizuális nevelésre.[4]

A mi területünk egyelőre alig került be a kutatók látóterébe.[5] A cirkuszelmélet első hazai összefoglaló monográfiájában a tudományos vizsgálatok számbavétele nyomán a szerző így fogalmaz: „[a] legsajnálatosabb ténynek az mondható, hogy a gyermek-pszichoterápia szakembereinek még csak meg sem fordul a fejükben, hogy az ilyen-olyan művészeti foglalkozások sorába be lehetne emelni a cirkuszkunsztokat.”[6] Mint általában, itt is a gyakorlati, vagyis a mi esetünkben a szociális cirkuszi foglalkozások nyomán jelent meg a tudományos érdeklődés, például Reg Bolton munkásságával.[7]

A tanár–diák kapcsolatban talán a legfontosabb kulcsfogalom a visszacsatolás. A legáltalánosabb környezettani megközelítésben a „[t]ermészetes és mesterséges anyagi rendszerekre egyaránt jellemző, hogy képesek bizonyos mértékű önszabályozásra. Az önszabályozás alapja a visszacsatolás, amely egyszerű rendszerekben is működik.”[8] A fogalom didaktikai vizsgálata hosszú évtizedekre tekinthet vissza,[9] ma viszont célorientált vizsgálatok sora áll rendelkezésünkre. Az iskola kezdő szakaszáról például részletes munkát közöl Pásztor Attila,[10] de az úszásoktatásról még alaposabb vizsgálatot publikált Bíró Melinda.[11]

Egy lehetséges sportpedagógiai osztályozás szerint „[a]z oktatás makrostruktúráját képezik, az ismeretszerzés, alkalmazás, rendszerezés, rögzítés, ellenőrzés és az értékelés. A mikrostruktúra elemei, pedig a figyelem felkeltése; a tanuló informálása a tanítási célról; érdeklődés felkeltése; a tények, jelenségek analízise, szintézise; a tanultak alkalmazása, visszacsatolása; a teljesítmény mérése és értékelése.”[12]

A továbbiakban tehát a mikrostruktúra egy fontos elemét adaptálom az artistaszakmára vonatkoztatva. A cikksorozatom előző részeiben közöltük a diák értékelési módszert (BMX modell)[13] és a tanár értékelési módszert,[14] amelyek alapján ki lehet értékelni a tanulók eredményességét. Alapvetően mindkettőnek ugyanaz a célja: sikeres műsorszám létrehozása.

A mostani fejezet arra fókuszál, hogy az eltérő képességű diák és az eltérő képességű tanár hogyan tud együtt dolgozni és vajon milyen eredményt érhetnek el a közös munkájuk során. A köztük lévő harmónia (együtt dolgozni és megérteni egymást) meghatározhatja, milyen célokat érhetnek el, és mennyire lesz sikeres a végső „termék”, azaz a produkció. Mindkettejüknek hasonló szinten motiváltnak kell lennie, és ugyanazt a célt kellene kitűzniük. Mindkettejüknek sikeresnek és elégedettnek kellene éreznie magát, amennyiben a műsorszámnak sikere van a piacon.

személy > zsáner  > tanár/mentor > technika > trükkök > MŰSORSZÁM

A tanár saját szemszöge a célja eléréséhez:

tanár/mentor > személy > technika  > trükkök > MŰSORSZÁM

A „tökéletes” harmónia kettejük között még egy fontos szemponttól függhet: a visszacsatolás. A kommunikáció fontos része a visszacsatolás, azaz a kommunikáció mindkét irányban végbemegy a munka során történt reflexiók önmagukra és munkatársukra.

A diákok számára a visszacsatolás, visszajelzés nélkülözhetetlen, mivel ezek alapján tudja

megkülönböztetni a jó és rossz feladatot, trükkök végrehajtását. A kommunikáció kétirányú, ezért nemcsak a tanár ad visszajelzést a diáknak, hanem fordítva is. A tanároknak szintúgy szükségük van a visszacsatolásra, amely alapján a megszokott sablonos oktatási módszereiket és feladataikat adaptálni tudják az új kihívásokhoz, problémákhoz. A visszajelzés fontos minden tanárnak, ha folyamatosan fejleszti tudását, új gyakorlatokat vagy technikákat sajátíta/sajátíttat el.

A visszajelzés segít a tanárok fejlődésében, a tanárok is „diákok”, ők azért tanulnak, hogy korszerűek, versenyképesek legyenek. Joseph Joubert szerint „tanítani nem más, mint kétszer tanulni”,[15] és hogy végezetül egy mai vitathatatlan tekintélyt idézzünk, Bill Gates[16] szerint is fontos része az oktatásnak a kommunikáció és a visszacsatolás.

Az alábbi diagram bemutatja a BXP diák értékelési modell és a tanár értékelési modell eredményeit és azok kombinációit. A diák / tanár párosítás megmutatja, hogy mennyire lehet eredményes az együttműködés, amely befolyásolja hosszú távon a végső célt, a produkciót.

1. ábra: Diák / tanár értékelő mátrix (saját szerkesztés)

A mátrixban a jó kombináció esetén a szinergia effektus is megjelenhet:

Jó diák + Jó tanár = Sikeres munkafolyamat

Összefoglalásként kiemelendő, hogy a megfelelő diák / tanár kombináció jelentősen befolyásolja az együttműködést és ezáltal a piacképes produkció létrehozását.