Hajagos László – Hamar Pál: Projektoktatás és cirkuszprojekt II. rész

5. A cirkuszprojekt az iskolai testnevelésben.

A projektoktatás komoly kihívást jelent a hagyományos iskola számára, mivel viszonylag nehezen egyeztethető össze az iskola mechanikus időbeosztásával, a tanórák rendszerével. Nehéz megvalósítani, mert a „tömegoktatás” minden pillérét megkérdőjelezi. Itt az elméleti ismeretek meghallgatása és megtanulása helyett a tanulók valami konkrét, kézzelfogható „dolgot” készítenek el. A munka során szükséges elméleti ismereteket maguk tárják fel és osztják meg egymással. Az egyéni képességek és tehetségek figyelembe vételével alakítják az egyes munkafolyamatok elvégzését.

A tanulókat célszerű már a téma kiválasztásába bevonni. Ugyanakkor lényeges, hogy a projekt témája kapcsolódjék a tantervi anyaghoz. Tipikusnak mondható a kompromisszumos megoldás, amikor a fő témát a tanár határozza meg, a megvalósítás konkrét módját, a résztémákat stb. azonban a gyerekekkel közösen alakítják ki. A cirkuszprojekt témából többféle projekt készítésére nyílik lehetősége a diáknak. A tanár csak a fő témákat adja meg a gyereknek, akinek így lesz lehetősége a választásra.

A téma sokféle lehet, azt is mondhatjuk, hogy minden témában szervezhető projekt:

·         Olyan, amely a szűken vett tananyaghoz, ismeretekhez kapcsolódik. Például az akrobatikus elemek tanulása, társas gyakorlatok, gúlák. A gyerekek az előzetes tudásuk birtokában többféle megoldást dolgozhatnak ki. A megelőző testnevelési órákon gyakorolt elemek, például a bukfencek, gurulások továbbfejlesztése, így esetleg ördögkerékké, ahol már ketten hajtják végre a gyakorlatot. Projekt lehet a társ megtartása a térden, különböző pozíciókban, vagy csoportos gúlák építése; páros cigánykerék, „százlábú”, talicskás hordások.  (Minden esetben figyelni kell arra, és esetenként segíteni abban, hogy milyen információkat használjanak fel a már tanultak közül.)

·         Olyan, ahol különböző segédeszközöket is igénybe vesznek a tanulók: járógolyón való egyensúlyozás, bizonyos távolságra történő haladás, fordulatok, szlalomozás. Görgőn egyensúlyozás, leguggolás, fölállás. Ki tud tovább a görgőn maradni külső segítség nélkül? A tanári segítségadásnak itt fontos szerep jut. A balesetveszélyre fel kell hívni a tanulók figyelmét, és biztosítani a baleset-megelőzést!

·         Olyan, ahol előadásszerűen gyakorolnak a tanulók. Itt már kiállásokat, komplimenteket is végeznek, így „adják el” az általuk végrehajtott gyakorlatokat.

·         A kiindulópont az, hogy az ilyen típusú projekt többféle képességet mozgat meg, fejleszti a kreativitást, és némi szabadságot biztosít a feladat megoldása közben.

A projektoktatás jól körülhatárolható módon zajlik. Első a téma kiválasztása, megfogalmazása. Egy projekt kiválasztása, miközben sok ötletet megvitatnak és elvetnek a gyerekek, önmagában is kreatív feladat. Ezt követi a tervezés: a feladatok, felelősök, helyszínek, munkaformák kiválasztása. Milyen eszközökre lesz szükség? Tornaszőnyegek, rekvizitek, a tér kialakítása úgy, mintha tényleg egy cirkuszi manézsban lennének. Külön figyelmet kell fordítani arra, hogy olyan tanulók kerüljenek össze, akik várhatóan nagy konfliktusok nélkül tudnak egymással dolgozni. Emellett olyan feladatokat adjunk (választassunk), amelyeket testhez állónak éreznek a gyerekek!

A téma feldolgozása sokféle módon történhet: akár a hagyományos órakeretben, akár az iskola időkeretén túl, extracurriculáris jelleggel. Ez utóbbi alkalmasabb a projektszervezésre, de nem lehetetlen a tanóra alatti feldolgozás sem, különösen, ha nincs lehetőség másra.  Készíthetünk időtervet is, de az időterv nem csodaszer. Nem minden tervezhető meg tökéletesen előre, viszont az is igaz, hogy precíz időterv nélkül sok tévedés és probléma adódhat.

Mindezek mellett a legfontosabb, hogy a munka közös tevékenységen alapuljon, ahol a tanár csak megfigyelőként, segítőként vesz részt, nem pedig irányítóként. Lényeges még, hogy a szervezéskor az egymásra figyelés, a balesetveszély elhárítása is külön téma legyen. Esetleg egy külön foglalkozást is be lehet iktatni annak a megismertetésére, hogy az artistáknál mennyire fontos a biztonságra való törekvés, hiszen szó szerint a másik ember élete van a kezükben. A projekt olyan terület, ahol a gyerekek hozzáadják saját tapasztalatukat, munkájukat a közöshöz, miközben egymástól is nagyon sokat tanulnak. A gyakorlati órákon a kevéssé aktív gyerekek kitűnhetnek ügyességükkel, gyorsaságukkal, szervezőkészségükkel, döntésképességükkel, életrevalóságukkal.

Miután lezajlott a projekt, feltétlenül sort kell keríteni az értékelésre. Az értékelés magában foglalja a projekt bemutatását, valamint a bemutatott produktumok értékelését. Az értékelés kritériumait előre közölni kell a tanulókkal. A „végtermék” is nagyon fontos nevelési eszköz a projektmunkában. A gyerekek itt léphetnek ki az iskola, az osztály belső nyilvánossága elé, megmutathatják munkájukat az iskola szűkebb vagy tágabb környezetének. Ilyen például az iskolai nyílt nap, amikor a szülők és egyéb érdeklődők is láthatják az előadást.

A produktum bemutatásával kezdődik a projektmunka értékelő fázisa, ahol fontos az önértékelés, egymás munkájának pozitív szemléletű mérése, szükség esetén a produktum korrigálása. Jóval könnyebb, ha a szóbeli közös értékelésnek van gyakorlata, amit természetesen korábban már ki kellett alakítani. A bírálat mértéke nem csupán az érdemjegy − bár a gyakorlatban aligha tudunk ettől teljesen eltekinteni −, hanem a cél és az eredmény összevetése, a teljesítmény minősége. A tantárgyi előmenetelben lassan haladók értékei kiderülnek a jól szervezett projekt során, és ez megváltoztatja a gyerekek önértékelését, így segítve az örömteli tanulást. A különböző kulturális és anyagi háttérrel rendelkező gyerekek más és más tapasztalattal járulnak hozzá a közös projekthez, és így olyan ismereteket szereznek, amelyeket semmilyen „multi-kultúra tankönyv” sem közvetíthet a számukra.

A tanár a projekten dolgozó csoportokat nem hagyhatja magára. Feladata, hogy a munka megfelelő fázisaiban visszajelző, a részeredményeket, a tervezet ütemének megfelelő haladást értékelő, visszacsatoló szakaszt iktasson be. A projekten dolgozók nincsenek versenyhelyzetben. A közös siker érdekében együttműködve kell dolgozniuk.

A megvalósítás azonban nehézségekbe is ütközhet: a projektmódszer gyakorta igényli a tantervi keretek megbontását, megnehezítheti az ismeretek elméleti rendszerének kialakítását, időnként nehezen illeszthető a szokásos szervezeti formák és keretek közé, és újfajta tanár-diák viszonyt feltételez. Mindezen erények és hátrányok alapján megállapíthatjuk, hogy széles körű alkalmazása az iskolai gyakorlatban nem várható el, esetenkénti felhasználásáról azonban nem szabad lemondani.

A projektmódszer sikere a kollektivitástól, a felelősségvállaló együttműködéstől függ. A projektmunka során a közös cél, hogy fejlesszük a gyerekek problémamegoldó képességét, kritikai gondolkodását, különféle források felhasználását, együttműködési készségét, kommunikációs képességét, saját maga szerepének, lehetőségeinek és határainak felismerését a problémák megoldásában. A cirkuszprojekt jó lehetőséget biztosít a differenciálásra a csoport-, a páros és az egyéni óraszervezés keretein belül. A sikeres alkalmazáshoz viszont két dolog szükséges: egyrészt ismerni kell a tanulók képességeit, tudásszintjét, másrészt elengedhetetlen a tanulásszervezési módszerekben való jártasság.

A csoportmunka nem azáltal teszi lehetővé a differenciálást, hogy a csoportok mást tanulnak, hanem a csoporttagok sajátosságaihoz alkalmazkodó feladatmegoldásokon keresztül. A gyerekek a kooperatív tanulás módszerével nemcsak a másikra való figyelést tanulják meg, hanem azt is, miként törődjenek azzal, hogy társuk érti-e a feladatát. A csoportmunkához olyan feladatok kellenek, amelyek megoldásához szükséges a véleménycsere, a munkamegosztás, és amelyek jelentőségét látják a tanulók. A feladatok megoldása során lényeges, hogy a csoportok tagjai valamilyen interakcióba kerüljenek egymással (megosszák a feladatokat, megoldási variációkat készítsenek, kicseréljék véleményeiket, megbeszéljék a megoldások helyességét, helytelenségét stb.). Számoljanak be a többi csoportnak, s a pedagógusnak a feladatról és annak megoldásáról, így szervezett kapcsolatba kerülhetnek az osztály más csoportjaival is. A csoportok a képességek szempontjából legyenek heterogén összetételűek (véleményünk szerint ez az élet-közelibb megoldás). Ekkor a tanítványok ugyanazt a feladatot kapják, értelmezik a feladatot, megbeszélik, megosztják a munkát, segítséget adnak egymásnak stb. A csoport saját munkatempójában haladhat, így biztosított a feladat megoldásához szükséges időtartam, és ezáltal differenciált körülmények teremtődnek. Fontos feltétel még, hogy rendelkezésre álljon egy mobilis, alakítható, formálható tornaterem, ahol elegendő a hely, ahol nyugodt körülmények között lehet tanulni, ahol a gyerekek nem zavarják egymás munkáját. 

A cirkuszprojekt egyik fő célterülete a tehetséges gyerekek kiválasztása, a tehetségeknek megfelelő foglalkoztatás, a tehetséggondozás. A tehetséggondozás mindenképpen komoly kihívás, ugyanis a tanulási és magatartási problémák az ő csoportjukban is megtalálhatók. Az is előfordul, hogy a kiemelkedő képességek válnak a zavarok forrásává: a gyors gondolkodás sokszor türelmetlenné teheti a tehetségeseket a tanulásban, vagy megnehezítheti a társas kapcsolatok kialakulását. A tanulmányi munkában a tehetségesek számára fontos, hogy megkapják a megfelelő terhelést, mert ha ez nem történik meg, alulteljesítőkké válhatnak. A nemzetközi szakirodalom alul ellátott tehetségeknek nevezi őket, jelezve a pedagógusok felelősségét.

A tehetségesek azonosítására részben azok a mérési eljárások használatosak, amelyekkel az elmaradás is megállapítható. Fontosnak tartják az érdeklődés, a motiváció szintjének és a személyiség tulajdonságainak, elsősorban a kreativitás mértékének megállapítását is. A tehetségesek diagnosztizálásának még ma sincs intézményesített háttere. „Bánjunk az emberekkel úgy, mintha azok lennének, akiknek lenniük kellene, és segítsük őket abban, hogy azzá váljanak, amivé válni képesek.” - írta Goethe. A tehetséges gyerekkel foglalkozó pedagógus legfőbb feladata, hogy ösztönözze őt, és kihozza belőle mindazt, ami benne rejlik. A segítő magatartás a tanulási motiváció felkeltésére és megtartására kell, hogy irányuljon. Egy tehetséget felfedező tanárnak kötelessége, hogy a tehetséget kibontakoztassa, vagy ha neki nincsenek meg a lehetőségei, egy olyan helyre irányítsa a tanulót, ahol a tehetségének megfelelő szinten képesek vele foglalkozni. 

 

6. Összefoglalás

 

A PISA-2000 vizsgálat egyik, magyar szempontból figyelemre méltó eredménye, hogy a 32 ország tanulói közül talán a magyar gyerekek között vannak a legtöbben, akik nem szeretik az iskolát, pontosabban, akik azt mondják, hogy az iskola unalmas hely, kevés érdekes dolgot lehet ott tenni. A PISA idevonatkozó eredményei szerint azokban az országokban, ahol régebben használják a projektmódszert, ez a mutató sokkal pozitívabb értékű, mint nálunk. Valószínű, hogy ahol elterjedt a projektmódszer, ott az iskola érdekesebb hely, mint ott, ahol sokat kell ülni az órán, és szinte kizárólag a tanári magyarázat révén kell elsajátítani a megtanulandókat. Ahol az iskola merev kereteit feltöri a projektoktatás pezsdítő „rendetlensége”, ott minden bizonnyal több élményt jelent a tanulás.

A cirkuszprojekt számos előnye közül kiemelendő, hogy a testnevelőnek nem kell feltétlenül értenie az artistaképzéshez, hiszen olyan alapgyakorlatok kerülnek bemutatásra, amit egy átlagos felkészültségű testnevelő tanár is gond nélkül el tud magyarázni a tanítványainak. A cirkuszprojekt „húzó” ága lehet az iskolai testnevelésnek, ugyanis vele rövid idő alatt lehet látványos eredményt elérni, még akár „igazi cirkuszelőadás” keretein belül is. Összehasonlíthatatlanul hatékonyabban lehet a diákok kooperációs képességét fejleszteni, mint bármely más módszerrel. A közös produktum elkészítése külön örömforrás. Tudatos fejlesztőmunkával cselekvőképes tudás jöhet létre. A módszer alkalmazási területei kiterjeszthetők más sportágak irányába is. Itt azonban még a lehetőségek feltárásának nagyon az elején tartunk, mivel csak a módszer szélesebb körű elterjedése esetén számíthatunk arra, hogy az edzők vagy sportvezetők is megismerik ezen eredményeket. Különösen eredményesek lehetünk a magas fokú egyensúlyozási képességet követelő sportágaknál, mint például a korcsolya vagy a lovas-torna. Ezen sportágakon kívül is elképzelhető, hogy kiegészítő foglalkozásként alkalmazzák a cirkuszmódszert, például az atlétika egyes szakágaiban (lásd rúdugrás), a műugrásban vagy a sportakrobatikában.

A cirkuszprojekt a jövő egyik ígéretes pedagógiai módszere lehet, amennyiben teret kap a pedagógusképzésben és továbbképzésben. A cirkuszprojekt fejlesztési irányvonala a műveltségi tartalom irányába is mutat, hiszen néhány évvel ezelőtt az Európai Unió a cirkuszművészetet az emberiség megőrzendő kulturális értékei közé sorolta.

                                               

Irodalom

 

Az Állami Artistaképző Intézet (szakközépiskola és szakiskola) nevelési és pedagógiai programja. 2004. Állami Artistaképző Intézet, Budapest.

Bábosik István (1999): A nevelés elmélete és gyakorlata. Nemzeti tankönyvkiadó, Budapest.

Hamar Pál (1998): A testnevelés tartalmi korszerűsítésének nemzetközi trendjei a közoktatásban. Új Pedagógiai Szemle, 4. 48-56.

Hortobágyi Katalin (1991): Projekt kézikönyv. Iskolafejlesztési Alapítvány, ALTERN füzetek 10. Budapest.

Kovátsné Németh Mária (2006): Projektpedagógia. Új Pedagógiai Szemle 10. www.oki.hu

Nádasi Mária (2003): Projektoktatás. Gondolat Kiadó, Budapest.

Rétsági Erzsébet (2004): A testnevelés tantárgypedagógiája. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs.