Az állatszámok helyzetéről*

H.Gy.

Az elmult évek során bár óriási léptekkel fejlődött a cirkuszművészet, sok szó esett azokról a hiányokról, melyek gátolják a fejlődést s megnehezítik, hogy ez a művészet igazán magas színvonalat érjen el. Ezek közé tartoznak az artisták studióban való szakmai oktatása, a cirkuszi nagy rekvizites attrakciók kevés száma, a csoportszámok elhanyagolása, a bohóctréfa helyzete, a vadállatszámok és lószámok hiánya. A felsorolás természetesen nem kimerítő, a problémákból csak néhányat ragadtunk ki. A továbbiakban a problémák közül is csak egyet érintünk; a vadállat és lószámok hiányát. Azt, hogy az említett számok a cirkusznak nélkülözhetetlen alkotóelemei a magyar szakemberek is világosan látták és nem múlt el nap, hogy erről az artisták és vezetők körében szó ne esett volna. Még jobban megerősítette ezt a tényt a külföldről hazatérő artistacsoportok és delegációk beszámolója, valamint a hazánkba érkező külföldi szakemberek véleménye. Ez úgy hangzott, hogy a magyar cirkuszművészet igen előkelő helyet foglal el nemzetközi viszonylatban, de a műsorokból hiányzik egy vérbeli cirkuszi szín: az állatszám.

Valóban ez volt a helyzet s ezen változtatni nem volt könnyű feladat és a közeli években sem lesz könnyebb, mert állatok vásárlására államunk nem tudott jelentős devizát biztosítani. S ezt - bárhogy is fájt - tudomásul kellett vennünk. Azt [!] is megnehezítette a dolgot, hogy Magyarországon a múltban nem voltak jelentős vadállatszámok így az államosításkor nem örököltünk állatokat az Aidán kívül. De ez a körülmény azt is jelenti, hogy nagytudású, tapasztalt idomárok sem voltak a magyar artisták között.

Az említett okoknál fogva saját - elég gyéren csöppenő - erőforrásainkra voltunk utalva. A vállalat tulajdonában lévő egy-két oroszlán eredményes pároztatásával néhány év alatt két számra való állatot neveltek fel és még jó néhányat, melyeket külföldi cirkusszal más állatokra cseréltünk, vagy az Állatkerttel cserélgettünk.

Így lett a Cirkusz Vállalat speciális valutája az oroszlántenyésztés. Azt is meg kell mondani, hogy a munkából igen jelesen vette ki részét Szegedi Gábor. E munka azonban - természetesen - évekig tarott és csak az elmúlt év végefelé jutottunk abba a helyzetbe, hogy birtokunkban voltak azok az állatok, melyekből számokat akartunk létesíteni.

A feladat azonban a mi körülményeink között nehezebb volt, mert nemcsak az állatok voltak tanulatlanok, hanem idomárokkal sem rendelkeztünk. S ahogyan elismerjük Szegedi Gábor érdemeit a tenyésztésben, úgy azt is meg kell mondani, hogy az idomító utánpótlás nevelésében nem számíthattunk rá, mert hibás szakmai féltékenységből nem volt hajlandó új embereknek átadni tudását. Csak 1955. közepén érték el, hogy Wágner [!] Károlyt betanította 4 oroszlán elővezetésére. Ilymódon 1955. közepén új állatokkal kezdett foglalkozni Wagner [!] Károly /oroszlánokkal/ Petrics Iván medvékkel és Szegedi Géza /medvékkel/. (10. o.)

Mielőtt e számokkal foglalkoznánk Szegedi Géza medveszámával kapcsolatban még egy tapasztalatot kell megemlíteni, mégpedig azt, hogy egy állatszámnál vétkes könnyelműség az idomítókat okkal-ok nélkül cserélgetni. Az említett medvékkel kölyökkoruktól "csak" Szegedi Gábor, Klapka György, Schneller Jenő, Halász Anna, Takács foglalkoztak, míg végül Szegedi Gézához kerültek. Bár egyiknél sem tételezzük fel az ambíció hiányát, mégis csak az évek múltak, a szám semmit sem fejlődött, az állatok pedig kinőttek abból a korból, amikor a legeredményesebben lehet őket tanítani. Részben ezért, részben azért, mert azt is saját bőrünkön kellett megtanulni, hogy nem minden állat karaktere megfelelő az idomításra; ki kellett selejtezni a régi számból két medvét s helyettük újakat beállítani - joggal mondhatjuk, hogy Szegedi Géza is új állatokkal kezdett az elmúlt év végén.

Mi történt a téli időszak alatt? Elértük, hogy az évek óta dolgozó Aida /Kristóf elővezetés/ és a Szegedi Gábor által elővezetett oroszlánszám, valamint Misi medve /Péter Hansi idomítása/ mellett új oroszlán számot és két új medve számot kaptak cirkuszaink. Nem dolgoztak rosszul az új idomítók az elmúlt hónapok alatt, jól kihasználták az új hyppodrom nyújtotta lehetőséget. Örvendetes volt az idomítók közötti együttműködés és az, hogy szorgalmasan tanultak a nálunk járt Alfréd Kádentől és Franz Adamskytól, akik nemcsak tanácsokkal látták el, hanem gyakorlatilag is tanították őket.

Előbbre jutottunk tehát egy lépéssel, átadtunk cirkuszainknak három vadállatszámot. Úgy hisszük komoly ez az eredmény, még akkor is, ha ezek a számok még nincsenek kiforrva, ha az idomítóknak együtt kell tanulni a tanítandó állatokkal. Mert bár jól tudjuk, hogy az indokolatlan türelmetlenség csak rosszra vezet, - tennivaló a számokon belül is sok van.

A Wagner idomítású oroszlánszám egyik döntő feladata, hogy a Szegeditől április 6-án átvett 2 oroszlánt /ott 7 állat is elég, itt a négy állat kevés volt/ mihamarabb bevigye a számba. A számnak komoly értékes trükkjei vannak. Szép hosszú nyújtott ugrások tűzkarikán és fejfölött, fektetés, gúla, de a mozgás még nem elég élénk. Emiatt az egész szám vontatottnak hat.

Szegedi Géza szabadon vezeti elő három medvéjét. A Zsuzsu nevű a szám fő erőssége, a két új még fiatal, de jóindulatú. A szám igen mutatós, mert játékosság és kedvesség mellett - ez a medveszámok sajátossága - már produkció trükkök is vannak. Szegedi Gáza főfeladata fejlesztésben az, hogy a sokféle közösen megbeszélt ötlet alapján kombinált, bonyolultabb trükkökkel cserélje ki az egyszerű - ahogy a szakmában mondjuk "einfackt" - trükköket. A művészeti vezetés feladata, hogy bocsásson Szegedi rendelkezésére a nyár folyamán tanuló felszerelést; görkorcsolyát, rollert stb.

Petrics Iván idomítása öt medve. Az ő tanítványainál kell objektíven a legtöbb türelem, mert bocsokról van szó. Itt a játékvágy és a mozgékony nyugtalanság, megnehezíti a munkát. Ezt persze rövidesen kinövik. Ez elé a szám elé ezután magas követelményeket kell állítani, mert eddigi eredményei mellett szép hordozás, bukfenc, roládó kötélen kétláb menés és kombinált rekvizit trükkjei - már jól áll a hanstand [!] tanulás és rollerozás is. Fő-feladat, hogy a most még gitterben dolgozó számot - a fiatal állatok még nem ülnek a helyükön sokáig és türelmesen - átalakítsa szabadon elővezethetőre. Ennek érdekében a produkciós trükkök létrehozásával párhuzamosan ki kell hagyni a gitter trükköket és amint az állatok lehiggadtak, kihozni őket a szabad manézsba.

Ezek[!] a feladatokat kell a művészeti vezetésnek minden erejével támogatni és azután, ha az oroszlán- és medveszámok színvonalban is elérik a kívánt mértéket - ahogyan mennyiségileg úgy véljük elérték - fordítsa minden erejét a tervezett közös idomítás - 3 oroszlán, 3 medve, 2 gepárd - létrehozására.

E kérdés - mellett témának választottunk - másik oldala a lószámok helyzetének vizsgálata. Ugyanolyan hiány volt -és van- bizonyos műfajú lószámokban, mint vadállatszámokban, de ugyanolyan korlátja e fejlesztésnek, hogy ezek a nagy manézst igénylő számok csak a nagy cirkuszokban léphetnek fel.

A lószámoknál hamar érünk a végére. Ifj. Donnert János 8 tarka dupla ponny szabadidomítása, az általa bemutatott kettős iskolalovaglás és legújabb idomítása Tallér karikák között végzett freiheitje, a karikákon bemutatott ügetés, vágta és ugratás. Szőke Éva iskolalovaglása és az általa betanított freiheit és barrier ugratás a Csaba nevű lóval. Íme, máris végére értünk a sornak, hiszen a Piccard csoport produkcióját véleményünk szerint nem a lovak, hanem az akrobatika alapján kell értékelni. A két iskola-lószám - Donnerték és Szőke - már mennyiségileg elegendő ebből a műfajból, tekintetve[!] véve az ország és a cirkuszterület adottságait, de színvonalában még sok javítani, csiszolni való van a számokon.

Úgy hisszük, hogy ezt hamarosan el is érik, mert az iskolalovas artistákban nagy a szorgalom és a türelmes, odaadó próbálás meghozza a kívánt eredményt. Az iskola-lószámok terén az a művészeti vezetés feladata -véleményünk szerint- hogy régen nem látott, elhanyagolt, elfelejtett zsánerokat hívjon újra életre /a lehetőségeket figyelembe [!] tartva/ például hosszúszáron földről, vagy kétkerekű kocsiról hajtott iskolalovakat. Ennek az elvnek - az elfelejtett zsánerok felújításának - alapján feltétlenül örömmel kell üdvözölni az ifj. Donnert János által Tallér és Szőke Éva által idomított Csaba produkcióját. Természetesen nem állíthatjuk, hogy attrakciók születtek, de az bizonyos, hogy hasznosak és új színt jelentenek a műsorban, a mindkét számban szépen megoldott ugratások méltán aratnak szép sikert. Ezen túlmenően a cirkuszok kis nézői, a gyerekek - s ki tagadná, hogy közöttük sikert aratni fontos feladat - örülnek majd a kedvesen, játékosan elővezetett számoknak. A Donnert idomítású freiheitről azonban már minden bizonnyal elmondhatjuk, hogy igen mutatós cirkuszi attrakció, már nemcsak a lovak alkata és színe miatt - ami szerencsés tényező - hanem a bemutatott trükkök színvonala alapján is. Egészen komolyan értékelendő a pisznin járás, az együttes fejáttevés, a fektetés, amit még szebbé tesz a kör közepén a lovassal együtt lefekvő szürke ló és a jól megválasztott zene. Az egész szám egységes, fegyelmezett és igen látványos. (12.o.)

Ifj. Donnert János ez évben bemutatott számaival - melyeket már megelőztek a számoló, kérdésekre válaszoló és hintázó lovak számai - megerősítette azt a reményt, hogy a cirkuszi idomítás komoly szakembere lesz, fiatal kora is biztosíték erre. Meg kell azt is említeni - és ezzel úgy véljük régi mulasztást pótolunk - hogy ifj. Donnert János példásan működött a lótenyésztés terén is. Elsősorban az ő érdeme, hogy a 4 lóval induló tarka freiheit ma már 8 lóval szerepel s miután már 3 tarka csikó áll az istállóban, jövőre 10-es és azt követően 12-es lesz a szám.

A lószámok mennyisége azonban - mint elöljáróban megjegyeztük - az iskola lovak kivételével, nem elég. Úgy hisszük helyes lenne, ha a művészeti vezetés - figyelembe véve a cirkuszi igényt, belföldön és külföldi szerepléseknél - mégegy nagylétszámú /12 ló/ szép alkatú és színekből álló freiheit számot létesítene. Tudomásunk szerint erre a vállalatnak már az elmúlt évben volt gazdasági alapja, de ismeretlen okok miatt e nagyfontosságú kérdés elsikkadt. Ezen túl - figyelembevéve az egész vállalat gazdasági alapját és egyéb lehetőségeket - foglalkozni kellene kozák-csoport létrehozásával is.

Befejezve e témakör távolról sem kimerítő áttekintését bátran kimondhatjuk, hogy a vadállat és lószámok létrehozása és fejlesztése terén, ha nem is minden részletben kielégítő, de szép eredmények születtek. Ezért elismerés illeti az idomárokat és vezetőket, akik e munkában közreműködtek. Azt is meg kell mondani, hogy színvonalban további gyors fejlődést várunk, mert az idomároknak ezzel is be kell bizonyítani, hogy érzik az állam gondoskodását, ami lehetővé tette - és alig várjuk, hogy így legyen fokozatosan minden artistánál - hogy állatot, rekvizitet és kosztümöt a vállalat bocsájt rendelkezésünkre.

Bízunk benne, hogy így lesz a magyar cirkuszművészet fejlődése és a cirkuszkedvelő közönség mind magasabb fokon való kielégítése érdekében.



* Porond 1956 május 1.