Hajagos László – Hamar Pál: Projektoktatás és cirkuszprojekt I. rész

1. Problémafelvetés
Választott témánk időszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a rendszerváltozást követő pedagógiai paradigmaváltás a pedagógiai kutatásokban és - talán nem túlzás ezt állítani - a napi pedagógiai gyakorlatban is számos változást hozott. Ezen útkeresésnek egyik eleme a projektoktatás, amely alapul szolgálhat egy cirkuszprojekt kidolgozásához is.
E cirkuszprojekt keretében a tanulókkal megismertethetők a hagyományos testnevelési óráktól eltérő, az artistaképzésben már évtizedek óta alkalmazott gyakorlatok, módszerek, eszközök. A testnevelési órákon megszokott tanítási anyagtól eltérő, a cirkusz színes világából adaptált módszerekkel érdekessé és hatékonnyá tehetők a foglalkozások, vagyis a tanulók számára vonzóvá. Véleményünk szerint az artistaképzés egyes elemei, az ott használt módszerek és eszközök kiválóan alkalmazhatók a motoros képességek, például az egyensúlyozási képesség, a kéz-, illetve akrobatikus ügyesség stb. fejlesztésében. Emellett egy ilyen projekt lehetőséget biztosíthat arra, hogy a különböző képességű és ügyességű gyerekek egyaránt aktívan vehessenek részt a tanórákon, mivel a sokféle gyakorlatcsoport közül a gyengébb fizikumú vagy kevésbé ügyes diák is kiválaszthatja a számára megfelelő mozgásformát, hiszen a cirkuszvilág igen sokszínű tevékenységkört kínál. A törpétől az óriásig a legkülönfélébb tehetségű, adottságú és alkatú egyén számára nyílik érvényesülési lehetőség.
A cirkuszprojekt ösztönző, a társas kapcsolatokat építő, a kollektív szemléletet fejlesztő, csapatépítő módszer, ahol az egyéni értékek is kiaknázhatók. A gyakorlás során, bizonyos mozgásformák gyors megtanulása révén, fény derülhet egyes tanulók egyéni tehetségére, esetleges extra képességeire. Ezért ez a módszer olyan „rejtett” tehetségek feltárására is alkalmas, amelyek a hagyományos képzés során nagy valószínűséggel elsikkadtak volna. Emellett megismertethetjük a tanulókkal a világ sokszínűségét bemutató cirkusz kulisszatitkait. Kitekintést nyerhetnek az olyan nem hagyományos sportmozgásokra is, mint például: a gúlák építése, a társas akrobatikus elemek végrehajtása, a görgőn való egyensúlyozás, bizonyos eszközökkel történő zsonglőrözés stb. A tanulók az oktatási menet végén, egy előadásszerű bemutató óra keretében adhatnak számot a megtanultakról, ami viszont plusz motivációt is jelenthet számukra.

2. Néhány gondolat a projektmódszerről
A projektmódszer lényegét Nádasi Mária így fogalmazza meg: „Az egyéni vagy csoportmunkán alapuló önálló, a pedagógus által rejtetten irányított tevékenység, amelynek az értéke éppen az, hogy a tanulók munkájában a tervezéstől a projekt tárgyában szereplő munka előkészítésén, végrehajtásán át egészen az eredmény prezentációjáig érvényesül a spontaneitás a sokféle rögtönzés, de ezzel együtt a tervszerűség, előre kalkuláltság.” (Nádasi 2003)
A projektmódszer kialakulása a huszadik század fordulójára tehető. Először John Dewey alkalmazta chicagói kísérleti iskolájában, majd követője William Kilpatrick dolgozta ki a módszer elvi alapjait, illetve a gyakorlati alkalmazás módozatait. Az európai pedagógia a projektmódszert - iskolai tanulásszervezési eljárásként - az 1960-as években fedezte fel. Az 1970-es évektől került előtérbe a projekt-módszer nagy előnye: az életközelsége és a szociális tanulás. Piaget kognitív fejlődéselmélete jelentősen befolyásolta a projektoktatás alapvetéseit. Szerinte ugyanis a fejlődés nem egyszerű mennyiségi növekedés, hanem minőségileg különböző stádiumok sorozatán megy keresztül. Kognitív fejlődéselmélete nem csupán a fejlődéslélektan alakulására gyakorolt meghatározó hatást, hanem az oktatáselmélet és gyakorlat számára is új perspektívát nyitott.
Magyarországon a projektmódszert először, egyes reformpedagógiai irányzatok keretében, a két világháború között alkalmazták. Később az iskolák az 1980-as években kezdték felismerni ennek a módszernek az előnyeit, például a nyelvtanulásban, vagy a diákok „zöld szemléletének” kialakításában. A testnevelés területén viszont még kevés ilyen kísérlet volt. Sajnos a projektmódszer nem csak pozitív, hanem negatív vonatkozásban is megjelent. Az iskolai gyakorlatban ugyanis időnként találkozhatunk olyan projektmunkával is, amelynek során a pedagógus a projektmódszert az „ölbe tett kéz” vagy „a nekem semmi dolgom” attitűdjével alkalmazza, így a program anarchiába, eredménytelenségbe fullad. Ugyanakkor láthatunk jó néhány projektnek nevezett eljárást is, amelyek nem mások, mint a tanulók, erős tanári kontroll mellett végzett csoportmunkái. Itt az egyetlen „értékes” elem a kooperáció valamilyen szintjének a gyakorlása. Éppen ezért meg kell találni azt a kényes egyensúlyt, amely a teljes irányítatlanság, azaz az anarchia, és a lépésről-lépésre kontrollált frontális tanításra emlékeztető módszer között húzódik. A testgyakorlás esetében a tanárnak nagyon fontos szerep jut a gyakorlatok végrehajthatóságának elbírálásában.
A projektről általában azt mondhatjuk, hogy tervet, tervezést, egy probléma kifejtését jelenti, a probléma optimális megoldásáig. Projektek vesznek minket körül a mindennapi életben. Politikusok, szakemberek projektekben gondolkodnak, projektekről beszélnek minden újszerű elképzelés kidolgozása, kivitelezése esetén. A projektoktatás lényege a megismerés, amelynek fő forrása a gyerek tapasztalata, érdeklődése, tevékenysége. A hagyományos tanítási stratégiákkal szemben nem a tananyaghoz rendeli hozzá a gyereket, hanem a gyerekhez rendeli hozzá a tananyagot. A projektpedagógiában a gyerek elsősorban fejlődik, és nem fejlesztik. A projekt tehát olyan tevékenység, amely valamilyen kihívásra épít.
Hortobágyi Katalin meghatározása szerint: „a projekt egy sajátos tanulási egység, amelynek a középpontjában egy probléma áll. A feladat nem egyszerűen a probléma megoldása vagy megválasztása, hanem a lehető legtöbb vonatkozásnak és összefüggésnek a feltárása, amely a való világban az adott problémához organikusan kapcsolódik.” (Hortobágyi 1991) Röviden: olyan tanulásszervezés, amelynek középpontjában valamilyen elvégzendő tevékenység áll, a hangsúly pedig az ismeretek megszerzésének folyamatán. A projekt végére olyan produktumot várunk el, amely a lehető legtöbb vonatkozásban tárja fel az adott gondolatkört. A csoporton belüli feladatok elosztását a személyes szándékok és képességek határozzák meg. A projektmódszer megkülönböztető jegye az a nagyfokú szabadság, amelyet a tanuló számára biztosít a célok kiválasztásától, a tervezéstől, a feladat végrehajtásának módozatain keresztül, egészen az elkészült produktum és a tevékenység értékeléséig. A módszer jellemzőjeként kell említenünk azt a sajátosságot is, hogy a tanulást, azaz az ismeretek, jártasságok, szokások elsajátítását indirekt módon kívánja biztosítani.
A projektpedagógia a kreativitás fejlesztésének egyik legjobb stratégiája. Segíti az önálló ismeretszerző képesség fejlődését, egyben az élethosszig tartó tanulás iránti igény kialakulását. Felfogásában a tanulás, az örömforrás, az élmény összeegyeztethető fogalmak. A projektfeladatok végrehajtása során és következtében csökkennek a magatartási anomáliák. A tanulási folyamatban az egyén szintjén biztosított a lehetőség a szelektivitásra. A projekt tehát nem más, mint valamilyen cél által vezérelt, eredményes alkotó tevékenység. A módszer nem nélkülözheti a befogadásra, a kommunikációra, az együttműködésre való nyitottságot sem. E módszert sokféle módon, sok definícióval próbálták már meghatározni, de egy dologban majdnem mindenki egyetért: ez nemcsak tanulási technika, pedagógiai módszer, hanem a gyerekek nevelésének, személyiségfejlesztésének nagyon hatékony eszköze is.

3. A cirkuszprojekt célja
Kutatásunk generális célja, megvizsgálni annak lehetőségét, hogy a projektmódszer miként alkalmazható a testnevelési óra keretein belül, alkalmazása hogyan hat a tanulók testi-lelki fejlődésére. Ezen belül a cirkuszprojekt célja, hogy egy olyan újszerű oktatási formát kínáljon a testnevelőknek, amelyben a projektmódszer eddigiektől eltérő alkalmazása révén a mozgások tanítása, tanulása - feltételezhetően - érdekesebben, ösztönzőbb módon zajlik. További cél még, hogy az alkalmazásra kerülő gyakorlatcsoportok, technikák tanulása, gyakorlása, illetve alkalmazása a tanulás feltételét jelentő képességek továbbfejlesztését biztosítsák. Az egyes képességek nemcsak a szükséges előfeltételei, hanem egyben eredményei is az oktatási folyamatnak. Emellett cél a belső motiváció kialakítása, például a tartós érdeklődés, az aktivitás, a kompetenciára való törekvés. S végül, de nem utolsó sorban, cél a tehetséges gyerekek felfedezése, megfelelő foglalkoztatása, a legmegfelelőbb oktatási közegbe juttatása.

4. A cirkuszprojekt tartalma
Külső szemlélő számára szinte felfoghatatlan, hogy miként lehetséges egy járógolyón sétálni, közben 3-4 labdával zsonglőrözni, a homlokon pálcát egyensúlyozni, és mindezt nevető szájjal, játszi könnyedséggel. Amikor nézzük őket, azt gondolnánk, hát ez könnyű, hiszen nem erőlködnek, nem ejtik el a labdákat, nem esnek le a golyóról. Pedig ők sem voltak csodagyerekek, ők is ugyanolyan adottságokkal jöttek a világra, mint bármelyikünk, de a sok gyakorlás során olyan idegi kapcsolatok épültek ki, amelyek automatikussá tették a még oly’ nehéznek tűnő mozgáskombinációkat is. Az ügyesség tehát fejleszthető!
Fejleszthető, mégpedig speciális tantárgyak speciális mozgásanyagával. Ehhez nyújt támpontot az Állami (ma Baross Imre) Artistaképző Intézet Nevelési és Pedagógiai programja. E tananyagok képezhetik egyben az iskolai testnevelés cirkuszprojektjének a tárgyát.
A cirkuszprojektben alkalmazható gyakorlatok a következők lehetnek (részletesen kidolgozva lásd Az Állami Artistaképző Intézet (Szakközépiskola és Szakiskola) nevelési és pedagógiai programja 2004):
Az ügyesség tantárgy cirkuszprojektben alkalmazható gyakorlatcsoportjai:
I. gyakorlatcsoport - a zsonglőrözés alapjainak elsajátítása
1. Labda: egy labda átdobása egyik kézből a másikba; két labda keresztbe dobása egyik kézből a másikba, külön-külön kézből indítva, fázis eltolódással; két labda dobása egy kézből indítva egymás után; indítás és keresztdobás alkalmazása együtt, kettő, majd három labdával folyamatosan, két-három, később több tempó, majd összeszedés.
2. Karika: egy karikadobás egyik kézből a másikba; két karika keresztdobása külön-külön indítva fáziseltolódással; két karika dobása egy kézből indítva; indítás és keresztdobás összekötése, kettő majd három karikával folyamatosan, kettő, majd több tempó, összeszedés; karikaforgatás karon, kettő, majd négy karikával.
II. gyakorlatcsoport - az egyensúlyozó képesség fejlesztése
1. Görgő: guggolás; harántállás; fél térdre ereszkedés; felugrás; felugrás 180 fokos fordulattal; haránt görgő; karika átbújás; karikaforgatás.
2. Gólyaláb: két gólyalábon járás; egy gólyalábon ugrálás.
3. Járógolyó: járás előre, hátra, körbe; járás gyors tempóban; ugráló-kötelezés a golyón; karikán átbújás.
A pantomim tantárgy cirkuszprojektben alkalmazható gyakorlatcsoportjai:
Analitikus gimnasztika (az emberi test izolációs lehetőségei, a pantomim anatómiája, ízületek, mint csuklópontok). Az ízületeken, mint a csuklópontokon létrehozható szabad elmozdulások, forgatás, döntés, hajlítás gyakorlása, elemzése. A létrehozható elmozdulások mozgáshatárainak tágítása. Alapállások: a pantomim technikájához nélkülözhetetlen alapállások megismerése, létrehozásuk, átváltásaik gyakorlása. Alapállások helyből kilépéssel, irányváltással, járásból, szökkenésből. Testtechnikai gyakorlatok - fiktív felületek és tárgyak leíró mozgásai: bot, vízszintes rúd, függőleges rúd, függőleges síkfelület, tetszőleges irányú síkfelület, gömb, henger, elmozduló felületek. Szimbolikus mozgások tág, tiszta gesztusok megformálása. Kifejező mozgások, karakterváltás lehetőségei. Húzások, tolások, kötélhúzás, fentről, oldalról, szemből. Tolások, tömb tolása, fal tolása. Testhullámok, oldalra, előre, átlósan, ostorozó mozgások, spirális forgások. Pantomimes járás, pantomimes futás helyben, előre, hátra, „lépcsőn” járás föl-le. Kiállások, komplementek.
Az akrobatika tantárgy cirkuszprojektben alkalmazható gyakorlatcsoportjai:
Gimnasztikai alapelemek elsajátítása (láb-, törzs-, fej-, kéztartások különböző testhelyzetekben). Guruló átfordulások (előre, hátra, zárt és nyitott lábtartással). Mérlegállás, tarkóállás, alkarállás, fejállás. Statikus és dinamikus elemek összekötése. Tigrisbukfenc, cigánykerék. Gúlák: társ tartása térden, combon, egy, illetve több emberrel. Tartás, hanyattfekvésben karral, lábbal, karral és lábbal egyszerre. Csoportos gúlák építése, kutyagúla tarkó-, illetve kézállással. Talicskahordás, sótörés, ördögkerék.
A függőszer tantárgy (kötél, trapéz, gyűrű) cirkuszprojektben alkalmazható gyakorlatcsoportjai:
Kötél: mászó-kulcsolás normál technikával, majd a speciális artista mászó technika elsajátítása.
Gyűrű: alaphelyzetek megismerése (függés, hátsó függés, lefüggés zsugor, csípőben hajlított, egyenes testtartással); alaplendület; húzódzkodás; függésben ülőtartás; hátsó lefüggésből visszahúzás; csípőben hajlított lefüggésben húzódzkodás; fészek, támaszhelyzet; zsugorbukfenc; leugrás hátra.
Trapéz: alaphelyzetek megismerése (függés, hátsó függés, lefüggés, térdfüggés); letartás, ülés, támasz elöl és hátul, alaplendület; kiülés balra-jobbra, kelepfellendülés; ülésből húzódzkodás guggolásba majd állásba; zászló; térdfüggésben lendületvétel; kidőlés jobbra-balra, térdfüggés egy lábbal; angyalka, gyertya, mellső és hátsó fecske; társas gyakorlatok: függés lábkulccsal a társ derekán, „fürtlógás”; letartások fészek-, gyertya-, spárga- vagy őztartásba.
A speciális szereken végrehajtott gyakorlatformákon kívül fontos, hogy a cirkuszprojektórán résztvevő tanulók megismerkedjenek más mozgásanyagokkal is, olyanokkal, mint például a bemelegítő, a célgimnasztikai és a nyújtóhatású gyakorlatok. Ezek a következők:
I. Bemelegítés: a bemelegítés jelentőségének megismertetése; az általános bemelegítés fázisai, járások, futások, szökdelések, nyújtó hatású gyakorlatok, könnyű dinamikus erősítő hatású gyakorlatok; a speciális bemelegítés szerepének ismertetése a szaktárgy megfelelő mozgásanyagán keresztül.
II. Célgimnasztika: a tantárgy gyakorlatanyaga, mint a tantárgy neve is mutatja, célirányos. A konkrét gyakorlatanyagot minden esetben az érintett szakterület és a növendék adottságai, valamint szakterületén belül a saját feladatköre határozza meg. A célgimnasztika-oktató minden növendék részére egyénre szabott programtervet készít, melyet a szaktantárgyat tanító tanár iránymutatásai alapján állít össze. A tananyagban azokat a feladatköröket és fejlesztésre szoruló egységeket határozzák meg, amelyek egy-egy szakterület fejlesztéséhez szükségesek, különös tekintettel az igénybe vett izomcsoportokra, testtájakra.
III. Nyújtóhatású gyakorlatok: az aktív és passzív izomnyújtás eltérő hatásainak megismerése. Aktív izomnyújtás (bemelegítéshez), ügyesség, koordináltság, hajlékonyság, ízületi mozgékonyság fejlesztése. A passzív izomnyújtás, a megrövidült izmok megfelelő módszerekkel történő nyújtása. Ízületek tágítása külső erőhatás igénybevételének segítségével. Az ízületi mozgékonyság szerepének, feladatának megismerése, a test passzív leejtése, a végtagok fellazítása, az ellazított végtagok aktív mozgatása állásban, ülésben, fekvésben, egyéb támaszhelyzetekben. Az autogén tréning megismertetése, mint a relaxáció legismertebb formája. A helyes légzéstechnika szerepének megismerése.
A hatékony, és a tanulók számára élvezetes cirkuszprojektórák megtartásához jól használható szerek is szükségesek. Ezek a következők: megfelelő mennyiségű zsonglőrlabda, karikák, buzogányok, egyensúlyozó botok; járógolyók, gólyalábak, görgők, görgőlapok; szivacsszőnyegek, zsámolyok; gyűrű, trapéz.

Irodalom
Az Állami Artistaképző Intézet (szakközépiskola és szakiskola) nevelési és pedagógiai programja. 2004. Állami Artistaképző Intézet, Budapest.
Bábosik István (1999): A nevelés elmélete és gyakorlata. Nemzeti tankönyvkiadó, Budapest.
Hamar Pál (1998): A testnevelés tartalmi korszerűsítésének nemzetközi trendjei a közoktatásban. Új Pedagógiai Szemle, 4. 48-56.
Hortobágyi Katalin (1991): Projekt kézikönyv. Iskolafejlesztési Alapítvány, ALTERN füzetek 10. Budapest.
Kovátsné Németh Mária (2006): Projektpedagógia. Új Pedagógiai Szemle 10. www.oki.hu
Nádasi Mária (2003): Projektoktatás. Gondolat Kiadó, Budapest.
Rétsági Erzsébet (2004): A testnevelés tantárgypedagógiája. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs.