+C I R K U S Z Ü Z E M E L É S[1] I. rész

utazó cirkuszaink részére

Összeállította Osváth István

Tartalomjegyzék:

Milyen utat tett meg a cirkuszművészet és technika a felszabadulás óta

A művészeti osztály előkészületei

Műsorok összeállítása

Cirkuszok előkészítése

Autóservice

Szervezési előkészületek

Plakát és propaganda

Előkészületek kiindulásra

Munkaerő szükséglet nagy cirkusznál

 Munkaerő szükséglet kis cirkusznál

Igazgató munkaköre

Leltár

Anyagkönyvelés - javítás, karbantartás, rendelkezések

Társulati ülések, értekezletek, oktatás

A szervezőtitkár munkaköre és feladata

A cirkusz-szállítmány megérkezése és kirakodása

Építés

A cirkusztribün felállítása

A manege - és a külső építmények

A cirkusz világítása

A helyi titkár  munkaköre és feladatai

A cirkuszi pénztáros feladatai

A sátormester munkaköri feladata

A waggonírozó munkaköri feladata

Az istállómester munkaköri feladata

A vadállatápoló munkaköri feladata

Munkakörök elosztása

A cirkusz egy napja

Lakókocsik elosztása

A közönség elhelyezése

Ellenőrzés

A cirkusz utolsó napja

A cirkusz-építmény lebontása

Cirkusz-szállítás

Biztonsági intézkedések

 

 

Üzemeltetési útmutató utazó cirkuszaink részére

A cirkusz volt a legrégibb időktől kezdve a legszélesebb néptömegek szórakozóhelye. Ezt a jellegét napjainkig megtartotta.

A múlt cirkusza lényegében hasonlít a ma cirkuszához, hivatásában azonban nagyon sok változás történt az elmúlt évezredek alatt. Az ókor és a klasszikus idők cirkusza a népek megfélemlítését, butítását volt hivatva szolgálni, a felszabadulás előtti cirkusz pedig mindenekelőtt nyerészkedési célokat szolgált. Az igazgatók, impresszáriók vajmi keveset törődtek az ügy művészi részével és a cirkuszművészetet a lakosság legkevésbé művelt rétegének ízléséhez és igényéhez mérték. Ezért volt a régi cirkuszművészet színvonala annyira alacsony. A mutatványok a közönség idegeinek játékára voltak alapítva. Csak azok a mutatványok képviseltek értéket, amelyeknél a szereplő artista életveszélynek vagy nyomorékká válás veszélyének volt kitéve. A humor forrása a testi fogyatékosságok, a torzszülöttek kigúnyolása volt. A vadállatok, lovak, kutyák idomításánál ösztönzésképpen kínzást alkalmaztak. A bohócok együgyű, furcsa embereket ábrázoltak és ostoba ízléstelenségekkel, verekedéssel, pofonokkal, egymás lealázásával nevettették meg a nézőt.

A ma cirkusza levetette a múlt ízléstelenségét és a haladó hagyományok felhasználásával, továbbfejlesztésével a felszabadult, újjászületett cirkuszművészet az erő és bátorság, a szépség és ügyesség, az emberi legyőzhetetlen akarat élő hirdetőjévé, a tömegek legkedveltebb szórakozásává vált.

 A cirkuszművészet és technika több ezer éves múltjára visszatekintve, megállapíthatjuk annak lassú fejlődését, mely időközönként megállt, majd hosszabb szünet után ismét megindult, hogy végül is eljusson mai formájáig.
A jelenlegi állapot azonban még mindig nem nevezhető végleg kialakultnak, különösen, ha összehasonlítjuk más művészeti ágak fejlődésével, nem is beszélve a technikai folyamatról.

Ebben a brosúrában a cirkuszművészettel és annak problémáival csak annyiban kívánok foglalkozni, amennyiben közvetlenül érintik a cirkusztechnikát a cirkuszművészet helyes irányú fejlődésében.

A cirkuszművészet és technikai továbbfejlődését és kialakulását - különös tekintettel utazó cirkuszainkra,-  sokban elősegítheti a helyes üzemeltetés és azon feltételeknek biztosítása, amelyek mellet artistáink művészetük legjavát adhatják és eleget tehetnek azon követelményeknek, amelyeket, dolgozó népünk egyre emelkedő kulturális igényei a cirkuszművészettel szemben támasztanak.

A magyar cirkuszművészet és technika nem tekinthet vissza a klasszikus időkre, még csak serdülő korát éli. Ifjú gladiátorként áll a világ cirkuszának porondján, hogy kivívja győzelmeit.

Ezen győzelmek hősei a kiváló magyar artistaművészek, akik méltó helyet foglalnak el a szocialista cirkuszművészet kialakításának harcában és előretörnek mindig magasabb és magasabb művészi teljesítmények felé.

Magyar cirkusztechnikáról csak négy év óta beszélhetünk. Mint valamennyi művészeti ágban, a cirkuszművészet és technika fejlődésében is új korszakot indított el felszabadulásunk, mely lehetőséget nyitott a múlt elmaradottságának felszámolására, cirkuszaink újjáépítésére, átszervezésére művészi, valamint technikai vonatkozásban.

Államunk a többi művészeti ághoz hasonlóan a cirkuszművészet felkarolását is magáévá tette, és négy év alatt közel 12 millió forint beruházást engedélyezett cirkuszaink átépítésére, felszerelésének megújítására, modernizálásra. Ez a segítség tette csak lehetővé, hogy a magyar cirkuszművészet és annak képviselői méltó helyet foglaljanak el a szocialista kultúra terjesztésének frontján.

Milyen utat tett meg a magyar cirkuszművészet és technika a felszabadulás óta?

Felszabadulásunk fordulópontot jelentett a cirkuszművészet életében is. A felszabadulás hatodik évében a magántulajdonban lévő cirkuszok az állam tulajdonába kerültek, és ezzel egyidejűleg megalakult a Vidéki Népszórakoztató Vállalat, a Fővárosi Nagycirkusz és az Artista Varieté.

Az örökségbe kapott cirkuszok az átvételnél igen szomorú képet nyújtottak. Hihetetlenül rossz állapotban lévő cirkuszsátrak, felszerelések, kocsik, leromlott állatállományok kerültek az állam tulajdonába. A felszereléseknek és állatállománynak csak a legminimálisabb része volt használható és alkalmazható a cirkuszok műsorában, ezért lázas ütemben kellett helyettük újat építeni, beszerezni és a hiányosságokat pótolni.

A vállalat kezdetleges szervezete miatt az apparátus nem működhetett úgy, ahogyan tervezték. Ennek oka a szak- és politikai káderek hiánya, a tájékozatlanság, szakmai felkészületlenség, a cirkuszok hiányos felszerelései, használhatatlan állapota, a cirkuszi lakó,- pakk- és gépkocsik hiánya volt.

Az államosítással egyidejűleg felmerült a cirkuszi művészek, artisták munkalehetőségének biztosítása. A forgalomból kivont, rossz állapotban lévő cirkuszok helyett újakat kellett építeni. Így volt aztán lehetséges, hogy a Vidéki Népszórakoztató Vállalat a cirkuszok államosításának első évében három cirkuszt, a második évben pedig már három nagy és nyolc kis cirkuszt üzemeltetett.

Az államosítás során mintegy 200 artista került fel vidékről Budapestre. Elhelyezésükről, munkalehetőségükről az új vállalatnak kellett gondoskodnia. Lázas ütemben megindult a 11 cirkusz üzembeállítása, felszerelésének gyártása, műsorainak összeállítása, szervezése és nem utolsósorban a központi apparátus megindítása. A vállalatot gyakorlatlanság és nagyon sok hiányosság jellemezte, amihez hozzájárult a vidéki tanácsoknak a cirkuszok üzemeltetésével szemben elfoglalt álláspontjuk, illetve magatartásuk.
Ezek a hiányosságok a fejlődés folyamán fokozatosan csökkentek és a kialakult gyakorlat eredményeképpen a vállalat életének negyedik évében már komoly eredményeket mutathatott fel, de még távolról sem olyanokat, amelyeknek alapján elmondhattuk volna, hogy munkánkat teljes siker koronázta. A rohamos ütemben fejlődő, épülő szocializmusnak és a dolgozók egyre fokozódó kultúrigényeinek a vállalat nem tudott maradéktalanul eleget tenni. Mégis megállapíthatjuk, hogy artistaművészeink fejlődése, cirkuszaink szociális felépítése, a cirkuszi dolgozók helyzetének megjavítása révén igen nagy utat tettünk meg az új, szocialista cirkuszművészet kialakításának frontján.

A lemérhető fejlődés ellenére sem mondhatjuk el, hogy már eleget tettünk feladatainknak. Nem. Ellenkezőleg! Az egyre fokozódó kultúrigények még nagyobb feladatok megoldását tűzik elénk a cirkuszművészet és a cirkusztechnika fejlesztése terén. E feladatok megoldását csak akkor tudjuk sikeresen véghezvinni, ha ismerjük eddig végzett munkánk eredményeit, hiányosságait. Nem utolsósorban pedig akkor, ha teljes ismerőivé válunk ennek a területnek.

A cirkuszok üzemelése bonyolult gépezethez hasonlít, mely csak úgy tudja funkcióját betölteni, ha minden alkatrésze  fogaskerékként pontosan egymásba kapcsolódik, s mozgató erőt ad a célkitűzések elérésére.

Cirkuszaink műsorának művészi fokozását, üzemelésének sikerét, zavartalanságát a vállalat gazdasági, művészeti és szervezési osztályainak a cirkusszal való szoros együttműködése tudja biztosítani.

A művészeti osztály előkészítő munkái:

A műsorok tematikája, dramaturgiai munkák, írói munkák lektorálása. Artista számok beállítása, rekvizitek, kosztümök tervezése, bohóctréfák szöveges részeinek és az artistaszámok próbáinak beindítása. Állatszámok előkészítése, zenekarok összeállítása, bemutató előadások előkészítése, műsorok ellenőrzése, műsorvezetők, ügyelők kiválasztása és munkaköri megjelölése.

A cirkusz bonyolult üzemeltetésének végcélja a derűs, optimista, szórakoztatva nevelő cirkuszművészet, az ország lakosságának szórakoztatására.

Mi szükséges ahhoz, hogy ezen követelményeknek eleget tegyünk?

A műsorok helyes összeállítása olyképpen, hogy lehetőség szerint az artistaművészet sokoldalúságát tükrözze vissza. Helyet találjon benne az artistaművészet minden műfaja. A tökéletes cirkuszprogram olyan összeállítást követel, amely az artistaművészet kiapadhatatlan, sokszínű művészetéből tevődik össze. Az artistaművészet sokoldalúsága olyan nagy komplexumot alkot, amelyben minden művészeti ág képviselve van, amely a közönséget szórakoztatja és ámulatba ejti. Itt mutatkozik meg az ember természetátalakító készsége, a szorgalom, ügyesség, akarat, felsőbbrendűség győzelme a hihetetlenség, a valószínűtlenség felett.

Az artistaművészek az emberi ügyesség, fizika és mechanika tökéletes ismeretében szorgalmukkal és átlagember feletti ügyességükkel olyan mutatványokra képesek, amelyek a széles közönség számára természetfelettinek, szinte megvalósíthatatlannak látszanak, és ezt a képességüket jól, ötletesen felhasználva, produkciójukat művészi színvonalra emelik.

Összefoglalva: A cirkuszműsorok mozaikszerű összeállítása, harmonikus összhangja alakítja ki azt az egységes műsort, amely művészetében realista, tartalmában szocialista, oktató, nevelő, humorában egészséges, derűs, szórakoztató, és a legyőzhetetlen emberi akarat művészi megvalósítását képviseli.

A műsorok összeállításának előkészületei

A cirkusz műsorának összeállításánál  a helyes művészgazdálkodás döntő szerepet játszik.

A művészeti osztály már a tél folyamán előkészíti az elfogadott írói munkák alapján az új bohóctréfákat, elkészítteti az ehhez szükséges rekvizitumokat, kosztümöket, felszereléseket. Kidolgozza a művészeti elképzelések és a rendelkezésre álló pénzügyi keret alapján a műsorok összeállítását.

A művészeti osztály feladata új artistaszámok kreálása, csoportok összeállítása, a bevezető szövegek (konferansz), énekes csasztuskák megíratása, hangszereltetése, az artistaszámokhoz szükséges zenei anyag kiválasztása, próbák beütemezése, a bemutató előadásra való művészi előkészület. A művészeti osztály elképzelései alapján tervezik és rendelik meg a szükséges jelmezeket, apparátokat és kosztümöket.

A művészeti osztály feladata, hogy az állatszámokra vonatkozó elképzeléseket az állatidomítókkal megtárgyalja, szakmai tanácsokkal szolgáljon, a próbákat ellenőrizze, s a számokhoz szükséges rekvizitumokat megterveztesse, előkészíttesse.

A művészeti osztály feladata, hogy a cirkuszok műsorát üzemelés közben ellenőrizze, a szükséges változásokat a helyszínen eszközölje és az esetleges műsorcserék alkalmával az egész műsor művészi átállításának munkáját elvégezze.

Műsorok összeállítása

A műsorok összeállításának egyik legfontosabb tényezője az artistákkal való helyes gazdálkodás. Gyakran előfordul, hogy egyes műsorok, amelyekben bár a legjobb artisták szerepelnek, mégsem elégítik ki azokat a művészi követelményeket, amelyeket joggal elvárunk tőlük.

Mi jellemző a helytelen műsor-összeállításra? A hasonló zsánerű szám színtelen egyformasága, az állatszámok hiánya, a túlpolitizált bohóctréfák, sok parter vagy levegőszám tömörítése. Helytelen, ha a műsorok összeállításánál nem vesszük figyelembe a nemek szerinti arányos elosztást. Helytelen, ha egy műsorban túl sok a női vagy túl sok a férfi munkaerő, helytelen a humoros számok hiánya, egyes művészek sokszori fellépése, állandó szerepeltetése, másoknak pedig teljes mellőzése. Figyelemmel kell lenni a műsorok sokoldalúságára, állandó hullámzására.

A cirkusz műsorainak jó összeállításán kívül nagyon fontos szerepet játszik a műsor kivitelezése is. A művész produkcióját nagymértékben emeli az ötletes, színes, tiszta, a produkcióhoz illó jelmez, zenei kíséret, segédeszköz, stb.

Artistáink gyakran helytelenül választják meg jelmezeiket. Megtörténik, hogy művészeink többségének jelmeze azonos vagy legalábbis hasonló. Például sok a kockás kabát, keménykalap, fehér nadrág, pulóver stb. A jelmezek helyes megválasztását a jelmeztervezőnek és a művészeti osztálynak kell irányítania.

A rekvizitek és felszerelések megválogatásánál is újabb ötletek és elképzelések szükségesek. Artistáink rekvizitái a sematizmus hínárjában vergődnek. Nagyrészük felszerelése ugyanaz. Előfordul, hogy egy műsorban több szám asztalon dolgozik. Gyakori az artista rekvizitumoknál a lépcső, trapéz, zsonglőröknél a kalap, buzogány, karika. Bűvészeinknél még szembetűnőbb a sematizmus: kártya, golyó, kendő, papírtépés, kötélvágás, virág, karika stb.

Akrobatáink produkcióiban is hasonló szimptómák mutatkoznak. Sok az egyforma szám. Ez a gyakori hasonlóság artistáink számainál kedvezőtlenül befolyásolják műsoraink változatosságát, színességét és színvonalát.

A művészeti osztály fő feladatai közé tartozik a meglévő artista káderek helyes felhasználása és irányítása, újabb és újabb számok betanítása, olyképpen, hogy azok nem lényegükben, hanem csupán kivitelben, formában, megjelenésben, kosztümben, produkcióban változzanak. Az artistaszámok átcsoportosítása, átalakítása nagyon fontos tényező műsorpolitikánk frontján, és egyik fő feladata a vállalat művészeti osztályának. Az átalakítás által műsoraink felfrissülnek és artistáink külső megjelenési formája jelmezben, produkcióban egyaránt újszerű benyomást kelt. Ezeknek a változtatásoknak révén elérhetjük azt, hogy a közönség véleménye műsoraink egyhangúságáról megváltozik és megszűnnek az általános, sokszor hallott megjegyzések: „Ezt már láttuk, az artisták semmi újat nem hoznak.”

Műsoraink összeállításánál döntő szerepet játszanak a szöveges, zenés művek, bohóctréfák, konferansziék. Az eddigi agyonpolitizált bohóctréfák helyett az egészséges humorú, optimista mai ember életében előforduló problémák szellemes, sokszor szatirikus megnyilatkozásaiból kell a témákat meríteni.

Műsorainkban nem feltétlenül szükséges a bohócok gyakori szerepeltetése. Sokkal jobb hatást lehet elérni, ha a műsor második felében egy nagy, összefogó, kiállításában gazdag, ötletes bohóctréfát mutatnak be. Arra kell törekednünk, hogy az új bohóctréfák kivitelezésében és beállításában a zene (zenebohócok) döntő szerepet kapjon.

A bohócnak univerzális szakmai képességgel kell rendelkeznie. A ma bohócának, az ügyes-ügyetlen kaszkadőrnek, zenehumoristának, akrobatának jó színészi előadó-képességgel kell bírnia.

A cirkuszműsorok folytonosságát gyakran hátrányosan befolyásolja az artistaszámok felszerelésének be- és kihordása. A folytonosság biztosítását, az előadódó szünetek betöltését a passzás-bohócnak rövid, egy-két perces vidám jelentekkel kell megoldania. Azonos eseteknél állítjuk be a csasztuskát éneklő bohócot is.

Műsoraink színvonalát döntően befolyásolja a cirkusz zenekari együttese. A cirkusz-zenekart főleg fúvósokból alakítsuk, mégpedig azért, mert a cirkuszsátor akusztikája nem alkalmas más összeállítású zenekar szerepeltetésére. (Az 1953-as idényben a Tiszántúli és Dunántúli Nagycirkuszok zenekarának összeállítása jó volt.)

A cirkuszműsor levezetésére feltétlenül szükséges egy rendező beállítása. Ezt a rendezői munkakört valamelyik szerződésben lévő, alkalmas, jó megjelenésű artista lássa el. Feladata, hogy irányítsa a műszaki gárdát, ügyeljen a műsor művészi színvonalára a művészeti osztály direktívái alapján.

Miként elöljáróban írtam, itt nem kívánok bővebben foglalkozni a  cirkusz művészeti problémáival, hanem inkább az üzemelési és technikai megoldásokkal, amelyeknek helyes alkalmazása révén a cirkuszművészet fejlődését és felemelkedését elősegíthetjük.



[1] Országos Levéltár XXIX-I-3/25 [1954]