Névtelen: Akrobatika I. rész

Bevezető
Az akrobatika hazánkban egyre népszerűbbé válik. Nemcsak a hivatásos artista művészek szűk körének tulajdona, hanem egész sportoló ifjúságunk közkincsévé vált. Az akrobatika ma már elismert sportág a tornasportok között.
"Az akrobatika azért népszerű – írja Kozsevnyikov a Moszkvai Cirkuszművészeti Főiskola tanára – mert lehetőséget nyújt a vele foglalkozónak a helyes pszichofizikai és erkölcsi-akarati tulajdonságok, az ügyesség, bátorság, állóképesség, erő kifejtésére, fejlesztésére és tökéletesítésére."
Az akrobatika kétség kívül a cirkuszművészet olyan válfaja, mely minden irányban a legjobban fejleszti az egész szervezetet. Különösképpen fejleszti a mozgás-reakció gyorsaságát, a ritmikus mozgást, a mozgás-koordinációs érzéket, a ruganyosságot és egyensúlyozó érzéket.
Az akrobatika oktatásában legnagyobb jelentőséggel bír a tanulók rátermettségének megállapítása mellett az oktatás helyes elmélete és módszertana. A magyar sport és nem kevésbé a magyar artisták világhírűek. Ez maga bizonyítja oktatási elméletünk és edzési módszerünk magas színvonalát.
Oktatási módszerünk fejlődésében rendkívüli jelentőségű segítséget jelent a Moszkvai Cirkuszművészeti Főiskola tanítási programja. A szakoktatók fő feladata egészséges, ügyes, magabiztos, edzett emberek nevelése. Az akrobatika oktatásán belül az erkölcsi-politikai nevelés célkitűzései, hogy a tanulók világnézeti, erkölcsi felfogása tükrözze a hazájukat szerető szocialista társadalmat építő új embereket. (1.o.)

AZ AKROBATIKA ÓRA
Cirkuszművészetünk fejlődése és a gyors ütemben fejlődő akrobatika sportág megköveteli a legszélesebb tehetségkutatást és akrobatika legmagasabb színvonalú oktatását.
A kommunista nevelés egységes folyamatának igen fontos területe a testi nevelés. Az akrobatika órán az oktató-nevelő munka egységének fokozottan kell érvényesülnie. Szoros kapcsolatban áll a nevelés egyéb területeivel. Fejleszti az ifjúság erkölcsi és akarati tulajdonságait, bátorságát, határozottságát, a fegyelmet és közösségi érzést.
A tanórák célja, hogy azon keresztül biztosítsuk a tanulók részére:
1.) a magas színvonalú oktatást,
2.) a megtanult anyag részleges, de állandó jellegű ismétlését, a tanulók edzését,
3.) a tanulók jellembeli szilárdságuk fejlesztését és a hazaszeretetre való nevelést
4.) a művészi nevelést.
Az akrobatika óra felépítésének az általában ismert óratípusok közül leginkább a vegyes típusú óra felel meg. Az óra középpontjában az új anyag feldolgozása áll, mely szerves kapcsolatban van az óra többi részével; a bemelegítő gyakorlatokkal, a régi anyag ismétlésével, az új anyag feldolgozásával és a levezető gyakorlatokkal.
Az akrobatika órát általában a didaktikai célnak megfelelően 4 részre osztjuk fel: (2.o.)
1.) Bemelegítő gyakorlatok /5-8 perc/
2.) Régi anyag ismétlése /10-15 perc/
3.) Előkészítés az új anyag megtanulására és az új anyag oktatása /25-30 perc/
4.) Levezető gyakorlatok /2-3 perc/
Az óra bevezető részének célja, hogy előkészítse, bemelegítse a tanulók szervezetét az óra többi részében következő fizikai megterhelésre.
A második rész feladata, hogy a tanulók megszilárdítsák a már elsajátított anyagot.
A harmadik rész az óra legfontosabb része. Ebben a részben kell érvényesülnie az óra didaktikai céljának.
A befejező rész célja, hogy a tanuló izomzatát, belső szerveit, idegrendszerét fokozatosan nyugalmi állapotba hozza. Az órarészek mellett feltüntetett időbeosztás nem előírás. Mindenkor a didaktikai célkitűzés szabja meg az óra időbeosztását. Sablon óra elképzelhetetlen és nem vezet jó eredményre.
Az akrobatika órák számát a tanulók életkori sajátosságainak figyelembevételével kell megtervezni. A kialakult gyakorlat szerint 10-től 14 éves korú lányok és fiúk részére egyaránt hetenként háromszori alkalommal 2 órát, 14-től 18 évig heti ötszöri alkalommal 2 órát biztosítunk az akrobatika oktatására. Eddigi tapasztalataink szerint ez a legcélszerűbb beosztás. A tanulónak így a megfelelő pihenőnapok biztosításával, az általános szellemi és fiziológiai fejlődése, valamint az akrobatika rend-(3.o.)szeres gyakorlása semmiféle hátrányt nem szenved.
Egy szaknevelőre az alsó osztályoknál /10-14 évig/ 8-10, a felső osztályoknál /14-18 évig/ 4-6 tanulónál többet egy csoportba ne osszunk. Nagyobb létszámú csoportnál igen kevés idő jut egy-egy tanulóra és igen sok munka a szakoktatóra, ami lassúbb haladást és gyengébb szakmai oktatást eredményez.
Az alsó tagozat osztályaiban ajánlatos a fiú és leány tanulókat külön csoportba osztani. Kivételt képez, amikor közös páros vagy csoportos gyakorlatok oktatásáról van szó.

AZ AKROBATIKA ÓRÁK MÓDSZERTANA
Azokat az eljárásokat, amelyek segítségével az óra didaktikai céljait megvalósítjuk, módszernek nevezzük. Ugyanazt a didaktikai célt különböző módszerekkel és azok különböző összetételével érhetjük el. A szocialista didaktika egyik legfontosabb problémája a módszerek helyes kiválasztása. Ugyanaz a módszer egyik esetben célravezető, a másik esetben teljesen hasznavehetetlen. "Hogy a módszer megfelelő vagy sem, az függ az óra tartalmától, didaktikai céljától és a tanulók életkori sajátosságaitól, egyéni képességeitől."
Az oktató-nevelő munka és a jó edzés a nevelő egyéniségén keresztül valósul meg. Egyénisége egész munkájára, így az általa alkalmazott módszerekre is rányomja bélyegét. A pedagógia nem művészet, hanem tudomány. A nevelő eljárásainak mindig tudományosan megalapozottnak kell lennie. (4.o.)
Az oktató munkájában uralkodni kell az anyag tudományos és gyakorlati tudásának, a tervszerűségnek és a tanulók teljes ismerésének.
Az oktatónak munkatervében szigorúan ragaszkodnia kell az akrobatika nehézségi fokának megfelelő egymás utáni sorrendjéhez. A felügyelet nélküli mozdulatok önálló gyakorlását a kezdeti időben ne engedélyezzük, mert az esetleges rossz beidegzés a későbbiekben igen nehezen javítható stílus és technikai hibákat okozhat. Az oktatónak éppen ezért már az első órákban tudatosítania kell a tanulókban az egyéni gyakorlásban rejlő hibákat és ezeket meg kell tiltania. A későbbiek folyamán, a tanulók fejlettségi fokának megfelelően, a már hibátlanul végzett gyakorlatok felügyelet nélküli végrehajtását is engedélyezhetjük.
A sikeres oktatás egyik alapvető követelménye, hogy mindaddig, amíg a tanulók teljes biztonsággal el nem sajátították az egyszerűbb gyakorlatokat, az oktató ne térjen át bonyolultabb gyakorlatok tanítására. Ezen túlmenően még az is tanácsos, hogy az oktató csak akkor haladjon tovább a nehezebb fokú gyakorlatok oktatásában, amikor a tanuló az addig végzett anyagot már könnyedén, különösebb erőfeszítés nélkül hajtja végre.
Az óraterv összeállításánál gondosan ügyelni kell az óra változatos és érdekes összetételére. Lehetőleg kerüljük el az egyes gyakorlatok úgynevezett "agyongyúrását", mert ezzel elkedvetlenítjük egyrészt a tanulót, másrészt elveszti érdeklődését a gyakorlat iránt és munkája mechanikussá válik. Ajánlatos a nehezebb fokú gyakorlatok oktatásánál a tantervet úgy alkalmazni, hogy a (5.o.) kritikus, nehezebben elsajátítható mozdulatot egy-két órán keresztül kihagyjuk és így a tanulót "kiéheztetjük" a mozdulatra. Az akrobatika óra megköveteli a teljes fegyelmet. A külső fegyelem teljes megszilárdításával érhetjük el legjobban a belső fegyelem helyes kialakítását. Az óra kezdetét és végét pontosan tartsuk be. Ellenőrizzük a tanulók öltözékének tisztaságát. Fokozott figyelmet fordítsunk a tantermek megfelelő hőmérsékletére és tisztaságára. Legszigorúbban tiltsuk meg a "csellengést". Tudatosítani kell a tanulóban, hogy a könnyelmű, figyelem nélkül végrehajtott gyakorlatok kisebb baleseteket vonhatnak maguk után, és könnyen kárt tehetnek a társban. Meg kell értetni, hogy az akrobatikus gyakorlatokat megtanulni csak fegyelmezett körülmények között az oktató magyarázatának meghallgatásával és a bemutatott gyakorlatok jó megfigyelésével lehet.
Az oktató az óra harmadik részében, az előkészítő részben használjon bátran segédeszközöket egy-egy akrobatikus ugrás vagy más természetű gyakorlat alapelemeinek tisztázására /asztal, ugrózsámoly, szék, trambulin, stb./. Így nagyban megkönnyíti a maga munkáját, a tanuló pedig jobban megérti majd az óra fő részének anyagát. Igen eredményes módszer az új anyag tanítását összekötni a gyakorlati bemutatóval.
"A. N. Kresztovnyikov hivatkozik munkájában I.P. Pavlov tanítására és bebizonyítja, hogy a mozgásképességek kialakításának lényeges feltétele a mozgás előzetes elképzelése, melyet a tanuló részben magyarázat után vagy szemléltető módon – vagyis be-(6.o.) mutatással és magyarázattal /az első és második jelzőrendszer révén/ – rögzíti, lefényképezi az agyában.
A gyakorlat magyarázata után maga az oktató vagy a legjobb tanítvány mutassa be a gyakorlatot. Nehezebb fokú gyakorlatok tanítása előtt ajánlatos azokat az elméleti órák keretében, ábrákon, képeken vagy keskenyfilmen bemutatni.
Helyes az a módszer is, ha a gyakorlatban jelentkező mozdulatelemeket, erőkihatások irányát, centrifugális és centripetális erő hatását a szükséges magyarázattal táblára felvázoljuk. Így sokkal érthetőbbé és világosabbá válik a tanuló előtt az elvégzendő gyakorlat.
Az eredményes oktatás fontos követelménye az is, hogy az oktató minden apró hibára felhívja a tanuló figyelmét és azt azonnal kijavíttatja vele. A rosszul beidegzett mozdulatokat igen nehéz kijavítani és ezek elhanyagolása később igen sok nehézséget okoz a magasabb fokú gyakorlatok tanításánál.
A korszerű oktatásban rendkívüli eredmények érhetők el a képmagnó alkalmazásával. A gyakorlatok azonnali visszajátszása és értékelése tudatossá teszi azokat, és biztonsági érzést ad a tanulónak a gyakorlatok végrehajtásában, és ami igen jelentős, kevesebb fizikai megterheléssel jobb eredmények érhetők el.
Az oktatás módszeréhez tartozik az akrobatikus gyakorlatok biztosítása és a biztosító övből "kivett" gyakorlatok első szabad végrehajtásának körülménye.
A biztosítás általában háromféle: biztosító felszereléssel /közvetett/ vagy kézzel adó segítségadással történő /közvetlen/ (7.o.) biztosítás és az önbiztosítás.
A tanulót a nehezebb fokú gyakorlatokra először mindig biztosító felszerelésben tanítjuk. A biztosítást /magaslondzs, kézilondzs, tusírozás/ az első időszakban a szakoktató maga végezze. A későbbiek folyamán a tanulók tudásának fejlesztésével egyenes arányban a segítségadás készségét is fejleszteni kell. Eleinte az egyszerűbb gyakorlatok, később a nehezebb gyakorlatok biztosítását rábízhatjuk az arra megfelelő tanulóra.
A magas londzsot főleg a szabad átfordulásoknál és nagyívó repülésnél /vállba munkáknál, voltizs munkáknál, stb./ használjuk. A londzsot úgy kell kezelni, hogy a kötélnek ne legyen nagy belengése és kezünkkel szabadon változtathassunk fogást. A repülő tanulót fokozott figyelemmel kísérjük és a kötélen keresztül laza, de állandó kapcsolatban kell lenni a tanulónak és az oktatónak a gyakorlat befejezéséig. Hibás gyakorlatnál ne rántsuk meg hirtelen a kötelet, hanem fokozatosan tartsuk vissza a tanulót és lassan a földre eresztjük.
A szakoktató, amikor látja a biztosító övben a tanuló magabiztos gyakorlatát, gondolatilag felkészíti a tanulót a biztosító öv nélküli gyakorlat végrehajtására. Célszerű a gyakorlatok "kivételénél" a csoportban jó hangulatot teremteni és fokozni a tanuló becsvágyát. Mindezek mellett meg kell nyugtatni a tanulót, hogy a gyakorlat kevésbé sikeres végrehajtása esetében sem történhetik baj, mert akkor kézzel segítséget adunk és így lényegében teljes biztonságban végezheti munkáját. Lehetőleg olyan napot válasszunk ki erre a célra, amikor látható, hogy a csoport is és a tanuló különösen jól van diszponálva. (8.o.)
A gyakorlat biztosító övben való hibás vagy bizonytalan végrehajtás esetében, tehát a gyakorlat "beérése" előtt a biztosító övet a tanulóról levenni nem szabad, mert az bátortalanságot és bizonytalanságot okozhat. A módszeres oktatás egyik célja, hogy a tanulókat ne vakmerőségre, hanem bátorságra és a félelemérzet tudatos leküzdésére neveljük.
A leendő akrobatának rendkívüli fontos az önbiztosítás elsajátítása. Az oktató az óra harmadik és negyedik részében időszakonként foglalkozzék a műesés tanulásával. Rá kell nevelni a tanulót, hogy különféle helyzetekből gurulással, guruló átfordulással, ütődés nélkül érkezzék a talajra.
Igen fontos, hogy a tanulókat rávezessük a gyakorlatok és a gyakorlat-összetételek helyes mozgásritmusára. A gyakorlatok ritmusegységekre való felbontása, majd azok ritmusban való végrehajtása rendkívüli módon fejleszti a tanuló reflex-mozgásainak jó beidegződését, ütemérzékét és zenei hallását. A tanterv elkészítésénél bizonyos időszakokban gondoskodni kell olyan órák beállításáról, ahol a tanulók zenekíséretre végezhetik gyakorlataikat. Az oktató egyénileg foglalkozzék minden egyes tanulóval. Ismerje meg sajátosságukat, tanulmányozza természetüket. Kísérje figyelemmel magatartásukat iskolán belül és iskolán kívül is. Ismerje meg a tanuló életkörülményeit, időnként látogassa meg otthonában. Minden órán érdeklődjék a tanuló egészsége iránt. Kisebb sérülések vagy húzódások esetében adjon gyógykezelési tanácsot vagy küldje orvosi vizsgálatra. Időszakonként minden tanulót küldjön ellenőrző orvosi vizsgálatra. Mindezek nagyobb bizalomra nevelik a tanulót az oktató irányába és feltétlenül hozzájárulnak az eredményes oktatás folyamatához. (9.o.)

Módszertani utasítás a leányok akrobatika oktatásához
A leányok izomzatai viszonylag kevésbé fejlettek, mint a fiúké. Csontrendszerük, ízületeik is lényegesen gyengébbek. A leányok testének súlypontja lejjebb esik, mint a fiúké. Ez megnehezíti az olyan gyakorlatok végrehajtását, melyeknél a súlypont erőteljes felemelése képezi a gyakorlat leglényegesebb mozzanatát, pl. grupírozott szaltó, billenések, erő-kézenállások, stb.
Ezek a gyakorlatok a leány hallgatóknál nagyobb izommunkát igényelnek, mint a fiúknál. Az oktatás folyamatában erre külön figyelemmel kell lenni, és az ilyen természetű gyakorlatokat több pihenő közbeiktatásával gyakoroltassuk.
Különös figyelmet fordítsunk a leányok has- és hátizom, valamint vállöv és karizom erősítésére.
Az oktató mindig számoljon a női szervezet sajátosságaival és a szükségesnek megfelelően változtasson a gyakorlatok anyagán, a leány hallgatók fizikai megterhelésén. Egyes gyakorlatokat úgy adagoljunk, hogy a megterhelés növekedése lassúbb legyen, mint a fiúké.
Az ugrások tanításánál különös gondot kell fordítani a talajra érkezésre. Az oktató nagy figyelemmel hajtsa végre a segítségadást. A nagyobb leány tanulók a menstruációs időszak kritikus ideje alatt akrobatikus órákon ne vegyenek részt. (10.o.)